*Emily szemszöge*
A hatalmas buli után nem volt valami könnyű hazacipelni a srácokat.Körülbelül az egész banda leitta magát a sárga földig.Persze én is ittam,de mértékkel.Aztán Liammel(mivel ő nem iszik) együtt nagy nehezen hazatereltük őket.Alex egész úton azt hajtogatta Ryannek,hogy mennyire szereti és hogy miért ette meg az ágyneműjét(????).Így utólag belegondolva viccesen hangzik,de akkor nagyon nem volt az,mivel egyszerre sok embert kellett a helyes irányba terelni.Otthon mindenki elment a saját szobájába aludni,de én még átosontam Masshez,mert nem láttam a buliban.Ő az ablakban ült és nézett kifelé.A haját fújta a meleg nyári szellő.Mindig is szépnek tartottam őt,de ott gyönyörűnek.
-Mass,minden rendben?-kérdeztem halkan,mert a másik ágyon Niall már aludt.
-Nem.-mondta elcsukló hangon.Ekkor odasétáltam hozzá és meg akartam ölelni,de a kezén megláttam valami fehér kötés szerűt.
-Mit csináltál a kezeddel?-kérdeztem vékony hangon.
-Eltört.-mondta,mintha ez olyan természetes lenne,és lemászott az ablakból.
-De..hogyan?-bámultam rá értetlenül.Annyira jó lett volna ha nem csak szavakban válaszol hanem szép kerek mondatokban,amikben elmeséli,hogy hogyan is történt.
-Elestem.-vonta meg a vállát és megtörölte a kezében szorongatott zsebkendővel a szemét.
-De hogy és mivel?Mikor?-ültem le mellé az ágyra.
-Melyik variációt akarod hallani?Amit majd a többieknek mondok vagy az igazat?-nézett rám.Sötétbarna szemei csillogtak.
-Az igazat.-suttogtam és kényelembe helyeztem magam vagyis ledőltem az ágyára.
-Randizni voltam...-kezdte,de én belevágtam a szavába.
-Mi van?Hol voltál?Kivel?-kerekedett ki a szemem és úgy körülbelül felpofoztam volna,de próbáltam nyugodt maradni.Már amennyire ilyenkor nyugodt lehet az ember.
-Niall elhívott,énekelt nekem,aztán elment nekem italt venni,de én leléptem deszkázni és elestem.-mondta és ledőlt mellém.
-Te normális vagy?-szűkült a szemem résnyire.
-Nem tudom.Ajj,te ezt nem értheted.Beszélgettem Niallel és akkor nagyon rendes volt,aztán jött Alex a maga birtoklás mániájával,aztán a randi,a baleset és végül a szemrehányás.Gyűlölöm Niallt!-mondta,vagyis inkább ordította.Kétlem,hogy Niall nem hallotta volna mert körülbelül 5 másodperc múlva felállt és távozott a helységből.Értetlenül néztem barátnőmre,aki remegő ajkakkal nézett Niall után.Abba az irányba fordítottam a fejem,amerre ő nézett.Niall a szemben lévő szobába ment át,ami a miénk volt.Ez egyet jelentett,hogy nekem Massnél kellett aludnom,amit nem is bántam.Tulajdonképpen hiányzott.Hiányzott Massie,az a lány,aki mindig mosolyog,folyamatosan hülyeségeket beszél és mindig őrültségeket csinál.Hiányoztam a régi idők,amikor mindent együtt csináltunk.Eltávolodtunk egymástól.Nagyon.Bár minden nap látjuk egymást és beszélgetünk,de nem olyan,mint régen.A nyitott ajtót bámulva arra lettem figyelmes,hogy Massie hangosan zokog mellettem.Elképzelésem sem volt,hogy mi lehetett ezúttal a baja.
-Hé!Minden oké?Mi a baj?-öleltem át a vállát.
-Sze..szeretem.Szeretem Niallt!-mondta és a válla rázkódott.
-De az előbb azt mondtad,hogy gyűlölöd.-ráncoltam a homlokom és értetlenül meredtem rá.
-Szeretem,de egyben gyűlölöm is.Érted te ezt?-pislogott rám hatalmas barna szemeivel.
-Nem,sajnos én sem értem.De engedd meg,hogy egy baráti tanácsot adjak;ha szereted Niallt,mondd el neki.De ha nem érzed azokat a bizonyos pillangókat,akkor hagy a francba..Ugyanez vonatkozik Alexra.Nem számít,hogy mennyire rossz fiú.Persze azt tudnod kell,hogy a fájdalom lehetősége nélkül nem lehet öröm és igaz szerelem.De ha rám hallgatsz kibékülsz Niallel és elmeséled Alexnak a randit.Aztán azzal maradsz,akihez a szíved húz.-mosolyogtam és láttam az öröm apróbb jeleit a szemében.Én is boldog voltam.
-Köszönöm Em!Szeretlek!-ölelt át az egyik kezével.Olyan erősen szorított,hogy azt hittem rám ragadt.
-Mass,engedj el..megfulladok.-préseltem ki magamból a szavakat,mire ő elengedett és elrohant Alex szobájába.
*Massie szemszöge*
Otthagytam Em-t és rohantam Alexhoz aki a földön feküdt egy pár zoknit puszilgatva.(?)
-Sziaaaaaaaa!Hogy hívnak cica?Van kedved megsétáltatni a tevémet?-nézett rám és olyan zavaros volt a tekintete,hogy azt hittem beteg,pedig csak lazán részeg volt.Nos,igen.Ő az a fiú akit a barátomnak tudhatok.Mellesleg egy óriási titok,hogy ő valójában soha nem volt rossz fiú.Nem drogozott,nem cigizett,nem ivott,de még csak nem is csajozott.Visszahúzódó volt.Nagyon is.Éppen ezért tetszett meg annak idején,de ez hamar megváltozott amikor új srác ment az osztályukba.Hiányzott a régi Alex és bármit megtettem volna azért,hogy újra az legyen aki régen volt.Sajnos ez lehetetlen küldetés,ugyanis az az Alex meghalt.És soha többé nem térhet vissza.Amint ezen gondolkodtam,észre sem vettem,hogy időközben a konyhában kötöttünk ki és én mindenképp próbálom Alexba önteni azt a rengeteg vizet,ami a 2 literes flakonban volt.
-Ó,bocs.Kijózanodtál?-hajoltam a párom fölé,aki kishíján belefulladt az általam öntött vízbe.
-Azt hiszem.De a fejem szétmegy.-dőlt hátra a székben.
-Nem kellett volna annyit inni,kedves.-huppantam az ölébe és a nyaka köré fontam a még épségben lévő karomat,ami idő közben érthetetlen okból elkezdett remegni.
-Mass,te...mi ez a nézés?-vonta föl a szemöldökét.
-Mi?-ráztam meg a fejem.
-A szemed.Csillog.Pont úgy,mint....-itt elhallgatott.Mind a ketten tudtuk,hogy mire gondol.Az a nap,amikor elmondtam neki,hogy szeretem.Először.Akkor csak ültünk egymással szemben és bámultuk a másik tekintetét.Egy romantikus filmben olyankor megcsókolta volna egyikünk a másikat,de nekünk nem volt szükség ilyenekre.Megértettük egymást.
-Alex...én...ajj annyira nehéz ezt..-feszengtem,miközben ő engem bámult kerek szemekmel.Pedig csak egy szeretleket akartam mondani neki,de mégis úgy éreztem mint régen.Féltem.Féltem attól,hogy ő nem szeret viszont,pedig még a hülye is rájött volna,hogy szeret.Sőt!
-Tudom Massie.Tudom.És én is szeretlek.-mosolygott.Ekkor elmosolyodtam és elkeztdem játsazni az ujjával.Sokkal hosszabb volt és szélesebb,mint az enyém.Hirtelen kikerekedett a szeme és a gipszemet bámulta.
-Ez miatt jöttem tulajdonképpen.-sóhajtottam egy hatalmasat.
-Hallgatlak.-susogta,miközben a keze erőtlenül elengedte a derekamat.
-Niall elhívott randira.Ezért nem mentem a buliba veletek.Elmentem vele.Ő énekelt nekem,aztán elment italt venni,de én leléptem tőle pár "kisfiúhoz" deszkázni és elestem.De hidd el,nagyon sajnálom.Kérlek ne haragudj!-folytak le a könnyek az arcomon.
-Massie...én nem haragszok rád.Örülök,hogy elmondtat.Nyugodj meg és menjünk aludni.-tápászkodott fel a székről,majd gyengéden megfogta a kezem és behúzott a hálószobába.Ott csak feküdtünk egymás mellett és néztük a plafont.Szerettük egymást csak máshogy mutattuk ki.Éreztem viszont,hogy egy kis remény felcsillant a régi Alex visszatéréséhez.Mintha annyi év után,olyan sok próbálkozás hatására újra feléledt és igyekszik elnyomni azt a rossz fiút,aki igazából nem Alex igazi személyisége és ennek örültem.
Sajnálom,hogy ilyen sokára hoztam a részt,de mivel 7.osztályos vagyok,nekünk kellet a 8.osztálynak szervezni a szerenádot és a ballagást.Ezek mellett pedig nagyon depis vagyok és csak a 4 IGAZI barátaim tartják bennem a lelket.Szóval, Barbi,Niki,Alex és Bogi,nagyon köszönök mindent.Na mindegy.Lehet,sőt biztos,hogy mostanában késnek majd a részek,mert sok programunk van a nyárra,amiből szeretném ha a fele megvalósulna.:))) Mellesleg lapos rész lett,de ennyi telt ki most tőlem.
