25. fejezet.*

*Massie szemszöge*

Reggel a napsugár csiklandozta az orromat és morcosan kinyitottam a szemem.Hallottam,hogy valaki halkan horkol mellettem.Oldalra fordítottam a fejem és életem legszebb látványában volt részem.Alex aludt mellettem és ahogy a napfény besütött a szobába,megvilágította tökéletes arcát és édesen rebegő szempilláit.Rengeteget vártam erre a pillanatra.Amikor fiatalabbak voltunk,ő nem vette komolyan a dolgokat,de most megért hozzá.Mindig erről álmodtam,de amikor találkoztam Travisszel,képes lettem volna vele leélni az életemet.Csak az a probléma,hogy az élet tele van csalódásokkal és fájdalmakkal..Az ember maximálisan megbízik az illetőben,aztán jól pofára esik.De mindig jön egy személy,legyen az barát vagy testvér,aki képes visszarángatni a szakadék széléről.Nekem a bátyám,Ryan segített rengeteget.Kicsi korunkban mindig martuk egymást,de mára ez megszűnt.Szerettük egymást,hiába vertük össze a másikat.Ryan mindig úgy vigyázott rám,mint a szeme fényére.Amikor bekerültem elsőbe,ő minden szünetben átjött a termünkbe.Mikor pedig nyolcadikban egy srác csak hülyített engem,Ryan - bár másik iskolába járt - hajlandó volt ellógni egy napot és jól beolvasni Tomnak.Persze otthon mindig veszekedtünk - jó testvérekhez híven - anyu nehezen bírt velünk.Aztán amikor Ryan végzős lett,nekünk kellett ballagtatni őket.És bár minden nap együtt voltunk,úgy éreztem,hogy a másik felemet veszítem el,hogy kitépnek egy hatalmas darabot a szívemből,én pedig holtan esek össze.Órákig képes voltam a vállán sírni ok nélkül és ő mindig elviselte ezeket a kirohanásaimat.Ezeken kattogott az agyam,amikor halk nyöszörgés ütötte meg a fülenet,közvetlen mellőlem.
-Jó reggelt,Alex Ramone!-köszöntöttem mosolyogva.
-Jó reggelt,királylány!-vigyorgott álmosan.
-Hogy aludtál?-pislogtam rá.
-Hát azt álmodtam,hogy el van törve a kezed,mert Niallel randiztál és elmentél deszkázni,elestél és eltörted a kezed.-magyarázta reggeli rekedtes hangján.
-Alex..az a helyzet,hogy az nem álom volt..-motyogtam.Szemei tágra nyíltak és egy percig csak néztük egymást némán.A csönd kezdett kínos lenni.
-Ugye viccelsz?-kérdezte komolyan.
-Nem..-suttogtam.Féltem.Attól,hogy ez miatt elveszítem őt.Ez be is következett a következő másodpercben.
-Massie....te..menj a francba!-emelte fel a hangját,amitől összerezzentem.
-Mi van?-ráncoltam a homlokomat.Komolyan nem értettem.
-Bemesélted nekem,hogy szeretsz!Én elhiszem neked,erre te nem jössz el a buliba csak azért,hogy egy kis buzival találkozz!Mitől jobb ő nálam?-ült fel az ágyamban és nézett rám.A szeme szikrákat szórt.
-Semmitől..-suttogtam alig hallhatóan.
-tudod mit?Legyél vele boldog,de engem felejts el!Viszlát!-állt fel és kiviharzott az ajtón.A szemeim könnybe lábadtak.
-Alex!Kérlek!Beszéljük ezt meg!Nem hagyhatsz el!Szeretlek!-kiáltottam utána.Ő hátrafordult és gúnyosan rám mosolygott,majd visszasétált és beszorított a fal és a teste közé.
-Tudod Mass..én nem.Csakis azért voltam veled ilyen sokáig,mert közelebb akartam kerülni a barátnődhöz.Nos,ez sikerült!-kacsintott,én pedig lefagytam.
-Mi van?-löktem el magamtól és még én is meglepődtem,milyen erővel rendelkezek.
-Igen jól hallottad!Bonnie olyan,mintha csak nekem találták volna ki.Ő szép,menő s bulizós!Nem olyan,mint te!Mellesleg ő elég jó az ágyban,veled ellentétben.-szavai hegyes tőrként hatoltak a szívembe.
-Mit mondtál?-kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül.-Te undorító féreg!hogy mered a húgomat ilyen jelzőkkel illetni?Te rohadék!-kiabálta idegesen  és elrohant  mellettem,hogy rávethesse magát Alexra,aki a földre esett.Ryan püfölte.Ököllel,-és bár Alex megbántott-féltettem őt.Tudtam,hogy Ryan képes a végsőkig elmenni.
-Ryan!Hagyd abba!-tört ki belőlem a zokogás.
-Te szemét állat!-üvöltött,mintha meg sem hallotta volna kétségbeesett kérlelésemet.Ekkor már többen álltak a folyosón.Kinyílt a két szoba ajtaja és az egyikből Liam és Harry szaladt ki,a másikból pedig Josh és Zayn.Harryék Ryant fogták le,amíg Joshék Alexet segítették fel a földről,aki vérző orral,szétrepedt szájjal nézett rám bánatosan.
-Mi a francot csináltok?Elmentek otthonról?-kiabált Emily,aki éppen akkor jött ki a szobánkból.
-Mi folyik itt?-jött ki álmosan Lexy és Louis.
-Em,én ezt nem bírom!Kérlek,menjünk innen!Most!-zokogtam hisztérikusan és Emily vállába temettem az arcomat.Ő bólintott és kivezetett a hotelből,egyenesen az udvarra.Ott leültem a szökőkút szélére és mély lélegzetvételekkel néztem barátnőm aggodalmas arcát.
-Mass!-hallottam egy ismerős hangot.Megfordultam és a gyomrom összeszűkült.
-Niall?Mit akarsz?Remélem most örülsz!-fordítottam el a fejemet.
-Én..sajnálom!Nem ezt akartam.-ült le mellém és szorosan magához ölelt.Arcomat beletemettem a vállába.Illatát mélyen magamba szívtam és szorosan a nyaka köré fontam a karjaimat.Régen éreztem azt a jellegzetes illatot,ami Niallből áradt és mindig megnyugtatott.Rá kellett jönnöm,hogy Niall hiányzott az életemből.
-Nem Niall!Én sajnálom!Sajnálom,hogy hülye voltam,sajnálom,hogy rohadék voltam veled,sajnálom,hogy elhagytalak,sajnálom,hogy csalódást okoztam,hogy kihasználtalak és kinevettelek.Szeretlek,de kétlem,hogy kapnék még egy esélyt tőled.-sírtam,miközben őszinteségi rohamom volt.
-Massie...-nézett rám döbbenten.
-Tudod mit?Felejtsd el!Vedd úgy,hogy nem mondtam semmit.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.Felálltam és visszamentem a hotelba.Vajon melyikben van Alex?Fogtam magam és benyitottam a mi szobánkba,reménykedve,hogy nincs ott.Pechem volt.Alex ott ült az ágyamon.Rajta kívül senki nem volt ott.
-Massie..én..sajnálom.-kezdte el halkan.
-Nem érdekel!Maradhatunk barátok,de nekem nem te vagy az igazi!Sajnálom,de ez így van.-ültem le mellé és átöleltem a vállát.Ő értetlenül nézett rám,majd felsóhajtott.
-Mondd,miért szereted őt jobban?-csuklott el a hangja.
-Mert ő nem csinálj azt,amit te.Tudom,hogy nem volt semmi közted s Bonnie között és tudom,hogy még csak nem is jön be neked.De ha féltékeny vagy,ne így vágj vissza.És ő olyan,mint te voltál.Amikor először beléd szerettem.-magyaráztam halkan.
-De azért..barátok maradhatunk?-nézett rám könyörgő tekintettel.
-Persze!Nekem arra az Alexre van szükségem,aki érzékeny és romantikus.Olykor persze előjöhet a rossz fiús éned is,de csak szépen.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Köszönöm,hogy vagy nekem Massie!-ölelt magához szorosan.Na igen.Ez az,amiről tudtam,hogy visszatért a régi Alex.Ilyeneket a nagy,hatalmas és büszke Alex Ramone nem mondott volna csak úgy.Örültem,hogy minden újra rendbe jött.Most már csak azon kell izgulnom,hogy vajon visszakaphatom-e Niallt?Remélem,mert szükségem van rá,mint függőnek a zöldre. : )  ( Ha már a rossz fiúknál tartottunk )
.................................
Őszintén sajnálom,hogy ennyit késett a rész,de nem igazán van időm egyszerre 3 blogot is írni.:) De remélem azért tetszik ez a rész. :D És elég rövid lett,én speciel abszolút nem vagyok megelégedve magammal,de majd legközelebb jobban megy. :))) Pussz. :*