19.fejezet.*

*Ryan szemszöge*

Én kicsit le voltam maradva Emilytől,mert ránéztem az ott maradottakra,hogy nehogy valami rosszat csináljanak.Mondjuk persze nem kicsik már,de mégis Mass a húgom és hiába nagy arc Niall,de azért féltem a kishúgomat.Szóval amikor beértem Emilyt,majdnem nekimentem olyan hirtelen állt meg előttem.
-Em,te meg mi a francot nézel?-hajoltam a füléhez és kérdeztem.
-Sssh!Nézd meg őket!Ugye milyen édesek együtt?-mutatott egy csókolózó párra.Nem igazán tudtam kivenni a srácot,mert a lány teljesen rá volt cuppanva.
-Ööö....hát szerintem nem a nyílt utcán kéne nekik ezt csinálni,de ha te mondod.Különben kik ezek és nem Liaméket keressük?-néztem rá kicsit érdekesen,majd visszanéztem a párra és leesett.Az a pár volt Liam és az a csaj.Perrie vagy hogy hívják.Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy Emily könnyei a földre hullanak és erőtlenül a földre rogyik.
-Hé!Minden rendben?-segítettem fel és szorosan átöleltem.
-Nem Ryan.Semmi sincs rendben!A pasim egy számomra idegen csajjal smárol és egy kicsit sem zavartatja magát.Mit követtem el,hogy ezt érdemlem?-mondta elég hangosan és ezt Liam is meghallotta.Odasietett Emilyhez és elkezdett magyarázkodni.Gondolom valami olyat,hogy meg tudja magyarázni,sajnálja,nem az aminek látszik vagy amit ilyenkor egy pasi szokott mondani.Én a csajt néztem,aki erősen mosolygott és közeledett felém.Amikor hozzám ért,megsimította a csupasz vállamat.Én lesöpörtem a kezét magamról és megfogtam a vállait.
-Ezt most nagyon muszáj volt?Nézd!-mutattam Emiyre,aki vigasztalhatatlan volt.
-Most mit kezdjek vele?Aki hagyja,hogy lenyúlják a pasiját előle,annak minek egyáltalán?Különben is,kicsi még a kapcsolatokhoz.Liam nem sokáig foglalkozott volna vele.-mondta gúnyosan és közben végig a meghökkent Emilyt nézte,aki vagy nem akarta vagy nem is tudta felfogni azokat a szavakat,amiket a csaj mondott.Kétségbeesetten Liamre nézett,majd rám és ismét Liamre.
-Igaza van.-suttogta.
-Mi van?-kérdeztük egyszerre elég meglepetten Liammel.
-Igaza van.Te jobbat érdemelsz.Liam..a mi kapcsolatunknak itt vége.-lökte el magát Liam mellkasától és elindult vissza a partra.
-Emily!-ment volna utána Liam,de én megállítottam.
-Nem okoztál neki eddig is elég fájdalmat?Inkább folytassátok,amit elkezdtetek.Emilyt pedig hagyd békén.Csá.-mondtam komolyan és ő tudomásul vette.Mondjuk arra számítottam,hogy megpróbál Em közelébe kerülni,de nem fogom hagyni,hogy újra megbántsa őt.Ahhoz túlságosan szeretem őt.És igen lehet,hogy hülyén hangzik,hogy a húgom legjobb barátnőjébe vagyok szerelmes,aki 6 évvel fiatalabb tőlem,de nem tudok mit tenni ellene.Sajnáltam szegényt,de egy szinten örültem is,mert végre lehet esélyem nála.
-Emily!Várj!-rohantam utána,ő pedig hirtelen megfordult és könnyes szemekkel nézett rám.
-Haza menjünk?Hozzánk mehetünk.-mosolyogtam.Ő nem szólt semmit csak szipogott és a bikini alsóján lógó anyagot tekergette az ujjára.
-Jaj gyere!-tártam szét a karomat és ő szinte belevetette magát az ölelésembe.Az államat a feje búbján pihentettem.
-Ryan...azt hiszem,hogy én....-kezdte halkan. A szívem vadul dörömbölt a mellkasomban.Azt hiszem meghallotta.
-Te?-kérdeztem türelmetlenül.
-Én...ott aludhatok ma nálatok?-kérdezte és rám nézett.Kicsit csalódtam,de mosolyogva bólintottam.Elindultam a többiek felé,akik mit sem sejtettek az egész esetből.
-Várj!Van még valamit.-szólt utánam és én elkezdtem reménykedni.Ő közelebb lépett hozzám,majd lábujjhegyre állt,hogy felérjen.Közben belekapaszkodott a nyakamba és kényszerített,hogy hajoljak lejjebb az ő szintjére.Nagyon bátortalan volt és olyan volt,mint egy kislány,aki először akar csinálni valamit,amiben nem teljesen biztos.Vártam.Vártam,hogy mi fog történni.A szívem az előzőnél kétszer gyorsabban vert.A kezem remegett az izgalomtól.A szája lassan az enyémhez közeledett.Az orrunk már összeért,de egy pillanatra megállt.Gondolkozott.Nem tudta,hogy befejezze-e amit elkezdett vagy inkább hagyja az egészet.Végül az előzőnél döntött.Behunyta a szemét és az ajkait az enyéimre tapasztotta.Aranyos volt.Biztosan félt,mert nem volt hosszú csók és éreztem rajta,hogy nem ennyi telik tőle.
-Hűha!Ezt most miért kaptam?-néztem rá úgy vigyorogva,mint egy idióta.
-B..bocsi.Csinálhatjuk elölről?-kérdezte kicsit bátortalanul.
-Persze.-mosolyogtam,majd felemeltem és megcsókoltam.Ezúttal a csókja sokkal biztosabb volt és elmosolyodott.A csókunknak egy kíváncsiskodó szempár vetett véget.
-Em....-suttogta Liam.Emily leugrott a földre és odament Liamhez.Komolyan a legtöbb esetben megütöttem volna a csávót,de most nem tettem.
-Barátok?-nyújtotta felé mosolyogva a kezét Emily.Tudtam,hogy az a mosoly nem volt igazi,de próbált jó arcot vágni az egészhez.
-Barátok.-mondta halkan Liam,majd erőtlenül megfogta Emily kezét.
-Emily!Gyertek máár!Légyszi mentsetek meg!-visított Massie.Ugyan ki más?El sem tudom képzelni,hogy kitől örökölte azt a sikítozós dolgot.A családból senki sem olyan.Emily Liamre mosolygott,majd elngedte a kezét és velem együtt elkezdtünk rohanni Masshez,hogy "megmentsük".Ugyanis Niall be akarta dobni a vízbe,de Massie azért hisztizett,mert vizes lesz a haja.Borzasztó..Szóval én inkább Niallt támogattam és segítettem neki bedobni a húgomat a vízbe.Sikerrel.

*Liam szemszöge*

Emily csak úgy ott hagyott és elment azzal a sráccal.A szívem összetört.Tudtam,hogy én hibáztam,de ilyen könnyen nem felejthetett el.Ráadásul egy tőle jóval idősebb sráccal jött össze,aki a legjobb barátnője bátyja.
-Szóval,hol is tartottunk?-fonta össze a kezeit a mellkasomon Perrie.
-Perrie..mi nem csinálhatjuk ezt.Nekem barátnőm van.-löktem el magamtól,mire elég furcsán nézett rám.
-Úgy érted..volt!-mondta,majd keresztbe fonta a karjait a melle előtt.Igaza volt.Emily már nem az enyém többé,akárhogy is fáj.Pedig nekem ő volt a mindenem,neki adtam volna az egész életemet és bármit megtettem volna érte,de elhibáztam.
-Perrie,lennél a barátnőm?-kérdeztem és ő csillogó szemekkel nézett rám.
-Persze!-ugrott a nyakamban és azzal a lendülettel meg is csókolt.Akkor már nem igazán bántam.Nekem is volt valakim és Emilynek is,bár őt soha nem tudtam volna elfelejteni.Vele olyan volt,mintha egy gyönyörű álomba csöppentem volna.De nem tudtam túl sokat gondolkodni a témán,mert hamar visszaértünk a többiekhez.A fiúk a lányokat fürdették.
-Liam!Gyere egy picit!Beszélni szeretnék veled!-hivatott Massie.Rosszat éreztem,de azért odamentem hozzá a napernyő alá.
-Mi a franc folyik itt?Emily miért van Ryannel és te miért vagy azzal?-mutatott Pezz felé.
-Neve is van és ő a barátnőm ha eddig nem esett volna le.Emily pedig Ryan barátnője,de miért nem őket kérdezed?-válaszoltam elég flegmán,amin ő meg is lepődött.
-Ez csak is a te hibád lehet!Mi a jó istenért kellett azt a nőt idehívnod?Nem veszed észre,hogy senkinek nem szimpatikus?De nem is érdekel túlzottan.Legalább Ryan hűséges és ő vigyáz rá.-mosolygott gúnyosan.
-Minden az én hibám?Azért arra nem gondolsz,hogy a barátnőd meg sem próbált megbocsájtani?-kezdtem el vitatkozni vele.
-Nem,mert én jobban ismerem őt,mint te és ha te vagy a barátnődnek nevezett lény hozzá mertek szólni egy csúnya szót vagy még nagyobb fájdalmat okoztok neki,esküszöm,hogy kitekerem a nyakatokat.Mind a kettőtökét és ezt halál komolyan mondtam.-mondta és a tekintete olyan erősen vájta magát belém,hogy szinte éreztem a perzselést.
-Tudod..én egyáltalán nem ilyennek ismertelek meg és a többiek sem mondtak ilyet rólad.-fordult a vízben lubickoló emberek felé.Ott éppen Niall akarta megenni(???) Bonniet.
-Nem is csináltam még soha ilyet,de most mondjam,hogy Pezz hibája?-tártam szét a karomat.
-Te csókoltad meg őt vagy ő téged?-kérdezte,közben a kezembe nyomta a naptejet és hátat fordított nekem.Gondolom azt akarta,hogy kenjem be a hátát.A kezembe nyomtam egy kis krémet és elkezdtem kenni a hátát.
-Megnémultál?-kérdezte kicsit türelmetlenül.
-Ja..Hát igazából..ő csókolt...-vallottam be halkan.
-Visszacsókoltál?-kérdezte,közben még mindig a srácokat nézte.
-Mi?-hajoltam közelebb hozzá,mert hirtelen fel sem tudtam fogni,hogy mit kérdezett,pedig igazán nem nagy dolog volt.
-Visszacsókoltál?-kiabálta,mire mindenki minket nézett.Eléggé elpirultam,mivel félreérthető volt a szituáció.Én éppen Mass hátát kentem és előre voltam hajolva az előző reagálásom miatt.Ő éppen hátrafordult és hajszál híján összeért az orrunk.Ő csak forgatta a szemét és elkapta a fejét.
-Vissza...-suttogtam.
-Mi van?-értetlenkedett.
-Visszacsókoltam!-kiabáltam és ismét mindenki minket nézett.Nem is tudom.Körülbelül az első hosszabb beszélgetésem Massievel,és akkor is hülyének néznek minket.
-Liam te mit csinálsz?-kérdezte a hátam mögül Perrie és a vízből kifelé jövet Niall egyszerre.
-Bekenem a hátát,mégis mi a francnak látszik?-néztem rájuk és úgy éreztem,hogy bajban vagyok.Megint.
-Te hogy mersz hozzáérni az én barátnőmhöz?-kiabált velem Niall.Komolyan mondom,életemben nem volt olyan rossz napom,mint akkor.
-Nyugi már hé!Én kértem meg,mivel te el voltál foglalva,hogy megedd Bonniet.-magyarázta Mass,majd felállt és megölelte Niallt,aki egy kicsit megenyhült.De még mindig ott volt Perrie.
-Magyarázd meg kérlek!-állt fölöttem csípőre tett kézzel.
-Mit nem értesz ezen?Bekente a hátát,hogy ne égjen le!Most komolyan.Örülhetnél,hogy a barátnője lehetsz.Nem sűrűn lóg együtt hisztis picsákkal.-lépett mellénk Louis.Mindenki röhögött egy jót csak mi ketten nem.
-Elég legyen!Viselkedjetek normálisan vele!Az egy dolog,hogy ti nem szeretitek,de attól függetlenül még én igen.-álltam fel dühösen és magamhoz öleltem Pezzt.Ekkor Josh lépet oda hozzánk és a tarkóját vakargatta.
-Most miért veszekedtek mindig?Inkább menjünk el hozzánk,amúgy is bulit akartam szervezni.-mosolygott,mire minden feszültség elszállt.Hihetetlen,hogy mikre nem képes.

***

-Mass!Te pörgetsz!-mutatott Harry Massie felé,aki valamin vagy elgondolkozott vagy csak túl sokat ivott.Mondjuk nem mintha a kettőt össze lehetne keverni,de az ő esetében ezt össze lehetett.Mass megfogta az üveget és pörgetett egyet.Az üveg szája Bonnie felé nézett,aki kicsit megszeppenve ült Niall és Louis között.(Ugyanis úgy volt felosztva,hogy a párok nem ülhetnek egymás mellett.)
-Drága Bonnie,felelsz vagy mersz?-pislogott rá és elég érdekes arckifejezése volt,de nem foglalkoztunk vele.
-Persze,hogy merek.-húzta ki magát büszkén.
-Az én barátnőm.-kacsintott rám Zayn,majd elnevettük magunkat.
-Ha ennyire bevállalós vagy,akkor tapizd le a barátodat.-húzogatta a szemöldökét Mass,majd ezt a mozdulatot egy sunyi mosoly követte.Bonnie feltápászkodott a földről,odasétált Zaynhez,aki érdeklődve nézte,hogy mit művel az "ő barátnője".
-Állj fel kérlek.-jó ezt kicsit félreértette mindenki,ezért kitört a nagy nevetés a társaságból,de végül Zayn felállt és meg akarta csókolni Bonniet,de ő nem engedte.Zayn szájára tette a mutatóujját és kihasználva azt,hogy Zayn a szemébe néz, a szabad kezével megmarkolta Zayn férfiasságát.A reakció mindenkinél egy csodálkozó arc,majd egy hangos 'húú'-zás.
-Na rendben!Én pörgetek!-ugrándozott vissza a helyére.Zayn viszont még mindig állt és nem tudta feldolgozni az eseményeket.Bonnie megpörgette az üveget és rám mutatott.
-Kedves Liam,felelsz vagy mersz?-kacsintott.
-Merek!-vágtam rá és kihúztam magam,mint ahogyan azt az előbb Bonnie is tette.Ő közel hajolt hozzám,majd az egyik kezéből tölcsért formált,a másikon pedig megtámaszkodott.A tölcséres kezét a fülemhez emelte,majd elkezdett suttogni.Én elmosolyodtam,majd erősen bólogattam.
-Héé!Ez így nem ér!Mi nem halljuk!-nézett csodálkozva Pezz,aki Josh és Niall között ült.Bonnie visszaült a helyére én pedig térden közlekedve Pezzhez hajoltam.Felemeltem az állát,majd megcsókoltam.A csókunk közben közelebb húzódtam hozzá.Az egyik kezemet felemeltem és a pólója alá csúsztattam.Ő ettől összerezzent,de nem hagytuk abba a csókot.Ő a nyakam köré fonta a karjait.A kezem a mellére vándorolt és ott pihent.Körülbelül 2 perce mehetett ez,amikor belenyögött a csókba,jelezve,hogy már abba lehet hagyni,így befejeztük, a kezemet kivettem a pólója alól és visszaültem a helyemre.Körbenéztem a társaságon és végig csodálkozó,flegma és egy undorodó arcot láttam.Na vajon ki lehetett az?Hát persze,hogy Emily.A mosoly hamar lehervadt az arcomról.Az arcát fürkésztem,amin pár másodperc múlva könnycseppek gördültek le.
-Basszátok meg!-mondta,majd felállt és kirohant a bejárati ajtón.Ryan és Mass szinte ugyanazzal a nézéssel néztek rám.Nem is tudom,hogy miért testvérek..Szóval majdnem egyszerre álltak fel és utána szaladtak.Én csak oldalra fordultam és az ajkamba haraptam.
............
Remélem tetszett és írjatok kommenteket!:))

18.fejezet.*

*Emily szemszöge*

Amennyi idő eltelt eddig a nyári szünetből,a nagy részét Liammel töltöttem.A szüleimnek is bemutattam és szerintük is nagyon rendes,így engedik,hogy több időt töltsünk együtt.Szerintük ő nem olyan fiú,mint a többi,aki csak a szexre hajt.És teljes mértékben igazuk van.Liam más.Ő romantikus,kedves,tiszta szívéből-lelkéből szeret és még sorolhatnám.Szóval lehet,hogy kicsit korai kijelenteni,de szerintem nekem Ő az igazi.
***
-Unatkozok!Mit csináljunk?-kérdeztem Liam ölében fekve és a könyvet,amit olvastam ledobtam a lábamra.
-Mit szeretnél csinálni?-mosolygott rám.
-Tudsz röplabdázni?-pislogtam rá bájosan.
-Nem.Nem igazán.-görbült le a szája.
-Akarod,hogy megtanítsalak?-csillant fel a szemem és felugrottam az öléből.
-Ha szeretnél.-mosolygott,majd ismét magához húzott és megcsókolt.Élveztem a csókját,ezért behunytam a szemem.Nem is tudom,ő mindig olyan szenvedélyesen és puhán csókolt.Annyira imádtam.
-Elhívjuk a többieket is?Mit szólnál egy fiúk a lányok elleni röplabda meccshez?Pont hatan vagyunk mind a két csapatban.-éltem bele magam és már kerestem is a névjegyzékben Mass számát.Liam csak bólintott,majd mosolygott egyet és tovább nézte a tévét.Én elvonultam a hátsó szobába,hogy ne zavarjam meg a foci nézésben.Mass elég nehezen vette fel.Azt hittem,hogy megőszülök,mire végre beleszólt.
-Mondd..-mondta álmosan.
-Aludtál?-kérdeztem kicsit bizonytalanul.Tudtam,hogyha felébresztik,akkor iszonyatosan mérges tud lenni.
-Aha,valami olyasmi.Miért hívtál?-sóhajtott egy nagyot.
-Pillanat,beveszem a beszélgetésbe a többieket is,azzal felhívtam Bonniet,Lexyt,Anat és Dominicát.
-Sziasztok lányook!-visítottam bele a telefonba.Azt hiszem kevesebb időt kéne Mass-el töltenem.Teljesen átragad rám a viselkedése,de sebaj.
-Sziasztok!-köszöntek szinte egyszerre.
-Mmmm...-morgott egyet Massie is.Ezt köszönésnek vettük.
-Szóval arra gondoltam,hogy ma mivel úgyis unalmas nap van,lemehetnénk a partra röplabdázni.Lányok a fiúk ellen.Pont meg lenne a csapat.Benne vagytok?-kérdeztem izgatottan.
-Naná!-mondta Bonnie.
-Hogyne!-örvendezett Ana is.
-Csak természetes!-nevetett Lexy.
-Dominica?Massie?-kérdeztem egy rövidke csend után.
-Én benne vagyok.-válaszolt Dominica.Mindannyian Massie válaszára vártunk.Körülbelül egyszerre mind az öten beleordítottuk a telefonba a nevét.
-Mi van?Istenem,még aludni sem lehet?-válaszolt mérgesen.
-Eljössz a partra röpizni?-kérdezte engem megelőzve Bonnie.
-Felőlem.Mikor?-kérdezte és szinte láttam magam előtt,ahogy feltápászkodik az ágyból és bosszúsan nézi az ágy végébe ragasztgatott matricákat.
-Szuper!Körülbelül egy óra múlva.Mindenkinek jó?-kérdeztem újból.
-Igen.-válaszolt bele mindenki.
-Lealázzuk őket!-mondtam sunyin egy ördögi kacaj kíséretében.
-Hallottam!-szólt ki a nappaliból Liam.Csak nem hallgatózott?Nem érdekes.Elköszöntem a lányoktól és visszamentem a nappaliba.Liam éppen valakinek sms-t írt.Én rávetődtem az ágyra és kivettem a kezéből a telefont.
-Ki az akivel írsz?-néztem volna a kijelzőre,de ő kivette a kezemből a telefont.
-Ez magán jellegű üzenet.Mindent megnézhetsz,csak ezt nem.-mondta és a zsebébe mélyesztette a telefont.Én mérgesen ránéztem,majd felálltam és átültem a másik kanapéra.Karjaimat a mellem előtt keresztbe fontam és néztem a tévében ide-oda szaladgáló embereket.Liam csak hosszasan nézett a gyönyörű barna szemeivel.Éreztem magamon a pillantásait,ahogy végigméreget.Minden porcikámat megnézni.
-Emily...-kezdte halkan.
-Mondjad!-vágtam rá dühösen.
-Én..én..sajnálom.Csak egy régi barátom volt,aki lány és itt van a városban.Szóval féltem,hogyha megnézed,akkor féltékeny leszel és itt hagysz.-mondta el artikulálva,én végig az arcát néztem és a föl-le emelkedő mellkasát.Nem szóltam semmit,csak hallgattam a pasast,aki ordított a tévében."Micsoda gól!Emberek!Micsoda gól!A Manchester ma igazán jó formában van!"
-Most nagyon haragszol?-kérdezte boci szemekkel.
-Ha megnézhetem az üzeneteket,akkor nem.-válaszoltam rá lazán.Ő ránézett a telefonjára,majd rám,majd újra a telefonjára és megint rám.Kinyújtotta a kezét és átadta a telefont.Én kerek szemekkel néztem rá.Őszintén azt hittem,hogy nem fogja odaadni.
-Hogy tudd,mennyire szeretlek.Nincsenek előtted titkaim.-mondta és az ölembe csúsztatta a telefont.Én megfogtam,feloldottam a zárat és az üzeneteire mentem.Az utolsó üzenet egy Pezz nevezetű lánytól érkezett.Megnyitottam a levelet és elkezdtem olvasni.Először azt hittem,hogy Zayn ex barátnője az,de nem.
Pezz:Szia Liam.:)♥
Liam:Szia Pezz.Annyira régen beszéltünk.Hogy vagy?:)
Pezz:Bizony régen.Én megvagyok.Na és veled mi újság?:D
Liam:Hát..van barátnőm.:)
Pezz:Óh..tényleg.:) Hogy van Danielle?:)
Liam:Hát azt tőle kell megkérdezned.A barátnőmet Emilynek hívják!:)
Pezz:Á,értem.Szeretné megismerni.Biztosan jól kijövünk majd egymással.Tali a parton egy óra múlva?;)
Liam:Nekem jó.
Pezz:Akkor viszlát ott.:))♥♥ :*
-He?-csak ennyit tudtam mondani és egy grimaszt vágtam.Még hogy jóban leszünk.Pff...Már az üzenetekből is kiderült,hogy nyomul Liamre.Ő pedig vagy nem vette észre vagy nem is bánja.
-Mi a baj?-nézett rám értetlenül Liam és visszavette a telefonját.
-Semmi.És hány éves ez a Pezz?-tettem úgy,mintha annyira érdekelne és barátkozni akarnék vele.
-23,de miért?-nézett furcsán.
-Hogy mennyi?!-csúszott ki a számon,a gondolatom.
-Valami problémád van vele?-kérdezte kicsit flegmán.Én csak ráztam a fejem és néztem magam elé bambán.Liam felállt és kiment a konyhába.
-23 éves?Mi a francot akar ez Liamtől?És jóban leszünk?Jó vicc.Liam az enyém és ha harcolnom kell érte egy ribivel,akkor harcolok!-motyogtam magamban,amikor megcsörrent a telefonom.
-Mi van?-szóltam bele anélkül,hogy megnéztem volna,hogy ki hív.
-Neked is szia.-szólt bele kicsit sértődötten Mass.
-Jaj bocsi,csak kicsit ideges vagyok.-mentegetőztem.
-Miért?-kérdezte és csöndben maradt.
-Hát...-kezdtem volna el,de ő közbevágott.
-Mindegy.Mikor jöttök,mert mi már itt vagyunk.-hadarta el.
-Mindjárt ott vagyunk.-mondtam,majd köszönés nélkül kinyomtam a telefont.Bementem a hálószobába és egy nagy táskát ráncigáltam elő a szekrényből.Tettem bele plédet,naptejet,napszemüveget,labdát,bár nem kimondott röplabda volt,de egynek megfelelt.Belepakoltam a bikinimet és Liam úszónadrágját.A hátamra kaptam a táskát,belebújtam a lábujjas papucsomba és kislattyogtam a konyhába.
-Te hová mész?-kérdezte Liam,miközben egy nagy szendvicset tömött magába.
-A partra.Te nem jössz?-kérdeztem komor arccal.
-De nem csak egy óra múlva kell mennünk?-nézett olyan csodálkozva,mintha még életében nem látott volna és nem hallott volna embert beszélni.
-A többiek már ott vannak.Csak ránk várnak.Jössz vagy nem?-doboltam a konyhaszekrényen az ujjammal.
-Megyek.-mondta halkan és kiment az ajtón,olyan erővel,hogy majdnem fellökött.
-Azért vigyázhatnál!-szóltam utána,de ő csak megvonta a vállát és belebújt a papucsába.Na szép!Kimentünk a házból,bezártuk az ajtót és a kaput,majd a part felé vettük az irányt.Egymás mellett mentünk,de olyanok voltunk,mint két idegen.Amikor Liam keze az enyémhez ért,megrázkódtam.Olyan volt,amikor először voltam szerelmes és a fiú hozzám ért.Liam ujjai lassan összekulcsolódtak az enyéimmel.Egymásra néztünk és mind a kettőnk szemében volt egyfajta csillogás,ami azt jelentette,hogy fejezzük be a durcizást és szeressük egymást.Abban a pillanatba úgy éreztem,hogy ugyanarra gondolunk.Megálltunk,egymással szemben és megcsókoltuk egymást.A rohanó emberek közül nagyon kitűntünk.Akkor úgy éreztem,hogy egy lélek vagyunk két testben.Amikor befejeztük a csókunkat,Liam rám mosolygott és éppen indultunk volna tovább,amikor egy lányt láttunk magunk előtt és úgy nézett minket,mintha földönkívüliek lettünk volna.
-Szia Pezz!-engedte el Liam a kezem és a lányhoz ment,majd megölelték egymást.Amikor elengedte a kezemet,hirtelen mindenem üres volt.És ahogy ölelkezett azzal a lánnyal,legszívesebben otthagytam volna őket,de erősnek kellett maradnom és meg kellett mutatnom a ribinek,hogy Liam csakis az enyém és senki másé.
-Em,ő itt Pezz,Pezz,ő itt Emily.-mutatott be minket egymásnak Liam.
-Én a kezemet nyújtottam volna,de a táska,ami a vállamon volt,leesett a földre.Fel akartam venni,de Liam gyorsabb volt.
-Hagyd csak.Majd én viszem.-mosolygott és kacsintott.
-Köszönöm.-suttogtam és egy puszit adtam az arcára.Pezz megköszörülte a torkát és a felém nyújtott kezére nézett.
-Oh ezer bocs.Emily Parker vagyok.-ráztam meg a kezét,közben alaposan végigmértem.
-Perrie Evans.Örülök,hogy megismertelek.-játszotta a jó pofit.Már értem,hogy miért gondolta Liam azt,hogy féltékeny leszek.Hosszú,barna haj,sötét szemek,10 kg smink,hatalmas mellek kidobva,darázsderék,extra mini szoknya,10 cm-es magassarkú.Én soha nem lehettem volna olyan,de nem is akartam.Tudtam,hogy Liam csakis engem szeret és eszébe sem jutna azzal a csajjal kikezdeni.Vagy talán tévedtem?

***

-Jézusom!Már éhen halok!Hoztál kaját?-ugrott a nyakamba Niall,amikor a partra értünk.Egy lélek sem volt ott.Hiába,ha a sztárok lazulni akarnak,olyan helyet kell keresni,ahol nincsenek rajongók és fotósok.
-Niall,gondoltam rád.-mondtam mosolyogva és egy extra méretű gofrit nyújtottam elé,amin csokis hab volt.Ő  kivette a kezemből és mohón enni kezdte.
-Niall!Ne olyan gyorsan!Nem akarom,hogy beteg legyél.-szólt oda Mass,miközben felém lépdelt.
-Szia Mass!Készen állsz egy oltári nagy röpi meccsre?-kacsintottam rá,majd elnevettem magam.
-Naná!Csak kár,hogy nem tudok.-vonta meg a vállát és ő is nevetett.
-Mi az,hogy nem tudsz?Hiszen versenyeken is voltál.-néztem rá csodálkozva.
-Az már régen volt,de megpróbálok az összes tudásom szerint játszani.-mondta,majd pacsiztunk egyet.Liam és Perrie éppen akkor értek a partra.Nagyon bele voltak merülve a beszélgetésbe.Liam még köszönni  is elfelejtett.
-Ki az a csaj?-lépett hozzánk Dominica.
-Perrie.Liam egyik lány barátja.-csóváltam a fejem,majd Dominicára néztem.-Amúgy te hogyhogy itt vagy?Nem Budapesten laksz?-kerekedtek ki a szemeim.
-Anyu megengedte,hogy Harryvel lakjak.Szerinte nagyon rendes és azt mondta,hogy úgyis Londonban kapott munkát,szóval majd hamarosan ő is költözik.-magyarázta,amikor egy hatalmas sikítást hallottunk.Mindenki a hang irányába nézett,később pedig rájöttünk,hogy Louis be akarta vinni Lexyt a vízbe,amiben Zayn is közreműködött.
-Na akkor kezdődhet a mérkőzés?Fiúk,lányok!Hálóhoz!-utasított mindenkit Bonnie.Louis letette Lexyt,Zayn pedig,mint a villám a hálónál termett.Mindenki felállt a helyére.Mass ment feladónak,Lexy és Bonnie leütőnek,Ana hátsóközépnek,Dominica ment nyitóhelyre,én pedig mellé.A fiúknál Louis volt feladó,Josh és Harry leütő,Zayn hátsóközép,Niall a nyitó helyen,Liam pedig mellette.
-És én?Én nem játszhatok?-kérdezte Pezz.-mindenki(Liamet kivéve) felé fordította a helyét és egy "Te most komolyan velünk akarsz játszani?Takarodj haza!" nézéssel "jutalmazta" a kérdést.
-Te nálunk vagy csere.-mondta Massie.
-Akkor üljek a kispadra?-nézett értetlenül.
-Jézusom!Nem is szőke és olyan hülye,mint a föld.-jegyezte meg Bonnie kicsit hangosan.Erre Pezz odakapta a fejét és meg tudta volna ölni Bonniet.Ezt Zayn észrevette és közbelépett.
-Figyelj csak!Hozz nekünk légyszi innivalót.Sajnos azt elfelejtettünk hozni.Körülbelül 2 km-re van innen egy Starbucks.Onnan hozz mindenkinek valamilyen jégkását.Utána beállhatsz.-mondta mosolyogva.Perrie először egy "Te most viccelsz?Le fog törni a körmöm!" nézéssel válaszolt,majd eltipegett.Mindenki csak röhögött,de Liam nem.Ő gyilkos pillantásokat vetett Zaynre és Bonniere,akiket ez nem igazán zavart.
-Vesztesek kezdenek!-dobtam át a labdát Niallnek,aki kétségbeesetten nézett szét a pályán.
-Niall!Üss bele!Megmutattam!-kacsintott Mass,majd mosolygott.Niall csak bólintott,majd úgy átütötte a labdát,mint egy profi.Dominica beadta Massnek,aki feladta Bonnienak.Bonnie felugrott és leütötte a labdát.A fiúk csak álltak,mint a szobor.
-1:0!Szép volt lányok!-hallottunk egy férfi hangot.Majd megláttuk Mass bátyját.
-Ryan!Hát te?Mit keresel itt?-integetett Mass a tesójának.
-Anyu mondta,hogy figyeljek rátok,de nincs kedvem óvóbácsit játszani.Lehetek a bíró?-kérdezte mosolyogva.Mi,lányok hevesen bólogattunk.Igazából kisebb korunkban mind az öten szerelmesek voltunk Mass bátyjába.Mass pedig mindig elmondta neki.Ryan csak egy jót nevetett rajta.
-Fiúk?Megengeditek?-nézett a srácokra,akik még mindig megdermedve álltak Bonnie előző ütésétől.
-Persze.Legalább,majd te kiállítod,aki szabálytalankodik.-mondta Louis nevetve.Ezen csak nevettünk,de folytattuk a meccset.A következő nyitó Bonnie volt.A fiúk előre féltek a nyitástól és ahogy azt vártuk,természetesen átment a labda.A srácok nagy nehezen három ütésből átütötték,de mi visszaadtuk.A labda pont a hálón pattant és Mass felugrott,a srácok térfelére lökte a labdát és újból szeretünk egy pontot.

***

-Szép volt lányok!-kiáltottam,majd egy csoportos ölelésre gyűltünk össze.A fiúkat megvertük 25:2-re.Persze majd ezentúl tanítani fogjuk őket. 
-Már be is fejeztétek?Engem nem is hagytatok játszani!-jött vissza két tálcányi jégkásával Pezz.Mi összenéztünk a lányokkal és elmosolyodtunk.
-Nem akartuk,hogy letörjön a körmöd.-mondta Ana.Erre minden lány odament hozzá pacsizni és elnevettük magunkat.
-Oh,mellesleg nagyon köszi az innivalókat.-ment oda Lexy és "véletlenül" meglökte a tálcát.Az egész jégkása Perrie fehér pólójára ömlött.Az körülbelül úgy nézett ki,mint valami bohóc ruhája.Minden színből volt rajta.
-Ki ez a csaj?-lépett mellém Ryan.
-Liam egyik lány barátja,de tök rá van nyomulva Liamre,de ő ezt nem veszi észre.-magyaráztam neki unottan,mire felhúzott szemöldökkel rám nézett és egy féloldalas mosolyt villantott felém.
-Egész jó picsa.Mondjuk kíváncsi lennék rá,hogy hányan baszták már meg.-mondta komolyan.
-Na de Ryan!Mégis hogy gondoltad ezt?-nevettem el magam.
-Most miért?-kérdezte ő is nevetve.Kicsivel később már mind a ketten a földön voltunk a nevetéstől.Már csak azt láttuk,ahogyan Perrie elejti a másik tálcát és kétségbeesetten nézi a fehér pólóját.
-Mentőt hívjunk?-nevetett már Mass is.
-Oh várj!Segítsek?-ment oda Louis is és az üveg ásványvizet ráborította.
-Te normális vagy?-kérdezte kicsit idegesen a csaj.
-Most már nem színes.-vigyorgott idétlenül Josh.Körülbelül mindenki a földön fetrengett a nevetéstől.Életem addigi legszebb pillanata volt.
-Gyere Pezz.Menjünk haza.-hallottam Liam hangját,majd amikor felnéztem,láttam,hogy a derekát ölelgetve kíséri haza.Megvártam,amíg Ryan kellőképpen kinevette magát és rávettem,hogy menjünk utánuk.Úgy is lett.Olyan halkan mentünk,mint a macskák.Egy sarkon fordultunk le és akkor egy olyan látvány tárult elénk,ami soha nem szerettem volna látni.
..................
Komikat írjatok!:))

=D

17.fejezet.*

*Bonnie szemszöge*

Már lassan egy hónapja,hogy nem láttam Zaynt.Nem hívott,nem írt,semmi életjelet nem adott magárólA barátaim tartották bennem a lelket és egy fiú osztálytársammal,Tobyval is rengeteget lógtam együtt az utóbbi időkben.Szinte minden nap együtt voltunk és egymásnál aludtunk.Rengeteget hülyéskedtünk.Egyik nap éppen átmentem hozzá és elkezdtünk nézni egy rajzfilmet.A Spongyabobot.Imádtuk mind a ketten.A főcímdalt együtt énekeltük.Ő ült a földön én pedig a kanapén feküdtem.Kicsivel később rájöttünk,hogy egész nap Spongyabob fog menni a tévében.Mi örültünk neki a legjobban.Egyszer úgy éreztem,hogy nagyon álmos vagyok,így magamhoz öleltem egy kispárnát és lehunytam a szemem.

***

-Zayn!Kérlek ne menj el!Maradj itt velem!-kiáltottam,de egy tapodtat sem tudtam menni,csak összerogytam és hagytam,hogy az eső áztassa az arcomat.Zayn egyszer visszafordult és letérdelt elém.Én a szemébe néztem és reménykedtem,hogy nem fog elmenni tőlem örökre.

-Ugye velem maradsz?-kérdeztem alig hallható hangon.Ő nem szólt semmit,csak nézett.Felsegített a földről és egy szikla pereméhez vezetett.Rám adta a kabátját és megcsókolt.Olyan érzés volt,mint amikor életemben először csókolóztam.Próbáltam magamhoz közel tartani,de ő mindig is erősebb volt,mint én.Megfogta a csuklómat és mélyen a szemembe nézett.Ezután elengedte a kezem és levetette magát a szikláról.
-Zayn!Ne!-ordítottam és ugrottam volna utána,de valami megragadott hátulról és visszahúzott.
-Bonnie!Bonnie!-szólongatott valaki.Kinyitottam a szemem és Toby nézett rám aggodalmasan.-Jól vagy?-kérdezte.
-Jaj Toby,nekem annyira hiányzik!-borultam a nyakába és sírtam.

*Toby szemszöge*

Körülbelül egy órája nézhettük a Spongyabobot,amikor Bonnie fészkelődni kezdett a kanapén.Felnéztem és láttam,hogy elaludt.Nem tudom,hogy kiskorától alszik úgy vagy csak aznap volt a kivétel,de a hüvelykujját a szájába tette és úgy aludt.Olyan volt,mint egy kislány.Egy kislány,aki sebezhető és törékeny,aki ha bárki hozzáér,egyből semmivé lesz.Elindultam a szobámba,hogy hozzak neki egy takarót.Közben azon gondolkodtam,hogy hogyan mondhatnám meg neki,hogy kedvelem.Bementem a szobámba és kihoztam egy FC Barcelonás takarót.Tudniillik a kedvenc csapatom volt.A szemem megakadt egy rózsaszín plüss malacon.Amióta Bonnie nálam van mindig azzal aludt.Megfogtam és levittem.A takarót ráterítettem.Ő halványan elmosolyodott.A malacot mellé tettem,majd leültem a földre,halkabbra vettem a tévét és úgy néztem tovább.Már én is majdnem elaludtam,amikor hallottam,hogy Bonnie Zayn nevét kiabálta.Gyorsan feltápászkodtam a földről és ébresztgetni kezdtem,de semmi hatása nem volt.Az arcán folytak a könnyek és valami olyat kiabált,hogy ne hagyja ott vagy ne menjen el.Nem tudom.Amikor már rázta a zokogás,elkezdtem szólongatni.Végül kinyitotta a szemét rám nézett és sírt.Igyekeztem megnyugtatni.Nehezen bár,de végül sikerült.

*Bonnie szemszöge*

Amikor kellőképpen lenyugodtam,tovább néztük a rajzfilmet.Éppen egy olyan jelenet volt,amikor Spongyabob valami oknál fogva leveszi Csigusz házát.Neki kivan a feneke,majd Spongyabob visszateszi rá a házat és újra leveszi,de akkor már van Csiguszon alsógatya.Vicces volt.Ekkor megcsörrent Toby telefonja.Ő meglátta a képernyőt és kikerekedett a szeme.

-Ki az?-kérdeztem kíváncsian és meg akartam néni a kijelzőt,de ő a mellkasához szorította és nem mutatta meg.
-Senki.Mindjárt jövök.-mondta,majd felállt és kiment a konyhába.
-A senkivel is lehet beszélgetni?-tettem keresztbe a karomat durcásan és magamban motyogtam.Körülbelül 15 percig beszélgetett a "senkivel".Amikor visszajött,leült mellém és bámulta a tévét,mintha semmi sem történt volna.Én a malacot ölelgettem és egyre csak őt néztem haragosan.Amikor rám nézett lehervadt a készülő mosoly az arcáról.
-Mi az?-kérdezte.
-Kivel beszéltél?-kérdeztem megint csak kíváncsian.
-Senkivel.-mondta és maga elé bámult.
-Ó,tényleg?15 percig beszélgettél "senkivel"?-emeltem fel a hangomat.
-Jól van!Egy haverom volt.Valami számítógépes játékról kérdezett.-mondta ő is és felállt.
-És ezt nem lehetett megmondani?-mentem utána,közben végig a mellemhez szorítottam a malacot.
-Sajnálom.-fordult meg hirtelen és a mellkasához szorította a csuklómat.A malac így kiesett a kezemből és szomorúan néztem rá.-Én...azt hiszem..kedvellek téged.-mondta Toby és lehajtotta a fejét.
-Hogy mi van?-értetlenkedtem.
-Jól hallottad.-mondta és a szemebe nézett.
-Toby,én..én..igazán szeretlek,mint barát.Sajnálom,de köztünk nem lehet több.Nekem bará..-magyaráztam halkan,de ő közbevágott.
-És ha ő soha nem jön vissza?Ha lelépett?Akkor örökre várni fogod,ahelyett,hogy élnéd az életed és kipróbálnál új dolgokat?-mondta kicsit az alaphangjánál hangosabban.Igaza volt,de én szerettem Zaynt és vártam rá.Akármeddig.
-Kezdhetjük megint?-néztem rá mosolyogva.Bólintott és ő is mosolygott.
-Szóval ki hívott?-tértem vissza.
-Az egyik haverom,valami számítógépes játék miatt.-ismételte.-Kimegyünk a kertbe?-kérdezte.Én bólintottam és kimentünk a kertbe a malacommal együtt.Ott volt egy nagy függőágy a két fa között.Toby lefeküdt én pedig már szinte rajta feküdtem.Az egész napot szerelmi,cikis és horror sztorik mesélésével töltöttük.Különben hihetetlen,hogy mennyire rendes srác.Nem is tudom,hogy miért nem beszéltünk gyakrabban.Estefelé még mindig kint feküdtünk és néztük a csillagokat.Ritka dolog az,amikor Londonban lehet a csillagokat látni.Én csak feküdtem Toby mellkasán és éreztem,ahogyan az föl-le mozog.Hallgattam a szívverését,ami felgyorsult,ahányszor megmozdultam.
-Toby,én nem is tudom,hogy mi lenne velem nélküled.-mondtam,majd utána mélyen beszívtam az illatát.
-Valószínűleg otthon gubbasztanál,sírnál,vagdosnád magad,szomorú lennél.-mondta és megpuszilta a fejem búbját.
-Lehet.-mondtam,majd felültem a függőágyban és Zaynre gondoltam.
-Mutatni szeretnék neked valamit,de öltözz föl jól,mert kezd hűvösödni.-mondta.Én kicsit furcsán néztem rá,de bementem a házba,magamra vettem a kabátomat és készen álltam a meglepetésre.Egy erdő felé vettük az irányt.Soha nem voltam még ott,pedig kiskorunkban szinte minden erdőt körbejártunk.Szóval egy tónál lyukadtunk ki.
-Ülj le,mindjárt kezdődik.-mondta.Én hallgattam rá és leültem a fűbe.
-Elmondod,hogy mi?-kérdeztem.
-A meglepetés.-mondta titokzatos hangon.-Ó,a francba!Otthon felejtettem valamit.Fél óra és itt vagyok.-mondta és elindult vissza.Én felálltam és mentem volna utána,de addigra már eltűnt a sötét erdőben,nekem pedig semmi kedvem nem volt eltévedni az éjszaka kellős közepén egy ismeretlen erdőben.Körülbelül 5 perce ülhettem ott és néztem a vizet,amikor hallottam valami mozgolódást az egyik fa mögött.
-K..ki van ott?-fogtam egy kis botot a kezembe.Semmi válasz nem jött,ezért tettem pár lépést a fa felé.-Gyere elő vagy megverlek.-mondtam remegő hangon.Ekkor egy ismerős alak bújt elő a fa mögül.
-Kérlek,ne bánts.-mély hangja miatt a hideg futott végig a hátamon.
-Zayn?-kérdeztem kicsit bizonytalanul.
-Igen.Én vagyok.-mondta és bár nem láttam,de tudtam,hogy mosolygott.Közelebb mentünk egymáshoz,és megcsókolt.Abban a pillanatban tűzijátékok szálltak fel az égre és hatalmasat durrantak.A fényük miatt láthattam Zayn arcát.Semmit nem változott és csak egy hónapja nem láttam,de olyan volt,mintha már ezer éve nem láttam volna és az arca rengeteget változott volna.
-Eltűntél.Miért nem írtál?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Akartam,de...-hajtotta le a fejét.
-De?És mégis miért mentél el ennyi időre?El tudod képzelni,hogy min mentem keresztül?-kiabáltam.
-Ssshh.Nyugodj meg.Később minden elmagyarázok.A lényeg,hogy most már itt vagyok veled és soha többé,senki nem választhat szét minket.-mondta és a kezeimet a szájához emelte,majd egy hosszú puszit nyomott rájuk.A szavai miatt az egész testemen melegség futott át.Soha egyetlen fiú sem mondott még nekem hasonló szavakat.
-Zayn..én..én..én annyira szeretlek!-fontam a nyaka köré a karomat,majd megcsókoltam.A nyelve lassan utat keresett a számba.Hihetetlenül élveztem azt a jelenetet.

***

-Toby!Azt mondta,hogy visszamegy fél óra múlva!Mi lesz ha nem talál ott?-mondtam kétségbeesetten.
-Ez miatt ne fájjon a fejed.Beszéltem ma vele és már nem megy vissza.-mondta Zayn és tovább folytatta a nyakam csókolgatását.Én nem szóltam semmit,csak a hajába túrtam és behunytam a szemem.Ő lehámozta rólam a pólómat,majd a nadrágot is.Ezután felültem és lehúztam róla a pólót,majd végigsimítottam a hasán.ezután beakasztottam az ujjamat a nadrágjába.Lassan elkezdtem húzni lefelé.Ő felállt és kibújt a nadrágjából.Ezután fölém hajolt és a fogával levette a melltartóm pántját,majd a kezével kicsatolta és a háta mögé dobta.Ezután a nyakamtól kezdte a puszikat és haladt lefelé.A mellemnél kicsit elidőzött,szívogatta,harapdálta,majd megint haladt lefelé.Amikor a bugyimhoz ért,elkezdte dörzsölni az anyagot.Már egy jó ideje csinálhatta,akkorra az arcom már tiszta vörös lehetett.Éreztem,ahogy tüzel.Ezután eltávolította rólam a még meglévő ruhadarabot,majd a lábaim közé fészkelte magát és elkezdte nyalogatni,szívogatni.Ráadásképpen amikor már majdnem elmentem,gyengéden meg is harapott.Ez egy hatalmas sikítást váltott ki belőle.Szerencse,hogy senki nem volt a házban csak mi.Tesóm a barátnőjénél,anyu pedig a babával a kórházban.Szóval miénk volt a lakás.Zaynt lefektettem az ágyra,majd a körmömet végighúztam a hasán,aztán amikor a bokszeréhez értem,erősen megmarkoltam a már púposodó anyagot.Zayn erre egy hatalmasat nyögött.
-Jézusom Bonnie!Voltál már te együtt fiúval?-kérdezte lihegve.
-Egyszer.-mosolyogtam,majd megcsókoltam.
-Csak mert baromi jól csinálod,amit csinálsz.-mondta és rám kacsintott.Én csak mosolyogtam,majd a kezemet elkezdtem föl-le húzogatni rajta,először szép lassan,majd gyorsítottam a kézmozgásomon,közben a nyelvemmel nyalogattam a végét.
-Úúúristen!Bonnie!-kiabálta Zayn.Én egy pillanatra abbahagytam és kérdőn ránéztem.
-Valamit rosszul csinálok?-kérdeztem halkan.
-Dehogyis!Folytasd csak.-mondta és mosolygott,majd a könyökére támaszkodott és nézte a tevékenységemet.Bevettem a számba és elkezdtem nyaldosni.Zayn közben felült és a hajamat simogatta.Amikor kivettem a számból egy pukkanó hangot hallottam.Ezután Zayn még húzogatta rajta a kezét és fehéres váladék lövellt ki belőle.Egyenesen a mellkasomra.A nadrágja zsebéből elővett egy gumit és felhúzta.Majd lefektetett az ágyra és lassan belém hatolt.Elkezdett föl,le mozogni.Először lassan,majd miután úgy gondolta,hogy megszoktam a méretét,egyre csak gyorsabban.Amikor már nagyon gyors volt én csak ziháltam és alig kaptam levegőt,de iszonyatosan élveztem.Egy hirtelen mozdulattal felemelt a combomnál fogva és nekinyomott a falnak.Erős karjaival föl,le emelgetett.Én csak nyögtem,majd a fejemet a mellkasára hajtottam,közben pedig a hátát karmolásztam,amitől még gyorsabban csinálta.
-Nem bírom Zayn!-mondtam,és beleharaptam a vállába.
-De bírod.Még csak egy kicsit.-mondta és megcsókolt.Pontosabban lesmárolt.Annyira vad volt és heves.A kezeivel a derekamat szorította,ami egy kicsit fájt és tudtam,hogy ott lesz a nyoma.Amikor Zayn száját hosszú,férfias nyögés hagyta el,én abban a pillanatban felsikoltottam és ahhoz,hogy azt elfojtsam muszáj volt a mellkasához nyomnom a számat.Ő lassan visszafektetett az ágyra,majd kihúzta magát belőlem.Én csak feküdtem ott,mint egy darab fa.Meg sem bírtam mozdulni.Fájt mindenem.Zayn kidobta az óvszert,majd lefeküdt mellém.
-Ügyes voltál.Egyetlen lány sem volt még ennyire határozott,mint te.-mondta,majd megpuszilta az arcomat.
-Haha!Köszi.Ezt bóknak veszem.Amúgy nekem sem volt még dolgom ilyen pasival,mint te.-mondtam és nehezen felé fordultam.
-Milyen vagyok?Mondd el kérlek.-simogatta meg az arcomat.
-Elsősorban is szexi,erős,határozott,durva és egyszerre gyengéd...hmm..lássuk csak.Nem sorolom föl,mert akkor még egy év múlva is itt lennénk.Inkább mondd el,hogy hol voltál.-tereltem el a témát.
-A szüleimnél.Anyu kórházban volt és mellette akartam maradni,amíg ki nem engedik.-magyarázta.
-És ezt miért nem mondtad?Én meg azt hittem,hogy valami bajba keveredtél.-néztem a szemébe.
-Én?Bajba?Ugyan már!Nem olyan vagyok én.-nevetett.-Anyu valami függönyt akart feltenni,aztán leesett és elvesztette az eszméletét.Enyhe agyrázkódása lett.-mondta,mintha csak a gondolatomban olvasna.
-És jobban van már?-kérdeztem kicsit aggódóan.
-Persze.Jaj tényleg.Küldött neked valamit.-mosolygott és a kabátjához lépett.Elővett belőle egy dobozt és átnyújtotta nekem.
-Mi ez?-kérdeztem,és ránéztem.
-Nem tudom.Azt mondta,hogy ki ne merjem nyitni,amíg oda nem adtam neked.-mondta és megvonta a vállát.Felnyitottam a doboz tetejét és egy nyaklánc volt benne.Kivettem és megmutattam Zaynnek,aki kikerekedett szemmel nézte.
-M..mi az?Miért nézed így?-értetlenkedtem.
-Ez az a nyaklánc,amit anyu mindig hordott.Van még a dobozban valami?-kérdezte.Én visszanéztem és ott volt benne yg papír.Széthajtottam és elolvastam.
"Kedves Bonnie!Örülök,hogy boldogok vagytok Zaynnel.Bocsánat,hogy miattam nem láthattad egy hónapig.Azt gondolom,hogy ez a nyaklánc téged illet.Én kaptam a nagymamámtól."Odaadtam Zaynnek a papírt és csak bámultam a nyakláncra.A medál csak egy kör volt,ami olyan volt,mint a Hold.
-Anyu azt gondolja,hogy te vagy nekem az igazi és ezért adta neked.-mondta,majd a nyakamba csatolta a láncot.
-De ez..én ezt nem fogadhatom el.-mondtam és vettem volna ki a nyakamból,de ő nem engedte.
-Ha anyu neked adta,az nem véletlen.Ő nem ad oda akárkinek akármit.-magyarázta.
-De a húgaid...-kezdtem volna bele a mondókámba.
-Nem.Ezt neked adta.Amikor egyszer megkérdeztem,hogy az mi,akkor azt mondta,hogy ezt annak a lánynak fogja adni,aki szerinte hozzám való.Tehát neked.-mosolygott,majd egy csókot nyomott a számra.Én nem szóltam semmit,csak visszadőltem az ágyba és tovább bámultam a medált.Valóban én lennék Zaynnek az igazi?És ezt az anyukája honnan tudja?Kavarogtak a fejemben a gondolatok.Ezt pedig Zayn zavarta meg,amikor a nyakamhoz dörgölőzött és elaludt.
.........
Remélem tetszik.:D Írjatok komit!

Videó.:)

Sziasztok! :D Elkészült a videó a bloghoz ---- >  
http://www.youtube.com/watch?v=oUR0FfIdnG4&feature=youtu.be . :DD