12.fejezet.*

*Lexy szemszöge*

-Anya elmentem,majd jövök!-ordítottam anyunak a konyhába,miközben kirohantam az ajtón és az esőben elkezdtem rohanni az én kis rejtekhelyemre.Mindig oda  járok,amikor valami bánt,egyedül akarok lenni vagy ha csupán csak unatkozok otthon.Ez a hely egy közelebbi erdőben van,ahol van egy kis fa ház,amit még egészen pici korunkban a lányokkal otthonosabbá tettünk,de 14 éves korunk óta csak én járok oda.A többiek mindig nagyon elfoglaltak.De hát ez van.Lenyomtam a kilincset ,és az ajtó nagy nyikorgással kinyílt.Amint beléptem,magamba szívtam azt az illatot,amit már régen nem éreztem.Az erdő illatát,a friss levegőt.A városban ilyet nem érezhet az ember.A lányokkal volt egy titkos ládánk,amibe minden dolgot,ami nekünk valaha is sokat jelentett bele tettünk.Ezt a ládát felnyitottam és keresgélni kezdtem a dolgok között.Minden tárgyhoz emlékek fűztek.Ott volt például Bonnie plüss elefántja,aminek a kezében a 'PARADISE' felirat volt.Az az elefánt bejárta a Paradicsomot.Bonnie és a szülei egyszer elmentek nyaralni.Bonnie akkor még kicsi volt.Horvátországban voltak.Ott elhagyta az elefántját és elég kalandos utat tett meg,hogy visszajusson hozzá.Mivel rosszul postázták és a Hawaii szigeteken kötött ki.Aztán ott volt Dominica napszemüvege,amit Jon Bon Jovi-tól kapott,amikor a koncerten volt.Az úgy történt,hogy régen óriási Bon Jovi fanok voltunk.Most is azok vagyunk,de ami akkor volt az leírhatatlan.Dominica besurrant Jon öltözőjébe,ahol ő éppen öltözött.Na vajon mit is csinálhatott volna?Aztán Dominica kimagyarázta magát,hogy ő csak a mosdót kereste és véletlenül tévedett oda.Jon pedig még a színpadra is kikísérte és bemutatta a közönségnek,aztán neki adta a szemüvegét.Ott volt még Emily Eiffel tornyos nyaklánca.Ő mindig is szeretett volna Párizsba jutni,aztán egy nyáron a szülei bejelentették,hogy egy hétre elmennek.Emily annyira örült és rengeteg élménye volt.Aztán azt a nyakláncot nagyon sokáig hordta,míg végül elszakadt,de nem esett kétségbe,mert beletette a dobozunkba.

Ott volt még Ana gitárja.Soha nem tudott játszani rajta,de mindenkivel íratott rá egy idézetet vagy rajzoltatott rá.Így a régi iskolás társaink aláírásai is rajta vannak,akiket azóta nem is láttunk,hogy elballagtunk 8. osztályból.Aztán volt még Massie levelei,amiket a titkos hódolójától kapott 7. osztályban.Aztán a végén kiderült,hogy az osztályból az egyik srác írogatott neki.De egyébként nagyon szép versek és idézetek voltak benne.Sajnos nem jöttek össze,de a mai napig szoros közöttük a barátság.Végül pedig az én régi fényképezőgépem,amivel rengeteg emléket örökítettünk meg.Amikor a fényképeket nézegettem,meglepődve vettem észre,hogy esteledik.Mivel ott volt egy ágy,ahol gyakran aludtunk a lányokkal,úgy gondoltam,hogy estére ott maradok.Kerestem egy helyet,ahol tudok telefonálni és felhívtam Ana-t,hogy ha anyu felhívja,akkor mondja neki,hogy nála vagyok.Amikor visszamentem a házba,éppen egy régi mondókán gondolkodtam,amikor lépteket hallottam kintről.Majd az ajtó lassan,nyikorogva kinyílt és egy alak állt ott.Nagyon féltem,mivel fogalmam sem volt,hogy ki az,így egy tollasütővel elindultam lassan az alak felé,aki háttal volt nekem.A tollasütővel az illető fejére ütöttem,de az visszapattant róla.A srác,mert azt már megállapítottam,hogy nem lány felém fordult és elkezdett közeledni felém.Én hátráltam,míg végül a falnak ütköztem.
-Kérlek ne bánts!-kiáltottam el magam,amikor megéreztem egy ismerős illatot.
-Mi?Hogy én bántani téged?Eszemben sincs.-ütötte meg a fülem egy ismerősen csengő hang.A megkönnyebbüléstől a földre roskadtam,majd éreztem,hogy erőtlen testemet két erős kéz felemeli és az ágyhoz viszi.
-Annyira megijesztettél.-suttogtam,majd kicsit beljebb csúsztam az ágyon,hogy ő is elférjen mellettem.
-Hidd el,hogy nem akartam.Egyébként te mit keresel itt?-feküdt le mellém,majd szorosan közelebb húzódott hozzám.
-Ez ez én titkos helyem.Pontosabban a lányokkal,de ők már nagyon rég óta nem járnak ide.Na és te?Hogy találtál ide?-kérdeztem meglepődötten.
-Ugyan ez a sztorim.Vagyis majdnem.Ide csak én szoktam járni és láttam azokat a cuccokat a dobozban.Nagyon csinosak.-nevette el magát.
-Na és hogy gondoltad ezt?Ma itt alszol?-érdeklődtem,közben szívem egyre hevesebben vert.
-Persze.Így meg főleg,hogy veled vagyok.-simogatta meg az arcomat,amitől kirázott a hideg.Egy ideig még beszélgettünk.Éppen egy sztori kellős közepén tartottam,amikor hallottam,hogy Louis szuszog mellettem.Annyira édes volt.Adtam egy puha puszit a homlokára.Louis persze azonnal szorosan magához húzott.Lassan én is elaludtam.Mondjuk kicsit féltem,mert álmomban magammal meg szoktam beszélni dolgokat,de ez most egy cseppet sem számított.Itt fekszek a világ egyik legjobb pasijával egy ágyban egy erdőben.Kell ennél több?

*Massie szemszöge*

A suliban minden olyan gyorsan ment.Egész nap csak beszélgettünk és nevetgéltünk.Sőt még Mr.Morison is normálisan viselkedett velünk.A legtöbb időt mégis a már említett Christopherrel 

és a testvérével Richarddal 

töltöttem.Ők már általánosban is nagy haverok voltak,de most még nagyobbak.Estére elhívtak bulizni,de sajnos vissza kellett utasítanom,mivel Magyarországra kellett mennem.Amikor vége lett a tanításnak,könnyes búcsút vettünk egymástól a barátnőkkel,mert azért tényleg hiányozni fognak.Chris-szel és Rich-el na meg persze Emily-vel és Ana-val sétáltunk ki a suliból.A suli előtt ott állt egy fekete,sötétített ablakú autó.Egy szőke fiú szállt ki belőle és felém közeledett.
-Szia Mass.Szia Emily.Szia Ana.-üdvözölt minket.
-Szia Niall!-köszöntünk egyszerre.
-Te Mass,ő Niall?Akiről ma annyit beszéltél és akivel...-kérdezgetett Chris.
-Oh valóban rólam beszéltél?-húzódott közelebb hozzám Niall.
-Nem dehogyis.....Na jó igen.-néztem rá kerek szemekkel.
-Egyébként Christopher vagyok,ő meg az öcsém Richard.-mutatkozott be Chris Niallnek.
-Szuper.Akkor ti vagytok azok a 'ÚristendeszeretlekMassie' fiúk.-nevette el magát Niall,mivel meséltem neki az általános suliban történt dolgokról.
-Hát attól félek,hogy igen.-mosolygott Rich.
-Akkor megyünk?-türelmetlenkedett Niall.
-Persze csak elköszönök még.-mondtam,majd odaléptem a fiúkhoz és először Christől köszöntem el.Hosszas ölelkezés után egy puszit nyomtam az arcára.Amit ő is viszonozott.Ezután ugyanezt megtettem Richarddal is.
-Sziasztok fiúk.Szeptemberben találkozunk.-dobtam még feléjük egy puszit,majd nevetve elköszöntem.
-Szia Mass!-integettek.Gyorsan behuppantam az anyósülésre Niall mellé, a lányok pedig hátra.Niall egész úton nem szólt hozzám.
-Neked mi bajod van?-kérdeztem egy kicsit idegesen.
-Semmi.-válaszolt mérgesen.Kérdőn a lányokra néztem,amikor Emily mély levegőt vett.
-Az a baja,hogy a jelenlétében ölelgetted a fiúkat.-világosított fel.
-Úristen.Niall,én téged szeretlek.Ők csak barátok.Ne haragudj.-rebegtettem felé a szempilláimat.Láttam rajta,hogy nem tudja visszafogni a mosolygását.
-Hamar megenyhül.-mondta Ana nevetve.
-Naa,haragszool?-mosolyogtam bájosan a szempilla rebegtetés közben.
-Persze,hogy nem.Rád lehetetlen haragudni.-ölelt magához.Emilyt és Ana-t kitettük a házuknál,aztán mentünk hozzánk.Ott a bőröndjeim már az előszobában voltak.Már anyu is kész volt,így már indulhattunk is.A kocsiban Niall berakott a lejátszóba egy 1D-s cd-t.Az első szám az Irresistable volt.Azt a számot pont ismertem és énekeltem Niallel.
-Hűha!Ez igen.Massie én azt hittem,hogy te nem hallgatsz ilyeneket.-csodálkozott anyu.
-Nem is.De ezentúl muszáj leszek.-nevettem el magam.A reptéren már csak 10 perc volt indulásig,így elköszöntem anyutól.Ő is sírt és én is.Nehéz volt ott hagyni őt.Gyorsan lepakoltuk a csomagokat aztán mentünk a gépre.A gép végére ültünk.Életemben nem ültem még repülőn.Amikor kicsi koromban mentünk Magyarországra,akkor mindig autóval közlekedtünk.
-Niall én félek.-kapaszkodtam a karjába,amikor felszállt a repülő.
-Ne félj hercegnő.Én megvédelek.De nézd csak,már a felhők fölött vagyunk.-mutatott az ablak felé és csakugyan ott voltunk.Én úgy cuppantam az üvegre,mint egy öt éves kisgyerek,aki életében nem látott még ilyet.Amikor kellőképpen kiéltem magam,ráhajtottam a fejem Niall vállára és lassan elaludtam.Körülbelül egy fél óra múlva Niall ébresztgetni kezdett.
-Ébresztő királylány.Megérkeztünk.-simogatott meg.Én felpattantam az ülésből és rohantam le a gépről,ő pedig nem győzött utol érni.Felvettük a csomagokat és indultunk megkeresni Katy nénikéméket.
-Nézd csak!Nem ők azok?-mutatott egy párra Niall.Nahát!Honnan tudja?
-De igen.Gyere.-fogtam meg a karját és rohanni kezdtünk.-Katy néni,Leslie bácsi!-kiabáltam.Ők megfordultak és tárt karokkal vártak.
-Szia Massie!-ölelt meg Katy néni.Én visszaöleltem,majd mentem Leslie bácsihoz.
-Jaj sziasztok!Jól néztek ki.-mosolyogtam,majd visszaálltam Niall mellé.Neki még kell tanulnia egy kicsit a nyelvet,de majd én segítek.
-Jaj dehogy.Te viszont sokat változtál.-mondta Katy néni mosolyogva.
-Kívül,belül.Elhiheted.-kacsintottam rá,majd indultunk volna.
-Na és engem nem mutatsz be?-súgott oda sértődötten Niall.
-Jaj sajnálom.Katy néni,Leslie bácsi ő itt Niall a ....-itt elakadtam.Nem tudtam,hogy mondhatom-e ezt,hogy ő a barátom.
-Szia Niall.Nagyon helyes barátod van Massie.-jött oda Katy néni és megölelte Niallt is,majd Leslie bácsi lekezelt vele és így mentünk a kocsihoz.
-Massie kérdezhetek valamit?-súgta Niall.
-Persze.Nyugodtan.-mosolyogtam rá,miközben betettem a bőröndömet a csomagtartóba.
-Mi vagyok én neked?-nézett rám kék szemeivel.
-Hogy mi?A barátom.-mosolyogtam rá,majd beültem a kocsiba.
-Olyan barát,hogy barát barát vagy a szerelmed?-kérdezte még mindig komolyan.
-Mind a kettő.Niall én tényleg nagyon szeretlek és nem szeretnélek elveszíteni.Szóval te egyszerre vagy nekem barát is,mert mindig számíthatok rád és vagy a szerelmem is,mert szeretsz és én is szeretlek.-magyaráztam neki,ő pedig figyelemmel kísérte minden egyes szavamat.
-Szeretlek Massie.-suttogta,majd egyre közelebb hajolt hozzám,míg a szánk teljesen összeért és egy hosszú,szenvedélyes csókot váltottunk.
-Katy néni,szeretnék bemenni Dominicához,mert valamit muszáj négyszemközt megbeszélnünk.-jelentettem be.
-Rendben.Akkor oda megyünk.-mosolygott Leslie bácsi.Oda is értünk.Én gyorsan felmentem és üdvözöltem Dominicát.
-Szia Mass!De jó,hogy itt vagy.Niall?-nézett a hátam mögé,mintha Niall ott állna.
-Lent van a kocsiban.Csak arra gondoltam,hogy valamikor eljöhetnél hozzám és akkor elmennénk strandra vagy ilyesmi.-ajánlottam fel kedves barátnőmnek a lehetőséget.
-Hmm...rendben.De csak ha jöhet velünk még valaki.-mosolygott huncutul.
-Oké.Na és ki lenne az?-kíváncsiskodtam.Ekkor egy göndörke lépett ki a szobából.
-Harry?-húzódott mosolyra a szám.
-Mégis kit vártál cica?-kacsintott rám.Én odamentem és megöleltem.
-Miért nem szóltál,hogy ő is jön?-vontam kérdőre Dominicát.
-Meglepetésnek szántam.-kiabált ki a nappaliból.
-Hát sikerült meglepned.Na és mit szólnátok hozzá ha ma eljönnétek és ott aludnátok nálunk,aztán holnap megnézünk pár híres helyet aztán elmegyünk vásárolni vagy valami.-ajánlottam fel.
-Veled bármikor,bárhová.-ölelte át a derekamat Harry.
-Na de kérlek.Ne udvarolj ennyire feltűnően.-nevettem el magam.
-Jól van na bocsi.-pirult el.
-Semmi baj Harry csak Dominica inkább jobban örülne ezeknek a gesztusoknak.Nekem van barátom.-hupsz.Ezt nem kellett volna.Senki nem tud rólunk csak Dominica.
-Oh valóban?Na és ki az?-kíváncsiskodott.
-Nekem mennem kell.Várnak lent a kocsiban.Sziasztok.Akkor majd gyertek.-szaladtam le a lépcsőn és gyorsan bepattantam a kocsiba.
-Akkor mehetünk?-kérdezte Leslie bácsi és mielőtt válaszolhattam volna,beindította a motort.
............