*Niall szemszöge*
Miután elmentek a többiek pár percen belül jött egy magas,fekete hajú,vékony,középkorú doki és két szőke,fiatal ápolónő.Azt hiszem,hogy tanulók voltak,mert a doki nagyon magyarázott nekik,miközben a szobában lévő fiatal lány lábát vizsgálta,ami el volt törve.Ezután Massiehez mentek.A doki hosszasan fürkészte az arcát,majd a szemembe nézett szúrós tekintetével.
-A barátnőd?-kérdezte végül mély hangján.
-Hát..csak a barátom.Nem vagyunk együtt.-válaszoltam neki az igazat.Illetve nem volt teljesen igaz,mert nem voltunk még csak barátok se.
-Értem.Felébredt már amióta itt vagy?-tette fel az újabb kérdést.-Nem.Még nem,pedig tudja doktor úr,itt ültem mellette végig és fogtam a kezét.-mosolyogtam halványan.
-Értem.Te vagy Niall Horan ugye?-mosolygott ő is.
-Igen.De miért kérdezi?-néztem rá furcsán.
-Mert a lányomnak te vagy a kedvence és szinte mindent elmond,ami veled történik.Szóval azt is tudom,hogy tudsz gitározni ugye?-ülte le mellém egy székre.
-Persze.Csak a gitárom..hát az otthon van.Én pedig nem szándékozok elmenni Massie mellől.-mondtam komolyan,közben Mass kezét fogtam.
-Nem is kell.A fiúnak ott van egy és kölcsön adja neked ugye?-nézett a kórterem másik oldalán fekvő fiúra,akinek valóban volt egy gitárja.
-Ja persze.-mosolygott.A doki felállt mellőlem és oda hozta a gitárt.
-Játssz neki valamit.Mellé pedig énekelhetsz is.Arra egész biztosan fel fog ébredni.-mosolygott majd távozott a szobából.Szorosan mögötte pedig a két nővérke is.Elkezdtem játszani a hangszeren.
*Massie szemszöge*
-Massie!Hát magadhoz tértél?Kérlek szólalj meg Massie!-hallottam könyörgő hangját,majd éreztem meleg leheletét arcomon.Erőt vettem magamon és megsimogattam a kezét.Szólni akartam hozzá,de még mindig nem jött ki hang a torkomon,sőt még a számat sem bírtam kinyitni.Nehezen,de felnyitottam a szememet és fürkésztem a fiú arcát,aki a kezemet fogta még mindig.Rájöttem,hogy ugyanaz a fiú ült mellettem és fogta a kezem,mint aki az álmomban is.Halványan rámosolyogtam.
-Ugye emlékszel rám?A doki mondta,hogy pár ember arcát lehet el fogod felejteni.Az enyémre emlékszel ugye?-tette fel a kérdést,reménytől csillogó szemekkel.Akármennyire is gondolkodtam,nem emlékeztem a nevére.Szomorúan néztem rá,amitől legörbül a szája.Nagyon megsajnáltam szegényt.
-Niall vagyok.Niall Horan.A szőke ír fiú a One Directionből.Akivel randizni voltál és haragudtál is rám.-kezdte el mondani,amikor bevillant minden kép.Travis,Niall,a koncert,az sms amiben Travis szakított velem.Ekkor megértettem az álmom lényegét.Travis bár elhagyott,de nem szeretné,hogy mással legyek.Ezért nem engedte el a kezem.És én ezért haragudtam Niallre,mert nem tudtam túl lépni Travisen,de ez mára már mind történelem.Ahogy Niall ott ült mellettem és fogta a kezem teljesen beleszerettem.Most már úgy érzem,hogy ő is az életem része.Csak szeretném megtudni,hogy vajon ő is ugyanúgy érez-e mint én.Hatalmas erőfeszítés közepette kinyögtem egy szót.Egy rövidke szót,aminek hatalmas súlya van.
..........
Itt volna az első kommentelő. Most olvastam, és hogy az igazat megvallva az első néhány rész nem nagyon tetszett. De azért végigolvastam. És... baromi jó!!! Ügyes vagy! Sikerült felkelteni egy olvasód figyelmét! Mikor jön már a következő rész? :)
VálaszTörlésjaj köszii.:))) igyekszem.sajnos nem mindig születnek jó ötleteim és így hétvégente jobban tudok gondolkodni a sztorin,mint hétköznap,mert akkor ott van a sok óra,házi,tánc,fellépés..:) De próbálom minél előbb kitenni a következőt.:))
VálaszTörlésMost kezdtem olvasni és nagyon nagyon tetszik rohadt jó ez a bnlogg gyors a kövit mert már nagyon kíváncsi vagyok :)
VálaszTörlésooh hát köszönöm.Örülök,hogy tetszik.:D és sietek a következövel.:))
Törlés