11.fejezet.*

*Zayn szemszöge*

Este éppen lefeküdni készültem.Pontosabban Pezz-el heves csók csatában voltunk,amikor megcsörrent a telefonom.
-Sajnálom Pezz,de ezt fel kell vennem.-néztem rá szomorúan.
-Rendben van.Menj csak.-mosolygott rám.Perrie olyan megértő volt velem mindig.Soha nem féltékenykedett és akármiről tudtam vele beszélgetni.Például a foci meccs eredményeiről vagy bármi.
-Halló?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Zayn.Át tudsz most jönni Bonniehoz?-kérdezte egy női hang.
-Először is nem.Másodszor ki a franc vagy?-mondtam kicsit flegmán.
-Emily.Légyszíves!Nagyon fontos lenne.Bonnienak szüksége van rád.
-Mégis miért?-kezdtem kicsit izgatott lenni.
-Mert muszáj jönnöd!-kiabálta.
-Jó,rendben megyek.Melyik utca?-kérdeztem halkan,mert féltem,hogy megint kiabálni.fog.
-Bubble street 21.-mondta,majd kinyomta a telefont.Szomorúan visszaballagtam a szobába,ahol Perrie már majdnem aludt.
-Figyelj Pezz,el kell mennem Bonniehoz.Nem tudom,hogy mi történt,de muszáj mennem.Sajnálom.Ígérem,hogy amint visszaértem bepótolunk mindent.-simogattam meg az arcát,majd egy apró puszit nyomtam a szájára.Meg sem vártam a reakcióját hanem lesiettem a lépcsőn.Mi a francért kell nekem pont ahhoz a lányhoz mennem,akivel úgymond randiztam amikor koncert volt.Én abszolút nem gondoltam komolyan semmit.Amikor a megadott házhoz értem,halkan bementem,ahol Emily szintem nekem ugrott.
-Na végre,hogy itt vagy!Gyere fel!-húzott fel a lépcsőn.Én engedelmeskedtem neki,mert nem nagyon volt kedvem veszekedni.Amikor felértünk az emeletre,egy szobába vezetett.Nagyon csinos szoba volt.A fal kék volt és tele volt ragasztgatva sztárok képeivel.Többek között az enyémmel is.Aztán egy két személyes ágyon feküdt Bonnie betakarózva.A keze a földre lógott,a csuklója pedig be volt kötve.Hosszú barna haja az arcába omlott.Leültem mellé és kisöpörtem a hajat az arcából.Hihetetlenül gyönyörű lány.Nem hittem volna,hogy így gondolom,de azt hiszem szerelmes vagyok.Mondjuk az egyáltalán nem legális,hogy egyszerre két lánnyal lehetek,így vagy Bonniet kell elfelejtenem vagy Perriet.Amikor észrevettem,hogy nyitogatni kezdi a szemét,mosolyogtam.Örültem,hogy felébred és tudunk beszélgetni,hogy mi volt olyan fontos,hogy idejöjjek.
-Jézusom!Zayn?Hát te meg...-kezdte volna el,de én befogtam a száját és kérdőn néztem Emilyre.
-Láttad a csuklóját?-bökött Bonnie felé.Én egy szó nélkül kezembe vettem a kezét és elkezdtem bontani a kötést.Párszor felszisszent,ekkor óvatosabb voltam.Amikor az utolsó sor fáslit is eltávolítottam,kerek szemekkel néztem a csuklóját.Tele volt mély vágásokkal.Amikor Bonniera néztem,ő is érdeklődve figyelte a saját kezét.Olyan volt,mint egy kiskutya,aki nem ért valamit.
-Miért csináltad?-fogtam meg puhán a vállát és mélyen a szemébe néztem.
-Hát...csak...miattad..-nyögte ki,de olyan halkan,hogy szerintem Emily nem hallotta mit mondd.
-Miattam miért?-fürkésztem arcát és szememben könnyek gyűltek össze.Ő nem szólt semmit csak lehajtotta a fejét és sírt.Én magamhoz öleltem és mélyen beszívtam az illatát.Ekkor megcsörrent a telefonom.Amikor kivettem a zsebemből,láttam,hogy Perrie írt sms-t.Szakított velem.Az írása szerint azért,mert nem bírja,hogy más lányokhoz megyek este és nem maradok vele.Ez nagyon bántott és szomorú voltam miatta,de abban a pillanatban valahogy nem érdekelt.Ott volt a karjaimban egy lány,aki tudom,hogy bármit megtenne csak azért,hogy a barátnőm lehessen.
-Ki volt az?Elég rémült fejed van.-kérdezte Bonnie kicsit viccesen.
-Perrie.Szakított velem.-mondtam komolyan.
-Jaj annyira sajnálom.És csak azért,mert eljöttél hozzám.-temette arcát a két tenyere közé,de én elvettem onnan és megsimogattam az arcát,majd biztatóan rámosolyogtam.
-Nincs semmi baj Bonnie.Már elég rég óta nagy a feszültség közöttünk.Ez csak idő kérdése volt,hogy mikor szakít valaki valakivel.-magyaráztam el a dolgot.
-Zayn..én..én..szeretlek.-mondta,közben éreztem,hogy remeg a keze az izgalomtól.
-Oh igazán?Akkor bizonyítsd be!-mosolyogtam rá kajánul.Szerintem nem tudta mire vélni ezt,mert elég érdekes arccal nézett rám,majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.Én visszacsókoltam,majd az ölembe vettem és elkezdtem simogatni a hátát.Ő a hajamba túrt és éreztem,hogy élvezi ezt az egészet.Én is élveztem.
-Már megbocsásson az ifjú pár,de magyarázzátok el,hogy akkor most mi van!-vetett véget a csókunknak Emily.
-Nem elég nyilvánvaló?-kacsintottam rá.
-Akkor ti most...jártok?-vágott egy grimaszt,ami elég viccesre sikeredett,mert Bonnie és én is elnevettük magunkat.
-Szerintem igen.-mosolyogtam Bonniera.
-Szerintem is.-adott egy puszit az arcomra és visszafeküdt az ágyába.Emily egy szó nélkül távozott a szobából és már csak mi ketten voltunk a szobában.

*Massie szemszöge*

-Massie!!Gyere le!Mondanom kell valamit!-kiabált anyu a földszintről.Én fájó szívvel hagytam ott a kedvenc sorozatomat a Family Guy-t,de muszáj volt lemennem,mert addig úgysem hagy békén.
-Mondd!-kiabáltam a lépcső tetejéről.
-Ugye emlékszel még Katy nénikédre?-mondta mosolyogva.
-Oh hát persze!A kedvenc nénikém.Csak nem ide jönnek Londonba?-csillant fel a szemem,mert valóban a kedvenc nénikém volt és már nagyon hiányoztak és régen láttam őket.
-Nem.Mivel már csak holnap mentek iskolába,így délután összepakolsz és egy bő hónapot náluk,Magyarországon fogsz tölteni.-mosolygott.
-Hogy mi van?-értetlenkedtem.
-Nem fogtad fel vagy csak nem hiszed el?-nézett rám unottan.
-Én nem mehetek Magyarországra.Ott lakik apu és nem hagyhatom itt pont most Londont!-néztem rá boci szemekkel.
-Ugyan miért?-értetlenkedett most ő.
-Miért?Miért?Azért,mert most szakítottunk Travisszel és éppen alakulóban van egy másik kapcsolatom és nem hagyhatom most itt.-magyaráztam neki gyorsan.
-Hát ha szeret úgyis utánad megy.Most pedig nincs vita!Menj vissza a szobádba és kezdj el pakolni.-parancsolt rám én pedig inkább nem kezdtem neki vitatkozni.Amint felértem a szobámba,ahol Dominica is ott csücsült.
-Na miért hívott le?-nézett rám kerek szemekkel.
-Megyek Magyarországra.-mondtam egykedvűen.
-Te jó Isten!Ez szuper!-ugrott a nyakamba.
-Ja nagyon..-dőltem be az ágyamba és eltakartam a szemem az egyik karommal.
-Te nem örülsz?Gondolj bele!Együtt megyünk majd plázázni.-kezdett el ábrándozni,amit én special utáltam.
-Nem Dominica!Nem megyünk plázázni együtt!Mivel te Budapestre mész én pedig Egerbe.Pontosabban ahhoz közelebb egy faluba.A nénikémékhez.-magyaráztam kicsit feszülten.
-Ja értem.Na és mi lesz Niallel?-tette fel azt a kérdést amire nem szerettem volna válaszolni.
-Ezért nem akarok menni!Anyu szerint ha igazán szeret akkor utánam jön,de hát jóformán alig ismerjük egymást!Hogy is szerethetne?!-borultam a nyakába és elkezdtem sírni.Pár percig úgy álltunk,amikor nyílt az ajtó.Niall lépett be rajta hatalmas mosollyal az arcán,de amikor meglátta,hogy sírok az a mosoly lehervadt az arcáról.
-Massie!Mi a baj?-szaladt hozzám és ölelt meg,én meg csak egyre csak törölgettem a szemem.
-Semmi.Csak véletlenül belenyúltam a szemembe.-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra,de nem sikerült.Niall hatalmas kék szemeivel nézett engem és várta az igazi választ.
-Magyarországon kell töltenem a fél nyarat.-böktem ki végül,de akkor már a vállán volt a fejem.
-És mi ezzel a probléma?Talán nem szeretsz ott lenni?-kérdezte úgy,mint egy ovis.
-De szeretek csak...csak..nem hagyhatlak itt!-roskadtam az ágyamra.
-Csak ennyi a baj?-ült le mellém és átölelt.
-Ez egy hatalmas baj!Mivel nem veled tölthetem a nyaram felét.-mondtam kétségbeesetten.
-Akár az egész nyarat együtt tölthetjük.ugyanis utánad megyek Magyarországra.-kacsintott rám.Azt hittem,hogy rosszul hallok.
-Tessék?Mit mondtál?-kérdeztem vissza.
-V-E-L-E-D M-E-G-Y-E-K!-betűzte le,mintha sík hülye lennék.
-Komolyan?-csillant fel a szemem.
-Szoktam én ilyennel viccelni?-vonta meg macsósan a vállát.Nekem sem kellett több,a nyakába vetettem magam és adtam az arcára egy hatalmas cuppanós puszit.Ő átölelt és teljesen magára húzott.Hosszasan néztünk egymás szemébe,amikor az ajkaink közeledni kezdtek egymáshoz.Már éppen csak egy hajszál választott el minket egymástól,amikor én felugrottam és a szekrényben kezdtem matatni.Dominica felállt az ágyról és kiment az ajtón.
-Most mi a baj?-jött hozzám Niall.Tulajdonképpen én magam sem tudtam,hogy mi is volt a baj.Talán féltem.
-Nem tudom Niall.Egyszerűen ez túl gyors nekem.-mondtam amit ilyenkor szokás.
-De ez csak egy ártatlan csók.Semmi baj nem lesz belőle.Különben meg el sem tudod képzelni,hogy mennyire akarlak téged.-hajolt közel a nyakamhoz és a fülembe suttogott.
-Mennyire?-mentem bele a játékba.Én is akartam és ő is.
-Gyere megmutatom.-csókolta meg a nyakamat,majd az ágyhoz vitt.Ott lefektetett és lassan,de határozottan az ajkát az enyémhez nyomta.A csókja annyira lágy volt és mégis szenvedélyes.Ezután lassan elkezdte simogatni az oldalamat.Én a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz.Lábaimmal átöleltem a derekát.
-Szeretlek Massie.-suttogta két csók között.
-Én is szeretlek Niall.Nagyon szeretlek.-súgtam a fülébe.Ekkor abbahagytunk minden dolgot és csak egymás szemét néztük.Tudtam,hogy ugyanarra gondol amire én.Hogy ott és akkor gondolatban megfogadjuk,hogy soha nem hagyjuk el egymást.Örökké egymásé leszünk.És ezt nem akadályozhatja meg senki,de senki.
............

10.fejezet.*

Halii.:) Szóval meghoztam a következő részt.Ha tetszett,akkor írjatok komit.Aztán van egy új szavazás,hogy kinek hogy tetszik ez az egész sztori.Na de itt is van az új rész.:)

*Massie szemszöge*

Ezaz!Végre kiengedtek a kórházból!És már mehetek is iskolába.Szuper.Na jó nem szeretek annyira iskolába járni,csak a haverok meg minden hiányzott.Meg persze a rengeteg hülyülés.Amikor reggel felébredtem,lementem reggelizni.Az asztalon volt egy levél.Anyu írta,mivel ő már elment dolgozni hajnali 5-kor.
'Sziasztok lányok!Ha ezt olvassátok,akkor nyilván én már nem vagyok itthon.Kaját találtok a hűtőben,aztán menjetek suliba.Ja és sehogy sem tudtam elküldeni a fiút a nappaliból.'-olvastam.
-Milyen fiút?-morogtam magamban.Betipegtem a nappaliba és Niall feküdt ott.Aludt.Össze volt gömbölyödve,mint egy kiskutya.
-Hé,Niall.-kezdtem ébresztgetni.-Hahó!Ébresztő.-suttogtam a fülébe.
-Szia.-nyögte ki halkan,majd kinyitotta a szemét és álmosan rám mosolygott.
-Te mi a jó büdös francot keresel itt?-kérdeztem kicsit hangosan.
-Én csak vigyázok rád.-nézett rám értetlenül.
-De Niall!Ez a mi házunk.Nem gondolhatod komolyan,hogy itt fogsz lakni.-tettem csípőre a kezem.
-De hát miért?-nézett boci szemekkel.
-Azért,mert anyu nem is engedné meg és mert tudtommal nem vagyunk annyira jóban,hogy egy házban lakjunk.-rántottam le róla a takarót.Végignéztem a testén és körülbelül egy percig néztem a hasát.
-Tetszik a látvány?-ölelt magához.
-Közel sincs annyira jó tested,mint Travisnek..-bunkóztam megint.
-Oh valóban?Hát akkor elkezdhetek gyúrni.-engedett el,majd magára ráncigálta a ruháit és indulni készült.
-Hé!Várj!Én nem úgy gondoltam.Csak vicceltem.Niall én tényleg szeretlek,de tudod ez nekem még túl korai.Ha egy kicsit még tudsz várni és esetleg többet találkozunk,akkor esetleg még lehet valami.Kérlek ne haragudj.-fogtam meg a kezét és mélyen a szemébe néztem.
-Nem haragszok és persze tudok várni.-mosolygott rám,majd megsimogatta az arcomat.
-Eljössz értem a suliba?-kérdeztem mosolyogva.
-Természetesen!Kettőkor ott vagyok.-mondta,majd nyomott egy puszit az arcomra és távozott.Felmentem a szobámba,ahol Dominica éppen ébredezett.Bedőltem az ágyba ahol ő aludt.
-Hűhaa!Milyen derűs és üde vagy így korán reggel.-mondta álmos hangon.
-Még szép,hogy az vagyok!Olyan az életem,mint egy tündérmese!De menjünk reggelizni,aztán induljunk suliba.-hessegettem el a szemem elől a rózsaszín felhőket.Nagy nehezen feltápászkodtunk az ágyról,majd lementünk és megreggeliztünk.A reggeli után Dominica elment elkészülni,addig én összedobtam egy szendvicset neki is és nekem is.Amikor elkészült én gyorsan besuhantam a fürdőbe és 10 perc alatt rendbe szedtem magam.Úgy döntöttünk,hogy nem buszozunk,hanem inkább gyalog megyünk az iskolába.Körülbelül 5 perce mehettünk,amikor megállt mellettünk egy fekete autó.Dominicával értetlenül néztünk egymásra,majd tovább mentünk,amikor valaki utánunk szólt az autóból.
-Sziasztok.Elvigyünk titeket?-kérdezte egy tök idegen fazon.
-Kösz nem kell.Nemsokára az úti célunk végéhez érünk.-blöfföltem.
-Na szálljatok már be.Kocsival minden gyorsabb.-győzködött a pasi.
-Mi van basszus ennyire süket vagy?Megmondtuk,hogy nem megyünk veletek!-mondta határozottan Dominica.
-Hát akkor kénytelenek leszünk erőszakkal elvinni titeket.-szállt ki a másik pasi a kocsiból.
-Jézusom Dominica!Szerintem szaladjunk.-tanácsoltam,majd elkezdtünk rohanni.Egy kicsit távolabb éppen megpillantottunk egy ismerős alakot,amint a kocsijának van támaszkodva.
-Zayn!Kérlek segíts!Az a két pasi üldöz minket!-mondta Dominica lihegve.
-Oké.Hová mentek?-kérdezte a maga macsós módján,majd kinyitotta nekünk a kocsija hátsó ajtaját.Mi gyorsan bepattantunk és vártuk,hogy ő is beszálljon.
-Még meg kell várnunk Perrie-t.-mondta,de ekkor Perrie kijött a boltból és bepattant az anyósülésre.
-Jaj sziasztok!Velünk jöttök?-kérdezte mosolyogva.
-Ja velünk jönnek.-mondta Zayn kicsit morcosan.Egész úton nem nagyon szóltunk egymáshoz.Csak Dominica és Perrie beszélgettek.Mivel köztudott,hogy nekem már az elején nem volt szimpatikus Zayn,így igyekeztem nem nézni rá,de a tükörből mindig engem nézett.Vajon mi a franc olyan érdekes rajtam?Amikor a sulinál voltunk,kiszálltunk és megköszöntük a fuvart.Pontosabban csak Dominica,mert én szaladtam be a suliba.A portást majdnem fellöktem,de nem érdekelt annyira.Felrohantam az osztályba,ahol már voltak egy páran.Amikor betoppantam,mindenki tekintete rám szegeződött.Végül egyik fiú osztálytársam törte meg a csendet.
-Massie!De régen láttalak!-jött oda és ölelt meg.
-Christopher!Én is régen láttalak.-öleltem meg én is,majd a többiekhez mentem.Amikor meghallottuk a csengőt,mindannyian fogtuk a felszerelésünket és lementünk a kémia terembe.

*Bonnie szemszöge*

Egész nap nem tudtam koncentrálni az órákon.Hihetetlenül lassan telt az idő.Az óra úgy mozgott a falon,mint egy sérült csiga.Éppen történelem óránk volt és egy elég fontos anyagban voltunk,de most még erre sem tudtam koncentrálni.
-Miss.Rayne!Kérem mondja vissza az előző mondatomat.-szólt rám Mr.Roberts.Ő kifejezetten aranyos tanár volt és azt hiszem a kedvenc diákjai közé tartoztam,de amint észrevettem a mai nap nem igazán volt vicces kedvében.
-Elnézést tanár úr!Nem figyeltem.-lapítottam,majd vártam a következményt.
-Mondja csak Miss.Rayne,hol kalandoznak a gondolatai?Netán egy fiún?-érdeklődött.Egyébként mindig magáz mindenkit,pedig tök fiatal.
-Tudja tanár úr,elképzelhető.És egyébként nem érzem valami jól magam.-néztem rá kölyök kutya szemekkel.Ez mindig beválik és ilyenkor általában haza enged.Most sem volt ez másképp.
-Rendben.Haza tud menni egyedül vagy elkísérjem?-ajánlotta fel.Jézusom!Ilyet még soha nem kérdezett.
-Köszönöm Mr.Roberts,de egyedül is menni fog.-mosolyogtam rá.Ekkor megszólalt az életmentő csengő és én szedtem a cuccaimat és hazafelé vettem az irányt.Amikor hazaértem,beültem a szobámba és elkezdtem nézegetni a koncerten készült képeket.Bármit,ismétlem bármit megtetten volna azért,hogy Zayn engem szeressen.Kimentem a fürdőbe,mert nagyon magam alatt voltam,így gondoltam veszek egy forró fürdőt.Amikor beleültem a kádba,megláttam a kád szélén egy borotvapengét.Nagyon el voltam keseredve,így a kezembe vettem,majd a csuklómhoz nyomtam és olyan erősen,ahogy tudtam,végighúztam rajta.Majd még egyszer és még egyszer.Fájt,de az sokkal jobban,hogy Zaynt soha nem kaphatom meg.Végül azon vettem észre magam,hogy egyre jobban szédülök és homályosul előttem a kép.Nem tudtam elképzelni,hogy ez mitől van,csak sejtettem,hogy az érvágás miatt.Hallottam,amint kinyílik a fürdőszoba ajtaja és egy tompa sikítást is hallottam,de innentől fogva elhomályosult minden.
............
Hú ez a rész szerintem kicsit lapos lett.:'I Hétvégén viszont nem tudok hozni részeket,mert nem fogok ráérni holnap pedig ismét fellépésem lesz.De addig is kitartáás!:DD

9.fejezet.*

*Emily szemszöge*

Reggel hamarabb felébredtem,mint a többiek.Ezért úgy döntöttem,hogy fölhívom Liamet.Az elején még vacilláltam egy kicsit,hogy mi van akkor,ha még alszik és én felébresztem.Tulajdonképpen csak Niall számát akartam elkérni tőle,hogy megkérdezzem hogy van Massie.Hosszasan kicsöngött a telefon.Már éppen le akartam tenni,amikor végre beleszólt egy álmos,reggeli rekedtes hang.
-Mondjad..
-Sziaa.Emily vagyok.-mutatkoztam be.
-Oké én meg Zayn.-mondta kicsit morcosan.
-Liam ott van?-kérdeztem a keresett személyre,közben elgondolkodtam azon,hogy vajon mit keresett Liam telefonja Zaynnél.
-Nem.Alszik.Hívd később.-mondta,majd kinyomta.Még el akartam kérni Niall számát.Csüggedten leballagtam a lépcsőn és elindultam a konyhába.
-Jó reggelt Emily!-köszöntött a reggeli üdeségével anyu.Nem sok kedvem volt beszélgetni vele,ezért kinyögtem egy halk 'jó reggelt'-et az orrom alatt.
-Mondd,csak kivel beszélgettél az előbb?-hangzott a kérdés aputól.
-Mi?Én?Senkivel.-emeltem föl a hangom,ami nagy hiba volt,mert ilyenkor tudják,hogy nem mondok igazat.
-A barátod volt?-mosolygott rám anyu.
-Anya!Milyen barát?Talán a szomszéd fiú?-kérdeztem gúnyosan.
-Akár..Chase nagyon helyes fiú és még tetszel is neki.-mondta még mindig mosolyogva.
-Ja az lehet,de nekem nem igazán jönnek be a Fantasy világban élő fiúk.Láttad már a szobáját?-öntöttem ki az előttem lévő tálkába egy kis müzlit.
-Nem.De te láttad?-kérdezte olyan hangnemben,mint ahogy Massie szokta.
-Jaj anyu!Hagyjuk most ez jó?Semmi kedvem vitatkozni veled.Főleg ha úgy beszélsz,mint Mass.-csaptam le a tejes dobozt az asztalra.
-Tényleg.Ő hol van?Nem láttuk tegnap.-nézett fel az újságból kíváncsian apu.
-A kórházban.Tegnap leesett a lépcsőn és egy enyhe agy rázkódást szenvedett.De pár nap múlva haza jöhet.És Niall amúgy is vele van.-mosolyogtam most én,közben bekaptam egy kanállal a reggelimből.
-Mi?Ki az a Niall?És miért van vele?Mi van Travisszel?-zúdította rám a kérdéseit anyu.
-Hosszú.Majd elmondom,de most felébresztem a lányokat.-hagytam ott a félig megevett reggelit és felmenekültem a szobámba,ahol a lányok már ébredeztek,így nem volt szükség a segítségemre.Még mielőtt észhez tértek volna,beviharzottam a fürdőbe,hogy nyugodtan megcsináljam a hajam és felöltözzek.A hajamat ló farokba kötöttem és felvettem ezt a szettet:

Az ajtónál már ott állt Dominica és szinte még ki sem léptem az ajtón,ő már suhant is be.A többiek a szobában öltöztek.Végül így nézett ki a ruhájuk.
Dominica(imádja a virág mintás cuccokat):

Bonnie:

Ana:

Lexy:

Amikor elkészültünk és összeszedtünk minden kacatot ami a suliba kell,elindultunk a buszmegállóba,ahol Perrie ácsorgott.Én odasiettem hozzá és hatalmas vigyorral az arcomon köszöntem neki.
-Sziaaa!Hát te?-ugrottam elé.
-Jaj szia.Hát én megyek vásárolni.Na és ti?-mosolygott ránk kedvesen.
-Suli..-mondta unottan Lexy.
-Értem.Na és tudtok valamit Massieről?-fordult felénk egész testtel.
-Nem.Sajnos nem.De reggel hívtam Liamet,de helyette Zayn vette fel.-vakartam kínosan a tarkómat.
-Áh szóval te voltál!-kacsintott rám sunyin.
-Igen és bocs ha megzavartalak titeket VALAMIBEN.-néztem rá huncut mosollyal az arcomon.Ekkor hatalmas nevetésben törtünk ki.Egyedül Bonnie nem nevetett.Nem kedvelte Pezz-t.Gondolom Zayn miatt.
-Jut eszembe!Neked megvan Niall száma?-néztem rá,közben láttam a háttérben,hogy mindjárt ideért a buszunk.
-Persze.Add ide a telefonodat.Bele írom.-nyújtotta a kezét a telefonomért.Én odanyújtottam neki,majd felszálltam a buszra.Szerencsére mindannyian találtunk ülőhelyet magunknak.Perrie ült mellettem.Az első megállónál leszállt Bonnie és Lexy.A másodiknál Perrie és végül a harmadiknál Dominica,Ana és én.Mivel Dominica Magyarországon jár iskolába,gondoltuk bejöhet velünk és megnézi az órákat.Az én osztályomba jött be.Ott köszöntem a barátaimnak,akik Mass felől kérdezősködtek,de csak annyit mondta,hogy beteg.Én igazán nem akartam elmondani senkinek semmit,mert tudom,hogy Mass utálja ha sajnálják.Még akkor is haragszik,amikor lebetegedik,átviszem neki a házit és viszek valami kis gyümölcsöt vagy hasonlót.Amikor megszólalt a csengő,mindenki leült a helyére és vártuk az első órát,ami matek volt.Szuper..Az volt a legjobb,hogy a tanár alapból fújt rám,mert egyszer voltam olyan merész és vissza beszéltem neki.Egyszer csak nyílt az ajtó és belépett rajta Mr.Morison tanár úr.
-Jó reggelt osztály!Jó reggelt Miss.Parker.-nézett rám szúrós tekintettel.
-Reggelt Mr.Morison.-köszöntem durcásan.
-Mondja csak,hol van a kedves barátnője,Miss.Clark?-vette fel a szemüvegét,hogy jobban lásson,bár köztudott,hogy még azzal is nehezen lát.
-Beteg.-válaszoltam nem túl bő beszédűen.
-Jaj istenem.Csak nem elkapta azt a csúnya influenza járványt?Részvétem Parker kisasszony.-mondta gúnyosan,amitől én totál pipa lettem.
-Nincs szükségem a maga részvétére köszönöm.De hadd kérdezzek valamit!Mióta érdekli magát annyira,hogy mi történik a diákjaival?Törődjön inkább azzal,hogy minél hamarabb nyugdíjba mehessen.-erre az osztály minden tagja felkapta a fejét és engem nézett.
-Ismételd meg amit mondtál!-kiabált a tanár velem.
-Talán süket is?Javaslom,hogy ne csak szemészhez járjon innentől.-mondtam olyan hangnemben,mint ahogy ő az előbb.
-Akkor most azonnal mész az igazgatóhoz!-rángatott ki a padból és elvitt az igazgatóhoz.
-Jól van na!A saját lábamon is el tudok menni oda nem kell a segítsége!-rántottam ki a karom a szorításából.Szinte feltéptem az ajtót,olyan erővel nyitottam be az igazgatói irodába.A kedves igazgató nő csodálkozva nézett rám és Mr.Morison-ra.
-Jó reggelt kedves tanár úr és Miss.Parker.Miben segíthetek?-nézett kerek szemekkel.
-Mondja csak tanár úr.-tettem karba a kezem és vártam,hogy mit ad elő.Leadta,hogy én milyen szemtelen vagyok és hogy feleselek pedig ő csak azt kérdezte,hogy hol van Massie.
-Értem.Tanár úr menjen vissza az órára,Emily te pedig maradj itt és elbeszélgetünk.-mondta határozottan.
-Oké.Jó napot tanár úr!-köszöntem el gúnyosan Mr.Morisontól.
-Szeretném megtudni,hogy mi történt veled.Te soha nem voltál ilyen.-kezdte halkan Mrs.Schmidt.
-Hát Mrs.Schmidt,tudja ezzel jár a kamasz kor.Nagyon jól tudja,hogy soha nem jöttünk ki Mr.Morisonnal.-feleltem a kérdésére.
-Rendben értem.Nem írok be semmit csak szóban figyelmeztetlek,hogy ha még egyszer Mr.Morison vagy más tanár hoz be,akkor eltanácsolunk ebből az iskolából.Ma pedig itt kell lenned egész nap.Értesítem édesanyádékat,hogy jöjjenek érted.-mondta szigorúan,amire én nem mondtam semmit,hanem elfogadtam a döntést.

*Liam szemszöge*

Amikor végre kimásztam az ágyamból és lementem reggelizni,Zayn morcosan fogadott és a kezembe nyomta a telefonomat,amiért este feltúrtam az egész szobámat.
-A csajod hívott reggel és miatta kellett hajlani 8 órakor felkelnem.-morogta,majd bement a fürdőbe.
-Milyen csaj?-néztem utána értetlenül,majd Louisba futottam.
-Szerintem Emilyre gondol.-adta a tanácsot mosolyogva,majd felment a szobájába.Megnéztem a telefonomban a híváslistát és csakugyan Emily hívott.Visszahívtam.Hosszasan csöngött,míg végre beleszólt.
-Szia..-a hangja elég idegesnek tűnt.
-Szia Emily.Kerestél.-mondtam neki,de gondolom csak tudja,hogy hívott.
-Jaj persze.Csak Niall számát akartam elkérni,hogy meg tudjam kérdezni,hogy Massievel mi van,de van egy kis probléma.-hadarta el,de az utolsó szót kihangsúlyozta.
-És pedig?-kérdeztem,miközben valami élelem után kutattam.
-Itt ülök a dirinél és fel akarja hívni anyuékat.Megtennéd,hogy elmész hozzánk?A kulcs a kerítésen belül van.Felakasztva egy szögre.A bejárati ajtó kulcsa pedig a teraszunkon van a kis fa széken a párna alatt.-hadarta el megint,amiből szinte a felét nem értettem.
-Rendben van,de hol is laksz?-kérdeztem tőle,mert azt jó lenne tudni.
-Candy street 18.-mondta.
-Rendben.Egyébként miért ülsz te ott?-kérdeztem kicsit furcsa hangon.
-Az mindegy.Majd elmesélem csak menj el hozzánk,vedd fel a telefont és mutatkozz be úgy,mint apu.Robert Parker és mondd,hogy az unokabátyám fog értem jönni,aki te leszel és úgy fogsz bemutatkozni ha a diri kérdezni,hogy Liam Parker.Rendben?-utasított,amit természetesen megértettem.
-Igenis főnök!-mondtam viccesen,amire ő is nevetett.
-Király vagy!Na de le kell tennem sziaa!-köszönt el,majd kinyomta a telefont.Mivel nem találtam semmi értelmes kaját a hűtőben,se máshol,ezért vettem a kabátomat és elindultam az említett házhoz.Szerencsére kérdezgetés nélkül odataláltam.A kulcs valóban a kerítésen belül volt.Szépen bementem a kapun,ahol egy nem várt állat fogadott.Szerettem a kutyákat,de ahogy ez hirtelen előjött megijedtem.Szerencsére nem bántott.Szépen bementem és kinyitottam a bejárati ajtót.A telefon pedig éppen csörgött.Gyorsan odarohantam és felvettem.
-Tessék,Parker lakás.-szóltam bele kicsit elváltoztatott hangon.
-Jó napot kívánok.Ön Robert Parker?-kérdezte egy női hang.
-Persze.-válaszoltam.
-Mrs.Schmidt vagyok.Az igazgató.Szeretném ha eljönne Emilyért az iskolába.-mondta komolyan.
-Ööö..hát én éppenséggel nem tudok most bemenni,mert nem hagyhatom itthon a kocsit,de beküldöm Emily unokabátyját.Emily vele is kimehet.-adtam meg az engedélyt magamnak,hogy elhozhatom Emilyt.
-Rendben van.Köszönöm a türelmét.Viszlát.-tette le a telefont a nő.Én gyorsan visszazártam a házat,majd a kulcsot visszatettem a helyére és harapás nélkül távoztam a házból.Az iskola felé vettem az irányt.Szerencsére Emily pont említette,hogy hová jár.Fogtam egy taxit és oda vitettem magam.Ott felmentem egy lépcsőn és éppen megláttam Dominicát. Odasiettem hozzá és üdvözöltem.
-Szia Dominica.Nem tudod,hogy hol van az igazgatói?-vakartam a tarkómat.
-Szia Liam.De tudom.Gyere.-azzal elindult,én pedig követtem.Amikor az igazgatói iroda elé értünk,megkértem Dominicát,hogy várjon meg minket itt,aztán majd együtt elmegyünk.Kopogás nélkül bementem,ahol Emily ott ült egy széken és rám mosolygott.
-Jó napot.Emilyért jöttem.-jelentettem be határozottan.
-Rendben.Elmehetnek Emily pedig mesélni fog önnek út közben.-nézett szigorúan Emilyre,aki immár mellettem állt és a kezemet fogta.
-Oké.Viszlát!-köszöntünk el,majd Dominicával együtt elhagytuk a sulit.Út közben mindent részletesen elmeséltek és én még meg is mosolyogtam azt a részt,amikor Emily szájalt a tanárral.A kórház felé vettük az irányt,mivel út közben Louis hívott,hogy oda menjünk.
-Liam annyira rendes tőled,hogy megtetted ezt értem.-hálálkodott,közben a kezemet fogta.
-Ugyan már!Semmiség volt.Azon kívül,hogy a kutyátok majdnem felfalt.-nevettem el magam.
-Lottery nagyon jó kutya.Csak az idegeneket nem csípi,de ha többet jársz hozzám,akkor téged is szeretni fog.-mosolygott rám és a kézfogásból késkulcsolás lett.Így mentünk végig az úton egészen a kórházig,ahol Massie kórterme felé vettük az irányt.Amint arra a folyosóra értünk,láttuk,hogy a nagy tömeg ott áll és valami érdekes történik.Odasiettünk és megláttuk,hogy Massie Niallbe karolva áll a folyosón és mosolyog.
-Jézusom Mass!Jól vagy?-ugrott el Emily mellőlem és Massiet ölelte meg.
-Oh persze.Annyira örülök nektek.-mosolygott még mindig.
-És te meg Niall...szóval..hogyhogy?-kérdezte Louis.
-Jaj hát az egy hosszú sztori.Majd elmesélem,de most fáradt vagyok.Ha akartok még maradhattok,de szerintem el fogok aludni.-totyogtak vissza a kórtetembe és Massie lefeküdt az ágyára,majd nemsokára el is aludt.Mi még egy darabig ott voltunk és beszélgettünk Niallel és egymással,majd fogtuk magunkat és hazamentünk.
...............

8.fejezet.*

*Niall szemszöge*

Miután elmentek a többiek pár percen belül jött egy magas,fekete hajú,vékony,középkorú doki és két szőke,fiatal ápolónő.Azt hiszem,hogy tanulók voltak,mert a doki nagyon magyarázott nekik,miközben a szobában lévő fiatal lány lábát vizsgálta,ami el volt törve.Ezután Massiehez mentek.A doki hosszasan fürkészte az arcát,majd a szemembe nézett szúrós tekintetével.
-A barátnőd?-kérdezte végül mély hangján.
-Hát..csak a barátom.Nem vagyunk együtt.-válaszoltam neki az igazat.Illetve nem volt teljesen igaz,mert nem voltunk még csak barátok se.
-Értem.Felébredt már amióta itt vagy?-tette fel az újabb kérdést.
-Nem.Még nem,pedig tudja doktor úr,itt ültem mellette végig és fogtam a kezét.-mosolyogtam halványan.
-Értem.Te vagy Niall Horan ugye?-mosolygott ő is.
-Igen.De miért kérdezi?-néztem rá furcsán.
-Mert a lányomnak te vagy a kedvence és szinte mindent elmond,ami veled történik.Szóval azt is tudom,hogy tudsz gitározni ugye?-ülte le mellém egy székre.
-Persze.Csak a gitárom..hát az otthon van.Én pedig nem szándékozok elmenni Massie mellől.-mondtam komolyan,közben Mass kezét fogtam.
-Nem is kell.A fiúnak ott van egy és kölcsön adja neked ugye?-nézett a kórterem másik oldalán fekvő fiúra,akinek valóban volt egy gitárja.
-Ja persze.-mosolygott.A doki felállt mellőlem és oda hozta a gitárt.
-Játssz neki valamit.Mellé pedig énekelhetsz is.Arra egész biztosan fel fog ébredni.-mosolygott majd távozott a szobából.Szorosan mögötte pedig a két nővérke is.Elkezdtem játszani a hangszeren.

*Massie szemszöge*

Álmomban egy olyan világban jártam,ahol mindenki nagyon,de nagyon boldog volt.Semmi rossz dolog nem volt a földön.Se veszekedések,se szakítások,se háborúk.Egyszóval semmi,ami árthatna nekünk.Az álmomban ott volt az összes barátnőm Emily,Bonnie,Ana,Dominica és Lexy.Travis is ott volt.Mind egy nagy virágos réten voltunk.Travis egy fa ágán ült és lóbálta a lábát.Közben felém mosolygott és az ujjával maga felé csalogatott.Én mentem felé és már a fára akartam mászni,amikor megütötte a fülem egy nagyon szép dallam.Gyönyörű volt.Megfordultam és egy számomra ismeretlen szőke fiú sétált felém,kezében a gitárjával.Ő játszotta azt a gyönyörű dalt.Én elindultam felé,de akármennyire is akartam,sehogy nem értem oda,mert valaki fogta a kezem és nem tudtam kiszabadítani magam belőle.Hátranéztem és láttam,hogy Travis áll ott és szorítja a kezem,arcán gúnyos vigyor.A szőke fiú pedig,aki kezdett egyre ismerősebbnek tűnni,egyre csak hátrált.Szólni akartam neki,hogy ne menjen el,de nem jött ki hang a torkomon.Végül erőt vettem magamon és egy hirtelen mozdulattal kirántottam a kezem Travis szorításából.Elkezdtem rohanni a szőke fiú felé,aki még mindig csak mosolygott.Szoknyában voltam,így a fedetlen lábszáramat gyakran megvágta a fű,miközben rohantam a fiú felé.Már csak pár lépés választott el tőle.Amikor odaértem hozzá,megragadta a kezem és együtt futottunk a végtelenbe.Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy már nem az álmomban vagyok.Travis sincs sehol,de hallom a dalt.Lassan rájövök,hogy fekszem egy ágyon,ami nagyon kényelmetlen,majd kezdtem érezni a fájdalmat,amit időnként a tarkómon érzek.Rájövök,hogy csövek vannak rajtam és hallom a dal mellett a csipogást,ami a szívemmel együtt ver.Mindig akkor csipog egyet,amikor a szívem is dobban egyet.Ez olyan,mint a...Jaj ne!Hogy kerültem én ide?Miért?Miért vannak rajtam a csövek?Ezernyi kérdés fogalmazódik meg bennem,amikre egyszerre szeretnék választ kapni.A dal lassan megszűnik és csak a gép csipogását hallom,majd közvetlen ez után egy férfi hangot,ami nagyon ismerős.Érzem,hogy a kezemet fölemeli és arcához,nem is,szájához tapassza.Szeretném tudni,hogy ki lehet az,de nem tudok rájönni.Szeretném tudatni vele,hogy hallom,amit mondd és hogy magamhoz tértem.Erőt veszek magamon,ami rettentően fáj,mert mindent bele kell adnom,hogy észrevegyen.Éppen szorítanám kezét,amikor elengedi és léptei távolodását hallom.Miért megy el?Miért hagy itt?Még mindig nem tudja,hogy mindent hallok.Reménytelenségemben sírnék,de még arra is képtelen vagyok,annyira legyengültem.Kezem a semmibe lóg.Várok.Várom,hogy a fiú visszajöjjön hozzám,mert igenis hozzám tartozik.Hallom a léptek zaját és szívem hevesebben ver,amit a gép is jelez.Hallom,hogy leül mellém és kezemet újra az övébe veszi.Itt van az idő.Minden erőmet beleadva megszorítom a kezét,ami szerintem egyáltalán nem sikeredett túl erősre,de egész biztosan észrevette.Most a szemem kell kinyitnom,hogy megtudjam,ki lehet az a fiú.
-Massie!Hát magadhoz tértél?Kérlek szólalj meg Massie!-hallottam könyörgő hangját,majd éreztem meleg leheletét arcomon.Erőt vettem magamon és megsimogattam a kezét.Szólni akartam hozzá,de még mindig nem jött ki hang a torkomon,sőt még a számat sem bírtam kinyitni.Nehezen,de felnyitottam a szememet és fürkésztem a fiú arcát,aki a kezemet fogta még mindig.Rájöttem,hogy ugyanaz a fiú ült mellettem és fogta a kezem,mint aki az álmomban is.Halványan rámosolyogtam.
-Ugye emlékszel rám?A doki mondta,hogy pár ember arcát lehet el fogod felejteni.Az enyémre emlékszel ugye?-tette fel a kérdést,reménytől csillogó szemekkel.Akármennyire is gondolkodtam,nem emlékeztem a nevére.Szomorúan néztem rá,amitől legörbül a szája.Nagyon megsajnáltam szegényt.
-Niall vagyok.Niall Horan.A szőke ír fiú a One Directionből.Akivel randizni voltál és haragudtál is rám.-kezdte el mondani,amikor bevillant minden kép.Travis,Niall,a koncert,az sms amiben Travis szakított velem.Ekkor megértettem az álmom lényegét.Travis bár elhagyott,de nem szeretné,hogy mással legyek.Ezért nem engedte el a kezem.És én ezért haragudtam Niallre,mert nem tudtam túl lépni Travisen,de ez mára már mind történelem.Ahogy Niall ott ült mellettem és fogta a kezem teljesen beleszerettem.Most már úgy érzem,hogy ő is az életem része.Csak szeretném megtudni,hogy vajon ő is ugyanúgy érez-e mint én.Hatalmas erőfeszítés közepette kinyögtem egy szót.Egy rövidke szót,aminek hatalmas súlya van.
..........

7.fejezet.*

*Lexy szemszöge*

Éppen az egyik kedvenc könyvemet olvastam,amikor megcsörrent a mobilom.Nézem a kijelzőt és a 'Dominica' név van ott.Nem tudtam elképzelni,hogy mégis mi történhetett.Mondta,hogy Harry menni fog hozzájuk,pontosabban hozzá és azt hittem,hogy valami olyan történt,hogy nem ment el vagy valami hasonló.Felvettem és nyugodtan beleszóltam.
-Halló?
-Szia Lexy.Gyere a kórházba!Most!-mondta idegesen.
-De mégis mi történt?-álltam fel és kezdtem én is egyre idegesebb lenni.Talán Harryvel történt valami vagy Louisszal vagy esetleg valamelyik barát nőmmel?Kavarogtak a gondolatok a fejemben.
-Mass.-nyögte ki,majd kinyomta a telefont.Jézusom,mi történt vele?Egyből a legrosszabbra gondoltam.Talán Travis miatt csinálta?Ezeket a gondolatokat elhessegettem,majd lerohantam a lépcsőn.Anyu éppen főzött valamit.Felkaptam egy kényelmesnek bizonyuló cipőt és köszönés nélkül elmentem vagy inkább elrohantam otthonról.Nem akartam taxizni,mivel még arra is várni kellett volna,nekem pedig nem volt időm várni.Csak szaladtam és szaladtam.Amikor végre a kórházhoz értem odarohantam a recepcióshoz,aki majdnem szívrohamot kapott.
-Massie Clark.Melyik kórteremben van?-kérdeztem lihegve.
-Nos,lássuk csak.-kezdett el keresgélni milliónyi papír között.
-Tudja mit,hagyja,majd én megkeresem.-csaptam az asztalra és elindultam a lépcső felé,mert gondoltam ott gyorsabban felérek.Az első emeleti folyosókon szétnéztem és pont megpillantottam Harryt fel-le járkálni.Látszólag elég ideges volt.Odasiettem hozzá és megragadtam a csuklóját,hogy magam felé fordítsam.
-Mi történt?-néztem a szemébe,ami tele lett könnyekkel.Ő nem szólt semmit,csak benézett a mellettünk lévő kórterem nyitott ajtaján.Ebből vettem a lapot és bementem.A teremben Massien kívül még volt egy 15 év körüli fiú és egy 12-13 körüli lány is.Ők ébren voltak és beszélgettek.Dominica és Christina ott ültek Massie ágya mellett és egyre csak őt nézték,aki mozdulatlanul feküdt.Odamentem az ágyához és megfogtam a kezét.
-Pontosan mi történt?-néztem Dominicára,aki valamin nagyon gondolkozott,mert elsőre nem értette a kérdést.
-Harryvel beszélgettek és leesett a lépcsőn.A doki azt mondta,hogy semmi komoly baja nincs,csak egy kis agyrázkódása volt és pár napig még maradnia kell,de nem sokáig.-mondta el,közben Massiet nézte.Nemsokára jött Emily,Bonnie és Ana.Pár percre rá pedig Louis,Zayn,Niall,Liam,Josh és Perrie.A fiúk kint ültek a folyosón,ahol Harry részletesen elmesélt nekik mindent.Nemsokára vége lett a látogatási időnek,így haza kellett mennünk.A doki viszont jó fej volt,így megengedte,hogy egy valaki bent maradjon Massnél estére.Christina,Emily és Niall is szerettek volna maradni,de végül választani kellett.Mivel másnap Christinának dolgozni kellett mennie,Emilynek pedig iskolába,így amellett döntöttek,hogy Niall marad.Mi lassan haza kullogtunk és aznap úgy döntöttünk,hogy Emilynél alszunk.Reggel pedig onnan megyünk suliba.Ez így is volt.Átmentünk hozzájuk,ahová követtek minket a fiúk.Persze nem mind.Csak Liam és Louis meg persze Harry.Nem volt még nagyon késő,így beszélgettünk.
-Az a Travis gyerek szerintem tök gyökér.Mi a francnak megy el,aztán most vissza?-kérdezte értetlenül tőlünk Louis.
-Hogy mi van?Travis itt volt?-bámult rá kerek szemekkel Emily.
-Ja.Be akart menni Masshez,de mi nem engedtünk.Már csak azért se,ha felébredne akkor ne kavarja föl.-válaszolt,közben rám nézett gyönyörű kék szemeivel,amiben csillogott a remény,hogy jól tették,hogy nem engedték be.
-Na és mi a francért nem szóltatok?Itt tartózkodik még a városban?-pattant fel Dominica.
-Nem.Azt mondta visszamegy,csak szerette volna megmondani Massienek,hogy igazából egy másik lány miatt szakított vele.-mondta halkan Liam.
-Másik lány?Ki az a másik lány?-kérdezte idegesen Ana.
-Eleanor.-válaszolta Louis alig hallhatóan.
-Tessék?-kérdeztük egyszerre mindannyian.
-Eleanor?De hát...-kérdezte kikerekedett szemekkel Harry.
-Igen Eleanor felhívott ma,hogy van egy Travis nevű fiú,aki Londonból költözött Amerikába.Ő éppen egy divatbemutatón volt modell és Travis is oda keveredett.Ott jöttek össze.-világosított fel minket Louis.
-Csak találkozzak Travisszel,esküszöm,hogy megbosszulom neki ezt az egészet!-csapott öklével a tenyerébe Bonnie.
-Rendben lányok,nyugi van.Senki nem bánt senkit.Ha ők boldogok,akkor örüljenek.Massie miatt pedig ne aggódjatok.Ezerszer vissza fogja adni neki.Travis nagy szemét ez köztudott és ezt Mass is tudta,de bevállalta és két évig ki is húzta vele.-mondtam nyugodtan.
-Na és megmondod,hogy hogy adná neki vissza?-nézett rám flegmán Emily és a többi lány is,mivel nem tudták elképzelni,hogy mégis hogy adná vissza.
-Niallel.-mondta Louis helyettem.
-Tessék?-kérdeztek megint úgy vissza,mint az előbb.
-Massnek bejön Niall,csak fél bevallani.Tudom,mert nála lakok.-mosolyogtam.Ekkor betoppant Emily apukája.
-Rendben lányok alvás.Fiúk nektek pedig hazafelé!-mondta határozottan.
-Hű már ennyi az idő?-nézett az órájára Ana.
-Igen.Azt hiszem tényleg mennetek kell.Majd még beszélünk sziasztok.-köszönt el Dominica a fiúktól,de egyiken se kísértük le őket,mivel gondoltuk tudják hol jöttek be és van annyi eszük,hogy ott is menjenek ki.Miután átbeszéltük a holnapi napot,hogy hol találkozunk és mikor,utána elindultunk fürödni.Mindenki egyenként letusolt,majd a pizsamájába bújt és úgy aludtunk el,hogy rémtörténeteket meséltünk egymásnak,amik gyakran nevetésbe torkollottak.
................

6.fejezet.*

*Massie szemszöge*

Amikor a lányok elmondták,hogy milyen csodás napjuk volt,én végig Travisen gondolkodtam.
-Mi van veled Mass?-kérdezte Lexy aggodalmasan.
-Travis...-sóhajtottam.
-Mit csinált?-nézett rám Dominica kerek szemekkel.
-Szakított velem.-temettem az arcomat Emily 1D-s párnájába.
-De hát miért?-értetlenkedett Bonnie.
-Mert elköltöztek Amerikába és ma mondta volna el,nekem meg azzal az idióta hülye gyerekkel kellett végig ülnöm a napot,ahelyett,hogy elmentem volna Travisszel.-kezdtem el a sírást.
-Sajnálom.-ölelt át Emily.
-Mégis mit?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Hogy elhívtalak a koncertre.Ha nem hisztizek,akkor ma még vele lehettél volna.-hajtotta le a fejét.
-Nem a te hibád.De most szeretnék kicsit egyedül lenni.Dominica,megtennéd,hogy kikíséred a lányokat?Te most úgyis itt laksz.-néztem rá és ő vette a lapot,majd kiterelte a társaságot.Nem tudtam kiverni őt a fejemből.Azt hittem,hogy mi ketten örökre együtt leszünk,de tévedtem.Egy hatalmasat tévedtem.2 év olyan hosszú volt,de mégis rövid.Már majdnem elaludtam,amikor csipogott a telefonom.Sms érkezett.Azt hittem Travis az,de egy ismeretlen szám volt.
' Álmodj szépeket hercegnő! Holnapután találkozzunk a cukrászdában. '
-Mi a ...?-olvastam végig hatalmas grimasszal az arcomon.Ki a franc írta ezt?Holnap fel fogom hívni ezt a számot.Akárki is az,tudnom kell,hogy mit akar tőlem.Először egyik osztálytársamra gyanakodtam,de később rájöttem,hogy neki megvan a száma,így ő nem lehetett.Addig agyaltam,amíg el nem nyomott az álom.

*Harry szemszöge*

Már korán reggel talpon voltam és készülődtem Dominicához.Úgy éreztem,hogy ő tényleg egy nagyon fontos lány az életemben és talán vele nem járok úgy,mint a többi barátnőmmel.
-Nyugodj már le haver!-szólt ki a szobából Zayn,miután már hatvanszor elmentem a tükör előtt és vissza.
-Rendben,de nagyon izgulok.Érzem,hogy ő lesz az igazi.-mentem e a szobájába,ahol éppen Perrievel ölelkezett.
-Na ja csak nehogy aztán úgy járj,mint Miss.Swifttel.Róla is azt mondtad,hogy az igazi.-hozta fel újra a régi témát.
-Jaj Zayn!Most miért hozod fel ezt a libát?Meg neked is voltak Pezz előtt villámkapcsolataid.-legyintettem egyet,majd lementem a lépcsőn.
-De én veled ellentétben nem játszom a nőkkel,hanem megbecsülöm őket és én megtaláltam az igazit.-kiabált le a lépcsőről.
-Én sem játszom velük,de 19 éves vagyok.Előttem van az élet,nem várhatod el,hogy most rögtön családot alapítsak.-néztem rá gyilkos tekintettel.Ő szépen lesétált a lépcsőn,mögötte pedig ott volt Perrie.
-Harry én nem ezt mondtam.Csak tudod,amikor találkozol egy lánnyal teljesen megfeledkezel rólunk,a barátaidról.Pedig mi nagyon,de nagyon szeretünk téged,de a kérdés,hogy te szeretsz-e minket.-nézett rám komolyan,majd megölelt.
-Persze,hogy szeretlek titeket,de most ezt tényleg érzem.És nagyon szeretném ha ez a kapcsolatom összejönne.-léptem ki az ajtón,majd elindultam Dominicáék felé.
-Sok sikert!-kiáltott utánam Pezz.Én csak integettem,majd dobtam egy sms-t Dominicának,hogy megyek.Csak,hogy mégis tudjon róla.Az út szélén megláttam egy virágárust és vettem két csokor virágot.Amikor Massieék házához értem becsöngettem és vártam.Körülbelül egy perc múlva egy barna hajú nálam idősebb pasi.Eléggé bepánikoltam,amikor a kapu felé jött.Te jézus isten!Rossz helyre jöttem volna?A gondolatok kavarogtak a fejemben és már azon voltam,hogy visszafordulok,de már késő volt.A pasi előttem állt és elég érdekesen nézett.
-Csá.Kit keresel?-szólalt meg,közben egyre csak az utca egy irányába nézegetett.
-Öööö...-kezdtem el nyögni.Hirtelen azt sem tudtam,hogy hogy hívnak.
-Megnémultál?A húgomhoz jöttél?-nézett most végig a szemembe.Ilyenkor megkönnyebbültem,mert valahogy sejtettem,hogy ez a pasi Massie vagy Dominica bátyja.
-Dominicához jöttem.Itt van?-villantottam egy vigyort,aminek hatására ismét érdekesen nézett rám,mintha valami vírust terjesztenék.
-Ja itt van.Amúgy mi a neved?-tette karba a kezét és nekidőlt egy oszlopnak.
-Harry.Harry Styles.-nyújtottam felé az egyik kezemet.
-Ja,abból a nyálas bandából?Fantasztikus.Ryan vagyok.-rázta meg a kezem,majd elment abba az irányba,amerre nézett.Chh' még hogy nyálas banda.Szépen bementem a házba,ahol éppen egy alak suhant el előttem.
-Jaj szia.Christina vagyok!Mass anyukája.Te biztosan Harry vagy.Dominica sokat mesélt rólad nekem.Menj fel és jobbra a második ajtó,de biztosan megismered.-rázott velem kezet egy aranyos nő.Felmentem és bekopogtam az említett szobába.Elég hosszú ideig várakoztam kint,amikor meghallottam,hogy suttognak.Fülemet az ajtóhoz tapasztottam.
-Ő az!Úristen!Szóval mégis eljött!-mondta kicsit hangosabban az egyik hang.
 -Hülye.Biztos csak Jack szórakozik.-mondta flegmán a másik hang.Ezután lépteket hallottam,amik az ajtó felé közeledtek,majd egy kattanással kinyílt az ajtó és Massie állt előttem,a háttérben pedig Dominica mosolygott.
-Csá.Pedig reménykedtem,hogy nem jössz el.De ha már itt vagy,akkor gyere be és ne zavarjon a rendetlenség és a híres emberek képe a falon.-mondta elég lekezelő hangon.Le sem tagadhatná,hogy az a Jack a bátyja.
-Oké.Kösz.Dominica ezt neked hoztam!-nyújtottam oda a lánynak a csokrot.
-Úristeen!Köszi!-ugrott a nyakamba,majd leszaladt a lépcsőn vázát keresni.
-Ezt pedig neked hoztam.Gondoltam nem jövök üres kézzel.-mosolyogtam Massiere,aki éppen a tévét bámulta,majd a virág csokor láttán hatalmas boci szemekkel nézett rám.
-Kösz,de nem kell.Tőled pont nem.-nézett el mellettem.
-Figyelj én csak azt akarom,hogy neked jó legyen.Niall nagyon szomorú volt tegnap.-ültem le mellé,de ő felpattant és ordibálni kezdett.
-Honnan tudod te,pont te,hogy nekem mi a jó?És csak úgy mondom,hogy magasról teszek rá,hogy hogy érezte magát az az idióta.-ment ki a szobából én pedig utána szaladtam.
-Massie kérlek várj!Legalább próbáld meg!Aggódik érted.-fogtam meg a csuklóját.
-Hagyjál békén!Fogtad?A csokrodat pedig add oda a te Niallecskédnek.-rántotta ki magát a szorításomból,ezzel elvesztve egyensúlyát és legurult a lépcsőn.Gyorsan utána szaladtam,de nem volt eszméleténél.Hívtuk a mentőket,útközben pedig mindent elmeséltem Dominicának.Christina pedig követett minket autóval.
-Ez az én hibám.-temettem arcomat a tenyerembe.
-Jaj dehogy is!-simogatta meg arcomat Dominica.Én kezembe vettem a kezét,majd a mutatóujját a számhoz tapasztottam.Végigpusziltam minden ujját és már oda is értünk a kórházba.A doki azt mondta,hogy rendbe fog jönni,nem komoly a baj.Csak egy kisebb agyrázkódás.Pár napig bent kell tartaniuk megfigyelés alatt,de valószínű,hogy minden rendben lesz.Dominica felhívta a lányokat és Zaynéket is,akik egyből jöttek is be.Egyszer egy igen nagy meglepetésben volt részünk.
.........

5.fejezet.*

*Massie szemszöge*

Niallel egy parkot választottunk.Pontosan ő választott,mivel én egy árva szót sem.Egyszerűen nem akartam Travis háta mögött mással randizni.Niallel útközben beugrottunk a gitárjáért a házába.Én inkább megvártam a kapuban.Amikor kijött,rám mosolygott és tovább mentünk a park felé.Amikor odaértünk,ledobtam magam egy padra,Niall pedig mellém ült és elkezdett játszani a gitárján.Nemsokára oda özönlött egy csomó rajongó és mivel én nem bírom a nagy tömeget,inkább elugrottam a közeli Starbucksba.Ott vettem egy epres és egy málnás jég kását és azzal mentem vissza Niallhez,aki az utolsó csajszinak adott autogramot.
-Miért mentél el?-nézett rám csodálkozva.
-Mert nem bírom a sok embert.Pontosabban a tömeget.-ültem le mellé és elkezdtem inni a jég kásámat a másikat pedig a kezébe nyomtam.
-Ezt nekem hoztad?-vette el tőlem mosolyogva.
-Nem basszus,az amerikai elnöknek.Szerinted mégis kinek hoztam volna?-válaszoltam flegmán.
-Jó csak kérdeztem.-fordította el a fejét és elkezdte szürcsölni az italát.
-Figyelj csak Niall.-emeltem ki a nevét.-Megpróbálhatok valami a gitárodon?-vigyorogtam rá úgy,mint egy idióta.
-Persze.Csak tessék.-nyomta a kezembe a gitárt és a pengetőt.-Tudsz játszani rajta?-húzódott közelebb hozzám.
-Hát azt nem mondnám.Még általánosban egyik fiú osztály társam gitározott és meg is akart tanítani,de nem nagyon ment.Valamennyire még emlékszem a számból,de nem tudnám lejátszani végig.-magyaráztam neki,közben elkezdtem,de nem igazán sikerült.Többször újra próbálkoztam,amikor végre összejött.Nirvanától a Polly-t játszottam el,közben énekeltem.Mondjuk nincs valami jó hangom.

-Úr isten!Ez nagyon jó volt!Ügyes vagy!-tapsolt meg Niall és közben egy hatalmas vigyor volt az arcán.
-Jaj dehogy.Na megyünk még valahová,vagy esetleg itt maradunk?-kérdeztem tőle mű mosollyal az arcomon.
-Maradhatunk,de akkor beszélgessünk.Először is mióta vagy Directioner?-fordult felém és mosolygott rám bájosan,amire én egy grimaszt vágtam és elhúzódtam mellőle.
-Én nem vagyok az.-mondtam karba tett kézzel.
-De hát..akkor miért volt V.I.P. jegyed?-nézett rám szomorú szemekkel.
-Hát az úgy volt,hogy Emily,aki Liammel randizik nyert meg hat jegyet és abból egyet nekem szánt.Én pedig nem akartam elrontani a kedvét,így vele jöttem.Ma pedig a barátommal lenne találkozóm.-mondtam az utolsó mondatot elég hangosan,hogy jól értse.
-Értem.Szóval akkor te nem is vagy rajongó.Ne mindegy nem érdekes.Ki a legszimpatikusabb fiú?-pislogott rám megint csak bájosan.Nem értem ezeket a tini sztárocskákat.
-Az a fura hajú biztos nem (Zayn).Az oroszlán hajú sem (Harry).Az az idióta pofi sem (Louis).A pici hajú semmiképp (Liam).Esetleg a dobos srác.-kezdtem el sorolni.
-Na és mi van velem?-nézett kék szemeivel.Komolyan most ezekben mit szeretnek annyira?
-Ja persze még te is vagy.Hát elég rendes vagy,szóval úgy semmi bajom nincs veled.-szürcsöltem egyet a jég kásámból.
-Értem.-mondta halkan,majd a zsebében kezdett keresgélni.Legszívesebben felálltam volna és ott hagytam volna a cuki pofit,de ha már egyszer eljöttem vele,nem hagyom itt magában,mondjuk kétlem,hogy sokáig egyedül maradna.Egyre csak azon járt az agyam,hogy Trav most mit csinálhat,hogy most már régen egy étteremben vagy kávézóban vagy valamiben ülnénk és romantikáznánk.Ehelyett itt ülök egy rohadt parkban és egy idióta kis tini sztárocskával társalgok.Ekkor megcsörrent a mobilom.Jelezte,hogy kaptam egy üzenetet.Gyorsan elővettem és megnéztem.Travis írt.Izgatottan olvastam el,majd a végére alig bírtam visszatartani a sírást.
'Szia Mass.Bocs,hogy telefonba közlöm,de ma akartam elmondani,hogy a szüleimmel elköltözünk Amerikába.Rettentően sajnálom,de te is tudod,hogy én nem szeretem a táv kapcsolatokat.Szóval csak annyit szeretnék mondani,hogy ennek a kapcsolatnak itt vége.'
-Ugye nem kell menned?-nézett Niall még mindig ugyanazzal az "édi" tekintettel,mint az előbb.
-Nem tudom..A barátom..éppen most szakított velem.-nyögtem ki,közben elcsuklott a hangom.Nem hiszem el,hogy ennek a kis idióta emberkének mondtam el a legnagyobb bánatomat.
-De hát miért?-értetlenkedett tovább.
-Nem tök mindegy?Semmi közöd hozzá.Inkább menj és szeretgesd a drága rajongóidat,hátha ők szívesebben találkoznak veled,mint én.-álltam fel mellőle és elkezdtem hazafelé menni.

*Niall szemszöge*

Amikor Massie elment én elég értetlenül néztem utána.Fogalmam sincs,hogy mi baja velem,pedig én nem ártottam neki.Éppen indultam volna haza,amikor megláttam a padon a telefonját.Nem lett volna szabad kutakodnom benne,de én mégis belenéztem.A háttér kép ő volt és a barátja.Már értem,hogy miért nem akart randizni velem.Láthatólag nagyon szerették egymást.Massie után rohantam,de sajnos sehol nem találtam.Ezért elindultam egy irányba,amerre szerintem futhatott.Elmentem egy elég sötét sikátor mellett.Csak úgy megérzés volt,hogy arra kell mennem.Bementem és hallottam,hogy pár részeg pasas beszélget.Már ha azt beszélgetésnek lehet nevezni.Amikor megláttam őket és Massiet a földön feküdni meg is ijedtem,de nagyon ideges is lettem.
-Mit csináltatok vele?-löktem meg ez egyiket.
-Nézd már a csórikámat!Velünk akarsz kötözködni?-jött felém az a srác,akit az előbb meglöktem.Nem tudtam mit tenni,így behúztam mind a kettőnek egyet.Hát igen elég nehéz rólam elképzelni,de hát megtettem.Az ölembe vettem Massiet és elindultam vele a házam felé.Egyszer kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Úristen!Mit csinálsz?Hová viszel?-kezdett el kapálózni,így kénytelen voltam letenni őt.
-Én csak..Elájultál és..-kezdtem el magyarázni,de köszönet helyett inkább egy nagy pofont kaptam.Nagyon fájt.Fogalmam sincs,hogy hogy van benne ennyi erő,de még talán tőlem is nagyobbat üt.
-Hagyj békén és szállj le rólam.-kiabált,majd elindult megint csak haza,de előtte elvette tőlem a telefonját.Ez a hála amiért megmentettem.Elég szomorúan hazamentem,majd Louishoz,mert ott voltak a többiek is.Már nagyba ment a beszámoló,hogy ki hol volt és mikor mit csinált.Louis és Lexy Louis kedvenc helyén voltak és Louis állítása szerint csak beszélgettek.Liam és Emily egy étteremben voltak és még csókolóztak is.Pff.Bezzeg én még meg sem puszilhattam Massiet.Harry és Dominica a parton voltak,de megjárták a kórházat is.Zayn és Bonnie moziban voltak.Josh és Ana pedig strandon.
-Na és ti?-kérdezte Harry mosolyogva.
-Hát mi a parkban voltunk.-mondtam halkan.
-Na és mi voolt?-bökdösött oldalba Louis.
-Semmi.Gitároztunk,beszélgettünk és éppen sms-t kapott,hogy szakított vele a pasija.Elmentem utána mert ott hagyta a telefonját és egy sikátorban volt elájulva.Haza akartam vinni,mert nem tudom,hogy hol lakik és amikor magához tért,kaptam egy nagy pofont és elment.Szóval nem volt valami fényes egy randi.-meséltem el nagyjából a napomat.
-Én már először láttam rajta,hogy egy beképzelt liba.Nem csodálom,hogy szakított vele a pasas.-mondta flegmán Zayn.
-Emily szerint viszont nagyon rendes.-kezdte el Liam is.
-Holnap megyek Dominicához és majd megnézem,hogy mi van vele.-állt fel Harry és távozott a szobából.A fiúk elkezdtek vitatkozni,mert valaki szerint egy hülye más szerint pedig rendes Mass.Én inkább hazamentem.Letusoltam és lefeküdtem aludni,de nem jött álom a szememre.Elővettem a telefonomat és írtam Massnek egy üzenetet.A telefon számát akkor írtam át az enyémbe,amikor nézegettem.Persze az övébe nem írtam át az enyémet.Amikor kézbesítette az üzenetet mosolyogva aludtam el.
.........

4.fejezet.*

*Ana szemszöge*

Igen tudom,hogy Josh nem énekel,de nekem amióta csak megláttam,ő tetszik és mindig arról álmodoztam,hogy egyszer ő lesz a barátom.
-Hová szeretnél menni?Mozi,étterem,park,strand?-mosolygott rám Josh.
-Strand,de nincs bikinim.De mikor jöttünk,láttunk innen nem messze egy bikini árust.Ott veszek egyet és mehetünk.-mosolyogtam vissza.Amikor odaértem egyből megpillantottam egy csíkos bikinit és fel is próbáltam.Nagyon tetszett,de vacilláltam rajta,hogy megvegyem-e.Végül a kasszához mentem és kifizettem.Illetve csak akartam volna,de Josh elém ugrott,hogy majd ő fizet.Tovább mentünk,ahol megláttam egy nagyon szép szoknyát.Odarohantam és ott még többet láttam.Végül egy élénk piros színűt választottam,amikor pedig Joshra pillantottam egy hatalmasat nevettem.Egy mexikói kalap volt rajta,amiben irtó aranyos volt.

-Azt hiszem ez kell nekem.-vette le a fejéről és a kasszához ment,ahol az eladó is mosolygott.
-Rendben.Én pedig ezt kérem.-tettem le a szoknyát és most már én fizettem.Elindultunk végre a strand felé.Amikor megpillantottam a rengeteg csúszdát és a sok vízi játékot elállt a lélegzetem.Josh kicsit ijedten nézett rám,mivel már egy perce nem vettem levegőt.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Úristen persze csak ez a sok csúszda és medence!Ááh!Ki akarok próbálni mindent!Most!-rángattam őt az egyik medencéhez és már ugrottam volna bele,amikor visszahúzott.
-Megvesztél?Ruhástól akarsz beugrani?Totál lökött vagy.-nevette el magát.
-Oké,akkor menjünk átöltözni.-rángattam az öltözők felé.Ott magamra kaptam a bikinimet és magamra csavartam egy törölközőt,mert eléggé szégyenlős vagyok,pedig hát nem vagyok kövér,de akkor is.Amikor kicsattogtam az öltözőből Josh már ott állt félmeztelenül és én majdnem hanyatt vágtam magam,úgy áradt belőle a szexiség.
-Készen vagy?-lépett oda hozzám és átkarolta a derekamat.
-Igen.Mehetünk.-mondtam bátortalanul.
-Amúgy a strandon általában bikiniben szoktak lenni,szóval ezt a törölközőt nyugodtan eltávolíthatod magadról.-vette le rólam egy enyhe rántással a törölközőmet.Én eléggé elpirultam,de ő csak tátott szájjal nézett engem.
-Most mit bámulsz?-kérdeztem kicsit flegmán.
-Jaj sajnálom,csak...olyan gyönyörű vagy.-pirult el és közelebb hajolt hozzám.Tudtam,hogy mi fog következni,de nem akartam elrontani ezt az egészet.Túlságosan hamar lett volna.
-Köszönöm..de most már mehetünk?-visítottam és magammal húztam a randi partneremet.Először a legnagyobb csúszdára mentünk fel.Hatalmas volt a sor,de kivártuk a sorunkat.Kettesével lehetett csúszni.Én Josh ölébe ültem,ő pedig szorosan átölelt.Elkezdtünk csúszni és mind a ketten kiabáltunk.Nagyon jó volt.Hatalmas csobbanással értünk a vízbe.Josh hirtelen a hátára kapott és kiszaladt velem a vízből.Én kapálóztam,de ő nagyon erős volt és nem engedett el.Amikor egy nagy medencéhez értünk egyszerűen bedobott,pedig tiltakoztam nem is kicsit.Amikor magamhoz tértem a medence szélére úsztam és megkértem,hogy hajoljon le hozzám.
-Auu.Beütöttem a kezemet.Nagyon fáj.-kezdtem el színlelni a fájdalmat.Josh persze egyből odajött.
-Mutasd csak.Remélem nem tört el.-vette kezemet a kezébe és vizsgálni kezdte.Én kihasználva az alkalmat megragadtam a csuklóját és berántottam a vízbe.Elég váratlanul érte és egy nagyot kacagtam,amikor hirtelen valaki megragadta a lábamat és lehúzott a medence aljára.Szerencsére még tudtam levegőt venni,mielőtt lementem volna.Na vajon ki lehetett az a merész,aki le mert húzni a víz alá?Jól figyeljetek.Nem fogjátok elhinni.Hát Josh.(Oltári nagy meglepetést..)Ezt még párszor megismételtük,majd én kifeküdtem napozni,ő pedig bekente a hátamat és ő is lefeküdt mellém.Ezután még nagyon sok mindent kipróbáltunk,majd estefelé hazavitt.Mass házuk előtt kitett és adott egy búcsúölelést,amit nem fogok elfelejteni soha.

*Emily szemszöge*

Liam egy éttermet választott randihelyszínnek.Gyalogszerrel közelítettük meg a helyszínt.Útközben nagyon sokat beszélgettünk és jobban megismertük egymást.Éppen mentünk volna át egy zebrán és én elindultam,amikor Liam visszarántott és én ráestem.Egy másodperccel később egy autó száguldott olyan gyorsan,hogy még ha rohantam volna sem érek át épségben az út másik oldalára.Feültem és körülbelül két percig csak néztem az utat,majd kapcsoltam és észrevettem,hogy Liamen ülök.Gyorsan felálltam és felsegítettem.
-Jaj annyira sajnálom.És köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Semmi gond én élveztem.És igazán nem kell semmit köszönnöd.-kacsintott rám.
-Már hogyne kéne!Megmentettél.-néztem a szemébe,de ő csak mosolygott és nem szólt semmit.Hamar odaértünk az étteremhez és nekem elállt a szavam.
-Na de Liam!Ez egy nagyon drága étterem!-néztem rá kétségbeesetten.

-Te ne törődj semmivel csak menj.-nyitotta ki az ajtót előttem.Egy pincérszerű jött oda hozzánk és elvezetett egy külön lefoglalt helyre.Én egy negyed órát gyönyörködtem a tájban és nem győztem megköszönni Liamnek ezt a csodálatos napot.Már amennyi eltelt belőle.Nem voltunk annyira éhesek,így csak pár édességet rendeltünk és két alkoholmentes koktélt.Amíg vártunk a rendelésünkre beszélgettünk.Elmondtuk életünk történetét egymásnak és Massről is esett egy-két szó,hogy miért volt olyan flegma Niallel.Egyszer Liam szép lassan a kezem felé csúsztatta a kezét és lassan,de megsimította.Hosszasan néztünk egymás szemébe,majd az asztalon keresztül közelebb hajolt hozzám.Tudtam,hogy mit akar.És én hagytam magam,hiszen erről álmodoztam már évek óta.Éreztem ajkaimon meleg leheletét.Szája lassan az enyémhez préselődött és nyelvét az én számba dugta át.Tudom,hogy ez totál nyálasan hangzik,de ez így volt.A csókunkat a pincér zavarta meg.Én totál elpirultam,de közben Liamre mosolyogtam,aki viszonozta ezt.Amikor megláttam a kajákat,amiket elénk tettek rávetettem magam.Persze nem szó szerint.Amikor befejeztük az evést,kihozták a koktélunkat is.

-Jaj Liam én annyira jól éreztem magam.-mosolyogtam rá.
-Hidd el,én is.Amúgy ideadod a telefonodat?-mosolygott rám huncutul.Én odaadtam neki és érdeklődve néztem,hogy mit csinál.Amikor visszaadta végignéztem a képeket,azokon nem volt változás.A névjegyzékben pedig megtaláltam a 'Liam' nevet.Rámentem a hívás gombra és nemsokára megcsörrent Liam telefonja.Csillogó szemekkel néztem rá.
-Áh köszi a számodat.-vette ki a zsebéből a telefont és bepötyögött valamit.Gondolom a nevemet.
-Igazán nincs mit..én is köszönöm.Ezt az egész napot.-álltam fel és mentem oda hozzá,hogy megöleljem.Ő is olyan szorosan ölelt engem,ahogyan én őt.
-Na és olyan vagyok,amilyennek képzeltél?-mosolygott rám még mindig,miközben kifizette a rendelésünket.
-Igen.Pontosan ugyan olyan vagy amilyennek képzeltelek.-karoltam belé és már mentünk is haza.Pontosabban Massékhez.
-Akkor jó.Máskor is összejöhetnénk így.Benne vagy?-nézte az eget,miközben ezt kérdezte.
-Még szép.Örülök,hogy megismertelek Liam.És köszönök mindent.-köszöntem el tőle,amikor Massék háza előtt voltunk.Nyomtam az arcára egy puszit és bementem a házba,ahol már javában folyt a mesélés.
.......

3.fejezet.*

*Lexy szemszöge*

Amikor vége lett a koncertnek,idegesen doboltam a lábammal.Éreztem,hogy valaki megérinti a vállamat.Hirtelen felkaptam a fejem és egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam.
-Szia.Lexy ugye?Ha jól emlékszek,te szeretnél velem randizni.-mosolygott rám sármosan.
-Szia.Igen Lexy vagyok és igen én szeretnék veled.-mondtam halkan.
-Szóval,hová menjünk?-ölelte át a derekamat,amibe beleremegtem.
-Mondjuk egy parkba?-utánoztam valami mosoly félét.
-Nekem tökéletes.-kacsintott,majd elindultunk.Beültünk a kocsijába és a parkot elhagyva egy rétre értünk.
-Hová megyünk Louis?-kérdeztem kicsit kétségbeesetten.
-Ez az egyik kedvenc helyem.Remélem nem baj ha ide jöttünk.-tette a combomra a kezét.
-Semmi baj.-söpörtem le a kezét,amire ő elpirult egy kicsit.
-Egyébként hány éves vagy?-kérdezte,miközben sétáltunk.
-18.Na és amúgy mi újság veled és Eleanorral?-kérdeztem most én.
-Semmi..-bámult maga elé üres tekintettel.
-Bővebben?Mondjuk,ha nem akarsz róla beszélni akkor nem kell.-vontam meg a vállam,közben élveztem,ahogy a szél fújja az arcomat.
-Szakítottunk nem is olyan régen.Nagyon csúnyán összevesztünk és ő szakított velem.-állt meg és magyarázott halkan.
-Sajnálom..Nem akartam,hogy szomorú legyél.-tettem a vállára a kezemet.
-Ugyan már!Semmi baj.-villantotta rám szexi mosolyát,amitől egyenesen olvadoztam.Rengeteget beszélgettünk és telefonszámot cseréltünk.Majd elvitt Massékhez,ahol már voltak páran.

*Dominica szemszöge*

Nagyon izgultam,amikor Harryvel elindultunk a tengerpart felé.Mivel én Magyarországon élek és bár egy jó pár éve tanulom az angolt,féltem,hogy nem igazán fogom megérteni őt.Igazából inkább azért izgultam,mert soha nem gondoltam volna,hogy én valaha is találkozhatok Harryvel.Amikor a partra értünk,muszáj volt megszabadulnom a cipőmtől.
-Te merre felé laksz?Csak mert nagyon jó fej vagy és összefuthatnánk néha.-mosolygott rám Harry.
-Hát én Budapesten lakok,szóval nem hiszem,hogy ez össze fog jönni.-néztem rá szomorúan.
-De biztos össze fog jönni.Majd én elmegyek hozzád.-ölelte át a vállamat és rám kacsintott.Egy ideig még sétáltunk a parton,amikor Harry megragadta a csuklómat és elkezdett húzni a víz felé.Én tiltakoztam és próbáltam kirántani a kezem az övéből,de annyira erősen fogta,hogy képtelen voltam rá.
-Harry!Ne!Kérlek!-sikítottam,amikor hirtelen engedett a szorításon és mögém állt,majd befogta kezével a számat.
-Nyugodj meg.Nem akarok rosszat.Csak bemegyünk egy kicsit a vízbe.Szigorúan csak bokáig érő vízbe.-suttogta a fülembe,amitől átjárt a hideg.Megint csak elkezdett húzni a víz felé,ám most hagytam,hogy húzzon,sőt mentem utána.Ott elkezdtük locsolni egymást.Végül csupa vizesek lettünk.Amikor mentünk volna ki a partra,beleléptem valami üvegszilánkba,ami fogalmam sincs,hogy mit keresett ott.Nagyon fájt.Elvesztettem az egyensúlyomat és elestem volna,ha Harry nincs mögöttem és nem kap el.Aggódó pillantásokat vetett rám.
-Mi történt?-vizsgált végig szemével.
-Azt hiszem,beleléptem valamibe.-karoltam át a derekát és bicegve elindultam az egyik napozóágy felé,
-Mutasd.Harry doktor rendel.-segített leülni és kezébe vette a fájós lábamat.Hosszasan vizsgálta,majd a szemembe nézett.
-Mi van?-kérdeztem tőle,sőt inkább kiabáltam feszülten.
-Egy üveg szilánk.Én ezt nem tudom kiszedni.El kell mennünk egy orvoshoz.Itt van nem messze.Addig a nyakamba veszlek.Rendben?-emelt volna fel,de én nem hagytam magam.
-Nem!-kiabáltam és eltoltam magamtól a kezét.
-Figyelj,semmiképpen sem jöhetsz végig úgy a városon,hogy sántítasz.a nyakamba veszlek és kész!-mondta határozottan,amire nem tudtam semmit szólni,így engedelmeskedtem neki.Nehezen,de beleültem a nyakába,ő erősen fogta a lábamat,hogy le ne essek.Az emberek elég érdekesen néztek ránk.Harry a kezében vitte a cipőmet,ami tényleg vicces volt.Ezt meg is jegyeztem.Amikor végre az orvoshoz értünk,Harry bejelentett,mint sürgős beteget.Egyből be is hívtak.Ott megkértek,hogy feküdjek fel egy ágyra.Harry végig bent volt és nézte,ahogy kiszedik a  szilánkot.Én végig a kezét szorítottam.
-Rendben.Készen vagyunk.Máskor jobban vigyázzanak magukra.-mosolygott ránk a doki kedvesen.
-Oké.Köszönjünk doktor úr!-rázott kezet vele Harry,majd átölelte a derekamat és távoztunk
-Köszönöm Harry.Ennél kellemesebb első találkozásra számítottam.-mosolyogtam rá,miközben hazafelé bicegtem,közben erősen öleltem a derekát.
-Tulajdonképpen én is.De ha már így megjártunk szinte majdnem mindent,akkor megadhatnád a számodat és leírhatnád,hogy most merre tartózkodsz itt Londonban.Holnap elmennék hozzád látogatóba.-mosolygott rám aranyosan.Én megadtam a számomat és leírtam,hogy hol lakok.illetve,hogy Mass hol lakik.
-De Mass nem biztos,hogy örülni fog neked.-mondtam kicsit félénken.
-Az a csaja,ki Niallel mentM-vágott egy flegma arcot.
-Igen.-mosolyogtam halványan.
-Nem hozzá fogok menni,meg szerintem ha Niallen múlik,tuti szívesen fog látni minket.-kacsintott rám,majd tovább folytattuk utunkat.Amikor a ház elé éltünk elköszöntem Harrytől és bementem a házba.Felmentem Mass szobájába,aki már ott ücsörgött és Emily egyik 1D-s párnáját markolászta.
Halkan leültem mellé,majd megvártuk,amíg jönnek a többiek.
......