25. fejezet.*

*Massie szemszöge*

Reggel a napsugár csiklandozta az orromat és morcosan kinyitottam a szemem.Hallottam,hogy valaki halkan horkol mellettem.Oldalra fordítottam a fejem és életem legszebb látványában volt részem.Alex aludt mellettem és ahogy a napfény besütött a szobába,megvilágította tökéletes arcát és édesen rebegő szempilláit.Rengeteget vártam erre a pillanatra.Amikor fiatalabbak voltunk,ő nem vette komolyan a dolgokat,de most megért hozzá.Mindig erről álmodtam,de amikor találkoztam Travisszel,képes lettem volna vele leélni az életemet.Csak az a probléma,hogy az élet tele van csalódásokkal és fájdalmakkal..Az ember maximálisan megbízik az illetőben,aztán jól pofára esik.De mindig jön egy személy,legyen az barát vagy testvér,aki képes visszarángatni a szakadék széléről.Nekem a bátyám,Ryan segített rengeteget.Kicsi korunkban mindig martuk egymást,de mára ez megszűnt.Szerettük egymást,hiába vertük össze a másikat.Ryan mindig úgy vigyázott rám,mint a szeme fényére.Amikor bekerültem elsőbe,ő minden szünetben átjött a termünkbe.Mikor pedig nyolcadikban egy srác csak hülyített engem,Ryan - bár másik iskolába járt - hajlandó volt ellógni egy napot és jól beolvasni Tomnak.Persze otthon mindig veszekedtünk - jó testvérekhez híven - anyu nehezen bírt velünk.Aztán amikor Ryan végzős lett,nekünk kellett ballagtatni őket.És bár minden nap együtt voltunk,úgy éreztem,hogy a másik felemet veszítem el,hogy kitépnek egy hatalmas darabot a szívemből,én pedig holtan esek össze.Órákig képes voltam a vállán sírni ok nélkül és ő mindig elviselte ezeket a kirohanásaimat.Ezeken kattogott az agyam,amikor halk nyöszörgés ütötte meg a fülenet,közvetlen mellőlem.
-Jó reggelt,Alex Ramone!-köszöntöttem mosolyogva.
-Jó reggelt,királylány!-vigyorgott álmosan.
-Hogy aludtál?-pislogtam rá.
-Hát azt álmodtam,hogy el van törve a kezed,mert Niallel randiztál és elmentél deszkázni,elestél és eltörted a kezed.-magyarázta reggeli rekedtes hangján.
-Alex..az a helyzet,hogy az nem álom volt..-motyogtam.Szemei tágra nyíltak és egy percig csak néztük egymást némán.A csönd kezdett kínos lenni.
-Ugye viccelsz?-kérdezte komolyan.
-Nem..-suttogtam.Féltem.Attól,hogy ez miatt elveszítem őt.Ez be is következett a következő másodpercben.
-Massie....te..menj a francba!-emelte fel a hangját,amitől összerezzentem.
-Mi van?-ráncoltam a homlokomat.Komolyan nem értettem.
-Bemesélted nekem,hogy szeretsz!Én elhiszem neked,erre te nem jössz el a buliba csak azért,hogy egy kis buzival találkozz!Mitől jobb ő nálam?-ült fel az ágyamban és nézett rám.A szeme szikrákat szórt.
-Semmitől..-suttogtam alig hallhatóan.
-tudod mit?Legyél vele boldog,de engem felejts el!Viszlát!-állt fel és kiviharzott az ajtón.A szemeim könnybe lábadtak.
-Alex!Kérlek!Beszéljük ezt meg!Nem hagyhatsz el!Szeretlek!-kiáltottam utána.Ő hátrafordult és gúnyosan rám mosolygott,majd visszasétált és beszorított a fal és a teste közé.
-Tudod Mass..én nem.Csakis azért voltam veled ilyen sokáig,mert közelebb akartam kerülni a barátnődhöz.Nos,ez sikerült!-kacsintott,én pedig lefagytam.
-Mi van?-löktem el magamtól és még én is meglepődtem,milyen erővel rendelkezek.
-Igen jól hallottad!Bonnie olyan,mintha csak nekem találták volna ki.Ő szép,menő s bulizós!Nem olyan,mint te!Mellesleg ő elég jó az ágyban,veled ellentétben.-szavai hegyes tőrként hatoltak a szívembe.
-Mit mondtál?-kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül.-Te undorító féreg!hogy mered a húgomat ilyen jelzőkkel illetni?Te rohadék!-kiabálta idegesen  és elrohant  mellettem,hogy rávethesse magát Alexra,aki a földre esett.Ryan püfölte.Ököllel,-és bár Alex megbántott-féltettem őt.Tudtam,hogy Ryan képes a végsőkig elmenni.
-Ryan!Hagyd abba!-tört ki belőlem a zokogás.
-Te szemét állat!-üvöltött,mintha meg sem hallotta volna kétségbeesett kérlelésemet.Ekkor már többen álltak a folyosón.Kinyílt a két szoba ajtaja és az egyikből Liam és Harry szaladt ki,a másikból pedig Josh és Zayn.Harryék Ryant fogták le,amíg Joshék Alexet segítették fel a földről,aki vérző orral,szétrepedt szájjal nézett rám bánatosan.
-Mi a francot csináltok?Elmentek otthonról?-kiabált Emily,aki éppen akkor jött ki a szobánkból.
-Mi folyik itt?-jött ki álmosan Lexy és Louis.
-Em,én ezt nem bírom!Kérlek,menjünk innen!Most!-zokogtam hisztérikusan és Emily vállába temettem az arcomat.Ő bólintott és kivezetett a hotelből,egyenesen az udvarra.Ott leültem a szökőkút szélére és mély lélegzetvételekkel néztem barátnőm aggodalmas arcát.
-Mass!-hallottam egy ismerős hangot.Megfordultam és a gyomrom összeszűkült.
-Niall?Mit akarsz?Remélem most örülsz!-fordítottam el a fejemet.
-Én..sajnálom!Nem ezt akartam.-ült le mellém és szorosan magához ölelt.Arcomat beletemettem a vállába.Illatát mélyen magamba szívtam és szorosan a nyaka köré fontam a karjaimat.Régen éreztem azt a jellegzetes illatot,ami Niallből áradt és mindig megnyugtatott.Rá kellett jönnöm,hogy Niall hiányzott az életemből.
-Nem Niall!Én sajnálom!Sajnálom,hogy hülye voltam,sajnálom,hogy rohadék voltam veled,sajnálom,hogy elhagytalak,sajnálom,hogy csalódást okoztam,hogy kihasználtalak és kinevettelek.Szeretlek,de kétlem,hogy kapnék még egy esélyt tőled.-sírtam,miközben őszinteségi rohamom volt.
-Massie...-nézett rám döbbenten.
-Tudod mit?Felejtsd el!Vedd úgy,hogy nem mondtam semmit.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.Felálltam és visszamentem a hotelba.Vajon melyikben van Alex?Fogtam magam és benyitottam a mi szobánkba,reménykedve,hogy nincs ott.Pechem volt.Alex ott ült az ágyamon.Rajta kívül senki nem volt ott.
-Massie..én..sajnálom.-kezdte el halkan.
-Nem érdekel!Maradhatunk barátok,de nekem nem te vagy az igazi!Sajnálom,de ez így van.-ültem le mellé és átöleltem a vállát.Ő értetlenül nézett rám,majd felsóhajtott.
-Mondd,miért szereted őt jobban?-csuklott el a hangja.
-Mert ő nem csinálj azt,amit te.Tudom,hogy nem volt semmi közted s Bonnie között és tudom,hogy még csak nem is jön be neked.De ha féltékeny vagy,ne így vágj vissza.És ő olyan,mint te voltál.Amikor először beléd szerettem.-magyaráztam halkan.
-De azért..barátok maradhatunk?-nézett rám könyörgő tekintettel.
-Persze!Nekem arra az Alexre van szükségem,aki érzékeny és romantikus.Olykor persze előjöhet a rossz fiús éned is,de csak szépen.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Köszönöm,hogy vagy nekem Massie!-ölelt magához szorosan.Na igen.Ez az,amiről tudtam,hogy visszatért a régi Alex.Ilyeneket a nagy,hatalmas és büszke Alex Ramone nem mondott volna csak úgy.Örültem,hogy minden újra rendbe jött.Most már csak azon kell izgulnom,hogy vajon visszakaphatom-e Niallt?Remélem,mert szükségem van rá,mint függőnek a zöldre. : )  ( Ha már a rossz fiúknál tartottunk )
.................................
Őszintén sajnálom,hogy ennyit késett a rész,de nem igazán van időm egyszerre 3 blogot is írni.:) De remélem azért tetszik ez a rész. :D És elég rövid lett,én speciel abszolút nem vagyok megelégedve magammal,de majd legközelebb jobban megy. :))) Pussz. :*

24.fejezet.*

*Emily szemszöge*

A hatalmas buli után nem volt valami könnyű hazacipelni a srácokat.Körülbelül az egész banda leitta magát a sárga földig.Persze én is ittam,de mértékkel.Aztán Liammel(mivel ő nem iszik) együtt nagy nehezen hazatereltük őket.Alex egész úton azt hajtogatta Ryannek,hogy mennyire szereti és hogy miért ette meg az ágyneműjét(????).Így utólag belegondolva viccesen hangzik,de akkor nagyon nem volt az,mivel egyszerre sok embert kellett a helyes irányba terelni.Otthon mindenki elment a saját szobájába aludni,de én még átosontam Masshez,mert nem láttam a buliban.Ő az ablakban ült és nézett kifelé.A haját fújta a meleg nyári szellő.Mindig is szépnek tartottam őt,de ott gyönyörűnek.
-Mass,minden rendben?-kérdeztem halkan,mert a másik ágyon Niall már aludt.
-Nem.-mondta elcsukló hangon.Ekkor odasétáltam hozzá és meg akartam ölelni,de a kezén megláttam valami fehér kötés szerűt.
-Mit csináltál a kezeddel?-kérdeztem vékony hangon.
-Eltört.-mondta,mintha ez olyan természetes lenne,és lemászott az ablakból.
-De..hogyan?-bámultam rá értetlenül.Annyira jó lett volna ha nem csak szavakban válaszol hanem szép kerek mondatokban,amikben elmeséli,hogy hogyan is történt.
-Elestem.-vonta meg a vállát és megtörölte a kezében szorongatott zsebkendővel a szemét.
-De hogy és mivel?Mikor?-ültem le mellé az ágyra.
-Melyik variációt akarod hallani?Amit majd a többieknek mondok vagy az igazat?-nézett rám.Sötétbarna szemei csillogtak.
-Az igazat.-suttogtam és kényelembe helyeztem magam vagyis ledőltem az ágyára.
-Randizni voltam...-kezdte,de én belevágtam a szavába.
-Mi van?Hol voltál?Kivel?-kerekedett ki a szemem és úgy körülbelül felpofoztam volna,de próbáltam nyugodt maradni.Már amennyire ilyenkor nyugodt lehet az ember.
-Niall elhívott,énekelt nekem,aztán elment nekem italt venni,de én leléptem deszkázni és elestem.-mondta és ledőlt mellém.
-Te normális vagy?-szűkült a szemem résnyire.
-Nem tudom.Ajj,te ezt nem értheted.Beszélgettem Niallel és akkor nagyon rendes volt,aztán jött Alex a maga birtoklás mániájával,aztán a randi,a baleset és végül a szemrehányás.Gyűlölöm Niallt!-mondta,vagyis inkább ordította.Kétlem,hogy Niall nem hallotta volna mert körülbelül 5 másodperc múlva felállt és távozott a helységből.Értetlenül néztem barátnőmre,aki remegő ajkakkal nézett Niall után.Abba az irányba fordítottam a fejem,amerre ő nézett.Niall a szemben lévő szobába ment át,ami a miénk volt.Ez egyet jelentett,hogy nekem Massnél kellett aludnom,amit nem is bántam.Tulajdonképpen hiányzott.Hiányzott Massie,az a lány,aki mindig mosolyog,folyamatosan hülyeségeket beszél és mindig őrültségeket csinál.Hiányoztam a régi idők,amikor mindent együtt csináltunk.Eltávolodtunk egymástól.Nagyon.Bár minden nap látjuk egymást és beszélgetünk,de nem olyan,mint régen.A nyitott ajtót bámulva arra lettem figyelmes,hogy Massie hangosan zokog mellettem.Elképzelésem sem volt,hogy mi lehetett ezúttal a baja.
-Hé!Minden oké?Mi a baj?-öleltem át a vállát.
-Sze..szeretem.Szeretem Niallt!-mondta és a válla rázkódott.
-De az előbb azt mondtad,hogy gyűlölöd.-ráncoltam a homlokom és értetlenül meredtem rá.
-Szeretem,de egyben gyűlölöm is.Érted te ezt?-pislogott rám hatalmas barna szemeivel.
-Nem,sajnos én sem értem.De engedd meg,hogy egy baráti tanácsot adjak;ha szereted Niallt,mondd el neki.De ha nem érzed azokat a bizonyos pillangókat,akkor hagy a francba..Ugyanez vonatkozik Alexra.Nem számít,hogy mennyire rossz fiú.Persze azt tudnod kell,hogy a fájdalom lehetősége nélkül nem lehet öröm és igaz szerelem.De ha rám hallgatsz kibékülsz Niallel és elmeséled Alexnak a randit.Aztán azzal maradsz,akihez a szíved húz.-mosolyogtam és láttam az öröm apróbb jeleit a szemében.Én is boldog voltam.
-Köszönöm Em!Szeretlek!-ölelt át az egyik kezével.Olyan erősen szorított,hogy azt hittem rám ragadt.
-Mass,engedj el..megfulladok.-préseltem ki magamból a szavakat,mire ő elengedett és elrohant Alex szobájába.

*Massie szemszöge*

Otthagytam Em-t és rohantam Alexhoz aki a földön feküdt egy pár zoknit puszilgatva.(?)
-Sziaaaaaaaa!Hogy hívnak cica?Van kedved megsétáltatni a tevémet?-nézett rám és olyan zavaros volt a tekintete,hogy azt hittem beteg,pedig csak lazán részeg volt.Nos,igen.Ő az a fiú akit a barátomnak tudhatok.Mellesleg egy óriási titok,hogy ő valójában soha nem volt rossz fiú.Nem drogozott,nem cigizett,nem ivott,de még csak nem is csajozott.Visszahúzódó volt.Nagyon is.Éppen ezért tetszett meg annak idején,de ez hamar megváltozott amikor új srác ment az osztályukba.Hiányzott a régi Alex és bármit megtettem volna azért,hogy újra az legyen aki régen volt.Sajnos ez lehetetlen küldetés,ugyanis az az Alex meghalt.És soha többé nem térhet vissza.Amint ezen gondolkodtam,észre sem vettem,hogy időközben a konyhában kötöttünk ki és én mindenképp próbálom Alexba önteni azt a rengeteg vizet,ami a 2 literes flakonban volt.
-Ó,bocs.Kijózanodtál?-hajoltam a párom fölé,aki kishíján belefulladt az általam öntött vízbe.
-Azt hiszem.De a fejem szétmegy.-dőlt hátra a székben.
-Nem kellett volna annyit inni,kedves.-huppantam az ölébe és a nyaka köré fontam a még épségben lévő karomat,ami idő közben érthetetlen okból elkezdett remegni.
-Mass,te...mi ez a nézés?-vonta föl a szemöldökét.
-Mi?-ráztam meg a fejem.
-A szemed.Csillog.Pont úgy,mint....-itt elhallgatott.Mind a ketten tudtuk,hogy mire gondol.Az a nap,amikor elmondtam neki,hogy szeretem.Először.Akkor csak ültünk egymással szemben és bámultuk a másik tekintetét.Egy romantikus filmben olyankor megcsókolta volna egyikünk a másikat,de nekünk nem volt szükség ilyenekre.Megértettük egymást.
-Alex...én...ajj annyira nehéz ezt..-feszengtem,miközben ő engem bámult kerek szemekmel.Pedig csak egy szeretleket akartam mondani neki,de mégis úgy éreztem mint régen.Féltem.Féltem attól,hogy ő nem szeret viszont,pedig még a hülye is rájött volna,hogy szeret.Sőt!
-Tudom Massie.Tudom.És én is szeretlek.-mosolygott.Ekkor elmosolyodtam és elkeztdem játsazni az ujjával.Sokkal hosszabb volt és szélesebb,mint az enyém.Hirtelen kikerekedett a szeme és a gipszemet bámulta.
-Ez miatt jöttem tulajdonképpen.-sóhajtottam egy hatalmasat.
-Hallgatlak.-susogta,miközben a keze erőtlenül elengedte a derekamat.
-Niall elhívott randira.Ezért nem mentem a buliba veletek.Elmentem vele.Ő énekelt nekem,aztán elment italt venni,de én leléptem tőle pár "kisfiúhoz" deszkázni és elestem.De hidd el,nagyon sajnálom.Kérlek ne haragudj!-folytak le a könnyek az arcomon.
-Massie...én nem haragszok rád.Örülök,hogy elmondtat.Nyugodj meg és menjünk aludni.-tápászkodott fel a székről,majd gyengéden megfogta a kezem és behúzott a hálószobába.Ott csak feküdtünk egymás mellett és néztük a plafont.Szerettük egymást csak máshogy mutattuk ki.Éreztem viszont,hogy egy kis remény felcsillant a régi Alex visszatéréséhez.Mintha annyi év után,olyan sok próbálkozás hatására újra feléledt és igyekszik elnyomni azt a rossz fiút,aki igazából nem Alex igazi személyisége és ennek örültem.

Sajnálom,hogy ilyen sokára hoztam a részt,de mivel 7.osztályos vagyok,nekünk kellet a 8.osztálynak szervezni a szerenádot és a ballagást.Ezek mellett pedig nagyon depis vagyok és csak a 4 IGAZI barátaim tartják bennem a lelket.Szóval, Barbi,Niki,Alex és Bogi,nagyon köszönök mindent.Na mindegy.Lehet,sőt biztos,hogy mostanában késnek majd a részek,mert sok programunk van a nyárra,amiből szeretném ha a fele megvalósulna.:))) Mellesleg lapos rész lett,de ennyi telt ki most tőlem.

23.rész.*

*Massie szemszöge*

Ryan hangjára szinte azonnal felugrottam a földről és a nyakába vetődtem.Ő csak értetlenül simogatta a hajamat,közben pedig halkan nyugtatott.
-Alex!Mi volt ez?Miért sír a húgom?-kérdezte kicsit dühösen.Nem akartam,hogy haragudjon Alexra,de egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást.Nagyon megijedtem.Birtokolni akar engem?De hát soha nem volt ilyen.
-Én csak....nem akartam.-mondta halkan és hallottam a hangján a megbánást,de akkor sem fordultam meg.
-Mit csináltál vele?-kezdett Ryan egyre mérgesebb lenni.
-Se-emmit..-szipogtam,mire kicsit eltolt magától,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Akkor miért sírsz?-nézett kicsit furcsán.
-Csak..eszembe..jutott...egy....régi emlék..Alex csak azért hívott félre,hogy megnyugtasson.-hadartam el.Ryan most már tényleg úgy állt ott,mint egy rakás értetlenség.Úgyhogy inkább csak megcsóválta a fejét és elment.Én pedig ott álltam elmosódott sminkkel és remegő lábakkal.Nem sokkal később valaki megérintette a vállamat,mire összerezzentem és lassan hátrafordultam.Alex állt velem szemben (ki más?) és a szemeivel a könnyes arcomat pásztázta.
-Miért hazudtál neki?Simán elmondhattad volna .Miért falazol nekem?-kérdezte suttogva,mire én csak a fejem ráztam.Nem voltam képes válaszolni.A mellkasom szorított és idegbeteg módjára kapkodtam a levegőt,ami nem bizonyult elégnek,így muszáj voltam megszorítani Alex kezét,aki erősen tartott volna,nehogy megint összeessek.Hát sajnos nem tudott megtartani,mert amikor megtartott volna már a földön ücsörögtem.Pár pillanat múlva leült mellém és így már együtt ültünk szomorúan a földön.Én azért,mert féltem tőle és mert nem mondtam el Ryannek a dolgot,ő pedig (gondolom) azért,hogy megvigasztaljon és mivel megbántott bocsánatot kérjen.Vagy talán mégsem?
-Figyelj,én tényleg nagyon sajnálom és nem tudom,hogy mi történt,de azt hiszem ez így nem fog menni.Talán nem véletlenül alakult így.Talán...-halkult el a hangja.Pislogás nélkül néztem rá.Tudtam,hogy mire gondol és nem hagyhattam,hogy kimondja.
-NEM!-kiáltottam és aki  elment mellettünk egy pillanatra megtorpant és furán nézett ránk,de nem érdekelt.
-Mi nem?-ráncolta össze a homlokát Alex.
-Nem szakíthatsz velem.Az nem lehet.-borultam a nyakába és a könnyeim csak hullottak a pólójára.
-Reméltem,hogy ezt mondod.Tudod,melletted úgy érzem magam,mint amikor fiatal voltam.-mosolygott,miközben eltolt magától.
-Mi?De hát nem is vagy öreg.-grimaszoltam értetlenül.
-Nem,persze,hogy nem,de tudod újra élem azt az időszakot,amit elpazaroltam a drogokra és a rossz társaságra.Veletek úgy érzem,hogy újra élek és ezért is szeretném,hogy velem maradj.Nem akartam erőszakos lenni,csak féltem.-hajtotta le a fejét és az utolsó szót elharapta.
-Hogy mit csináltál?-kerekedett el a szemem.A nagy és hatalmas Alex Nelson félt?Na jó ez elég rossz indulatú megjegyzés volt.
-Féltem,hogy elveszítelek a szöszi miatt.-rágta a szája szélét.
-De Niall a barátom.Attól,hogy egykor jártam vele az nem jelenti azt,hogy megint fogok.Vele soha többé.-magyaráztam,mire Alex arca felvidult.Szuper.
-Massie..én...-nézett a szemembe,de én leintettem,így belé fojtottam a szót.
-Tudom.Most az következik,hogy szeretlek és soha nem hagylak el.Persze nem azt mondom,hogy én nem szeretlek.Beléd estem,elismerem.Lehet,hogy nem kellett volna,de nem bántam meg.Ugyanúgy kellünk egymásnak,mint víz a halnak.Szóval semmi akadálya nincs,hogy együtt legyünk boldogok.Csupán egy bökkenő van.Ha ez máskor is megtörténik,nem érdekel,hogy mennyire szeretsz,el fogom mondani Ryannek.És lehet,hogy ez gyerekes dolog,de akkor ő téged valószínűleg laposra ver,mert "senki nem merje megbántani az ő kicsi húgát".Vetted?-néztem a szemébe.Ő eléggé meglepődött,mert nem hiszem,hogy sűrűn hallott ilyet egy lány szájából.Persze el tudom képzelni,hogy miért."Jujj,nem akarom megbántani,mert szakít velem,így hagyom hadd használjon ki.Jujj."Na az ilyen lányoktól kapok agybajt.Mi az,hogy nem bántom meg?Egy lánynak igenis meg kell mondani a barátjának,ha valami nem tetszik,bármi legyen az ára.Alex csak bólintott én pedig felálltam és bementem a szobánkba.Ő jött utánam hűségesen.Nagyon jó pofa.
-Figyelj,én ma már nem megyek bulizni,de te menj nyugodtan.-mondtam,miközben levettem a ruhámat,amit ő csillogó szemekkel figyelt.
-Nem.Veled akarok maradni.Nem akarlak egyedül hagyni.-pislogott,közben pedig édesen mosolygott.
-Én most aludni fogok,szóval akár velem maradsz akár nem,nem változik meg az akaratom.-mondtam és bevágódtam az ágyamba,majd magamra húztam a takarót.
-Hát jó.Akkor megyek.Majd találkozunk.Szia.-köszönt el azt hiszem kicsit csalódottan,de per pillanat nem érdekelt.Vártam körülbelül fél órát,mire biztos voltam benne,hogy elment a szórakozóhelyre és oda is ért.Aztán felvettem egy fehér szolid ruhát,lapos talpú cipővel,és rendbe szedtem a sminkemet.Pár perc múlva csörgött a mobilom.Niall hívott.
-Halló?-szóltam bele mosolyogva.
-Szia.Akkor jössz?-kérdezte kicsit remegő hangon a vonal túlsó végén.
-Persze.Mindjárt ott vagyok.Várj meg.-mondtam,majd kinyomtam a gombot.Jó,az utolsó mondatot nem kellett volna mondanom.Persze,hogy megvár,hiszen ő hívott el.Mindegy.Gyorsan összeszedtem pár pipere cuccot és bedobtam a táskámba.Azzal becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam a találkozóhely felé.A szél elég hideg volt,így jobban összehúztam magamon a bolerót,amit felvettem.Sietős léptekkel közelítettem a helyszínt.Nem szerettem volna ha bárki meglát minket.Mindenki úgy tudja,hogy én otthon húzom a lóbőrt,Niall pedig szintén otthon ( vagyis a szállodában ) van.Így remélhetőleg egyikünket sem keresnek.Szóval már a távolban láttam egy alakot a szökőkútnál,aki fel-alá járkált.Láthatólag ideges volt,egy bizonyos lánnyal való találkozás miatt. :) Amikor odaértem két kezemmel leengedtem a táskámat,ami a térdemet súrolta.Mosolyogva álltam ott,miközben Niall még mindig nem vett észre.
-Szia.-köszöntem végül,mert megelégeltem a várakozást.
-Te mikor jöttél?-nézett rám hitetlenkedve,mintha nem látott volna még fehér embert.
-Már egy ideje itt állok,csak érdekelt,hogy magadtól észreveszel-e.Úgy látom nem.-mentem el mellette és leültem a szökőkút peremére.
-Hé figyelj én készültem neked egy dallal.Akarod,hogy eljátsszam?-mosolygott aranyosan.Jaj ne!
-Hát felőlem.Ugye nem egy romantikus,szívszorító,sírós szám?-soroltam fel,miközben a cipőmet nézegettem.
-Nem.Tekintettel arra,hogy mostanában milyen zenéket szeretsz,egy Ramones dalt szeretnék játszani neked.-mondta,majd leülte mellém és elkezdett játszani
"She's a little lost girl in her own little world
She looks so happy but she seems so sad
ah ah oh yeah oh oh oh yeah
She's a little lost girl in her own world
I'd like to help her I'd like to try"
Alig hittem a fülemnek.A She talks to rainbowot játszotta?Azt hittem elájulok.A zene szövegével azt hiszem ki akarta fejezni,hogy mit érez.Hogy boldognak mutatom magam,de belül szomorú vagyok.Hogy beszélek mindenkivel,de vele nem.Olyan érzésem volt,mintha keresztbe szúrtak volna egy karóval.Igaza volt.Nem voltam túl boldog Alex mellett és néha szomorú voltam(lásd a veszekedést),de attól függetlenül szerettem és nem hagyhattam,hogy pont Niall visszahódítson.Persze,hogy szerettem őt is,de Alexot talán jobban.Vagy mégsem?Teljesen összezavarodtam,de a hangja hamar kizökkentett a gondolkodásból,így a borús felhők hamar eloszlottak a fejem fölül.A lábamat lóbáltam és mosolyogva hallgattam végig a dalt.
-Nos,hogy tetszett?-mosolygott,amikor befejezte.
-Nagyon jó volt.-mosolyogtam és elkezdtem a kezemmel kavarni a vizet a szökőkútban.
-Most őszintén.Nem tetszett?-emelte fel a fejem és egyenesen a szemembe nézett.Képtelen voltam állni a tekintetét.
-De tényleg nagyon tetszett,csak...mindegy nem érdekes.Meghívhatlak egy italra?-mosolyogtam erőltetetten.
-Mi?Azt már nem.Én hívtalak randira,úgyhogy én hívlak meg.Mit kérsz?-vigyorgott és a szemben lévő bárhoz húzott.
-Ömm..olyan rózsaszínt.-mutattam egy koktélra,ami tényleg feltűnően pink színű volt.
-Igenis!Olyan rózsaszínből kérnénk kettőt.-adta le a rendelést Niall.Én csak mosolyogva visszasétáltam a szökőkúthoz és vártam az italomat.Éppen gondolkodtam,amikor ismerős hang ütötte meg a fülemet.Egy gördeszka gurulása.Felpattantam és szétnéztem,de nem láttam semmit.Elindultam a hang irányába és nemsokára rábukkantam egy deszkapályára,ahol pár velem egy korú vagy idősebb srác deszkázott és bmxezett.
-Beszállhatok?-siettem oda mosolyogva.
-Ez nem kislányoknak való.Még összetörnéd magad.-jött oda mosolyogva egy igen helyes srác,kezében egy deszkával.
-Ne félts te engem.-kaptam ki a kezéből a deszkát és felszaladtam a rámpára.Onnan legurultam,majd vissza a másik oldalról.Egyszer azonban elszámoltam magam és a legmagasabb ponton elveszítettem az egyensúlyomat.Csak zuhantam,amíg földet nem értem,ami elég szerencsétlenül sikerült.Őrült fájdalmat éreztem a csuklómnál.
-Hé!Jól vagy?-jött oda hozzám egy srác.
-Nem!Azt hiszem eltört a kezem.-ültem fel nehezen és a fájó pontot tapogattam.
-Gyere.Elviszlek orvoshoz.-támogatott fel a földről és elindultunk egy számomra tök ismeretlen irányba.Menet közben eszembe jutott Niall,akit ott hagytam.Gyorsan elszaladtam a szökőkúthoz,ahol már Niall nyomát sehol nem láttam csak a földön heverő koktélos poharakat és a kiömlött rózsaszín folyadékot.Bűntudatom volt,nem is kicsi.Otthagytam,holmi deszkáért,miközben ő elhívott randizni,énekelt nekem,bevallotta a dalban az érzéseit és még italt is rendelt nekem.
-Mi van?Mit keresel?-jött utánam a srác,én pedig megráztam a fejem és hagytam,hogy elvigyen a kórházba.

****
A kórházból hazafelé menet átgondoltam,hogy mit fogok mondani a többieknek.Körülbelül azt találtam ki,hogy nem tudtam aludni ezért elmentem deszkázni,de elestem és eltörtem a kezem.Egy kicsit hihető.Csak imádkoztam,hogy ne legyenek otthon a többiek.Szerencsém volt,még senki nem volt otthon.Legalábbis azt hittem.Besétáltam a szobánkba és az ágyammal szemben lévő ágyon ült Niall.Arcát a kezébe temette és sírt.A szemem könnybe lábadt és hamarosan kövér könnycseppek gördültek le az arcomon.Megbántottam őt és akárhogy kértem volna a bocsánatát (persze biztos,hogy megbocsájtott volna) nem tudtam volna őszintén a szemébe nézni.Annyira erőtlennek éreztem magam,hogy csak összecsuklottam az ajtóban és a földet pásztáztam.Éreztem,hogy valaki mellém telepszik és szúrós tekintettel néz.Niall volt (nem nagyon lehetett más)
-Mit csináltál a kezeddel?-kérdezte enyhe nyugodtságot színlelve.
-Eltört.-suttogtam.-Niall én annyira sajnálom,én nem akartalak megbántani és tudom,hogy dög voltam,de kérlek meg tudsz nekem bocsájtani?-zokogtam,miközben néha láttam a könnyeimen keresztül az arcát.Nem tudta,hogy mit mondjon.Végül csak megölelt,én pedig értetlenül ültem.
-Nem haragszom.-motyogta,mire én még mindig hüledeztem a válasza miatt.
-Mi?Mi az,hogy nem haragszol?-néztem kétségbeesetten a szemébe.
-Tudod,te a barátnőm voltál,de a szememben még mindig az vagy.Mi okom lenne haragudni rád,azért mert a mostani barátod miatt más lettél?-mosolygott halványan.
-Én nem lettem más.-ráztam a fejem erősen,de ő csak az orra alatt szélesen elvigyorodott.
-De igen más lettél.Velem szemben biztosan.-vette komolyabbra.Én csak egy nagyot sóhajtottam és tovább fürkésztem a földet.
-Mondd,amikor találkoztunk gondoltad volna,hogy ide jutunk?Hogy itt ülsz mellettem,mint ex pasi és vigasztalsz?Holott nekem kéne téged vigasztalni és bocsánatot kérni.Miért van az,hogy amit én eltervezek,minden fordítva sül el?-zúdítottam rá a kérdéseket,és mindezt egy szuszra.
-Levegőt is vegyél.-nevetett egyet.-Nem.Nem sül el fordítva csak lehet,hogy nekünk tényleg nem ez volt megírva.Ez van.A lényeg,hogy boldog vagy és én is.-mosolygott,nem túl őszintén.
-Niall hogy lehetsz te boldog?Hiszen még szakítani sem volt időm veled,annyira hirtelen jött Alex.Nem fáj,hogy elveszítetted a barátnődet?-kérdeztem csodálkozva.
-De.Nagyon is fáj.Csak nem siránkozok senkinek.Nem leszek többé az az érzékeny fiú,akit annyira szeretett mindenki és nem fogok mindenért sírva fakadni.Tudod,én tényleg őszintén szerettelek és ma azt reméltem,hogy esetleg még barátok lehetünk,de te leléptél és itt az eredmény.Gratulálok.-bökött gúnyosan a gipszemre,majd felállt és elment fogalmam sincs,hogy hová.Így tök egyedül maradtam a szobában és újra a sírógörcs kerülgetett.De erősnek kellett maradnom.Ezek után nem szabad meglátnia,hogy gyenge vagyok.Igenis boldog vagyok Alex mellett és ha kell,akkor féltékennyé teszem Niallt.Abban a pillanatban erőt vettem magamon,felálltam a földről és ismét (aznap már harmadszor) megcsináltam a sminkem és a hajam.Persze ezt mind egy kézzel,mert a másik gipszben volt.Nagy szenvedés közepette magamra vettem a fekete ruhámat,majd elindultam a szórakozóhelyre,ahol Ryanék voltak.Nem érdekelt Niall.Nem érdekelt a dala.Nem érdekeltek az érzései.Sőt még az sem érdekelt,hogy megbántottam.Ismét gyűlöltem.Lehet,hogy ok nélkül,de akkor is.Azt kívántam,bárcsak soha nem is találkoztam volna vele!
.........
Akkor itt is van a következő rész.Picit unalmas lett,szerintem.:|| De nézzétek el ezt nekem.Kommentek persze most is jöhetnek.:))

22.fejezet.*

*Niall szemszöge*

Este egyedül maradtam a szobában Perrievel.Nem tudtam aludni,ezért az ablakhoz mentem és ott néztem az utcán elsuhanó autókat.
-Átmentem Liamhez.-mondta halkan Pezz,mire én csak felemeltem a kezem és integettem neki.Ezután teljesen egyedül maradtam.A szoba kongott az ürességtől,csak a szétdobált ruhák,fogkefék,cipők és egyéb holmik voltak ott meg én persze.Azon gondolkodtam,hogy hogyan és miért veszítettem el Massiet.Pedig minden olyan jól ment egészen addig,amíg ez az Alex gyerek fel nem bukkant.Miben jobb ő nálam?Azért ő kell neki,mert gördeszkázik,füvezik és rossz fiú?Talán ha én is ilyen lennék visszajönne hozzám?Nem!Nem fogok megváltozni csak azért,mert egy lány nem a romantikusabb fajta pasikra bukik.De szeretem Őt!Ő más,mint a többi lány.Vagány,egy picit szókimondó,de amellett nagyon romantikus is tud lenni és tiszta szívéből képes szeretni.A nagy gondolkodásból egy érintés zökkentett ki.Valaki a vállamra tette a kezét.Lány lehetett,mert elég kicsi és vékonyka keze volt.Ijedten hátranéztem és egy ragyogó sötétbarna,szinte fekete szempárral találtam szembe magam.
-M..Massie?Te mit keresel itt?-néztem rá csodálkozva.
-Ez a szobám.Alex elaludt és mindig lelökött arról a kis ágyról.Ezért visszajöttem.Te miért nem alszol?-lépett mellém és kinézett az ablakon.Egyszerűen képtelen voltam levenni róla a tekintetemet.Ez gondolom neki is feltűnt,mert elég furcsán nézett rám.
-Bocs,én csak..elbambultam.-fordultam el zavartan.
-Igaz?-kérdezte a kinti fényeket fürkészve.
-Mi?-néztem rá értetlenül.
-Amit az interjúban mondtál.Igaz?Csak egy kislány vagyok számodra?-fordult felém és látszott a szemében,hogy ez fáj neki.
-Hát tudod,nem gondoltam komolyan,csak...-magyarázkodtam,de ő csak a fejét csóválta.
-Persze,egyből gondoltam.Csak a harag beszélt belőled és még mindig szeretsz.Fáj,hogy mással látsz,bla bla bla.-mondta,majd egy nagyot sóhajtott és ledőlt az ágyára.
-Haragszol?-suttogtam és leültem az ágya szélére.
-Bármilyen meglepő,de nem.Talán nekünk nem ez volt megírva.Talán később még összejöhet,de talán nem.-magyarázott szorgalmasan.
-Mit érzel most?-feküdtem le mellé és egyre csak a tekintetét kerestem.
-Őszintén?Nem tudom.Sokkal több ez,mint barátság,de nem tudnálak szeretni az interjú válaszod után.Talán ha egyszer sikerül túllépnem rajta,esetleg összejöhet.És különben is nagyon jól érzem magam Alex mellett.-mosolygott erőltetetten.
-Biztos?Nem csak azért vagy vele,mert Ryan ezt akarja?Szereted őt?Szereted legalább fele annyira,mint engem szerettél?-dőltek belőlem a kérdések és bár nem akartam kimondani hangosan,mégis jó érzés volt.Talán választ kaphatok rá.
-Először nem szerettem,sőt egyenesen utáltam.Bármit megtettem volna.Bárki mással jártam volna csak vele nem.De ez már régen volt.Aztán amikor újra találkoztunk láttam a szemében egyfajta csillogást,amit még pici gyerekkorunkban láttam utoljára.Azelőtt,hogy általánosban elkezdtem járni vele.Akkor megmozdult bennem valami.Valami a nagy mélységből,a legkisebb zugból,amiről nem is tudtam,hogy van a szívemben,előtört és betöltötte az egész testemet,sőt még a lelkemre is kihatott egy picit.Rájöttem,hogy mennyire hiányzott és amikor nálunk aludt,nem tudtunk uralkodni az érzelmeink felett.Persze ne értsd félre,nem történt semmi olyan.Mindegy.Szóval egy bonyolult.Remélem nem haragszol.Annyira.-sütötte le a szemét és az ujjaival játszott.
-Persze.Azt hiszem értem és ez miatt igazán nem kell izgulnod,nem haragszok.Én boldog vagyok,ha te is az vagy.De remélem azért egy vacsorát nem utasítasz vissza.-mosolyogtam,mire rám nézett csillogó szemekkel.Kicsit meglepődött volt,gondolom nem erre számított.
-Te...most randira hívsz?-nézett csodálkozva,de láttam a szemeiben egyfajta boldogságot is.
-Este 8-kor a szökőkútnál?-kacsintottam rá,majd villantottam egy mosolyt.
-Rendben.-mosolygott,majd magára húzta a takaróját.
-Nem gond ha veled alszok?Az én ágyam olyan hideg,de itt olyan jó meleg van.-mosolyogtam rá,mire ő csak meredten nézett rám.
-Hát..ha gondolod aludhatsz.-húzódott huncut mosolyra a szája.Befészkeltem magam a takarója alá és összebújtunk.A karját cirógattam,miközben beszélgettünk.Mindenféle dologról.A suliról,a deszkázásról,a zenékről,könyvekről,a szüleiről.Röviden elmeséltük életünk történetét egymásnak.Egészen reggel 4 óráig beszélgettünk.Éppen egy vicces sztori kellős közepén tartottam,amikor hallottam,hogy Mass halkan szuszog.Fel akartam állni,amikor erősen átölelt és nem engedett el maga mellől.Jól esett,így maradtam.Még csak nem is ellenkeztem.Csupán attól féltem,hogy valaki meglát minket.Nem akartam lebukni.Szerencsére senki nem jött be,Mass pedig nem aludt túl sokat.Körülbelül másfél órát.
-Jó reggelt..annyira álmos vagyok.-dörzsölte a szemét,majd rám nézett.-Ugye nem látott meg minket senki?-kérdezte kicsit ijedten.
-Nem,senki.-mondtam kicsit csalódottan,mert arra számítottam,hogy nem fogja érdekelni egy átbeszélgetett éjszaka után.
-Jó reggelt Bikinifenék!-rohant be az ajtón Louis.Én gyorsan kipattantam Mass mellől és álmosan néztem a vígan ugrándozó Louist.
-Te minek örülsz ennyire?-pislogtam rá,majd kimentem a konyhába.
-Ma megyünk ki a strandra!-kiabálta,majd kiszaladt a szobából és boldogította a többieket.

*Alex szemszöge*

Amikor felébredtem már senki nem volt a szobában.Ilyen sokáig aludtam volna?Nehezen kikászálódtam az ágyból és átsétáltam Massék szobájába.Két öreg néni beszélgetett a folyosón,miközben én csak úgy lazán egy szál bokszerben átmentem a szemben lévő szobába.
-Elnézést fiam!-szólt oda az egyik,mire én álmosan ránéztem.
-Tessék?-kérdeztem türelmetlenül.
-Nem vagy szégyenlős?Igazán vehettél volna fel egy normális ruhát.-méregetett a szemével.
-Nem tetszett még látni ilyen helyes pasit,mint én ugye?Ezer bocsánat,de foglalt vagyok.-vigyorogtam.A néni csak értetlenül nézett és éppen mondani készült valamit,amikor Mass kinyitotta az ajtót és felnézett rám.
-Wow!Fel sem öltöztél?Nem bánod ha meglátnak?-mosolygott,de közben elpirult.
-Miért bánnám?Hadd nézzenek csak.Én csakis a tiéd vagyok.-emeltem föl a derekamig.A lábával átkulcsolta azt,én pedig erősen fogtam a combjánál.A falnak nyomtam és úgy csókoltam meg.A két néni még mindig csak minket nézett.
-Nem folytathatnánk ezt máskor?Most mennénk le a partra.-suttogta a fülembe.
-Kérlek,ne most hagyjuk abba.Teljesen rád kapcsoltam.Máskor nem biztos,hogy lesz alkalmunk.-morogtam a nyakába,mire ő csak elnevette magát.
-Egész biztos,hogy lesz.Siessünk,mert a többiek itt hagynak.Már bepakoltam neked.Öltözz fel és induljunk.-ugrott le a földre és betessékelt a szobámba.
-De...gonosz vagy.-vágtam be a durcát,miközben Mass a kezembe nyomta a ruhámat.Ez egy kockás ingből állt,egy kockás nadrágból és ennyi.
-Nem vagyok gonosz!Öltözz!-parancsolt rám és türelmetlenül fölém állt.Még morogtam pár sort,majd elkezdtem öltözni.
-Készen vagyok.-motyogtam,miközben begomboltam az ingem utolsó gombját.
-Szuper.Akkor indulás.-karolt belém,a nagy standtáskát a hátára kapta és lehúzott a recepcióra.A többiek az ajtóban álltak és hangosan nevettek.
-Megjöttek!-tapsolt Perrie és kirohant az ajtón.Kitódultunk az ajtón és a strand felé vettük az irányt.Mindenkinek volt párja,akibe belekarolhatott volna,csak Niallnek nem.Ilyen az élet.Elég könnyen le lehetett csapni a kezéről a csaját.Jobban kellett volna vigyázni rá.Egy önelégült mosoly ült az arcomra,de elég gyorsan le is ment onnan,amikor Mass másik oldalról belekarolt Niallbe.
-Mi van?Ti...-néztem rájuk értetlenül,miközben kibújtam Massie karolásából.
-Kibékültünk.Aztán olyan magányosan ballag itt,hogy még a legfőbb ellensége is megsajnálná.-nézett rám boci szemekkel Massie.
-Hé!Ez így nem ér!Én meg akarok sértődni rád,te meg így nézel.Csaló vagy.-nevettem el magam,majd lehajoltam hozzá és megcsókoltam.Ezután megfogtam a kezét és így mentünk végig a partig,ami nem volt túl messze.Amikor odaértünk,a lányok megrohamozták a napozóágyakat.Mi,pasik pedig csak értetlenül nézetük,hogy lepakolnak,bekenik magukat naptejjel és kifekszenek napozni.
-Hé!Gyertek!Van egy ötletem!-hívott össze Zayn.
-Szerintem tudom,mire gondolsz,de mondd.-vigyorgott Ryan.
-Szóval a terv a következő:Niall,te odamész Masshez és kérsz tőle kaját,közben eljátszod,hogy megcsípett valami.A lányok odamennek hozzád,mi pedig addig ellopjuk a vízipisztolyokat.Miután sikeresen végrehajtottad az elterelő hadműveletet,odajössz hozzánk,mi pedig észrevétlenül a lányokhoz osonunk és lelocsoljuk őket.Na?-mondta izgatottan.Mindenki bólintott és megfordultunk,hogy ellenőrizzük a lányokat,akik már nem voltak az előző helyükön.
-Nocsak,nocsak!Miben mesterkedtek?Kit akartok ti lelocsolni?-állt a hátunk mögött  3 lány Bonnie vezetésével,vízipisztollyal a kezükben.
-Mi csak..nyugi csak vicceltünk.-mentegetőzött Louis.
-Lányok!3-ra!-vezényelt Bonnie,mire minden lány felfelé tartotta a pisztolyt.
-Hátrálni!-kiáltotta Zayn,mi pedig elkezdtünk hátrafelé mozogni,de ott volt még 4 lány.
-1...2...3!-kiáltotta el magát Bonnie és erre a szóra mind a 7 vízipisztolyból ránk irányult a víz.Mi csak szaladtunk,amerre tudtunk.Én álltam a támadást,majd mikor a legkevésbé számított rá,elkaptam Bonniet.Felemeltem és elkezdtem szaladni vele a tenger felé.
-Neee!Tegyél le!!-kiabálta,de közben nevetett és végig a nyakamba kapaszkodott.Amikor már kellő mélységbe értem,de még leért a lábam,elengedtem Bonniet,vagy inkább eldobtam.Ő sikított,majd egy csobbanással elmerült a vízben.Körülbelül 3 másodperc múlva feljött a felszínre és lepocsolt.
-Ez így fair!Te vagy a vezető,így téged kellett bedobni a vízbe.Nélküled a csapat gyenge.Nézd csak.-mutattam a parton rohanó lányok felé.A szerencsésebbek megmenekültek a fiúk karmai közül,de volt akiket elkaptak,köztük Dominica-t,Lexy-t és Ana-t.Körülbelül ott kötöttek ki,ahol Bonnie.Massie,Emily és Perrie pedig szaladtak a fiúk elől.Dominica-t Josh,Lexy-t Zayn,Ana-t pedig Niall dobta a vízbe.Így a parton még ott fogócskázott Harry,Louis,Liam,Ryan,Pezz,Mass és Em.Sikeresen megúszták a támadást.De csak szerencséjük volt.Nagy nevetés közepette kimentünk a partra,ahol egy ismerős dallam csengett.
-Ez Nirvana?-nézett rám Bonnie kerek szemekkel.
-Aha.Ki játssza?-néztem szét,mikor megakadt a szemem Massien,aki ült a leterített pokrócon és gitározott.Mindannyian a hang irányát keresték,de én találtam meg először.Lassan elkezdtem felé sétálni,mire a többiek is követtek.Amikor Mass elé értem,ő rám nézett és mosolygott.
-Énekelj!-tátogta,miközben játszotta a dallamot.
-Mi?-meredtem le.
-Énekelj velem.-mosolygott.Megvontam a vállam,majd egy mély levegőt vettem.Leültem mellé és bekapcsolódtam az egyik kedvenc zenémbe. (Nirvana-The man who sold the world)
"I've must have died alone
A long long time ago
Who knows?
Not me.
I've never lost control
You're face to face
With the man who sold the world"
Egész jó volt,sőt a végére beszállt Ryan,Zayn és Bonnie is.A többiek vagy nem ismerték vagy nem mertek énekelni.Mondjuk a 1D-ről nehezen tudom elképzelni,hogy nem mernek énekelni.Inkább nem ismerték a számot.
-Juj,ez nagyon jó volt!Annyira tetszett!Játszatok még valamit!-tapsolt minket Pezz,mi pedig felálltunk,majd mosolyogva meghajoltunk.
-Lesz ma egy buli.Nem akarunk elmenni?-nézett szét Mass a társaságon.
-Felőlem mehetünk,de akkor haza kell mennünk készülődni.-vonta meg a vállát Ana.
-Rendben.Akkor pakoljunk és irány haza.Vagyis a hotelba.-vigyorgott Louis és semmi perc alatt összepakolt.-Indulhatunk?-vigyorgott,miközben elindult egy kazal táskával a hátán.Minden lány leemelte róla a saját táskáját és így elindultunk visszafelé.

***

-Melyiket vegyem feeel?-nyávogott Mass,mert már körülbelül felvette az összes ruháját,amit elhozott,de mindegyikkel volt valami baja.Így ott állt előttem egy szál fehérneműben és már a haját tépte.
-Mindegyikben nagyon szép voltál,de az a rövid fekete tetszett a legjobban.-mosolyogtam rá.
-Várj,felveszem.Kikérem Ryan véleményét is.-kapta fel gyorsan a fekete ruhát és Ryanhez szaladt,aki hozzám hasonlóan végignézte Emily kínlódását.Én lassú léptekkel követtem Masst.
-Ryaaaan!-kereste a bátyját.
-Nem vagyok itt!Hagyjál!-kiabált ki a szobából.
-Szerinted ez jól áll?-szaladt be hozzá a szobába,meg sem hallva a kérését.
-Wow!Hát kurvára dögös vagy benne,de ha nem akarod,hogy minden pasi rád másszon valami szolidabbat keress.De mióta van neked ilyen ruhád?-pislogott rá.
-Ahh kérek Emtől ruhát.-viharzott be barátnőjéhez,mi pedig ketten maradtunk a szoba ajtajában.
-Nem értem a lányokat.Miért akarják ennyire kicicomázni magukat?Nem bálba megyünk.-ráztam a fejem értetlenül.

-Én sem,de ha már egyszer a mi barátnőink,örüljünk,hogy adnak magunkra és büszkék lehetünk rájuk.-vigyorgott Ryan.Eközben betévedt a szobába Bonni,Dominica,Lexy,Ana és Pezz is.Mindenki behozta a saját ruháját és minden lány válogatott,hogy nekik melyik tetszik.A végtelenségbe nyúló válogatás után megszületett az eredmény.Megérte annyit várakozni.Először Lexy jött ki az "öltözőből".Egy fodros,drapp és fekete színű ruha volt rajta,egy fekete magassarkúval.A haja be volt göndörítve,ami illett a ruhájához.Odasétált Louishoz és  megölelte.

Ezután Ana jött ki kicsit félénken.Rajta egy fehér ruha volt,fehér cipővel.A haja csak ki volt fésülve és természetes hullámossággal lógott lefelé a hátán.Imádta a fehér színt.Amióta ismerem szinte csak fehér ruhákban van.Mindegy.Ő is csinos volt.Joshoz tipegett,majd megfogta a kezét és várta a többieket.

Ezután következett Perrie.Mindannyiunk,mármint a pasik szája tátva maradt.Olyan tökéletes alakja volt és a ruha is annyira passzolt hozzá,hogy az valami hihetetlen.A hosszú,barna haja ki volt vasalva és szinte derékig leért.A ruhája egy szürke,fodros volt.A derekánál egy barna övvel.A cipője is szürke volt,de mondjuk az senkit nem igazán érdekelt.A hosszú,szép lábai lélegzetelállítóak voltak.Amikor odament Liamhez,ő rögtön megcsókolta,majd átölelte a derekát.

A következő "modell" Emily volt,aki ragyogott a halványbarna színű ruhájában.Pezzhez hasonlóan ő is nagyon gyönyörű volt.Na jó Ana és Lexy is.Magassarkújában szépen odament Ryanhez,aki még mindig nem igazán tért magához a barátnője látványától.Em haja már szinte fájdalmasan szorosra volt fogatva,de nagyon illett hozzá.

Alighogy felocsúdunk,jött Dominica kék miniruhában és hozzá illő cipőben.
-Azta' kurva!-motyogta Harry és nyál csorgatva nézte a feléje tartó barátnőjét.Dominica szőke haja azt hiszem kreppelővel vagy mivel volt megcsinálva.Mindannyian tényleg nagyon szépek voltak,de én csak egy lányra vártam.

A következő lány Bonnie volt,aki amint kilépett az ajtón,az a tűz ami benne égett,mindenkit leégetett.Olyan kisugárzása volt,mint egy igazi magabiztos modellnek.A piros ruha tökéletesen passzolt az alakjához.Mintha csak ráöntötték volna.A haja csak át volt dobva a válla fölött.A piros tűsarkújában méltóságteljesen lépdelt Zayn felé,aki,mint egy igazi rossz fiú várta,arcán kaján vigyorral.Tökéletesen illettek egymáshoz.

Amikor megláttam az ajtóban azt a lányt,akire vártam,a szemem őrült csillogásba kezdett és mint a mesékben,amikor a szereplő pasi meglát egy jó nőt a szeme szívbe alakul át,körülbelül olyan lehettem én is.Mass maradt a fekete színnél,de az a ruha,ami rajta volt és a cipő,azt hiszem akkor sokkot kaptam.Egy hihetetlen érzés fogott el.Mintha csak valami lódarazsak,vagy inkább madarak repülnének a hasamban,közben néha összekoccannak.Életemben nem éreztem olyat,mint akkor.A haja ki volt vasalva és a Pezzéhes hasonlóan a derekát érintette.Mosolyogva jött felém és a sötétbarna szeme szikrázott,gondolom a boldogságtól.

-Gyönyörű vagy.-suttogtam,majd adtam az arcára egy puszit.
-Köszönöm.-tátogta,majd elment mellettem.Értetlenül néztem utána és rájöttem,hogy Niallhez megy,aki valamit suttogott a fülébe,amire Massie automatikusan fülig elpirult.Tudtam,hogy nincs miért féltékenykednem,de Mass az enyém és nem veheti el tőlem senki.Ha pedig egy vetélytársam akad,akkor legyőzöm.A düh tüzétől égő szemekkel fürkésztem őket,majd amikor Mass felém fordult próbáltam nyugodtságot színlelni,de Massie észrevette,hogy nincs minden rendben.
-Mi a baj?-fürkészte az arcomat kétségbeesetten.
-Gyere.-fogtam meg a karját és az egyik sarokhoz húztam,ahol senki nem látott.A falnak nyomtam és mélyen a szemébe néztem.
-Ez fájt?Miért szorítottad ilyen e....-a szemembe nézett és elállt a szava.
-Szereted őt?-kérdeztem kissé idegesen.
-Mi van?-kérdezte értetlenül.
-Van köztetek valami?Látom,hogy hogy néz rád és te is úgy nézel rá.-folytattam,de egy pillanatra sem vettem le a szemem róla.
-Te...most féltékeny vagy?Hogy lenne közöttünk valami?Hiszen szakítottunk.Egyszerűen csak kibékültünk,de az nem azt jelenti,hogy össze is jövünk egyből.Téged szeretlek és ez így is fog maradni végig.-simogatta meg az arcomat,de én megszorítottam a csuklóját.Hirtelen felindulásból törtét.Én nem akartam bántani.
-Hé!ez fáj!Eressz el!Mi van veled?-nézett rám mérgesen,miközben próbálta lefeszegetni az ujjaimat a csuklójáról.
-Te csak az enyém vagy.Megértetted?-kiabáltam,de észrevettem Massie szemében egyfajta félelmet.Befejezte az ujjaim feszegetését és erőtlenül a földre esett.Fejét lehajtotta és a piros szőnyegen nemsokára könnycseppek mintázódtak.
-Hé,én..én nem akartalak megijeszteni és nem akartalak bántani....egyszerűen csak....-emeltem fel a fejét,de amikor megláttam a szemét,nem tudtam mit mondani.
-Ti meg mit csinálok itt?-kérdezte egy ismerős hang,mire mind a ketten ránéztünk.A szívem vadul kalapált és fogalmam sem volt,hogy mit mondhatnék.
..............
Remélem tetszik!:))) 3 komment után folytatom!:)))

21.fejezet.*

*Harry szemszöge*

Nagyon korán ébredtem föl.Dominica még javában szundított.A karjait a nyakam köré fonta és a mellkasomhoz volt bújva.Nem akartam felébreszteni,de le akartam menni a konyhába valami ehető reggelit csinálni.Elkeztdem fejteni a nyakamról a vékony karjait,nem sok sikerrel.Olyan erőt tudott kifejteni a törékeny kezeiből,mint aki tiszta izom lenne.Hiába,a kosár csapat kapitányának csak erősnek kell lenni.Nem szerette volna ha elmegyek ezért kénytelen voltam maradni,amíg enged a szorításán.Ez hamar be is következett,így óvatosan kicsúsztam a karjaiból,majd egy párnát tettem a helyemre.Azt szorosan magához ölelte és összegömbölyödött,mint egy cica.Mosolyogva lesétáltam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt.Az asztalon megláttam Do telefonját.A képernyője villogott,mert valaki hívta.Felemeltem és néztem a képet.Mass mosolygott a kijelzőn.Megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a készüléket.
-Halló,Styles.-szóltam bele,majd bemutatkoztam.
-Harry?Dominica hol van?-kérdezte halkan.
-Alszik,de mit szeretnél tőle ilyen korán?-ráncoltam össze a szemöldökömet.
-Hát nem tudtad?Nyaralni megyünk egy hétre.-mondta kicsit csodálkozva.
-Nyaralni?Hová?Mikor?-kérdeztem olyan csodálkozással,mint aki még soha nem hallotta a 'nyaralni' szót.
-Krétára.Az Görögországon van.Ma indulunk körülbelül 3 óra múlva.Be vagytok pakolva?-hadarta el én meg csak pislogtam,mint hal a szatyorba.
-Nem.Én nem is tudtam róla.-mondtam meglepetten.
-Tudom,mert a srácoknak ez meglepetés,de már mindegyik lány elmondta a pasijának.Szóval Dominica tud titkot tartani.-nevetett.
-Niall és Liam is jönnek?-muszáj volt megkérdeztem.
-Biztos.-mondta egy enyhe 'hol érdekel az engem?' hangsúllyal.
-Király.-mondtam.
-Akkor majd a reptéren találkozunk.Szia.Pussz.-cuppogtatott a telefonba,majd letette.Ezután én éppen indultam volna  vissza Dohoz,amikor megláttam a lépcső tetején egy szál melltartóban és bugyiban.Életem addigi leggyönyörűbb látványában volt részem.
-Szent szar!-csak ennyit tudtam mondani.
-Jó reggelt Harry.Kivel beszéltél az előbb?-ment el mellettem és a hűtő felé vette az irányt.Kinyitotta és elkezdett nézelődni benne.Mosolyogva elkezdtem közeledni felé,majd amikor mögé értem a derekánál fogva húztam magamhoz.A feneke pont az ágyékomat súrolta.Ez iszonyatosan felizgatott,de próbáltam uralkodni magamon.Eléggé megleptem,mert amikor húztam magam felé,kiejtette a kezéből a paradicsomot,amit fogott.
-Szeretlek Do.-támasztottam meg az államat a nyakánál és a fülébe suttogtam.
-Harry...-nyögte kicsit csodálkozva amikor a haját elsöpörtem a nyakától és a számat rátapasztottam a nyakára.Mohón elkezdtem szívogatni és harapdálni.
-Mit csinálsz?-kérdezte kicsit kétségbeesetten.A nyakától picit feljebb vándoroltam.A nyaka és álla között csókolgattam.Halk pihegések törtek elő belőle és ezen muszáj voltam elmosolyodni.A kezemmel erősen szorítottam magamhoz.Nem mintha eszébe jutott volna elszökni.Hirtelen egy 180 fokot fordult és így szembe került velem.Huncut vigyor díszelgett az arcán.Nem tudtam,hogy mire készül.Két ujjával elkezdett lépegetni a hasamtól a mellkasomig,majd hirtelen levitte a kezét a medencecsontomig és onnan is lejjebb ment,az érzékeny pontomat kezdte simogatni.A tevékenysége közben közeledett és olyan nyelves csókokat adott,mint amilyeneket még soha nem kaptam.Élveztem.A kezemet a hátáról a fenekére csúsztattam és erősen megmarkoltam.Amikor ezt megtettem ő is ugyanígy reagált.Erre egy hatalmasat nyögtem,amire elmosolyodott a csókunk közben.Egy gyors mozdulattal felemeltem és a konyhapultra ültettem.Ott a combjait markolásztam.Elkezdtem durvulni és olyan közel álltam hozzá,hogy teljesen egymáshoz préselődtünk.A férfiasságom nem tudott uralkodni magán és egyre jobban kívánta Do-t,mint ahogy én is.
-Vége a gyereknapnak szívem.-tolt el magától amikor a melltartóját akartam kicsatolni.
-De...de...így hagysz?-mutattam végig magamon és az ágaskodó szerszámomat kiemeltem.Dominica sokáig nézte az előbb említett testrészemet,majd benyúlt a fekete anyagba és varázslatos kézmozdulatokkal kisegített.
-Így jobb?-ölelt át és mosolygott.
-Jobban örültem volna a konyhapultos dolognak,de így is megfelel.-néztem a kis alakját.
-Majd máskor.Most gyerünk pakolni.-indult vissza a szobánkba én pedig nyál csorgatva repültem utána.Amikor ezt észrevette,játékosan elkezdett szaladni előlem.
-Hiába szaladsz,Harry bácsi úgyis elkap.-rohantam utána.Ő beszaladt a szobába és becsukta előttem az ajtót.
-Nehehee!-tiltakozott nevetve,mikor az ajtót nyomtam befelé.
-Na jó,én lemegyek a konyhába.Csinálok reggelit mondtam és elindultam ,majd egy darabig mentem a lépcsőn és halkan visszafordultam.A falhoz osontam és vártam,hogy kinyíljon az ajtó.Amikor megláttam a hosszú szőke hajszálakat,Dominica elé ugrottam.Ő sikított és ismét be akarta zárni az ajtót,de most gyors voltam.Ő az ablakhoz rohant és nevetett.Elkezdtem közeledni felé és mikor már majdnem elkaptam,felugrott az ágyra és az ajtó felé szaladt.Mivel elég jó a reflexem,megfordultam és elkaptam a derekát.
-Hupsz!Megvagy!-húztam magamhoz és elégedetten néztem rá.
-Harry bácsi ügyes volt.Megkérhetem,hogy játszunk mást?-mosolygott rám tündérien.
-Hm.Lássuk csak,mire gondolsz erre?-fektettem le az ágyra és elkezdtem csókolgatni a mellkasát.
-Nem.Majd ezt máskor.Mondjuk játszhatnánk olyat,hogy ki pakolja be előbb a nyaralós cuccait.-tolt el magától és kirángatta a két nagy bőröndöt a szekrényből.Megvontam a vállam és  segítettem neki nézni.Ő csak pakolt,pakolt és pakolt.
-Mondd csak szívem,minek ennyi cucc?Csak egy hétre megyünk.Nem egy évre.-néztem rá értetlenül.
-Ez nem is olyan sok.Figyelj,mi megyünk majd ott bulikba meg ilyesmi.Nem gondolod komolyan,hogy három ruhát viszek egy hétre.-magyarázott,mire én feltettem a kezem,hogy megadom magam.
-Oké,csak nyugi.Nem zavar.-mosolyogtam és megpusziltam az arcát.

***

-Annyira izgulok már!Az első dolgom az lesz a lecuccolás után,hogy beúszok a tengerbe.-toporzékolt Mass.
-Majd veled megyek és kimentelek.-mosolygott rá Alex és megcsókolta.
-Tudok úszni.Nem emlékszel?Együtt jártunk tanfolyamra.-nézett Mass Alexra csodálkozva.
-Ja tényleg.De szerintetek van ott deszka pálya?-nézett szét a társaságon Alex.Mindenki csak hallgatott,mert egyikünk sem volt még ott.
-Majd csinálunk.Meg szerintem út van,ahol tudunk gurulni.-mosolygott Emily.
-Na várj!Te tudsz deszkázni?-néztem rá összehúzott szemekkel.
-Hát egy picit.Amennyire Ryan megtanított.Akarjátok látni a trükköket?-nézett szét a bandán izgatottan.
-Hogyne!Kíváncsian várjuk,hogy hogyan esel pofára és hogyan töröd ki a fogaidat!Én soha nem vetemednék ilyen értelmetlen és teljesen logikátlan sportra.-húzta ki magát Pezz.
-A körömfestés,a plasztikáztatás,a sminkelés,a szolizás és lássuk csak a tűsarkúban tipegés értelmes és logikus sportnak számít?-vetette oda Ryan,mire mindenki elmosolyodott.Még Niall is és Liam is,ami elég meglepő volt.
-Chh..nem állok le egy hülye emberrel vitatkozni.-dobta t a válla fölött a hosszú barna haját és Liambe karolt,aki próbálta visszatartani a nevetést.Ekkor megszólalt a bemondó és mi elkezdtünk felszállni a gépre.Az ülésrend a következő volt: Massie,Bonnie,Alex együtt,Dominica,én,Zayn együtt,Ryan,Emily Niall együtt,Louis,Lexy,Liam együtt,Josh,Ana és Perrie pedig megint csak együtt.Szegény Joshék.
-Harry!Miért nekem kell két pasival ülnöm?-játszotta a sértődöttet Dominica.
-Akkor én mit mondjak?-szólt előre Lexy és Emily.Mi pedig csak röhögtünk a fiúkkal.
-Zayn!A csajod!Légyszíves cseréljünk helyet!-nézett hátra Alex kétségbeesetten,mire Zayn felhúzott szemöldökkel meredt rá.
-Ki akar sminkelni!-nézett most rám segítségkérően.
-Na jó rendben!Bonnie!Cseréljünk helyet!-szólt előre Dominica,mire én szomorúan néztem rá.Ő csak mosolygott,majd megcsókolt és a táskájával együtt helyet cserélt Bonnieval,aki ugrándozva huppant le Zayn mellé és máris elkezdték a bizalmas beszélgetést,amiből egy szót sem értettem,mert Zayn morgott,Bonnie pedig halkan beszélt.Szóval az ablak felé fordultam és elaludtam.

***

-Felébresszem?-hallottam egy lány hangot.
-Hát akár itt is hagyhatnánk,de mivel a barátunk ezért légyszíves ébreszd fel!-mondta most egy férfi hang.
-De mi van ha megharagszik?-kérdezte megint a lány hang.
-HARRY!!!!-ordított a pasi,mire kinyitottam a szemem és szétnéztem,hogy ki lehetett az az idióta,aki megzavart.Találjátok ki,hogy ki volt az.Na jó elmondom.Nem fogjátok elhinni.Louis volt.Hát ki más szeret ordítani?Morcosan felkeltem a kényelmes helyemről és lesétáltam a repülőről.A többiek már egy tömegben álltak és beszélgettek valamiről.
-Te mi a francot képzelsz magadról?Azt hiszed,hogy elveszed a pasimat,aztán rányomulsz a másikra?-veszekedett Emily gondolom Pezzre.
-Mi történt?-súgtam oda Massnek,aki a legközelebb volt hozzám.
-Perrie kiment a mosdóba Ryan után és totál rákattant.Emily pedig kiborult.-vázolta fel röviden,mire a vitatkozó lányokra néztem.
-Mi az,hogy rányomulok?És én vettem el a pasidat?Ha jobban vigyáztál volna rá,akkor nem csaphatja le a kezedről akárki.-hápogott Pezz.
-Te jó ég!Annyira ostoba vagy!Én veled ellentétben nem kötöm pórázra a pasikat és nem dirigálok nekik.Vannak szabályok,de szinte mindent csinálhatnak.Ryan elmehet bulizni a haverjaival,elmehet inni és akár megnézhet más lányokat is,de tudom,hogy engem szeret és nem sipákolok mindenért!Nem vagyok féltékeny,mert nincs miért annak lennem.-magyarázott tovább Em.
-Majd meglátjuk,hogy ki bánik jobban a pasikkal.Kíváncsi leszek,hogy ki mellett marad ott több ideig.-mondta gúnyosan Perrie és egy körülbelül velünk egy idős srác felé ment.Elkezdett vele beszélgetni valamiről.Pontosabban csak ő beszél a srác csak értetlenül nézte.
-Istenem!Hihetetlen ez a liba!Mi a francért hajtsak egy másik srácra,amikor van barátom?Soha nem fogom megérteni ezt a gondolkodásmódot.Na menjünk innen,mert én ma még fürödni is szeretnék.Liam,te is gyere!-ragadta meg Emily Liam karját és magával húzta,mi pedig követtük őket.Liam szomorú tekintettel nézte az éppen flörtölő Perriet.
-Nem érdemel meg téged!Találsz jobbat haver!-veregette a vállát Niall.Liam csak szótlanul ballagott Emily után,aki még mindig eléggé fel volt háborodva.Mindenki csak csendben ment a szálloda felé és hallgatta Emily mondókáját.Amikor megálltunk a szálloda előtt,mindenki tátott szájjal állt az 5 csillagos hotel előtt.
-Na jó,ezt ki foglalta?-fordult felénk Mass.
-Én.-mondta unottan Niall,mire mindannyian rá néztünk.
-De úgy volt,hogy abban lakunk,amit a lányok foglalnak.-nézett szét értetlenül Ana.
-És foglaltatok?-ráncolta össze a homlokát Niall.
-Nem.-mondták egyszerre a csajok.
-Na látjátok.Akkor szerintem be is kéne jelentkezünk.-terelte befelé a társaságot Niall.Mindenki egyszerre betódult a hotelba és a recepciós csajszihoz ment.Szegény nem tudta,hogy kire figyeljen,mert mindenki kérdezett tőle valamit.
-Elég!-kiáltotta el magát Liam,mire mindenki csendbe maradt.
-Szóval a lakosztályunk kulcsát szeretnénk elkérni.-mosolygott Niall.
-Milyen néven foglalták le?-lapozgatta a nő a papírokat.
-Horan.-mondta Niall mosolyogva.A csaj mosolygott,majd átnyújtotta a kulcsokat Niallnek,aki megindult a lift felé.Mivel egyszerre nem fértünk be,így volt aki lifttel ment,de volt aki lépcsőzött.Dominica,Alex,Ryan,Mass és én lépcsőztünk.A legjobb az volt,hogy a hotel 10 emeletes volt és nekünk a 9-ek volt a szobánk.Király.Amikor felértünk a többiek elkezdtek ráncigálni minket a saját szobánk felé.Minden szoba 4 személyes volt,de a lányok együtt akartak aludni,volt aki a pasijával/ csajával akart,így nem tudtuk eldönteni,hogy ki kivel alszik.
-Sorsoljunk!-mondta Josh és levette a sapkáját.Ana előkotort a táskájából papírokat és felírta a szoba számokat.Egyből ugye négy darab volt,így aki egyformát húz,az egy szobában fog lakni.Beledobta a sapkába a papírokat és összekeverte.Mindenki körbe állt,Josh pedig körbeadogatta a sapkát és mindenki húzott egy számot.
-Rendben!Akkor egyesével mindenki mondja el,hogy neki mi a szoba száma.Kezdjük innen.-bökött Niallre,aki értetlenül meredt a papírjára.
-Mi a számod?-kérdezte Pezz türelmetlenül,aki menet közben utol ért minket.
-103.-motyogta,mire a mellette álló Liamre nézett.
-Nekem 100.-mondta.
-102.-pislogott Bonnie.
-103.-vigyorgott Niallre Zayn.
-Az enyém is.-mondta Mass olyan arccal,mintha megkínozták volna.
-101.-folytatta Alex a sort.
-101!Királyság van tesó!-pacsizott Ryan Alexal.
-100.-nézett Emily Liamre flegmán.
-102.-mosolygott Lexy.
-102!Ez az!-emelte föl Louis Lexyt.
-Az enyém 100.-néztem körbe és csak remélni tudtam,hogy egy szobában leszek Doval.
-Sajnálom Harry,102.-nézett szomorúan rám Dominica.
-100.-mosolygott rám sunyin Josh,jelezve,hogy elkövetünk egy kis csínyt a szobatársak ellen.
-101.Jaj ne!-nézett Ana Alexra és Ryanre,akik örültek a társaságnak.
-Jujj,de izgi!Az enyém 103.-ugrált Perrie és Masshez szaladt,majd a nyakába ugrott.
-Hűha!Király.A lehető legrosszabb szobatársakat kaptam.-morgott,majd behúzta a bőröndjét a 103-as szobába.A folyosóról gyorsan eloszlott a tömeg.Csak Dominica és én ácsorogtunk a folyosó közepén.
-Ha akarod cserélek Emilyvel.-simította meg a karomat,mire csillogó szemekkel ránéztem.
-Nem kell,ne fáradj.Így amúgy sem tudnánk semmit csinálni.Túl sokan vagyunk a szobába,de majd este azért meglátogatlak.-adtam a szájára egy puszit és bementem a szobámba,ahol már heves vita alakult ki Liam és Emily között.
-Mi történt?-kérdeztem Josht,aki értetlenül meredt a vitázó párra.
-Összevesztek azon,hogy milyen zenét hallgassanak.Emily Green Dayt vagy Ramonest akar,Liam pedig Olly Murs-ot.-mondta és tovább nézte Emilyéket.
-Miért kell mindig a te szar zenéidet hallgatni?Egy hétig vagyunk itt és akkor is te dirigálsz?Legalább egy napon hadd hallgassam én ezt a szerencsétlen lemezt.-mondta dühösen Emily.
-Ez szar?Akkor mit mondjak a tiédre!Megáll az ember esze!-folytatta a vitát Liam.
-Állítsatok már magatokon!Nem veszekedni jöttünk ide.Em,te gördeszkapályát akartál felderíteni nem?Mi pedig megígértük,hogy elmegyünk megnézni a trükkjeidet.Szóval nincs zene,elvégre nyaralni jöttünk.Mindenki ki felé!Most!-vetettem véget a veszekedésnek,mire mind a ketten ledobták a lemezeket a kanapéra és kimentek a szobából.

***

-Emily!!!Hajrá!!Mutasd meg,hogy mit tudsz!-visított Mass mellettem,miközben Emily a mutatványára készült.
-Na jó!Figyeljetek!-mosolygott és éppen el akarta kezdeni,amikor Perrie közbeszólt.
-Irtó izgalmas lesz,ahogy kitöröd a nyakad!Komolyan,alig várom!-mondta gúnyosan.Az egész banda,még Liam is csúnyán nézett rá.
-Nem tudnál kussban maradni?-pirított rá Zayn és mosolyogva visszafordult Emily felé,aki újból elkezdte a trükköt.
-Ez ez baby!Sikerülni fog!Csak nyugodtan,ahogy tanítottam.-kiabálta Ryan,mire Emily elmosolyodott és meglökte magát a deszkával.Egyre csak gyorsult és amikor a korláthoz ért lövésem sincs,hogy hogy,de felugratott rá és lecsúszott rajta.Mindenki kikerekedett szemmel figyelte és amikor földet ért,egy nagy tapsviharral díjaztuk a produkciót.Egy-két embert leszámítva.
-Most én jövök!-állt fel Mass mellőlem és elindult Emily felé.Ő kicsit érdekesen nézett rá,majd átadta neki a deszkát.Mass felszaladt a rámpa tetejére kezében a deszkával,majd ráállt és legurult.Amikor vége lett a rámpának következtek a különféle akadályok; korláton lecsúszás,a dobozok átugrása,a dombokra felgurulás,majd a levegőben mutatványozás.Minden egyes akadálynál becsuktuk a szemünket,mert mindenki úgy gondolta,hogy Massie csak menőzésből akarta megcsinálni a haladó trükköket.Jó persze az Emily féle mutatvány sem volt amatőr.Az akadályok végénél Massie rálépett a deszka végére és elkapta a levegőben,majd meghajolt.Egy ideig szüneteltünk,amíg feldolgoztuk az eseményeket,majd megtapsoltuk.Hihetetlen,mire nem képesek ezek.Első ránézésre a legtöbb lány bandatagból azt veszi ki az ember,hogy plázacicák,aztán ha jobban megismerik őket rájönnek,hogy jó távol állnak a Perrie féléktől.Ez menő.
-Mass,te meg hogy...?-kerekedett ki Ryan szeme,miközben Massie a kezébe nyomta a deszkát.
-Nem hozok rád szégyent.Csúnya lenne,ha egy deszkás,menő tesó mellett nem tudnám az alapvető trükköket.-mosolygott Mass,majd odasétált Alexhoz és elmentek valahová.
-Ez veszélyes volt,azt hittem elesik.-mondta Niall még mindig ledöbbenve.
-Ugyan már!Úgy ismerted meg,hogy szerencsétlen?-nevetett Bonnie.Persze,hogy úgy ismerte meg.Massie gyakran a saját lábában is megbotlik.Niall csak megvonta a vállát és elkezdett azt hiszem játszani a telefonján.Egy pillanatig sem tudta leplezni,hogy még mindig szereti Masst.
-Mondom cic,te leszel a következő Tony Hawk.-ölelte át Ryan Emilyt,aki csak nevetett.
-Tony Hawk nem lehetek,csak a barátnője.Te leszel a következő Tony Hawk.-mondta és egy puszit adott Ryan arcára.
-Király.Átlóghatnál este hozzánk.Mass is jön.Ana meg megy Joshhoz.Nálunk kedvedre hallgathatsz Ramonest.-mosolygott,közben fél szemmel Liamet nézte,aki próbált nem figyelni rájuk.
-Tony Hook?Az meg ki a franc?-állt meg előttük Perrie és kikapta Ryan kezéből a deszkát.Ők csak értetlenül meredtek rá.
-Tony Hawk,te észlény és mit akarsz azzal a deszkával?-vonta fel a szemöldökét Em.
-Én is tudok gördeszkázni.Ezt figyeld.-tette le a földre a deszkát,majd ráállt és elkezdett gurulni vele,de elveszítette az egyensúlyát és a földre esett.Emily felpattant,majd felhúzta a földről Pezzt és visszasegítette a deszkára.Mindenki értetlenül nézte őket.Érdekelt,hogy mikor lettek ennyire jóban,hiszen a reptéren még veszekedtek.Ki érti a női logikát?Egy idő után mindenki elkezdett beszélgetni valakivel.Ryan bekapcsolta a telefonján a Rock & Roll High School-t.
-Látod?Nem is olyan nehéz!-nevetett Emily,miközben Perrie már kisebb trükköket csinált a deszkán.A zenét,akik ismerték énekelték és voltak lányok,köztük Bonnie és Dominica,akik táncoltak rá.Már kezdett esteledni,amikor hazafelé indultunk.Pontosabban a szállodába.Emily és Perrie végigcsacsogták az utat.Senki sem értette ezt a hirtelen barátságot.A hotelba érve ki-ki átment a párjához és ott aludt,szóval értelmetlen volt a sorsolás.Amikor Dominica betoppant az ajtón egy rövid,szinte átlátszó hálóingben és az ágyamhoz jött,majd befeküdt mellém,azt hittem,hogy elájulok a gyönyörtől.
-Csodaszép vagy!-suttogtam,mire ő a fejembe nyomott egy párnát és nevetve tiltakozott.Amikor elvettem a fejemtől a párnát,mélyen a szemébe néztem,majd megcsókoltam.Lassan és szenvedélyesen.
-Istenem,Harry.Én nem is tudom,hogy mi lenne velem nélküled.-simította meg az arcomat.
-Én sem tudom,hogy mi lenne velem nélküled.-mosolyogtam.
-Mondhatok valamit?-kérdezte kicsit bátortalanul.
-Természetesen.-mosolyogtam rá szelíden.
-Én...szerelmeskedni akarok veled.Úgy értem,nem szex,hanem..-mondta alig hallhatóan.
-Értem és kívánságod számomra parancs szerelmem.-mosolyogtam és fölé hajoltam,majd lassan,de biztosan hozzákezdtem a kívánságához.

Na jó,ez egy kicsit (vagy nagyon) béna lett.:')) Bocs,hogy folyamatosan a deszkázásról van szó benne,de már kb 3 hete mániám és nincs egy rohadt gördeszkám xdd  De azért remélem tetszik.:))) Kommenteket most is nagyon várom!:)) Aztán ha valaki nem issmerné a Rock & Roll High Schoolt,itt a videó:

20.fejezet.*

*Emily szemszöge*

Csak futottam és futottam.A szemeim könnyben égtek.Fogalmam sem volt,hogy merre rohanok csak az a cél lebegett előttem,hogy minél távolabb legyek attól a sráctól,akivel ezelőtt pár órával még leéltem volna az életemet.Hallottam,hogy a nevemet kiabálják,de annyira nem érdekelt.Csak egyetlen ember tudott volna felvidítani,aki miatt sírtam.A lábaim nem bírták a gyors tempót,ezért lassítottam,amikor nekiütköztem valakinek.
-Em!Jaj de jó,hogy megvagy!-kapkodta a levegőt Mass,majd a térdére támaszkodott és úgy próbált egyenletesen lélegezni.
-Sziasztok.Hová rohantok?-kérdezte az idegen,akinek nekiütköztem,de nem volt alkalmam megnézni az arcát.
-Alex?Te mit keresel itt Londonban?-kérdezte helyettem Massie.
-Az most tök mindegy.Miért sír Emily?-nézett rám aggodalmas tekintettel.
-Nem érdekes.-fordítottam el a fejem és a könnyek tovább folytak az arcomon.
-Mass?Ryan?-nézett a mögöttem lihegő testvérpárra.
-Pasiügy.-mondta Mass,de Alex még mindig nem értette.
-A pasija,illetve a volt pasija a szeme láttára enyeleg egy csajjal.-világosította fel Ryan.
-Emily...százszor megbeszéltük,hogy pasik miatt nem sírsz.Megfogadtad.-nézett a szemembe Alex.
-De Ő más volt.Vele igazán élveztem az életemet,de így...senki nem vagyok.-roskadtam a mellettünk lévő padra.
-Te igenis vagy valaki!Mindig is voltál és leszel is.-ült volna le mellém Alex,de Ryan gyorsabb volt.Alex így Massiehez ment és átölelte a derekát.
-Figyelj Szivi,ha neki az a csaj kell,szard le!Itt vagyok neked én!-kacsintott rám Ryan,mire én elnevettem magam.
-Na látod!Mindjárt szebb vagy mosolyogva!-nevetett Mass,majd lehuppant a földre.Alex eléggé megijedt,mert azt hitte,hogy Massie rosszul van,de mi csak nevettünk rajta.Hihetetlen,hogy mire nem képesek az emberek ha a barátaikról van szó.Ők mindent megtettek azért,hogy felvidítsanak amiért jövök nekik egyel.
-Vissza kéne mennünk a többiekhez.Biztosan aggódnak értünk.-mondtam,majd felálltam a padról és a többiekre néztem.
-Alex ugye velünk jössz?-nézett kerek szemekkel Mass a fölé tornyosuló fiúra.
-Nem.-vakargatta a tarkóját kicsit zavartan.
-De miért?-vetette be a kölyökkutya nézését,ami Alexnál mindig bevált.Akkor sem volt ez másképp.
-Na jó!De csak ha nem zavarok.-mosolygott és felsegítette Masst a földről.
-Dehogy zavarsz!Sőt nálunk is aludhatsz!Ugye?Ugye Ryan?-nézett Massie a bátyjára,aki akkor tápászkodott fel a padról.Ryan megvonta a vállát,majd feljebb húzta a nadrágját,bár az alsógatyája így is kivolt.Iszonyatosan menő volt.
-Rendben,de csak ha veled aludhatok!-vigyorgott huncutul Alex,majd ismét átkarolta Mass derekát és elindultak előttünk.Ryan és én pedig kéz a kézben követtük őket.Előttünk Mass és Alex beszélgettek és láthatólag élvezték egymás társaságát.Alex elmesélte,hogy tulajdonképpen mit is keres Londonban,de mi nem igazán hallottuk.Mondjuk nem is érdekelt,szóval tök mindegy.Joshék házához érve összeszedtem magam és Massieék után bementünk az ajtón.Ott sok kíváncsiskodó szempár figyelt minket.Többen Alexet nézték,de volt aki Ryant és engem.
-Ő itt Alex a gyerekkori barátom.Alex,ők itt a One Direction és a barátnőik: Louis,Lexy,Zayn,Bonnie,Harry,Dominica,Josh,Ana,Liam,Perrie.Niall pedig az én barátom.-mutatta be Mass a bandát az új jövevénynek.Alex illedelmesen bemutatkozott és kíváncsian méregette Niallt,aki szintén ezt csinálta.Szóval ők egymást nézték,mi Ryannel Liaméket,a többiek pedig a velük szemben ülőket.
-Vízipipa?-nézett Alex mosolyogva Massre.
-Igeen!-ugrott Massie Alex táskájához és kivette belőle a vízipipa kellékeit.Gyorsan összerakták,majd meggyújtották.Elsőnek Massie és Alex szívott belőle,majd a füstöt egymásra fújták.Ettől Niall irtózatosan féltékeny lett.Massie továbbadta a pipát Louisnak és Lexynek,akik egymás szájába fújták a füstöt.A vízipipa így vándorolt körbe,amíg hozzánk nem ért.Mivel a szén vagy mi,amitől a füst különféle ízű lesz elfogyott,így Ryan a zsebéből előhúzott egy zöld színű cuccot,beletette a pipába és meggyújtotta.Beleszívtunk és egyre jobban kezdtem oldódni.A végén pedig úgy éreztem,hogy repülök.Csodálatos érzés volt,de a jó érzést hamar felváltotta a borzalom.Elkezdtem zuhanni és egy hegyes szikla volt alattam.Szerencsére nem éreztem,amikor ráesek,mert puhára érkeztem.Körülbelül magamhoz tértem és Ryan ölében eszméltem fel.
-Te jó isten!Emily!Jól vagy?-meredt rám Ryan értetlenül.
-Repültem,aztán zuhantam.Hol vagyok?-néztem szét a szobában,mert nem igazán volt olyan,mint Joshék háza.
-A szobámban vagyunk.Ketten.Nem gondoltam,hogy ennyire durva hatással lesz rád.-simogatta meg az arcomat.
-Hány óra van?-néztem a fali órára,de elég homályosan láttam még.
-Reggel 6.Aludj még nyugodtan.-mosolygott,majd egy puszit adott a homlokomra.
-Te aludtál?-ültem fel az öléből,de rögtön vissza is feküdtem.
-Nem.Téged néztelek.Vigyáztam rád.-mosolygott.Annyira helyes volt.
-Többiek?-kíséreltem meg megint a felülést,de ismét visszaestem.
-Mindenki otthon.Anyudék tudják,hogy nálunk vagy.Mass és Alex a másik szobában.Este csúnyán összevesztek Niallel.-nézte a falon lógó Iron Maidenes posztert.
-Alex?-kérdeztem csodálkozva.
-Nem.Massie.Alexon vesztek össze.Niall szerint Mass és Alex flörtölnek egymással és szerinte ez több,mint barátság.Mondjuk szerintem is.-magyarázta.
-Nem.Massie bár egészen biztos,hogy szerelmes Alexba,mert te is tudod,hogy régen együtt voltak,de Niallt nem hagyná el és ha választania kell a két fiú között,gondolkodás nélkül Niallt választaná.-mondtam,közben Ryan sötét szemeit néztem és szinte elvesztem a tekintetében.
-Derítsük ki.Gyere.-segített fel az ágyról és halkan,mint a macska elindultunk Mass szobájába.Ott elég érdekes látvány fogadott minket.Massie és Alex ölelkezve feküdtek egymás mellett és apró puszikat nyomtak egymás arcára.
-Ti mi az istent csináltok?-kerekedett ki a szemem,mire mind a ketten oda kapták a tekintetüket.
-Na ugye.Én mondtam.-támaszkodott Ryan a falnak.
-Ez nem az,aminek látszik.Én csak..én csak..szóval..hiányzott nekem.Olyan régen láttam már és azt hittem,hogy már kialudt a láng,de nem.Szeretem őt.-ugrott fel Mass az ágyból és magyarázott nekünk.Alex mosolyogva figyelte a produkcióját,majd ő is felült és az ölébe húzta Massiet,aki egy percig sem tiltakozott.
-Ha ezt Niall megtudja...nagyon szomorú lesz.-mondtam halkan.
-De nem tudja meg.Ha nem mondod el,akkor nem.-lépett mögém Ryan és egy forró csókot adott a nyakamra.
-Ryan,te...de hát te bírod Niallt.-néztem rá értetlenül.
-Igaz,de Alex régi haver és inkább őt szánom a húgomnak,mint egy kis nyálas gyereket.Igen,mindig is ez volt a véleményem az egész One Directionről.-kacsintott és vadul megcsókolt.Élveztem,ezért inkább megígértem,hogy nem mondom el Niallnek ezt az egészet.

***

-Még most sem tudom,hogy miért csinálod ezt!Szereted Niallt és ő is téged!Ennek így nincs értelme!-ültem Mass ágyán és néztem őt.Csak megvonta a vállát és maga elé meredt.
-Választanod kell!Örökké nem titkolhatjuk.Vagy Alex vagy Niall.-fogtam meg a kezét,mire fátyolos tekintettel nézett rám.
-Emily!Én..én nem tudok választani!Mind a kettőjüket ugyanúgy szeretem.Nem tudnám elviselni ha Niall sírna miattam,de azt sem ha Alex csalódna bennem,amiért Niallt választottam.-hadonászott a kezével össze-vissza.
-Nyugi.Figyelj,kihez kötődsz jobban?Erre csak tudsz válaszolni.-mosolyogtam rá.
-Hát én nem is tudom..-pislogott zavartan.
-Közös élmények?-próbálkoztam újból.
-Niallel voltunk Magyarországon nyaralni és ott megígértem neki,hogy soha nem hagyom el.Viszont Alexal pedig régen rengeteg közös programunk volt.Te is tudod.-mondta halkan és a plüss macija szőrét kezdte simogatni,ami a kezében volt.
-Tudom.Ki a hűségesebb?-tettem fel egy újabb kérdést,mire ijedten nézett rám.Nem értettem,hogy miért.
-Fogalmam sincs.-sóhajtott egy nagyot.Őszintén,nem azt a választ vártam.Mind a ketten tudtuk,hogy Niall a hűségesebb,hiszen Alex egy csomó lánnyal kavart,miközben alapból Massel járt.Mondjuk a kapcsolatuk körülbelül 3 hétig tartott,szóval nem volt valami hosszútávú.A témát inkább eltettük későbbre és lementünk reggelizni.A srácok már lent voltak és valami kretén vicceket meséltek egymásnak.Mass anyukája nem volt otthon,így miénk volt az egész ház.Massie bekapcsolta a tévét és értetlenül bámultuk a különféle matinékat,amik bár kicsi gyerekeknek vannak kitalálva,mi mindig csodálkozva néztük.A fiúk úgy néztek ránk,mintha valami veszett állatok lennénk.Hát persze.Nincs megszokva,hogy a csajaik reggelente dedós műsorokat néznek.
-Pirítós?-kérdezte Ryan,mire Massie és én ugyanazzal az "értelmes" mozdulattal bólogattunkEzután nem szólt hozzánk semmit csak Alexal beszélgetett valami deszkás trükkökről,amiből mi egy szót sem értettünk,de nem is igazán figyeltük.Massie tovább kapcsolgatta a tévét,amikor az egyik adón Liam és Niall adott interjút valami iszonyat rémesen felöltözött nőnek.
-Na és srácok,mi van a barátnőitekkel?Úgy hallottuk,hogy mind a kettőtökkel szakítottak.-vicsorgott a nő,amitől kirázott a hideg.
-Tulajdonképpen nem nagy ügy.Sztárok vagyunk.Annyi barátnőnk lehet még,amennyit akarunk.Nem fogunk depresszióba esni pár kislány miatt.-nevetett Niall,mire én egy "mi a francnak neveztél?",Massie pedig "ezt most mire véljem?" nézéssel díjazta Niall válaszát.
-Értem.Liam,úgy hallom neked máris van egy barátnőd.Ki a szerencsés lány?-rebegtette a műszempilláit Liam felé.
-Egy pillanat.-állt fel a kanapéról és kiment a képből,majd egy perc múlva visszatért Perrie társaságában.
-Ő a barátnőm,Perrie Evans.Nagyon szeretem és bármit megtennék azért,hogy boldog legyen.-ölelte meg a csajt Liam és olyan színészien csókolta meg,hogy még Leonardo DiCaprio sem csinálta volna jobban,pedig ő tényleg tehetséges.A közönségben először hatalmas csönd volt,majd egy lány bekiabált:
-Hol van Emily?Őt szeretjük!Perrie egy kurva!-kiabálta,majd ezt követte még pár ilyen kijelentés.Én csak lehajtottam a fejem és magamban mosolyogtam.Liam csak mérgesen nézett és kikísérte Perriet vissza a kulisszák mögé.Amikor visszatért a kamerába nézett.
-Emily!Tudom,hogy ezt most nézed és remélem boldog vagy az új pasiddal.-mondta egy gúnyos vigyor kíséretében.
-Massie!Tudod én őszintén reméltem,hogy örökké együtt leszünk,de ha neked az a másik pasi kell,megértelek.És sajnálom,de a mi kapcsolatunknak vége.-mondta Niall,majd mosolyogva a meghökkent műsorvezető felé fordult.Massie és én egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
-Ennyi szerencsétlent sem láttam még soha.-mondtam és a hasamat fogtam.Massie meg sem tudott szólalni csak csapkodott,mint valami retardált fóka.A röhögőgörcsből Alex mentett ki.
-Hölgyeim,a reggeli tálalva!Jó étvágyat!-tette az ölünkbe a tányérokat.
-Köszönjük Uram!Ön igazán helyes.Esetleg a számát megadná?-nézett Mass Alexra bájosan.
-Hogyne.A reggeli után megbeszéljük ezt.-kacsintott és egy puszit dobott a kedves barátnőm felé.
-Csak győzzem kivárni.-legyezte magát Mass,majd hozzáfogott az eper lekváros pirítósához.Csendben ropogtatta mellettem én pedig egyre csak az arcát néztem.Végiggondoltam,hogy hogyan ismerkedtünk meg és az egész életemet,amit vele éltem le,nem bántam meg.Ő volt a legjobb barátnő a Földön és még ha akartam volna se tudtam volna haragudni rá.Jó,elég butus,de azért voltam én,hogy megtanítsam vele azokat a dolgokat,amiket nem tudott.Amikor 13 évesek voltunk,nagyon nehéz korszakon ment keresztül.Senki nem volt vele,hogy visszahúzza a szikla pereméről.Amikor elkezdte vagdosni magát,komolyan megijedtem és próbáltam a legtöbb időt vele tölteni.Persze sikerült az utolsó pillanatban visszarántanom a teljes összeroppanástól.Azóta pedig újra ugyanaz a Massie a barátnőm,akit megismertem.
-Mi az?Leettem magam?-nézett végig a cuki köntösén.
-Nem,csak elbambultam.-mondtam és beleharaptam egyet a reggelimbe.Massie úgy 2-3 harapásból betömte a pirítóst és rohant fel a szobájába Alexal.Mellém leült Ryan és átölelt,majd átkapcsolt egy másik csatornára.
-Megbántad,hogy elhagytad?-kérdezte,közben valami deszkás versenyt nézett a tévében.
-Tessék?-kérdeztem vissza,mert el voltam foglalva egy másik gondolattal.
-Megbántad,hogy összejöttél velem?-kérdezte,majd a szemembe nézett.A tekintete tüzes volt és körülbelül ott elkezdtem volna sikítani a gyönyörűségtől,amit ez a fiú okozott nekem csupán egy nézéssel.
-Egyáltalán nem.Sőt!-mosolyogtam,majd adtam a szája sarkába egy puszit.
-Tudsz gördeszkázni?-mutatott a tévében ugráló emberkékre,akik gördeszkatrükköket csináltak.
-Nem.-vontam meg a vállam és tovább néztem a tévét.Fél szemmel láttam,hogy Ryan engem néz sunyi módon és valamin agyal.
-Öltözz fel!Az udvaron várlak.-mondta és én elég értetlenül néztem rá.A kezével integetett a lépcső felé,hogy siessek.Én még mindig zavartan felálltam a kanapéról és elindultam a lépcsőn.Elmentem Massie szobája előtt,ahonnan sikítások és egyéb hangok szűrődtek ki.Próbáltam figyelmen kívül hagyni és bementem Ryan szobába,hogy felöltözzek,de később rájöttem,hogy nincsen egy ruhám se,így kénytelen voltam bemenni Masshez kölcsön kérni,mivel majdnem egy méretünk volt.Kopogtam,de mivel nem válaszolt senki,benyitottam.Heves csókcsatába voltak bonyolódva.Alex még mindig csak egy szál bokszerben volt és láttam,hogy remeg az izgalomtól.Nem tudta magában tartani az előtörekvő heves érzelmeket,de próbálta.
-Nem akarok zavarni,de nincsen ruhám és kérhetnék kölcsön?-vettem a bátorságot és megzavartam őket.Massie rám nézett,majd magukra.
-Adok persze.Gyere csak.-invitált a ruhás szekrényéhez és elkezdte mutogatni a ruhákat.Végül egy Tapsi Hapsis szürke póló és egy világos farmer short mellett döntöttünk.Átvonultam az üres szobába és felvettem,majd a lila cipőmet és lementem az udvarra.Ryan már ott várt.Egy farmer térdnadrág,kockás ing,fehér deszkás cipő és egy Supermanes sapka volt rajta.A gördeszka pedig a kezében volt.Megálltam előtte és alaposan végigmértem.Ahogyan nézett a semmibe és a nap rásütött az arcára,csodálatos kép volt.Egész nap el tudtam volna bámulni.Amikor felém fordult és elmosolyodott,kis híján elájultam.
-Készen állsz?-fogta meg a kezem és még mindig ugyanaz a menő mosoly ült az arcán.
-Nem is tudom.Életemben egyszer ültem gördeszkán,de akkor is lesérültem.-lépkedtem utána kicsit bizonytalanul.Ő csak mosolygott,majd megállt az utca végében.A deszkát letette az útra és a fejével felé intett,jelezve,hogy álljak rá.Bátortalanul ráléptem és a deszka elkezdett gurulni.Én elvesztettem az egyensúlyomat és seggre estem az aszfalton.Nagyon fájt.
-Cic,a deszkán kell állni.-nevetett Ryan és felsegített a földről.
-Nagyon vicces vagy.Tudod mennyire fájt?-néztem rá durcásan.Ő felemelte a fejem és rám mosolygott.
-Ne haragudj.Gyere,próbáljuk együtt.-mondta és visszahozta a deszkát,majd rásegített.Ő mögém állt és a derekamat szorította.
-Rendben.Te ne csinálj semmit csak próbálj ne leesni.Majd én hajtom.Nyugodj meg,itt leszek mögötted.-mondta és egy forró csókot nyomott a nyakamra.Egy pillanat múlva elindultunk és gurultunk lefelé a lejtőn.Majd egyszer lefordultunk egy elhagyatott helyen és ott mentünk.Az aszfaltozott út hamar átváltott földútra,így kénytelenek voltunk megállni.Pontosabban csak Ryan.Én megint majdnem elestem,de szerencsére ő megfogott.
-Most hol vagyunk?-kérdeztem,mert bár amióta az életemet tudom Londonban élek,de ezt a helyet soha nem láttam még.
-Itt szoktunk lazulni a haverokkal.Különben tök nyugis hely.Gyere.Hoztam pipát.-vette le a hátáról a táskát és elkezdett kipakolni.
-De ugye nem olyan,mint a tegnapi?-néztem érdeklődve,de azért kicsit ijedten is.
-Dehogyis.Nem tetszett?-nézett rám mosolyogva.
-Nem igazán.De te gyakran füvezel?-guggoltam le mellé és aggódó pillantásokat vetettem rá.
-Nem.Életemben körülbelül kétszer füveztem,de az is gyenge volt.Nem szándékozok rászokni.Ne izgulj.-mosolygott és megcsókolt.Leültünk a fűbe és beszélgettünk.Tulajdonképpen egészen jó társaság volt.Mondjuk azt soha nem mondtam,hogy rossz.
-Emily..be kell vallanom valamit.-nézett rám mosolyogva,de egy kicsit el is pirult.Óriási dolog,mert Ryan nem pirulós fajta.Ő inkább a rossz fiúkhoz tartozik.
-Hallgatlak.-néztem rá kíváncsian,majd szívtam egyet a pipából.
-Azt hiszem,hogy halálosan beléd szerettem és soha egyetlen barátnőmmel sem beszélgettem ilyen jót.Ráadásul nagyon szép is vagy és okos és minden.Szóval csak szeretném tudni,hogy te is így érzel-e irántam.-mondta és láttam rajta,hogy nem sűrűn csinált ilyet,mert nagyon ideges.
-Édes vagy,és ha azt akarod tudni,hogy én is belég estem-e,a válaszom igen.-mosolyogtam rá és egy nedves puszit adtam a szájára.
-Emily,nekem te vagy az életem.Te vagy az egyetlen dolog az életemben,aminek az elvesztése fájdalmat okozna.Ugye örökre velem maradsz?-kérdezte kicsit kétségbeesetten.A szavai őszinték voltak.Tisztán láttam,mert végig a szemembe nézett,olyan tekintettel,mint amikor egy kisfiú próbálja meggyőzni az anyukáját arról,hogy nem ő törte be az ablakot.(érdekes példa.xd- szerk.megj.)
-Ryan,persze,hogy veled maradok.-mosolyogtam.
-Csak félek..-hajtotta le a fejét,mintha nem tudná visszatartani a könnyeit.Én csak értetlenül csóváltam a fejem és vártam a válaszát a kimondatlan 'Miért?' kérdésemre.
-Azért félek,mert...szóval nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled.És attól félek,hogy én veled akarok lenni,sokkal jobban vágyódom rá,mint szabadna.-nézett újra a szemembe én pedig nem tudtam megszólalni.Csak néztük egymást.Le sem vettük a szemünket egymásról,csak bámultuk arra,ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra.
-Ryan,nekem te vagy a legfontosabb dolog az életemben.És mindig az is maradsz.-simítottam meg az arcát,mire ő rám mosolygott és megcsókolt.A keze a tarkómon volt.A nyelve alagutat vájt a számba és őrült módjára pörgött az enyémmel együtt.A szívem dörömbölt a mellkasomban,mintha ki akarna ugrani.Biztosan érezte a másik felét,ami annál a fiúnál volt,akivel heves szenvedélyekbe bonyolódtunk.Ryan egy mozdulattal lefeküdt a földre és magával húzott engem is.Hosszú ideig csókolóztunk még,közben néha megálltunk és csak cirógattuk egymást.Hihetetlen érzés volt.Mintha egy mesébe csöppentem volna,ahol herceg helyett  egy vagány srác jött értem gördeszkával.Imádtam.Amikor kellőképpen kiéltük magunkat,lefeküdtünk a fűbe egymás mellé és néztük a csillagokat.
-Tudod,a pokol nem is olyan rossz ha veled van egy angyal.-mondta és felém fordult.A Hold megvilágította az arca kis részét ,de így is láttam a szemében azt a boldog csillogást.Nem szóltam semmit csak mosolyogtam és néztem őt.Mindent kizártam a világból.Csak ő volt és én.Csak mi,senki más.Nem érdekelt Perrie,nem érdekelt a One Direction,nem érdekelt Bonnie,Ana,Dominica,Lexy,sőt még Massie sem.Csak Ryan,aki képes volt egy számomra hatalmas traumából kihúzni,de még nem is hagyta,hogy beleessek.Szerettem őt,sokkal jobban,mint Liamet.Egy örömkönny csordult le az arcomon,amire ő kétségbeesetten felkapta a fejét.Csak ráztam a fejem,hogy nincs semmi baj.Boldog voltam.Életemben talán a legboldogabb és ez csak jobb lehetett.Ryan átölelt és erősen szorított a karjaival.Mélyen magamba szívtam az illatát,majd a nyakára adtam egy csókot,amibe belerázkódott.Abban a pillanatban elkezdett zuhogni az eső,mi pedig ott álltunk és egy tapodtat sem mozdultunk.
-Soha nem csókolóztam még esőben.-mosolyogtam,majd közeledtem felé.
-Én sem.-viszonozta a mosolyomat és puhán,de mégis szenvedélyesen megcsókolt.Mind a ketten belemosolyogtunk a csókba,majd megszorítottuk egymás kezét.Gyorsan összeszedtük a vízipipa kellékeit,beledobtuk Ryan táskájába,majd ugyanúgy mentünk hazafelé,ahogy jöttünk,de több élménnyel gazdagodva.A házba nevetve értünk be és felszaladtunk a lépcsőn egyenesen Ryan szobába.Ott ledobtuk a vizes ruhákat,csak a fehérnemű maradt rajtunk és bedőltünk az ágyba.Ryan az ujjvégével simogatni kezdte a hasamat,ami csodálatos érzés volt.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Most már te vagy az életem.-felelte egyszerűen és egy hosszú puszival jutalmazott.
.........
Remélem tetszik.:)) Kommenteket várom!:) 3 komment után folytatom.:))