6.fejezet.*

*Massie szemszöge*

Amikor a lányok elmondták,hogy milyen csodás napjuk volt,én végig Travisen gondolkodtam.
-Mi van veled Mass?-kérdezte Lexy aggodalmasan.
-Travis...-sóhajtottam.
-Mit csinált?-nézett rám Dominica kerek szemekkel.
-Szakított velem.-temettem az arcomat Emily 1D-s párnájába.
-De hát miért?-értetlenkedett Bonnie.
-Mert elköltöztek Amerikába és ma mondta volna el,nekem meg azzal az idióta hülye gyerekkel kellett végig ülnöm a napot,ahelyett,hogy elmentem volna Travisszel.-kezdtem el a sírást.
-Sajnálom.-ölelt át Emily.
-Mégis mit?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Hogy elhívtalak a koncertre.Ha nem hisztizek,akkor ma még vele lehettél volna.-hajtotta le a fejét.
-Nem a te hibád.De most szeretnék kicsit egyedül lenni.Dominica,megtennéd,hogy kikíséred a lányokat?Te most úgyis itt laksz.-néztem rá és ő vette a lapot,majd kiterelte a társaságot.Nem tudtam kiverni őt a fejemből.Azt hittem,hogy mi ketten örökre együtt leszünk,de tévedtem.Egy hatalmasat tévedtem.2 év olyan hosszú volt,de mégis rövid.Már majdnem elaludtam,amikor csipogott a telefonom.Sms érkezett.Azt hittem Travis az,de egy ismeretlen szám volt.
' Álmodj szépeket hercegnő! Holnapután találkozzunk a cukrászdában. '
-Mi a ...?-olvastam végig hatalmas grimasszal az arcomon.Ki a franc írta ezt?Holnap fel fogom hívni ezt a számot.Akárki is az,tudnom kell,hogy mit akar tőlem.Először egyik osztálytársamra gyanakodtam,de később rájöttem,hogy neki megvan a száma,így ő nem lehetett.Addig agyaltam,amíg el nem nyomott az álom.

*Harry szemszöge*

Már korán reggel talpon voltam és készülődtem Dominicához.Úgy éreztem,hogy ő tényleg egy nagyon fontos lány az életemben és talán vele nem járok úgy,mint a többi barátnőmmel.
-Nyugodj már le haver!-szólt ki a szobából Zayn,miután már hatvanszor elmentem a tükör előtt és vissza.
-Rendben,de nagyon izgulok.Érzem,hogy ő lesz az igazi.-mentem e a szobájába,ahol éppen Perrievel ölelkezett.
-Na ja csak nehogy aztán úgy járj,mint Miss.Swifttel.Róla is azt mondtad,hogy az igazi.-hozta fel újra a régi témát.
-Jaj Zayn!Most miért hozod fel ezt a libát?Meg neked is voltak Pezz előtt villámkapcsolataid.-legyintettem egyet,majd lementem a lépcsőn.
-De én veled ellentétben nem játszom a nőkkel,hanem megbecsülöm őket és én megtaláltam az igazit.-kiabált le a lépcsőről.
-Én sem játszom velük,de 19 éves vagyok.Előttem van az élet,nem várhatod el,hogy most rögtön családot alapítsak.-néztem rá gyilkos tekintettel.Ő szépen lesétált a lépcsőn,mögötte pedig ott volt Perrie.
-Harry én nem ezt mondtam.Csak tudod,amikor találkozol egy lánnyal teljesen megfeledkezel rólunk,a barátaidról.Pedig mi nagyon,de nagyon szeretünk téged,de a kérdés,hogy te szeretsz-e minket.-nézett rám komolyan,majd megölelt.
-Persze,hogy szeretlek titeket,de most ezt tényleg érzem.És nagyon szeretném ha ez a kapcsolatom összejönne.-léptem ki az ajtón,majd elindultam Dominicáék felé.
-Sok sikert!-kiáltott utánam Pezz.Én csak integettem,majd dobtam egy sms-t Dominicának,hogy megyek.Csak,hogy mégis tudjon róla.Az út szélén megláttam egy virágárust és vettem két csokor virágot.Amikor Massieék házához értem becsöngettem és vártam.Körülbelül egy perc múlva egy barna hajú nálam idősebb pasi.Eléggé bepánikoltam,amikor a kapu felé jött.Te jézus isten!Rossz helyre jöttem volna?A gondolatok kavarogtak a fejemben és már azon voltam,hogy visszafordulok,de már késő volt.A pasi előttem állt és elég érdekesen nézett.
-Csá.Kit keresel?-szólalt meg,közben egyre csak az utca egy irányába nézegetett.
-Öööö...-kezdtem el nyögni.Hirtelen azt sem tudtam,hogy hogy hívnak.
-Megnémultál?A húgomhoz jöttél?-nézett most végig a szemembe.Ilyenkor megkönnyebbültem,mert valahogy sejtettem,hogy ez a pasi Massie vagy Dominica bátyja.
-Dominicához jöttem.Itt van?-villantottam egy vigyort,aminek hatására ismét érdekesen nézett rám,mintha valami vírust terjesztenék.
-Ja itt van.Amúgy mi a neved?-tette karba a kezét és nekidőlt egy oszlopnak.
-Harry.Harry Styles.-nyújtottam felé az egyik kezemet.
-Ja,abból a nyálas bandából?Fantasztikus.Ryan vagyok.-rázta meg a kezem,majd elment abba az irányba,amerre nézett.Chh' még hogy nyálas banda.Szépen bementem a házba,ahol éppen egy alak suhant el előttem.
-Jaj szia.Christina vagyok!Mass anyukája.Te biztosan Harry vagy.Dominica sokat mesélt rólad nekem.Menj fel és jobbra a második ajtó,de biztosan megismered.-rázott velem kezet egy aranyos nő.Felmentem és bekopogtam az említett szobába.Elég hosszú ideig várakoztam kint,amikor meghallottam,hogy suttognak.Fülemet az ajtóhoz tapasztottam.
-Ő az!Úristen!Szóval mégis eljött!-mondta kicsit hangosabban az egyik hang.
 -Hülye.Biztos csak Jack szórakozik.-mondta flegmán a másik hang.Ezután lépteket hallottam,amik az ajtó felé közeledtek,majd egy kattanással kinyílt az ajtó és Massie állt előttem,a háttérben pedig Dominica mosolygott.
-Csá.Pedig reménykedtem,hogy nem jössz el.De ha már itt vagy,akkor gyere be és ne zavarjon a rendetlenség és a híres emberek képe a falon.-mondta elég lekezelő hangon.Le sem tagadhatná,hogy az a Jack a bátyja.
-Oké.Kösz.Dominica ezt neked hoztam!-nyújtottam oda a lánynak a csokrot.
-Úristeen!Köszi!-ugrott a nyakamba,majd leszaladt a lépcsőn vázát keresni.
-Ezt pedig neked hoztam.Gondoltam nem jövök üres kézzel.-mosolyogtam Massiere,aki éppen a tévét bámulta,majd a virág csokor láttán hatalmas boci szemekkel nézett rám.
-Kösz,de nem kell.Tőled pont nem.-nézett el mellettem.
-Figyelj én csak azt akarom,hogy neked jó legyen.Niall nagyon szomorú volt tegnap.-ültem le mellé,de ő felpattant és ordibálni kezdett.
-Honnan tudod te,pont te,hogy nekem mi a jó?És csak úgy mondom,hogy magasról teszek rá,hogy hogy érezte magát az az idióta.-ment ki a szobából én pedig utána szaladtam.
-Massie kérlek várj!Legalább próbáld meg!Aggódik érted.-fogtam meg a csuklóját.
-Hagyjál békén!Fogtad?A csokrodat pedig add oda a te Niallecskédnek.-rántotta ki magát a szorításomból,ezzel elvesztve egyensúlyát és legurult a lépcsőn.Gyorsan utána szaladtam,de nem volt eszméleténél.Hívtuk a mentőket,útközben pedig mindent elmeséltem Dominicának.Christina pedig követett minket autóval.
-Ez az én hibám.-temettem arcomat a tenyerembe.
-Jaj dehogy is!-simogatta meg arcomat Dominica.Én kezembe vettem a kezét,majd a mutatóujját a számhoz tapasztottam.Végigpusziltam minden ujját és már oda is értünk a kórházba.A doki azt mondta,hogy rendbe fog jönni,nem komoly a baj.Csak egy kisebb agyrázkódás.Pár napig bent kell tartaniuk megfigyelés alatt,de valószínű,hogy minden rendben lesz.Dominica felhívta a lányokat és Zaynéket is,akik egyből jöttek is be.Egyszer egy igen nagy meglepetésben volt részünk.
.........