10.fejezet.*

Halii.:) Szóval meghoztam a következő részt.Ha tetszett,akkor írjatok komit.Aztán van egy új szavazás,hogy kinek hogy tetszik ez az egész sztori.Na de itt is van az új rész.:)

*Massie szemszöge*

Ezaz!Végre kiengedtek a kórházból!És már mehetek is iskolába.Szuper.Na jó nem szeretek annyira iskolába járni,csak a haverok meg minden hiányzott.Meg persze a rengeteg hülyülés.Amikor reggel felébredtem,lementem reggelizni.Az asztalon volt egy levél.Anyu írta,mivel ő már elment dolgozni hajnali 5-kor.
'Sziasztok lányok!Ha ezt olvassátok,akkor nyilván én már nem vagyok itthon.Kaját találtok a hűtőben,aztán menjetek suliba.Ja és sehogy sem tudtam elküldeni a fiút a nappaliból.'-olvastam.
-Milyen fiút?-morogtam magamban.Betipegtem a nappaliba és Niall feküdt ott.Aludt.Össze volt gömbölyödve,mint egy kiskutya.
-Hé,Niall.-kezdtem ébresztgetni.-Hahó!Ébresztő.-suttogtam a fülébe.
-Szia.-nyögte ki halkan,majd kinyitotta a szemét és álmosan rám mosolygott.
-Te mi a jó büdös francot keresel itt?-kérdeztem kicsit hangosan.
-Én csak vigyázok rád.-nézett rám értetlenül.
-De Niall!Ez a mi házunk.Nem gondolhatod komolyan,hogy itt fogsz lakni.-tettem csípőre a kezem.
-De hát miért?-nézett boci szemekkel.
-Azért,mert anyu nem is engedné meg és mert tudtommal nem vagyunk annyira jóban,hogy egy házban lakjunk.-rántottam le róla a takarót.Végignéztem a testén és körülbelül egy percig néztem a hasát.
-Tetszik a látvány?-ölelt magához.
-Közel sincs annyira jó tested,mint Travisnek..-bunkóztam megint.
-Oh valóban?Hát akkor elkezdhetek gyúrni.-engedett el,majd magára ráncigálta a ruháit és indulni készült.
-Hé!Várj!Én nem úgy gondoltam.Csak vicceltem.Niall én tényleg szeretlek,de tudod ez nekem még túl korai.Ha egy kicsit még tudsz várni és esetleg többet találkozunk,akkor esetleg még lehet valami.Kérlek ne haragudj.-fogtam meg a kezét és mélyen a szemébe néztem.
-Nem haragszok és persze tudok várni.-mosolygott rám,majd megsimogatta az arcomat.
-Eljössz értem a suliba?-kérdeztem mosolyogva.
-Természetesen!Kettőkor ott vagyok.-mondta,majd nyomott egy puszit az arcomra és távozott.Felmentem a szobámba,ahol Dominica éppen ébredezett.Bedőltem az ágyba ahol ő aludt.
-Hűhaa!Milyen derűs és üde vagy így korán reggel.-mondta álmos hangon.
-Még szép,hogy az vagyok!Olyan az életem,mint egy tündérmese!De menjünk reggelizni,aztán induljunk suliba.-hessegettem el a szemem elől a rózsaszín felhőket.Nagy nehezen feltápászkodtunk az ágyról,majd lementünk és megreggeliztünk.A reggeli után Dominica elment elkészülni,addig én összedobtam egy szendvicset neki is és nekem is.Amikor elkészült én gyorsan besuhantam a fürdőbe és 10 perc alatt rendbe szedtem magam.Úgy döntöttünk,hogy nem buszozunk,hanem inkább gyalog megyünk az iskolába.Körülbelül 5 perce mehettünk,amikor megállt mellettünk egy fekete autó.Dominicával értetlenül néztünk egymásra,majd tovább mentünk,amikor valaki utánunk szólt az autóból.
-Sziasztok.Elvigyünk titeket?-kérdezte egy tök idegen fazon.
-Kösz nem kell.Nemsokára az úti célunk végéhez érünk.-blöfföltem.
-Na szálljatok már be.Kocsival minden gyorsabb.-győzködött a pasi.
-Mi van basszus ennyire süket vagy?Megmondtuk,hogy nem megyünk veletek!-mondta határozottan Dominica.
-Hát akkor kénytelenek leszünk erőszakkal elvinni titeket.-szállt ki a másik pasi a kocsiból.
-Jézusom Dominica!Szerintem szaladjunk.-tanácsoltam,majd elkezdtünk rohanni.Egy kicsit távolabb éppen megpillantottunk egy ismerős alakot,amint a kocsijának van támaszkodva.
-Zayn!Kérlek segíts!Az a két pasi üldöz minket!-mondta Dominica lihegve.
-Oké.Hová mentek?-kérdezte a maga macsós módján,majd kinyitotta nekünk a kocsija hátsó ajtaját.Mi gyorsan bepattantunk és vártuk,hogy ő is beszálljon.
-Még meg kell várnunk Perrie-t.-mondta,de ekkor Perrie kijött a boltból és bepattant az anyósülésre.
-Jaj sziasztok!Velünk jöttök?-kérdezte mosolyogva.
-Ja velünk jönnek.-mondta Zayn kicsit morcosan.Egész úton nem nagyon szóltunk egymáshoz.Csak Dominica és Perrie beszélgettek.Mivel köztudott,hogy nekem már az elején nem volt szimpatikus Zayn,így igyekeztem nem nézni rá,de a tükörből mindig engem nézett.Vajon mi a franc olyan érdekes rajtam?Amikor a sulinál voltunk,kiszálltunk és megköszöntük a fuvart.Pontosabban csak Dominica,mert én szaladtam be a suliba.A portást majdnem fellöktem,de nem érdekelt annyira.Felrohantam az osztályba,ahol már voltak egy páran.Amikor betoppantam,mindenki tekintete rám szegeződött.Végül egyik fiú osztálytársam törte meg a csendet.
-Massie!De régen láttalak!-jött oda és ölelt meg.
-Christopher!Én is régen láttalak.-öleltem meg én is,majd a többiekhez mentem.Amikor meghallottuk a csengőt,mindannyian fogtuk a felszerelésünket és lementünk a kémia terembe.

*Bonnie szemszöge*

Egész nap nem tudtam koncentrálni az órákon.Hihetetlenül lassan telt az idő.Az óra úgy mozgott a falon,mint egy sérült csiga.Éppen történelem óránk volt és egy elég fontos anyagban voltunk,de most még erre sem tudtam koncentrálni.
-Miss.Rayne!Kérem mondja vissza az előző mondatomat.-szólt rám Mr.Roberts.Ő kifejezetten aranyos tanár volt és azt hiszem a kedvenc diákjai közé tartoztam,de amint észrevettem a mai nap nem igazán volt vicces kedvében.
-Elnézést tanár úr!Nem figyeltem.-lapítottam,majd vártam a következményt.
-Mondja csak Miss.Rayne,hol kalandoznak a gondolatai?Netán egy fiún?-érdeklődött.Egyébként mindig magáz mindenkit,pedig tök fiatal.
-Tudja tanár úr,elképzelhető.És egyébként nem érzem valami jól magam.-néztem rá kölyök kutya szemekkel.Ez mindig beválik és ilyenkor általában haza enged.Most sem volt ez másképp.
-Rendben.Haza tud menni egyedül vagy elkísérjem?-ajánlotta fel.Jézusom!Ilyet még soha nem kérdezett.
-Köszönöm Mr.Roberts,de egyedül is menni fog.-mosolyogtam rá.Ekkor megszólalt az életmentő csengő és én szedtem a cuccaimat és hazafelé vettem az irányt.Amikor hazaértem,beültem a szobámba és elkezdtem nézegetni a koncerten készült képeket.Bármit,ismétlem bármit megtetten volna azért,hogy Zayn engem szeressen.Kimentem a fürdőbe,mert nagyon magam alatt voltam,így gondoltam veszek egy forró fürdőt.Amikor beleültem a kádba,megláttam a kád szélén egy borotvapengét.Nagyon el voltam keseredve,így a kezembe vettem,majd a csuklómhoz nyomtam és olyan erősen,ahogy tudtam,végighúztam rajta.Majd még egyszer és még egyszer.Fájt,de az sokkal jobban,hogy Zaynt soha nem kaphatom meg.Végül azon vettem észre magam,hogy egyre jobban szédülök és homályosul előttem a kép.Nem tudtam elképzelni,hogy ez mitől van,csak sejtettem,hogy az érvágás miatt.Hallottam,amint kinyílik a fürdőszoba ajtaja és egy tompa sikítást is hallottam,de innentől fogva elhomályosult minden.
............
Hú ez a rész szerintem kicsit lapos lett.:'I Hétvégén viszont nem tudok hozni részeket,mert nem fogok ráérni holnap pedig ismét fellépésem lesz.De addig is kitartáás!:DD