20.fejezet.*

*Emily szemszöge*

Csak futottam és futottam.A szemeim könnyben égtek.Fogalmam sem volt,hogy merre rohanok csak az a cél lebegett előttem,hogy minél távolabb legyek attól a sráctól,akivel ezelőtt pár órával még leéltem volna az életemet.Hallottam,hogy a nevemet kiabálják,de annyira nem érdekelt.Csak egyetlen ember tudott volna felvidítani,aki miatt sírtam.A lábaim nem bírták a gyors tempót,ezért lassítottam,amikor nekiütköztem valakinek.
-Em!Jaj de jó,hogy megvagy!-kapkodta a levegőt Mass,majd a térdére támaszkodott és úgy próbált egyenletesen lélegezni.
-Sziasztok.Hová rohantok?-kérdezte az idegen,akinek nekiütköztem,de nem volt alkalmam megnézni az arcát.
-Alex?Te mit keresel itt Londonban?-kérdezte helyettem Massie.
-Az most tök mindegy.Miért sír Emily?-nézett rám aggodalmas tekintettel.
-Nem érdekes.-fordítottam el a fejem és a könnyek tovább folytak az arcomon.
-Mass?Ryan?-nézett a mögöttem lihegő testvérpárra.
-Pasiügy.-mondta Mass,de Alex még mindig nem értette.
-A pasija,illetve a volt pasija a szeme láttára enyeleg egy csajjal.-világosította fel Ryan.
-Emily...százszor megbeszéltük,hogy pasik miatt nem sírsz.Megfogadtad.-nézett a szemembe Alex.
-De Ő más volt.Vele igazán élveztem az életemet,de így...senki nem vagyok.-roskadtam a mellettünk lévő padra.
-Te igenis vagy valaki!Mindig is voltál és leszel is.-ült volna le mellém Alex,de Ryan gyorsabb volt.Alex így Massiehez ment és átölelte a derekát.
-Figyelj Szivi,ha neki az a csaj kell,szard le!Itt vagyok neked én!-kacsintott rám Ryan,mire én elnevettem magam.
-Na látod!Mindjárt szebb vagy mosolyogva!-nevetett Mass,majd lehuppant a földre.Alex eléggé megijedt,mert azt hitte,hogy Massie rosszul van,de mi csak nevettünk rajta.Hihetetlen,hogy mire nem képesek az emberek ha a barátaikról van szó.Ők mindent megtettek azért,hogy felvidítsanak amiért jövök nekik egyel.
-Vissza kéne mennünk a többiekhez.Biztosan aggódnak értünk.-mondtam,majd felálltam a padról és a többiekre néztem.
-Alex ugye velünk jössz?-nézett kerek szemekkel Mass a fölé tornyosuló fiúra.
-Nem.-vakargatta a tarkóját kicsit zavartan.
-De miért?-vetette be a kölyökkutya nézését,ami Alexnál mindig bevált.Akkor sem volt ez másképp.
-Na jó!De csak ha nem zavarok.-mosolygott és felsegítette Masst a földről.
-Dehogy zavarsz!Sőt nálunk is aludhatsz!Ugye?Ugye Ryan?-nézett Massie a bátyjára,aki akkor tápászkodott fel a padról.Ryan megvonta a vállát,majd feljebb húzta a nadrágját,bár az alsógatyája így is kivolt.Iszonyatosan menő volt.
-Rendben,de csak ha veled aludhatok!-vigyorgott huncutul Alex,majd ismét átkarolta Mass derekát és elindultak előttünk.Ryan és én pedig kéz a kézben követtük őket.Előttünk Mass és Alex beszélgettek és láthatólag élvezték egymás társaságát.Alex elmesélte,hogy tulajdonképpen mit is keres Londonban,de mi nem igazán hallottuk.Mondjuk nem is érdekelt,szóval tök mindegy.Joshék házához érve összeszedtem magam és Massieék után bementünk az ajtón.Ott sok kíváncsiskodó szempár figyelt minket.Többen Alexet nézték,de volt aki Ryant és engem.
-Ő itt Alex a gyerekkori barátom.Alex,ők itt a One Direction és a barátnőik: Louis,Lexy,Zayn,Bonnie,Harry,Dominica,Josh,Ana,Liam,Perrie.Niall pedig az én barátom.-mutatta be Mass a bandát az új jövevénynek.Alex illedelmesen bemutatkozott és kíváncsian méregette Niallt,aki szintén ezt csinálta.Szóval ők egymást nézték,mi Ryannel Liaméket,a többiek pedig a velük szemben ülőket.
-Vízipipa?-nézett Alex mosolyogva Massre.
-Igeen!-ugrott Massie Alex táskájához és kivette belőle a vízipipa kellékeit.Gyorsan összerakták,majd meggyújtották.Elsőnek Massie és Alex szívott belőle,majd a füstöt egymásra fújták.Ettől Niall irtózatosan féltékeny lett.Massie továbbadta a pipát Louisnak és Lexynek,akik egymás szájába fújták a füstöt.A vízipipa így vándorolt körbe,amíg hozzánk nem ért.Mivel a szén vagy mi,amitől a füst különféle ízű lesz elfogyott,így Ryan a zsebéből előhúzott egy zöld színű cuccot,beletette a pipába és meggyújtotta.Beleszívtunk és egyre jobban kezdtem oldódni.A végén pedig úgy éreztem,hogy repülök.Csodálatos érzés volt,de a jó érzést hamar felváltotta a borzalom.Elkezdtem zuhanni és egy hegyes szikla volt alattam.Szerencsére nem éreztem,amikor ráesek,mert puhára érkeztem.Körülbelül magamhoz tértem és Ryan ölében eszméltem fel.
-Te jó isten!Emily!Jól vagy?-meredt rám Ryan értetlenül.
-Repültem,aztán zuhantam.Hol vagyok?-néztem szét a szobában,mert nem igazán volt olyan,mint Joshék háza.
-A szobámban vagyunk.Ketten.Nem gondoltam,hogy ennyire durva hatással lesz rád.-simogatta meg az arcomat.
-Hány óra van?-néztem a fali órára,de elég homályosan láttam még.
-Reggel 6.Aludj még nyugodtan.-mosolygott,majd egy puszit adott a homlokomra.
-Te aludtál?-ültem fel az öléből,de rögtön vissza is feküdtem.
-Nem.Téged néztelek.Vigyáztam rád.-mosolygott.Annyira helyes volt.
-Többiek?-kíséreltem meg megint a felülést,de ismét visszaestem.
-Mindenki otthon.Anyudék tudják,hogy nálunk vagy.Mass és Alex a másik szobában.Este csúnyán összevesztek Niallel.-nézte a falon lógó Iron Maidenes posztert.
-Alex?-kérdeztem csodálkozva.
-Nem.Massie.Alexon vesztek össze.Niall szerint Mass és Alex flörtölnek egymással és szerinte ez több,mint barátság.Mondjuk szerintem is.-magyarázta.
-Nem.Massie bár egészen biztos,hogy szerelmes Alexba,mert te is tudod,hogy régen együtt voltak,de Niallt nem hagyná el és ha választania kell a két fiú között,gondolkodás nélkül Niallt választaná.-mondtam,közben Ryan sötét szemeit néztem és szinte elvesztem a tekintetében.
-Derítsük ki.Gyere.-segített fel az ágyról és halkan,mint a macska elindultunk Mass szobájába.Ott elég érdekes látvány fogadott minket.Massie és Alex ölelkezve feküdtek egymás mellett és apró puszikat nyomtak egymás arcára.
-Ti mi az istent csináltok?-kerekedett ki a szemem,mire mind a ketten oda kapták a tekintetüket.
-Na ugye.Én mondtam.-támaszkodott Ryan a falnak.
-Ez nem az,aminek látszik.Én csak..én csak..szóval..hiányzott nekem.Olyan régen láttam már és azt hittem,hogy már kialudt a láng,de nem.Szeretem őt.-ugrott fel Mass az ágyból és magyarázott nekünk.Alex mosolyogva figyelte a produkcióját,majd ő is felült és az ölébe húzta Massiet,aki egy percig sem tiltakozott.
-Ha ezt Niall megtudja...nagyon szomorú lesz.-mondtam halkan.
-De nem tudja meg.Ha nem mondod el,akkor nem.-lépett mögém Ryan és egy forró csókot adott a nyakamra.
-Ryan,te...de hát te bírod Niallt.-néztem rá értetlenül.
-Igaz,de Alex régi haver és inkább őt szánom a húgomnak,mint egy kis nyálas gyereket.Igen,mindig is ez volt a véleményem az egész One Directionről.-kacsintott és vadul megcsókolt.Élveztem,ezért inkább megígértem,hogy nem mondom el Niallnek ezt az egészet.

***

-Még most sem tudom,hogy miért csinálod ezt!Szereted Niallt és ő is téged!Ennek így nincs értelme!-ültem Mass ágyán és néztem őt.Csak megvonta a vállát és maga elé meredt.
-Választanod kell!Örökké nem titkolhatjuk.Vagy Alex vagy Niall.-fogtam meg a kezét,mire fátyolos tekintettel nézett rám.
-Emily!Én..én nem tudok választani!Mind a kettőjüket ugyanúgy szeretem.Nem tudnám elviselni ha Niall sírna miattam,de azt sem ha Alex csalódna bennem,amiért Niallt választottam.-hadonászott a kezével össze-vissza.
-Nyugi.Figyelj,kihez kötődsz jobban?Erre csak tudsz válaszolni.-mosolyogtam rá.
-Hát én nem is tudom..-pislogott zavartan.
-Közös élmények?-próbálkoztam újból.
-Niallel voltunk Magyarországon nyaralni és ott megígértem neki,hogy soha nem hagyom el.Viszont Alexal pedig régen rengeteg közös programunk volt.Te is tudod.-mondta halkan és a plüss macija szőrét kezdte simogatni,ami a kezében volt.
-Tudom.Ki a hűségesebb?-tettem fel egy újabb kérdést,mire ijedten nézett rám.Nem értettem,hogy miért.
-Fogalmam sincs.-sóhajtott egy nagyot.Őszintén,nem azt a választ vártam.Mind a ketten tudtuk,hogy Niall a hűségesebb,hiszen Alex egy csomó lánnyal kavart,miközben alapból Massel járt.Mondjuk a kapcsolatuk körülbelül 3 hétig tartott,szóval nem volt valami hosszútávú.A témát inkább eltettük későbbre és lementünk reggelizni.A srácok már lent voltak és valami kretén vicceket meséltek egymásnak.Mass anyukája nem volt otthon,így miénk volt az egész ház.Massie bekapcsolta a tévét és értetlenül bámultuk a különféle matinékat,amik bár kicsi gyerekeknek vannak kitalálva,mi mindig csodálkozva néztük.A fiúk úgy néztek ránk,mintha valami veszett állatok lennénk.Hát persze.Nincs megszokva,hogy a csajaik reggelente dedós műsorokat néznek.
-Pirítós?-kérdezte Ryan,mire Massie és én ugyanazzal az "értelmes" mozdulattal bólogattunkEzután nem szólt hozzánk semmit csak Alexal beszélgetett valami deszkás trükkökről,amiből mi egy szót sem értettünk,de nem is igazán figyeltük.Massie tovább kapcsolgatta a tévét,amikor az egyik adón Liam és Niall adott interjút valami iszonyat rémesen felöltözött nőnek.
-Na és srácok,mi van a barátnőitekkel?Úgy hallottuk,hogy mind a kettőtökkel szakítottak.-vicsorgott a nő,amitől kirázott a hideg.
-Tulajdonképpen nem nagy ügy.Sztárok vagyunk.Annyi barátnőnk lehet még,amennyit akarunk.Nem fogunk depresszióba esni pár kislány miatt.-nevetett Niall,mire én egy "mi a francnak neveztél?",Massie pedig "ezt most mire véljem?" nézéssel díjazta Niall válaszát.
-Értem.Liam,úgy hallom neked máris van egy barátnőd.Ki a szerencsés lány?-rebegtette a műszempilláit Liam felé.
-Egy pillanat.-állt fel a kanapéról és kiment a képből,majd egy perc múlva visszatért Perrie társaságában.
-Ő a barátnőm,Perrie Evans.Nagyon szeretem és bármit megtennék azért,hogy boldog legyen.-ölelte meg a csajt Liam és olyan színészien csókolta meg,hogy még Leonardo DiCaprio sem csinálta volna jobban,pedig ő tényleg tehetséges.A közönségben először hatalmas csönd volt,majd egy lány bekiabált:
-Hol van Emily?Őt szeretjük!Perrie egy kurva!-kiabálta,majd ezt követte még pár ilyen kijelentés.Én csak lehajtottam a fejem és magamban mosolyogtam.Liam csak mérgesen nézett és kikísérte Perriet vissza a kulisszák mögé.Amikor visszatért a kamerába nézett.
-Emily!Tudom,hogy ezt most nézed és remélem boldog vagy az új pasiddal.-mondta egy gúnyos vigyor kíséretében.
-Massie!Tudod én őszintén reméltem,hogy örökké együtt leszünk,de ha neked az a másik pasi kell,megértelek.És sajnálom,de a mi kapcsolatunknak vége.-mondta Niall,majd mosolyogva a meghökkent műsorvezető felé fordult.Massie és én egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
-Ennyi szerencsétlent sem láttam még soha.-mondtam és a hasamat fogtam.Massie meg sem tudott szólalni csak csapkodott,mint valami retardált fóka.A röhögőgörcsből Alex mentett ki.
-Hölgyeim,a reggeli tálalva!Jó étvágyat!-tette az ölünkbe a tányérokat.
-Köszönjük Uram!Ön igazán helyes.Esetleg a számát megadná?-nézett Mass Alexra bájosan.
-Hogyne.A reggeli után megbeszéljük ezt.-kacsintott és egy puszit dobott a kedves barátnőm felé.
-Csak győzzem kivárni.-legyezte magát Mass,majd hozzáfogott az eper lekváros pirítósához.Csendben ropogtatta mellettem én pedig egyre csak az arcát néztem.Végiggondoltam,hogy hogyan ismerkedtünk meg és az egész életemet,amit vele éltem le,nem bántam meg.Ő volt a legjobb barátnő a Földön és még ha akartam volna se tudtam volna haragudni rá.Jó,elég butus,de azért voltam én,hogy megtanítsam vele azokat a dolgokat,amiket nem tudott.Amikor 13 évesek voltunk,nagyon nehéz korszakon ment keresztül.Senki nem volt vele,hogy visszahúzza a szikla pereméről.Amikor elkezdte vagdosni magát,komolyan megijedtem és próbáltam a legtöbb időt vele tölteni.Persze sikerült az utolsó pillanatban visszarántanom a teljes összeroppanástól.Azóta pedig újra ugyanaz a Massie a barátnőm,akit megismertem.
-Mi az?Leettem magam?-nézett végig a cuki köntösén.
-Nem,csak elbambultam.-mondtam és beleharaptam egyet a reggelimbe.Massie úgy 2-3 harapásból betömte a pirítóst és rohant fel a szobájába Alexal.Mellém leült Ryan és átölelt,majd átkapcsolt egy másik csatornára.
-Megbántad,hogy elhagytad?-kérdezte,közben valami deszkás versenyt nézett a tévében.
-Tessék?-kérdeztem vissza,mert el voltam foglalva egy másik gondolattal.
-Megbántad,hogy összejöttél velem?-kérdezte,majd a szemembe nézett.A tekintete tüzes volt és körülbelül ott elkezdtem volna sikítani a gyönyörűségtől,amit ez a fiú okozott nekem csupán egy nézéssel.
-Egyáltalán nem.Sőt!-mosolyogtam,majd adtam a szája sarkába egy puszit.
-Tudsz gördeszkázni?-mutatott a tévében ugráló emberkékre,akik gördeszkatrükköket csináltak.
-Nem.-vontam meg a vállam és tovább néztem a tévét.Fél szemmel láttam,hogy Ryan engem néz sunyi módon és valamin agyal.
-Öltözz fel!Az udvaron várlak.-mondta és én elég értetlenül néztem rá.A kezével integetett a lépcső felé,hogy siessek.Én még mindig zavartan felálltam a kanapéról és elindultam a lépcsőn.Elmentem Massie szobája előtt,ahonnan sikítások és egyéb hangok szűrődtek ki.Próbáltam figyelmen kívül hagyni és bementem Ryan szobába,hogy felöltözzek,de később rájöttem,hogy nincsen egy ruhám se,így kénytelen voltam bemenni Masshez kölcsön kérni,mivel majdnem egy méretünk volt.Kopogtam,de mivel nem válaszolt senki,benyitottam.Heves csókcsatába voltak bonyolódva.Alex még mindig csak egy szál bokszerben volt és láttam,hogy remeg az izgalomtól.Nem tudta magában tartani az előtörekvő heves érzelmeket,de próbálta.
-Nem akarok zavarni,de nincsen ruhám és kérhetnék kölcsön?-vettem a bátorságot és megzavartam őket.Massie rám nézett,majd magukra.
-Adok persze.Gyere csak.-invitált a ruhás szekrényéhez és elkezdte mutogatni a ruhákat.Végül egy Tapsi Hapsis szürke póló és egy világos farmer short mellett döntöttünk.Átvonultam az üres szobába és felvettem,majd a lila cipőmet és lementem az udvarra.Ryan már ott várt.Egy farmer térdnadrág,kockás ing,fehér deszkás cipő és egy Supermanes sapka volt rajta.A gördeszka pedig a kezében volt.Megálltam előtte és alaposan végigmértem.Ahogyan nézett a semmibe és a nap rásütött az arcára,csodálatos kép volt.Egész nap el tudtam volna bámulni.Amikor felém fordult és elmosolyodott,kis híján elájultam.
-Készen állsz?-fogta meg a kezem és még mindig ugyanaz a menő mosoly ült az arcán.
-Nem is tudom.Életemben egyszer ültem gördeszkán,de akkor is lesérültem.-lépkedtem utána kicsit bizonytalanul.Ő csak mosolygott,majd megállt az utca végében.A deszkát letette az útra és a fejével felé intett,jelezve,hogy álljak rá.Bátortalanul ráléptem és a deszka elkezdett gurulni.Én elvesztettem az egyensúlyomat és seggre estem az aszfalton.Nagyon fájt.
-Cic,a deszkán kell állni.-nevetett Ryan és felsegített a földről.
-Nagyon vicces vagy.Tudod mennyire fájt?-néztem rá durcásan.Ő felemelte a fejem és rám mosolygott.
-Ne haragudj.Gyere,próbáljuk együtt.-mondta és visszahozta a deszkát,majd rásegített.Ő mögém állt és a derekamat szorította.
-Rendben.Te ne csinálj semmit csak próbálj ne leesni.Majd én hajtom.Nyugodj meg,itt leszek mögötted.-mondta és egy forró csókot nyomott a nyakamra.Egy pillanat múlva elindultunk és gurultunk lefelé a lejtőn.Majd egyszer lefordultunk egy elhagyatott helyen és ott mentünk.Az aszfaltozott út hamar átváltott földútra,így kénytelenek voltunk megállni.Pontosabban csak Ryan.Én megint majdnem elestem,de szerencsére ő megfogott.
-Most hol vagyunk?-kérdeztem,mert bár amióta az életemet tudom Londonban élek,de ezt a helyet soha nem láttam még.
-Itt szoktunk lazulni a haverokkal.Különben tök nyugis hely.Gyere.Hoztam pipát.-vette le a hátáról a táskát és elkezdett kipakolni.
-De ugye nem olyan,mint a tegnapi?-néztem érdeklődve,de azért kicsit ijedten is.
-Dehogyis.Nem tetszett?-nézett rám mosolyogva.
-Nem igazán.De te gyakran füvezel?-guggoltam le mellé és aggódó pillantásokat vetettem rá.
-Nem.Életemben körülbelül kétszer füveztem,de az is gyenge volt.Nem szándékozok rászokni.Ne izgulj.-mosolygott és megcsókolt.Leültünk a fűbe és beszélgettünk.Tulajdonképpen egészen jó társaság volt.Mondjuk azt soha nem mondtam,hogy rossz.
-Emily..be kell vallanom valamit.-nézett rám mosolyogva,de egy kicsit el is pirult.Óriási dolog,mert Ryan nem pirulós fajta.Ő inkább a rossz fiúkhoz tartozik.
-Hallgatlak.-néztem rá kíváncsian,majd szívtam egyet a pipából.
-Azt hiszem,hogy halálosan beléd szerettem és soha egyetlen barátnőmmel sem beszélgettem ilyen jót.Ráadásul nagyon szép is vagy és okos és minden.Szóval csak szeretném tudni,hogy te is így érzel-e irántam.-mondta és láttam rajta,hogy nem sűrűn csinált ilyet,mert nagyon ideges.
-Édes vagy,és ha azt akarod tudni,hogy én is belég estem-e,a válaszom igen.-mosolyogtam rá és egy nedves puszit adtam a szájára.
-Emily,nekem te vagy az életem.Te vagy az egyetlen dolog az életemben,aminek az elvesztése fájdalmat okozna.Ugye örökre velem maradsz?-kérdezte kicsit kétségbeesetten.A szavai őszinték voltak.Tisztán láttam,mert végig a szemembe nézett,olyan tekintettel,mint amikor egy kisfiú próbálja meggyőzni az anyukáját arról,hogy nem ő törte be az ablakot.(érdekes példa.xd- szerk.megj.)
-Ryan,persze,hogy veled maradok.-mosolyogtam.
-Csak félek..-hajtotta le a fejét,mintha nem tudná visszatartani a könnyeit.Én csak értetlenül csóváltam a fejem és vártam a válaszát a kimondatlan 'Miért?' kérdésemre.
-Azért félek,mert...szóval nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled.És attól félek,hogy én veled akarok lenni,sokkal jobban vágyódom rá,mint szabadna.-nézett újra a szemembe én pedig nem tudtam megszólalni.Csak néztük egymást.Le sem vettük a szemünket egymásról,csak bámultuk arra,ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra.
-Ryan,nekem te vagy a legfontosabb dolog az életemben.És mindig az is maradsz.-simítottam meg az arcát,mire ő rám mosolygott és megcsókolt.A keze a tarkómon volt.A nyelve alagutat vájt a számba és őrült módjára pörgött az enyémmel együtt.A szívem dörömbölt a mellkasomban,mintha ki akarna ugrani.Biztosan érezte a másik felét,ami annál a fiúnál volt,akivel heves szenvedélyekbe bonyolódtunk.Ryan egy mozdulattal lefeküdt a földre és magával húzott engem is.Hosszú ideig csókolóztunk még,közben néha megálltunk és csak cirógattuk egymást.Hihetetlen érzés volt.Mintha egy mesébe csöppentem volna,ahol herceg helyett  egy vagány srác jött értem gördeszkával.Imádtam.Amikor kellőképpen kiéltük magunkat,lefeküdtünk a fűbe egymás mellé és néztük a csillagokat.
-Tudod,a pokol nem is olyan rossz ha veled van egy angyal.-mondta és felém fordult.A Hold megvilágította az arca kis részét ,de így is láttam a szemében azt a boldog csillogást.Nem szóltam semmit csak mosolyogtam és néztem őt.Mindent kizártam a világból.Csak ő volt és én.Csak mi,senki más.Nem érdekelt Perrie,nem érdekelt a One Direction,nem érdekelt Bonnie,Ana,Dominica,Lexy,sőt még Massie sem.Csak Ryan,aki képes volt egy számomra hatalmas traumából kihúzni,de még nem is hagyta,hogy beleessek.Szerettem őt,sokkal jobban,mint Liamet.Egy örömkönny csordult le az arcomon,amire ő kétségbeesetten felkapta a fejét.Csak ráztam a fejem,hogy nincs semmi baj.Boldog voltam.Életemben talán a legboldogabb és ez csak jobb lehetett.Ryan átölelt és erősen szorított a karjaival.Mélyen magamba szívtam az illatát,majd a nyakára adtam egy csókot,amibe belerázkódott.Abban a pillanatban elkezdett zuhogni az eső,mi pedig ott álltunk és egy tapodtat sem mozdultunk.
-Soha nem csókolóztam még esőben.-mosolyogtam,majd közeledtem felé.
-Én sem.-viszonozta a mosolyomat és puhán,de mégis szenvedélyesen megcsókolt.Mind a ketten belemosolyogtunk a csókba,majd megszorítottuk egymás kezét.Gyorsan összeszedtük a vízipipa kellékeit,beledobtuk Ryan táskájába,majd ugyanúgy mentünk hazafelé,ahogy jöttünk,de több élménnyel gazdagodva.A házba nevetve értünk be és felszaladtunk a lépcsőn egyenesen Ryan szobába.Ott ledobtuk a vizes ruhákat,csak a fehérnemű maradt rajtunk és bedőltünk az ágyba.Ryan az ujjvégével simogatni kezdte a hasamat,ami csodálatos érzés volt.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Most már te vagy az életem.-felelte egyszerűen és egy hosszú puszival jutalmazott.
.........
Remélem tetszik.:)) Kommenteket várom!:) 3 komment után folytatom.:))