:))

Sziasztok!:) Egyik olvasóm küldte nekem a blogját és arra kérne mindenkit,hogy olvassátok a sztorit.Én elkezdtem!Iszonyat jó!:D Ahogy kivettem belőle Harry a főszereplő fiú. Szóval itt is van. ---->  http://1dlifeandhopes.blogspot.hu/
Jó olvasást!:D♥

15.fejezet.*

*Bonnie szemszöge*

-Anyu!Megjöttünk!-kiabáltam a nappaliba,ahol anyu nézte a tévét.
-Hol voltatok?-kérdezte,de közben még mindig a tévében menő bűnügyös sorozatot nézte.Tudniillik imádta őket.
-Zaynnél.A ruhájáért mentünk.Tudod,ma itt alszik.-világosítottam fel.
-Ja..-mondta,majd nem kérdezett semmit.
-Mondd csak Zayn,éhes vagy?-kérdeztem,miközben mezítláb bementem a konyhába.
-Egy kicsit.-mondta,majd jött utánam.
-Akkor kérsz egy kis szendvicset vagy valamit?-kérdeztem,miközben kinyitottam a hűtőt.
-Én azt eszek,amit te.-ölelt át hátulról.
-De én csak gabonapelyhet szoktam.Biztos jó lesz az?-néztem hátra a vállam fölött.
-Egész biztos.-mondta,majd egy puszit nyomott a számra.Elővettem a konyhaszekrényből két gabonapelyhez tányért.Az egyiken két maci volt,akik szerelmesek,a másikon meg egy tehén és az egész pöttyös volt.A macis került Zaynhez,a tehenes meg hozzám.Elővettem a csokigolyókat és a tejet,majd letettem az asztalra.Mire leültem Zaynhez,addigra ő már evett.Én töltöttem egy keveset a tányéromba,majd elkezdtem enni.Miután befejeztük a vacsorát,elmosogattam és felmentünk a szobámba.Ott Zayn leült az ágyamra én pedig elkezdtem keresgélni az egyik fiókomban.Miután már körülbelül 5 perce keresgéltem,Zayn letérdelt mellém és megfogta a kezeimet.Én ránéztem,mert nem tudtam,hogy mit akar.
-Mit keresel?-kérdezte nyugodtan.
-Valamit...akarok adni neked.Csak nem találom.-néztem vissza a fiókba.
-De mégis mi lenne az?-érdeklődött tovább.
-Majd meglátod.Ülj vissza az ágyra és várj.-utasítottam.Ő szót fogadott és visszaült az ágyra.Egyszer fogtam magam,betoltam a fiókot és belenyúltam a széken heverő pulcsim zsebébe.Kivettem belőle egy medált,amit ketté lehetett szedni.Egy szívet formált és a törésvonal mentén kettészedtem.A szív egyik oldalára az volt írva,hogy "Love" a másikra pedig "ALWAYS".A szerelmes oldalt adtam oda Zaynnek.Szépen a nyakába csatoltam,a másik részét pedig az enyémbe.
-Ezt most komolyan nekem adod?-nézett rám kerek szemekkel.
-Nem,csak viccből adtam oda.-nevettem el magam.
-Tudod..én is hoztam neked valamit.-mondta,majd a zsebébe nyúlt.Onnan elővett egy dobozt.A dobozt nekem adta.Én kinyitottam és két gyűrű volt benne.Az egyiken egy fekvő nyolcas volt és bele volt gravírozva,hogy "Now & Forever" a másik csak egy sima karika volt,de az nagyobb volt.A kisebbet felhúztam a gyűrűs ujjamra,a másikat pedig Zayn a sajátjára.
-Ez nagyon szép!-néztem rá csillogó szemekkel.
-Gondoltam,hogy tetszeni fog.Amikor megláttam pont rád gondoltam.-mondta,majd az ölébe húzott és megcsókolt.A csókja puha volt.
-Szeretnél filmet nézni?-kérdeztem az ölében fekve.
-Nézhetünk.-mondta.Én felálltam és elkezdtem keresgélni.
-Mit szólsz a Gyűrűk urához?-nevettem el magam.
-Nekem megfelel.Úgyis illik a mostani helyzethez.-nevetett ő is.Betettem a lejátszóba a filmet és elindítottam.Lefeküdtem az ágyamra Zayn mellé és nyakig betakaróztunk.
-Mi lesz holnap a program tündérbogaram?-kérdeztem a gyűrűmet nézegetve.Majd Zaynre néztem,aki érdekes arckifejezéssel nézett rám.Emiatt elnevettem magam.
-Tündérbogaram?-nevetett ő is.
-Bocsi,de mindenkinek ezt mondom,szóval szokj hozzá.-nevettem még mindig.
-Szóval a kérdésedre a válasz...holnapi program az lesz,hogy elmegyünk dodgemezni!Mit szólsz?-vigyorgott rám.
-De én nem tudok...-mondtam volna,hogy nem tudok,de befogta a számat.
-Nem nehéz hidd el!Csak nyomni kell a pedált,tekerni a kormányt,aztán ha véletlenül hátrafelé mennél elengedni.Hidd el,hogy jó buli lesz.-kacsintott rám.
-Hát remélem igazad lesz.-mosolyogtam rá félénken.Tovább néztük a filmet,majd sikerült elaludnom.

***

-Jó reggelt virágszálam!-hallottam Zayn hangját,majd apró puszikat nyomott a fülemre.Ennek hatására elnevettem magam,mert igen csikis volt.

-Jó reggelt tündérbogaram.-fontam a nyaka köré a karjaimat.
-Már megint az a tündérbogár.Na de kelj fel és öltözz,aztán megyünk!-adott egy puszit a számra.
-És milyen ruhát vegyek fel?-érdeklődtem,majd lassan feltápászkodtam az ágyból.
-Mindegy.Te mindenben szép vagy.-húzott vissza maga mellé.
-Akkor elmegyek pizsamában.Rendben?-néztem rá komolyan.
-Hát ha abban elmész,akkor holnap mindenki abban fog járkálni.Te leszel az újabb divatmegteremtő.-mosolygott.
-Dilis vagy.-nevettem el magam,majd felálltam és a szekrényemhez léptem.
-Lehet,de te így szeretsz.Nem igaz?-mosolygott.
-De igaz.-dobtam neki egy puszit.Végül egy rózsaszín haspólót,farmer shortot és egy Converse-t vettem fel.Felöltöztem,elmentem mosakodni,a hajamat lófarokba fogtam és készen álltam a menetelre.Zayn egy fehér pólót vett föl,egy térdig érő nadrággal és ő is egy Converse-t.Anyunak hagytam egy levelet,hogy elmentünk,majd kéz a kézben elindultunk.Zayn egész úton vicces sztorikat mesélt a fiúkról.Én alig bírtam levegővel.Az tetszett a legjobban,amikor Harry meg akarta enni Niall kajáját,Niall pedig ki akarta ezért vasalni Harry haját.
-Meg is érkeztünk.-állt meg Zayn egy vidámpark előtt.
-Áá!Úristen!Vidámpark!Imádom!-ugrottam Zayn nyakába,aki megfogta a combom és felemelt.Amikor bementünk a kapun,egy nagy bohóc jött oda hozzánk és volt nála nagyon sok lufi.
-Esetleg egy szép kis állatfigura a kisasszonynak?-kérdezte mosolyogva.Én Zaynre néztem,mint egy kisgyerek,aki bizonytalan abban,hogy merjen-e kérni.Ő bólintott én pedig elengedtem a kezét és odamentem a bohóchoz.Ő hajtogatott nekem egy cicát.Elfogadtam,majd megköszöntem és visszamentem Zaynhez.A dodgem felé vettük az irányt.Ott vettünk pár zsetont.Na jó elég sokat vettünk.Aztán mind a ketten kerestünk magunknak egy kocsit.Én pont egy rózsaszínbe ültem.Aztán indult egy zene és a kocsik is elindultak.Próbáltam visszaemlékezni,hogy mit mondott Zayn.Ráléptem a pedálra és nyomtam,mint állat.Aztán a kormányt is elkezdtem tekerni.Aki velem szembe jött mindenkinek nekimentem.Aztán egyszer valaki olyan szinten nekem jött hátulról,hogy kis híján kiestem a kocsiból.Egyébként láttam már Massiet és Emilyt dodgemezni,és hát Massnek az volt az első útja.Emilyvel ültek egyben.Aztán Mass nagy nehezen rávette Emilyt,hogy hadd vezessen ő.Na ők aztán mentek mindenhová,csak egyenesen nem.Emily magyarázta Massnek,hogy engedje el a kormányt,de ő süketet játszott pont és mindig hátrafelé mentek.Mi a lányokkal dőltünk a nevetéstől.Nagyon viccesek voltak.(Amúgy ez igaz volt. xd szerk.megj.)Körülbelül én is olyan lehettem akkor,mint Mass.Zayn kiabált,hogy engedjem el,de én minta nem is hallottam volna.Miután letelt a 3 perc,kiszálltunk a kocsiból és eldöntöttük,hogy egyben megyünk.Hagytam Zaynt vezetni.Amikor elindultunk és elkezdtem sikítani.Zayn csak nevetett.Ő olyan profin vezetett,hogy szinte senkinek nem mentünk neki.Egyszer indultunk el hátrafelé,de akkor is azért,mert én segítettem neki tekerni a kormányt.Ezután megint csak egy kocsiba kerültünk,de akkor én vezettem.Na az elég siralmas volt.Zayn végig nevetett.Ezután még mentünk pár kört külön-külön aztán mentünk egy másik játékhoz.

-Pokoli rosszul vezetsz.Ugye tudod?-kérdezte Zayn nevetve.
-Tudom,de azért annyira nem volt rossz.Vagy mégis?-nevettem én is.
-Nem volt rossz,csak egyenlőre nem adnék jogosítványt a kezedbe.-mondta Zayn,majd egy puszit adott az arcomra.
-Rendben Mr.Tökéletes.Akkor mit szólnál ha most a szellemvasúthoz mennénk?-néztem rá huncut mosollyal az arcomon.
-Felőlem mehetünk.-mondta,majd elindultunk.Ott vettünk jegyet és beültünk az első kocsiba.
-Félsz?-kérdeztem sunyin.
-Én?Soha!-mondta büszkén.
-Akkor majd fogsz!-mondtam egy sátáni nevetés kíséretében.
-Majd meglátjuk,hogy ki fog félni.-hunyorgott rám,és ekkor elindult a vasút.Egy darabig mentünk és addig semmi nem történt.Éppen hangoztatni akartam,amikor egy kaszás csávó előugrott a semmiből.
-Anyád!A szívbajt hozta rám!-mondtam mély levegőket véve.
-Na akkor ki is fél?-nevetett Zayn.
-Én nem.Én csak megijedtem.Az nem azt jelenti,hogy félek is.-mondtam keresztbe téve a karomat.
-Jól van na!Most nem haragszol ugye?-adott puszikat az arcomra Zayn.
-Dehogy haragszok.Rád képtelen lennék.-adtam egy laza puszit a szájára,majd vártam a további eseményeket.Nemsokára egy függöny volt előttünk és az lassan elhúzódott.Elég bizarr látvány fogadott minket.Egy orvosi székben volt egy pasi és tiszta vér volt mindene.A fejében tűk és ollók voltak.Már ez alapból horrorisztikus volt,de amikor meg is mozdult és elindult felénk na az halál félelem volt,ráadásul a vasút is megállt és kiszállni nem tudtunk,mert le voltunk csatolva.Akik mögöttünk ültek is ugyanúgy sikítottak,mint mi.Amikor már csak egy hajszál választott el minket a csávótól,akkor hirtelen elindult a vasút.A továbbiakban még volt pár sátáni vigyor és egy véres kéz,ami szintén felénk "jött".Alig vártuk,hogy kiszálljunk a vasútból.Amikor végre vége lett a körnek,Zayn és én úgy pattantunk ki onnan,mintha rugón ültünk volna.
-Na ilyenre se ülünk többet!-jelentette ki Zayn komolyan és húzott a céllövölde felé.
-Egyetértek!-helyeseltem és bár alig bírtam tartani vele a lépést,azért mentem utána.A céllövöldénél vett egy jegyet és azért kaptunk három labdát.
-Megpróbálod?-kérdezte Zayn mosolyogva.
-Igen.Nekem az kell ott!-mutattam egy hatalmas Füles plüssre.Először eldobtad az egyik labdát,de sajnos nem talált.Majd a másikat és az sem.Éppen dobni akartam a harmadikat,amikor Zayn kivette a kezemből és egyszerre dobta le az összes dobozt.Én csak néztem rá kerek szemekkel.Amikor a nagy Fülest odaadta a srác,akkor magamhoz öleltem,mint egy ovis.Körülbelül majdnem akkora volt,mint én,de nagyon megtetszett.Ezután kaptam egy hatalmas vattacukrot.Tovább akartunk menni,amikor Zayn telefonja megcsörrent.Előkotorta a zsebéből és ránézett a kijelzőre,majd rám.
-Ezt fel kell vennem.Addig várj meg itt.Ne mozdulj el!-parancsolt rám és én tudomásul is vettem.Felültem egy régi fa bódéra és eszegettem a vattacukromat.A plüss Füles pedig ott ült mellettem.Már egy másfél órája ülhettem ott,amikor Zayn végre megjelent.Elég zaklatottnak tűnt,bár megpróbálta nem kimutatni.Végül elindultunk haza.Egész úton nem szólt hozzám,csak szorította a kezemet.Amikor a bejárati ajtóban álltunk,Zayn nekinyomott az ajtónak és elkezdett vadul csókolgatni.
-Nem folytatjuk ezt a szobámban?-kérdeztem és már nyitottam volna az ajtót,de ő megfogta a kezem.
-Nem.Nekem el kell mennem és pár napig vagy pár hétig nem láthatjuk egymást.-mondta halkan.Ekkor az eső is elkezdett esni.
-Miért?-kerülgetett a sírás.
-Majd elmesélem,ha minden rendben lesz.-mondta,majd megcsókol a nyakam és az állam között.
-De mi minden?Kérlek,áruld el!-néztem rá már könnyes szemekkel.
-Ez bonyolult.Most menj be.-mondta,majd elengedte a kezem és elindult az esőben.Én fogtam magam és utánarohantam.
-Zayn!Állj meg!És mégis mikor láthatjuk újra egymást?-álltam az esőben és nem bántam ha bőrig ázok.Ő szétnézett,mintha valaki nézne minket,majd közelebb jött.
-Nyugodj meg.Csak pár nap az egész.Esküszöm,ha ennek vége lesz,minden időmet veled töltöm,de most nem lehet.-mondta,majd rám adta a pulcsiját.
-De hát nálunk van az összes cuccod.-mutattam a házra.
-Nem,nincs.Louis már elhozta.Figyelj,ezt most valahogy ki kell bírnod.Muszáj!-fogta meg a csuklómat és magához húzott.-Szeretlek Bonnie.Ezt soha ne felejtsd el.-mondta,majd megcsókolt és eltűnt a sötét utcában.Én még sokáig álltam és néztem utána.Reméltem,hogy csak viccelt és hogy vissza fog jönni hozzám.Hogy másnap újra láthatom.De nem jött vissza.A könnyeim keveredtek az esőcseppekkel,majd megfordultam és bementem a házba.Ott senkihez nem szóltam egy szót sem csak felmentem a szobámba.Pár perc múlva kopogtak az ajtómon,de én nem vettem róla tudomást.Tudtam,hogy nem Zayn az,így nem érdekelt.Azt akartam,hogy mindenki hagyjon békén.Csak Zayn akartam.Vele akartam lenni,mert éreztem,hogy ő az igazi.
................

14.fejezet.*

*Niall szemszöge*

Miután váltottunk pár szót Katy nénivel,felmentünk a szobánkba és eléggé meglepődtünk,amikor felértünk.Harry ruhái szét voltak dobálva.Még a lámpán is lógott egy boxer.Az ágyon Harry feküdt,Massie pedig lovaglóülésben ült rajta és el akart venni valamit a kezéből.Amikor észrevettek minket,Massie leugrott Harryről és megszeppenve nézett ránk.Harry csak pimaszul vigyorgott.
-Ti meg mi a jó büdös francot csináltok itt ketten?-csattant fel Dominica olyan hirtelen,hogy én is megijedtem.
-Én.....Ő....Mi....Harry elvette a telefonomat.-fonta össze a mellkasa előtt a karját Massie durcásan.
-Rendben,de miért vannak szétdobálva a ruhák?Olyan,mintha bomba robbant volna.-néztem rájuk érdekesen.Ők egyszerre mozdították a fejüket és ugyanolyan arckifejezéssel néztek körbe a szobán.
-Az úgy volt,hogy Massie a ruháim között kereste a telefonját és....-mondta Harry,de a magyarázata közben a lámpáról a fejére esett a boxere.Dominica és én csak egymásra néztünk,majd vissza Harryre.Massie viszont dőlt a röhögéstől.Harry gyilkos tekintettel nézett rá,amire Mass befogta a száját,de küszködött az éppen kitörni készülő nevetéssel.
-Na jól van,kezdjetek el pakolni,mi addig csinálunk kaját nektek.-mondta Dominica.Amint kimondta a kaja szót,én spuriztam lefelé a lépcsőn és egyenesen a konyhába.Katy néni és Leslie bácsi éppen vacsoráztak.
-Megtálaljak nektek is?-nézett ránk Katy néni és már ugrott volna a szekrényhez,hogy kivegye a tányérokat,de Dominica visszautasította.
-Nem,köszönjük.Mi csinálunk magunknak szendvicset.És Harryéknek is.-mosolygott,majd kivett a hűtőből margarin,párizsit és egyéb ételeket.Elővett két nagyobb tálcát és elkezdte rárakni a már kész szendvicseket.Amikor mind a két tálca megtelt,az egyiket a kezembe nyomta.
-Tessék Niall.Ez a tiéd.-mondta egy huncut vigyor kíséretében.
-Köszönööm.-néztem a tálcára csillogó szemekkel.Felmentünk a lépcsőn és amint felértünk,összenéztünk és elmosolyodtunk.A szoba tisztább volt,mint mielőtt beköltöztünk volna.Meg volt ágyazva.Az ágyon ott feküdt Harry,kezében Massie telefonjával.Massie pedig Harry hasán feküdt és a hajába kapaszkodott.
-Mit gondolsz,miben fáradhattak el ennyire?-mondta viccelődve Dominica.
-Talán a rendrakásban vagy inkább a civakodásban.-nevettem el magam,majd leültem a kis fotelbe és elkezdtem falatozni.Az össze szendvics elfogyott a tálcámról.Ezután elmentem fürödni,utánam pedig Dominica.Majd amikor végzett,lefeküdtünk az ágyba,úgy,hogy a "gyerekeket" ne ébresszük fel.Körülbelül egy fél órája feküdtünk,de nem jött álom a szememre.
-Dominica!-szóltam neki suttogva.
-Mondd!-szólt ő is szintén suttogva.
-Alszol?-kérdeztem.Aztán rájöttem,hogy ez hülye kérdés volt.
-Nem.És te?-kérdezett vissza nevetve.
-Nem tudok.Éhes vagyok.-mondtam.
-Tudod mit?Egyél meg.-mondta nevetve.
-És akkor mi marad Harrynek?-kérdezte kétségbe esést színlelve.
-Majd te.-mondta komolyan.
-Fejezzétek már be!Aludni akarok!-morgott Mass.
-Jéé,te ébren vagy?-kérdezte Dominica.
-Már egy ideje.-mondta nyűgösen.
-Ja.Halkabban egyétek meg egymást.-szólalt meg Harry is.
-Harry!Hol a telefonom?-kérdezte Massie kicsit mérgesen.
-Én azt hittem,nálad van.-mondta Harry csodálkozva.
-Ne kezd megint..-ütött egyet a kezére játékosan.
-Az asztalon van.-nyugtatta meg barát nőjét Dominica.
-Na.Az asztalon van.Miért mindig rajtam keresed a dolgaidat?-mondta sértődötten Haz.
-Jaj ne haragudj már meg!Naa..-hízelgett neki Mass.
-De!Most nem szeretlek.-itt Harry olyan volt,int egy ovis.
-Hát jó!Akkor én se téged.-kezdte Mass is.
-Dominica,kérdezhetek valamit?
-Persze Niall.-mondta nevetve.
-Ezek nem rokonok véletlenül?-tört ki belőlem a nevetés.
-Mi??Hogy én,ezzel?Pff..-puffogott Massie.Ezek után mély csönd volt.Senki nem szólt semmit.Még a levegőt is próbáltuk úgy venni,hogy más ne hallja.Végül Harry törte meg a csendet.
-Mass?
-Mondjad.
-Haragszol?-kérdezte úgy,mint egy ártatlan kisgyerek.Mass nem szólt semmit.Ahogy a szemem hozzászokott a sötéthez,láttam,amint Harry közelebb viszi az arcát Masséhez.Belezümmögött a fülébe,majd adott Mass arcára egy puszit.Pontosabban a szája szélére.Itt olyan féltékenység kapott el,hogy úgy éreztem,menten behúzok egyet Harrynek,de próbáltam megnyugtatni magam azzal,hogy Mass engem szeret.
-Haragszol?-kérdezte megint.
-Rád?Persze,hogy nem.Na és te rám?
-Dehogyis!-mondta Harry kicsit hangosan.Ezután az ölelkezés következett.Nem bírtam nézni,így közelebb húzódtam Masshez és hátulról átöleltem a derekát és a nyakára adtam egy forró csókot.Láttam,hogy Harry erre kicsit elfintorodott,majd odamászott Dominicához,aki már félig aludt.
-Na jól van gyerekek!Mivel már szent a béke,aludjunk.-mondta,majd bevacakolta magát és már aludt is.Harry mellé feküdt,átölelte és ő is aludt.Ezután Massie feküdt Dominica mellé,így a két lány volt középen.Én átöleltem,szorosan magamhoz húztam és lassan mi is elaludtunk.

*Ana szemszöge*

Mivel nem volt jobb dolgom,fent lógtam a közösségin.Éppen egy filmet néztem,amikor észrevettem,hogy valaki rám írt a facebookon.Megnéztem és kikerekedett szemekkel láttam,hogy Josh az.
Josh:Szia királylány!
Én:Szióó! :)
Josh:Lenne kedved találkozni? ;)
Én:Hol?Mikor?*-*
Josh:Mondjuk ma Big Ben előtt?:D
Én:Milyen ruhát vegyek fel?:))
Josh:Valami szexit.;D
Én:Rendben.Akkor rohanok készülődni.Hányra menjek?
Josh:Mondjuk 5-re.Aztán este elviszlek bemutatni a szüleimnek.:DDMit szólsz?:)
Én:Jéézusom!:o Rendben.:DD Na de én megyek is.Szia.Pussz.:*
Josh:Szia.:)♥
-Anyuuu!-kiáltottam.
-Mi a baj?-jött be anyu kétségbeesetten.
-Josh elhívott randizni és a szüleinek is be akar mutatni.Mit vegyek fel?-néztem rá kérőn.
-Gyere.Segítek.-mosolygott,majd kinyitotta a szekrényemet és keresgélni kezdett a ruhák között.Nagy nehezen összeállítottunk egy kollekciót:

Amikor ránéztem az órára már fél 5 volt.Gyorsan felvettem a ruhámat,majd anyu megcsinálta a hajam.Befújtam magam a parfümömmel,feltettem az ékszereimet,felvettem a bolerót,majd belebújtam a cipőmbe,felkaptam a kis kézitáskát és elindultam.Szerencsére nem laktam messze a Big Bentől.Amikor odaértem Josh ott volt.Annyira jól nézett ki.Nem volt rajta semmi extra,de én mégis úgy éreztem,hogy minden nagyon különleges rajta.Mély levegőt vettem,majd kifújtam és elindultam felé.A gyomromban össze-vissza röpködtek a pillangóim.Ő még nem vett engem észre,így meglephettem.Odasétáltam és megütögettem a vállát.Ő hátrafordult és ragyogó szemeivel engem fürkészett.Szája lassan mosolyra húzódott és közelebb lépett hozzám.
-Hűhaa!Gyönyörű vagy!--mosolygott,majd egy csókot adott a számra.
-Köszönöm.-pirultam el.Ezután összekulcsoltuk a kezünket és elindultunk valamerre.Csak sétáltunk és beszélgettünk az élet "nagy" dolgairól,amikor megcsörrent a telefonom.Ránéztem a kijelzőre és anyu neve volt rajta.
-Bocsi,de ezt fel kell vennem.-néztem Joshra aki bólintott,majd mosolygott.Felvettem a telefont és beleszóltam.
-Szia anyu,mondd!
-Szia Ana.Bocsi,hogy zavarlak,de azt akartam kérdezni,hogy hol alszotok ma?-érdeklődött.Eléggé meglepődtem ezen a kérdésen.
-Hát én otthon,Josh meg otthon.-mondtam csodálkozva.
-Akkor arra gondoltam,hogy mivel ő is meghívott hozzájuk,ezért te is hívd meg hozzánk estére.
-Azta!Ez szuper ötlet!És köszi,hogy megengeded.Na szia!-azzal kinyomtam a telefont.
-Na,mit akart?-kérdezte Josh.
-Azt,hogy ma aludjunk nálunk.Te is.-mondtam neki csillogó szemekkel.
-Wow!Ez szuper!De meg is érkeztünk hozzánk.-mondta,majd megálltunk egy hatalmas ház előtt.Annyira szép volt.A kapu vasból volt és csavart.A ház színe barackszínű és volt egy szoba a tetőtéren,ahol ha kimászol ülhetsz a tetőn.Ez annyira tetszett benne.Josh kinyitotta a kaput,én bementem rajta,majd megfogta a kezem és a bejárati ajtóhoz mentünk.Beléptünk és ott is hasonlóan szép látvány fogadott.Minden olyan elegáns volt.Annyira belemélyedtem a nézelődésbe,hogy Josh terelt vissza arra az útra,ami az étkezőbe vezet.Amint beléptem,csodás illatok csapták meg az orromat.Josh kihúzta nekem az egyik széket,én helyet foglaltam,majd hamarosan megjelentek a szülei.Üdvözöltem őket és bemutatkoztam illedelmesen.Az anyukája nagyon kedves volt.Az apukája pedig vicces.Nemsokára egy Joshnál kicsit idősebb pasi jött le az emeltről.Amikor meglátott,hirtelen megdermedt.
-Szia.-köszöntem neki,majd mosolyogtam.
-Sz..szia.-dadogta,majd erőltetett egy mosolyt.
-Ana vagyok.Josh barátnője.-mutatkoztam be,majd felé nyújtottam a kezemet.
-Adam.Josh bátyja.Örülök,hogy találkoztunk Ana.-kacsintott,majd a kézfejemre adott egy puszit.Nemsokára Josh anyukája kihozta a vacsorát.Minden nagyon finom volt,de mivel én nem szoktam túl sokat enni,így most sem ettem sokat.Ők pedig belém akarták tukmálni a kaját.Amikor végeztünk a vacsorával,felmentünk Josh szobájába.Ott összepakolt,majd viszamentünk hozzánk.Ott megint megvolt a bemutatkozás,csak most Josh részéről.Miután anyu feltett néhány alap kérdést,amivel totál zavarba hozott mindkettőnket,de Josh mindegyikre válaszolt.Végül elmentünk fürödni és aludni.
-Annyira aranyos családod van.-mondtam neki,amikor már az ágyamban feküdtünk.
-Neked is.Mondjuk a bátyámnak azt hiszem tetszel.-mondta kicsit sértődötten.
-Ugyan már!Nekem csak te kellesz!-mondtam,majd megcsókoltam.Hosszasan beszélgettünk,majd elkezdett babrálni az egyik tincsemmel és lassan álomba szenderültem.
Írjatok véleményt!!:))

13.fejezet.*

*Dominica szemszöge*

Massie távozása elég hirtelen volt.Szinte alig beszéltünk valamit.Harry meg csak állt és nézett utána.
-Akkor megyünk?-öleltem meg hátulról.
-Még szép,hogy igen.-fogta meg a kezem és rám mosolygott.
-De azt ugye tudod,hogy Massie Niallt szereti és én meg téged.-néztem rá komolyan.
-Persze,hogy tudom.Én meg téged szeretlek.De szerintem lassan indulhatnánk.-emelt fel és besietett velem a szobába.Ott letett az ágyra és apró csókokkal illetett.Majd a szájával elkezdte gombolni a kockás ingemet.
-Harry kérlek ne!Ez nekem még túl gyors.-állítottam meg,majd visszagomboltam az ingemet és elkezdtem pakolni.
-Én tudok várni.Bármeddig várok.-jött oda hozzám és ismét átölelt,majd a nyakamra egy puha csókot adott aztán ő is beszállt a pakolásba.Körülbelül egy óra alatt bepakoltunk minden szükséges cuccot.
-Anuy elmegyünk Massiehez.Majd jövünk.-köszöntem el anyutól és elindultam Harry társaságában a buszmegállóba.Nem kellett túl sokat várakozni,jött a busz.Elsőként szálltunk fel.A busz végében kerestünk helyet magunknak.Leültünk és vártuk,hogy elinduljunk.Egyszer hallottam,hogy valaki pisszeg.Elkezdtem forgolódni,hogy vajon ki lehet az,amikor megpillantottam azt a fiút,aki kicsi koromban a játszótársam volt.Gyorsan felpattantam Harry mellől,aki értetlenül nézett.Odarohantam Patrickhoz és megöleltem.Tudtam,hogy Harry féltékeny lesz,de annyira régen láttam már őt és nagyon hiányzott.
-Szia csajszi!Hová mész?-érdeklődött,miután elengedett.
-Massiehez.Na és te?-pislogtam rá bájosan.
-Csak haverokhoz,aztán holnap megyünk Zsóry fürdőbe!-kiáltotta el magát.Mindenki őt nézte,én pedig szinte gurultam a röhögéstől.
-Te semmit sem változtál Pat!-mosolyogtam rá.
-Te viszont igen.Kívülről legalábbis biztos.-nézett végig rajtam.
-Ugyan már!Zavarba hozol.-tettem úgy,mintha zavarban lennék,persze ez is nevetésbe torkollott.Amikor megérkeztünk az Egri buszpályaudvarra,gyorsan leszálltunk és megkerestem azt a buszt,ami elmegy Erdőkövesdre.Nem annyira ismert falu,de tök nyugis.Már amikor.(Amíg a szüleim el nem váltak én is ott laktam és ott lakik az egyik nagyim meg a nagynénémék,sőt még az Emilyt alakító barátnőm is.:)) szerk.megj.)Szóval amikor felszálltunk a buszra,pár percen belül el is indult.Harry az ablakra volt tapadva.Nem járt még ő ilyen helyen.Legalábbis nem tudok róla.Körülbelül egy óra alatt oda értünk.Massie és Niall ott vártak minket a buszmegállóban.Amikor leszálltunk a buszról,Massie hozzám szaladt és megölelt,majd Harryhez ment,aki felemelte és megpörgette.
-Jaj Harry!Tegyél le légyszi!Utálom a magasságot!-kiabált nevetve a drága barátnőm.Majd amikor mindenki üdvözölt mindenkit,elindultunk Katy néniékhez.Voltam már ott,de még soha nem aludtam ott.Amikor bementünk,Massie megmutatta Harrynek,hogy hová cuccoljon.Csak úgy megjegyzem,hogy ez elég sokig tartott..Én addig köszöntem Katy néninek és Leslie bácsinak.Majd felmentünk a szobába,ahol elég érdekes látvány fogadott minket.....

*Emily szemszöge*

Alighogy elment Massie,már unatkoztam.Egész nap a tévét kapcsolgattam,de semmi értelmeset nem találtam benne.Majd gondoltam egyet és felhívtam Liamet.Gondoltam megkérdezem,hogy nincs-e kedve eljönni sétálni velem a partra.Így is tettem.Ő az első csörgésre felvette.
-Szia hercegnő!-köszönt bele úgy,mint egy ovis.
-Szia Liam.Szóval arra gondoltam,hogy lenne-e kedved elmenni valahová sétálni velem?-vágtam bele a közepébe.
-Hát az a helyzet,hogy eléggé megrándult a lábam és nem igazán tudok járkálni,de ha te átjönnél hozzám és itt aludnál az nagyon jó lenne.-mondta.Elképzeltem az arcán a huncut vigyort.
-Rendben van.Akkor szólok anyuéknak,hogy elmegyek hozzád,de azt nem ígérem,hogy ott is alszok.-nyomtam volna ki a telefont,de ő még beszélt valamit.
-Kérlek,kérdezd meg azt is,hogy itt aludhatsz-e!Mondd nekik,hogy jó kezekben leszel nálam.-mondta  halkan.
-Jól van,megkérdezem.-mosolyogtam,majd letettem a telefont.Leszaladtam a konyhába,ahol apu éppen újságot olvasott,anyu pedig főzött valami finomat.
-Mit szeretnél?-nézett fel apu az újságból.
-Háát,tudjátok van az a fiú,Liam.Akiről a múltkor meséltem...A barátom.-mutogattam kézzel lábbal.
-Igen tudjuk.Csak nem be akarod nekünk mutatni?-csillant fel anyu szeme.
-De majd be fogom,csak most megrándult a bokája és szeretné ha ott lennék nála.És én is szeretném.-néztem egyikükről a másikukra boci szemekkel.
-Szóval te most ott akarsz aludni annál a gyereknél?-kérdezte apu komolyan.
-Igen.-sóhajtottam egy nagyot.Előre féltem a reakcióktól.
-Rendben.Menj csak.-mondta apu,majd visszabújt az újságba.
-Mi?Komolyan?-kérdeztük egyszerre anyuval.
-Miért ne?Emily elmondása szerint rendes gyereknek tűnik.-mondta apu,vagyis inkább morogta.
-Anyuuu!Enged eel!-néztem rá könyörgően.
-Jó nem bánom..De csak egy feltétellel,ha bármi gond van,egyből felhívsz!-aggodalmaskodott megint.
-Te leszel az első akinek szólok.És nagyon köszönöm!Ti vagytok a legjobb szülők!-nyomtam egy puszit anyu arcára,majd apuéra is és felrohantam a szobámba,hogy összepakoljak.Gyorsan betettem pizsamát és egyéb kellékeket,aztán indultam is.Liam lakása nem volt túl messze.Körülbelül 15 perc gyalog.Amikor odaértem,nagy levegőt vettem és felcsöngettem.A kapucsengőbe hosszú idő múlva beleszólt Liam.
-Igen?
-Sziaa szívem!Én vagyok.Beengedsz?-kérdeztem bájosan.
-Oh persze.-mondta.Hallottam,hogy a hangja elég álmos.Biztosan akkor kelt fel.Gyorsan felmentem és benyitottam az ajtón.Nem voltam még ott azelőtt,így nem nagyon tudtam,hogy mi merre van.Amikor bementem az ajtón csak azt hallottam,hogy valahol megy valami film.
-Hahó.-szóltam kicsit bátortalanul.
-Gyere be!-kiabált Liam egy nem túl távoli szobából.A hang irányába indultam,majd bekukkantottam a szobába,ahol Liam feküdt az ágyon és nézte a tévét.Nagyon érdeklődve.
-Mit nézel?-ültem le mellé,majd adtam egy puszit az arcára.
-Nézd.-mutatott a képernyőre.Amint ránéztem a tévére kitört belőlem a hatalmas nevetés.Egy negyed órán keresztül csak hadonásztam,mint egy retardált fóka.Amikor végre meg tudtam szólalni,Liam érdeklődve nézett rám.
-Mit nevettél?-mosolygott.
-Most komolyan ezt nézed?-néztem rá furcsán.
-Miért,mi baj van ezzel?Tök jó!-vigyorgott,mint egy hülye.
-Rendben.Én nem vitázok veled.Ha te szeretet a My Little Pony-t akkor felőlem oké.-nevettem,majd bedőltem mellé az ágyba.Még hosszú ideig néztük ezt az elképesztően izgalmas mesét,majd én elaludtam.Nem aludhattam sokat,mert észrevettem,amikor Liam kiment fürödni.Én szépen megvártam és utána mentem én is.Amikor kijöttem a fürdőből,hallottam,hogy Liam a konyhában csinál valamit.Kitipegtem hozzá és láttam,hogy a konyhapult tele van margarinnal és egyéb élelmiszerekkel.
-Te mit csinálsz?-nevettem egyet.
-Vacsorát..-mondta halkan,majd kicsit elpirult.
-Segítek neked.Te menj be és pihenj.Ne erőltesd a lábad.-küldtem be a szobába,majd eltakarítottam és csináltam neki is és nekem is egy szendvicset.Bevittem a szobába és elé tettem.Hipp-hopp meg is ette.
-Ez isteni volt!Felveszlek szakácsnőnek.-kacsintott rám.
-Hidd el,hogy szívesen jövök.-villantottam rá a mosolyomat.Amikor elfogyasztottam,illetve Liam elfogyasztotta a szendvicsemet,elmosogattam,majd visszamentem és kitaláltuk,hogy nézzünk meg együtt egy filmet.
-Milyen filmeket szeretsz?-kezdett el kutatni a lemezek között.
-Mindegy.Bármilyen filmet megnézek.-hajoltam hozzá közel.
-Mit szólsz a Titanichoz?-kacsintott rám megint.
-Juj oké!-vágtam rá.Nem bírtam annyira a romantikus filmeket.Mondjuk túléltem.Amikor egyszer Massievel néztük,akkor is ő majdnem elsírta magát,sőt szerintem el is sírta,én pedig majdnem elaludtam rajta.Szóval csupán csak ennyi a különbség közte és köztem.(ez igaz történet.:') szerk.megj.)Liam elindította a filmet és körülbelül annál a résznél,amikor Rose és Jack a hajó orránál áll és az a romantikus jelenet van,kiráncigált az ágyból és kihúzott a teraszra.Észre sem vettem,hogy van ott terasz.Szóval amikor kiértünk oda,akkor gyönyörű látványban volt részem.A nap éppen lemenőben volt,éppen úgy,mint a filmben.És ahogy a városba beszűrődött a fény,hát az egyszerűen csodálatos volt.Soha nem láttam még olyannak Londont.Pedig hát elég rég óta élek itt.A szél enyhén fújt és teljesen úgy éreztem magam,mint a filmben Rose.Olyan álomszerű volt ez az egész.Aztán Liamre néztem,majd megcsókoltam.Pontosabban ő engem.Éppen úgy,mint a Titanicban.
-Istenem Liam!Ez annyira gyönyörű!-mondtam Liamnek,mikor végeztünk a csókkal.
-Igen,tudom.Ezért is hoztalak ide ki.-ölelte át a derekamat,majd állát a vállamra helyezte.Pár percig még gyönyörködtünk a tájban,majd bementünk a hálószobába és végignéztük a filmet.Vagyis végig néztük volna,ha nem bonyolódunk heves csókcsatába.A film végére pedig csak ölelkeztünk és örültünk,hogy mi egymásé vagyunk.Majd lassan elnyomott minket az álom.
...............
Írjatok kommenteket pls! :))

12.fejezet.*

*Lexy szemszöge*

-Anya elmentem,majd jövök!-ordítottam anyunak a konyhába,miközben kirohantam az ajtón és az esőben elkezdtem rohanni az én kis rejtekhelyemre.Mindig oda  járok,amikor valami bánt,egyedül akarok lenni vagy ha csupán csak unatkozok otthon.Ez a hely egy közelebbi erdőben van,ahol van egy kis fa ház,amit még egészen pici korunkban a lányokkal otthonosabbá tettünk,de 14 éves korunk óta csak én járok oda.A többiek mindig nagyon elfoglaltak.De hát ez van.Lenyomtam a kilincset ,és az ajtó nagy nyikorgással kinyílt.Amint beléptem,magamba szívtam azt az illatot,amit már régen nem éreztem.Az erdő illatát,a friss levegőt.A városban ilyet nem érezhet az ember.A lányokkal volt egy titkos ládánk,amibe minden dolgot,ami nekünk valaha is sokat jelentett bele tettünk.Ezt a ládát felnyitottam és keresgélni kezdtem a dolgok között.Minden tárgyhoz emlékek fűztek.Ott volt például Bonnie plüss elefántja,aminek a kezében a 'PARADISE' felirat volt.Az az elefánt bejárta a Paradicsomot.Bonnie és a szülei egyszer elmentek nyaralni.Bonnie akkor még kicsi volt.Horvátországban voltak.Ott elhagyta az elefántját és elég kalandos utat tett meg,hogy visszajusson hozzá.Mivel rosszul postázták és a Hawaii szigeteken kötött ki.Aztán ott volt Dominica napszemüvege,amit Jon Bon Jovi-tól kapott,amikor a koncerten volt.Az úgy történt,hogy régen óriási Bon Jovi fanok voltunk.Most is azok vagyunk,de ami akkor volt az leírhatatlan.Dominica besurrant Jon öltözőjébe,ahol ő éppen öltözött.Na vajon mit is csinálhatott volna?Aztán Dominica kimagyarázta magát,hogy ő csak a mosdót kereste és véletlenül tévedett oda.Jon pedig még a színpadra is kikísérte és bemutatta a közönségnek,aztán neki adta a szemüvegét.Ott volt még Emily Eiffel tornyos nyaklánca.Ő mindig is szeretett volna Párizsba jutni,aztán egy nyáron a szülei bejelentették,hogy egy hétre elmennek.Emily annyira örült és rengeteg élménye volt.Aztán azt a nyakláncot nagyon sokáig hordta,míg végül elszakadt,de nem esett kétségbe,mert beletette a dobozunkba.

Ott volt még Ana gitárja.Soha nem tudott játszani rajta,de mindenkivel íratott rá egy idézetet vagy rajzoltatott rá.Így a régi iskolás társaink aláírásai is rajta vannak,akiket azóta nem is láttunk,hogy elballagtunk 8. osztályból.Aztán volt még Massie levelei,amiket a titkos hódolójától kapott 7. osztályban.Aztán a végén kiderült,hogy az osztályból az egyik srác írogatott neki.De egyébként nagyon szép versek és idézetek voltak benne.Sajnos nem jöttek össze,de a mai napig szoros közöttük a barátság.Végül pedig az én régi fényképezőgépem,amivel rengeteg emléket örökítettünk meg.Amikor a fényképeket nézegettem,meglepődve vettem észre,hogy esteledik.Mivel ott volt egy ágy,ahol gyakran aludtunk a lányokkal,úgy gondoltam,hogy estére ott maradok.Kerestem egy helyet,ahol tudok telefonálni és felhívtam Ana-t,hogy ha anyu felhívja,akkor mondja neki,hogy nála vagyok.Amikor visszamentem a házba,éppen egy régi mondókán gondolkodtam,amikor lépteket hallottam kintről.Majd az ajtó lassan,nyikorogva kinyílt és egy alak állt ott.Nagyon féltem,mivel fogalmam sem volt,hogy ki az,így egy tollasütővel elindultam lassan az alak felé,aki háttal volt nekem.A tollasütővel az illető fejére ütöttem,de az visszapattant róla.A srác,mert azt már megállapítottam,hogy nem lány felém fordult és elkezdett közeledni felém.Én hátráltam,míg végül a falnak ütköztem.
-Kérlek ne bánts!-kiáltottam el magam,amikor megéreztem egy ismerős illatot.
-Mi?Hogy én bántani téged?Eszemben sincs.-ütötte meg a fülem egy ismerősen csengő hang.A megkönnyebbüléstől a földre roskadtam,majd éreztem,hogy erőtlen testemet két erős kéz felemeli és az ágyhoz viszi.
-Annyira megijesztettél.-suttogtam,majd kicsit beljebb csúsztam az ágyon,hogy ő is elférjen mellettem.
-Hidd el,hogy nem akartam.Egyébként te mit keresel itt?-feküdt le mellém,majd szorosan közelebb húzódott hozzám.
-Ez ez én titkos helyem.Pontosabban a lányokkal,de ők már nagyon rég óta nem járnak ide.Na és te?Hogy találtál ide?-kérdeztem meglepődötten.
-Ugyan ez a sztorim.Vagyis majdnem.Ide csak én szoktam járni és láttam azokat a cuccokat a dobozban.Nagyon csinosak.-nevette el magát.
-Na és hogy gondoltad ezt?Ma itt alszol?-érdeklődtem,közben szívem egyre hevesebben vert.
-Persze.Így meg főleg,hogy veled vagyok.-simogatta meg az arcomat,amitől kirázott a hideg.Egy ideig még beszélgettünk.Éppen egy sztori kellős közepén tartottam,amikor hallottam,hogy Louis szuszog mellettem.Annyira édes volt.Adtam egy puha puszit a homlokára.Louis persze azonnal szorosan magához húzott.Lassan én is elaludtam.Mondjuk kicsit féltem,mert álmomban magammal meg szoktam beszélni dolgokat,de ez most egy cseppet sem számított.Itt fekszek a világ egyik legjobb pasijával egy ágyban egy erdőben.Kell ennél több?

*Massie szemszöge*

A suliban minden olyan gyorsan ment.Egész nap csak beszélgettünk és nevetgéltünk.Sőt még Mr.Morison is normálisan viselkedett velünk.A legtöbb időt mégis a már említett Christopherrel 

és a testvérével Richarddal 

töltöttem.Ők már általánosban is nagy haverok voltak,de most még nagyobbak.Estére elhívtak bulizni,de sajnos vissza kellett utasítanom,mivel Magyarországra kellett mennem.Amikor vége lett a tanításnak,könnyes búcsút vettünk egymástól a barátnőkkel,mert azért tényleg hiányozni fognak.Chris-szel és Rich-el na meg persze Emily-vel és Ana-val sétáltunk ki a suliból.A suli előtt ott állt egy fekete,sötétített ablakú autó.Egy szőke fiú szállt ki belőle és felém közeledett.
-Szia Mass.Szia Emily.Szia Ana.-üdvözölt minket.
-Szia Niall!-köszöntünk egyszerre.
-Te Mass,ő Niall?Akiről ma annyit beszéltél és akivel...-kérdezgetett Chris.
-Oh valóban rólam beszéltél?-húzódott közelebb hozzám Niall.
-Nem dehogyis.....Na jó igen.-néztem rá kerek szemekkel.
-Egyébként Christopher vagyok,ő meg az öcsém Richard.-mutatkozott be Chris Niallnek.
-Szuper.Akkor ti vagytok azok a 'ÚristendeszeretlekMassie' fiúk.-nevette el magát Niall,mivel meséltem neki az általános suliban történt dolgokról.
-Hát attól félek,hogy igen.-mosolygott Rich.
-Akkor megyünk?-türelmetlenkedett Niall.
-Persze csak elköszönök még.-mondtam,majd odaléptem a fiúkhoz és először Christől köszöntem el.Hosszas ölelkezés után egy puszit nyomtam az arcára.Amit ő is viszonozott.Ezután ugyanezt megtettem Richarddal is.
-Sziasztok fiúk.Szeptemberben találkozunk.-dobtam még feléjük egy puszit,majd nevetve elköszöntem.
-Szia Mass!-integettek.Gyorsan behuppantam az anyósülésre Niall mellé, a lányok pedig hátra.Niall egész úton nem szólt hozzám.
-Neked mi bajod van?-kérdeztem egy kicsit idegesen.
-Semmi.-válaszolt mérgesen.Kérdőn a lányokra néztem,amikor Emily mély levegőt vett.
-Az a baja,hogy a jelenlétében ölelgetted a fiúkat.-világosított fel.
-Úristen.Niall,én téged szeretlek.Ők csak barátok.Ne haragudj.-rebegtettem felé a szempilláimat.Láttam rajta,hogy nem tudja visszafogni a mosolygását.
-Hamar megenyhül.-mondta Ana nevetve.
-Naa,haragszool?-mosolyogtam bájosan a szempilla rebegtetés közben.
-Persze,hogy nem.Rád lehetetlen haragudni.-ölelt magához.Emilyt és Ana-t kitettük a házuknál,aztán mentünk hozzánk.Ott a bőröndjeim már az előszobában voltak.Már anyu is kész volt,így már indulhattunk is.A kocsiban Niall berakott a lejátszóba egy 1D-s cd-t.Az első szám az Irresistable volt.Azt a számot pont ismertem és énekeltem Niallel.
-Hűha!Ez igen.Massie én azt hittem,hogy te nem hallgatsz ilyeneket.-csodálkozott anyu.
-Nem is.De ezentúl muszáj leszek.-nevettem el magam.A reptéren már csak 10 perc volt indulásig,így elköszöntem anyutól.Ő is sírt és én is.Nehéz volt ott hagyni őt.Gyorsan lepakoltuk a csomagokat aztán mentünk a gépre.A gép végére ültünk.Életemben nem ültem még repülőn.Amikor kicsi koromban mentünk Magyarországra,akkor mindig autóval közlekedtünk.
-Niall én félek.-kapaszkodtam a karjába,amikor felszállt a repülő.
-Ne félj hercegnő.Én megvédelek.De nézd csak,már a felhők fölött vagyunk.-mutatott az ablak felé és csakugyan ott voltunk.Én úgy cuppantam az üvegre,mint egy öt éves kisgyerek,aki életében nem látott még ilyet.Amikor kellőképpen kiéltem magam,ráhajtottam a fejem Niall vállára és lassan elaludtam.Körülbelül egy fél óra múlva Niall ébresztgetni kezdett.
-Ébresztő királylány.Megérkeztünk.-simogatott meg.Én felpattantam az ülésből és rohantam le a gépről,ő pedig nem győzött utol érni.Felvettük a csomagokat és indultunk megkeresni Katy nénikéméket.
-Nézd csak!Nem ők azok?-mutatott egy párra Niall.Nahát!Honnan tudja?
-De igen.Gyere.-fogtam meg a karját és rohanni kezdtünk.-Katy néni,Leslie bácsi!-kiabáltam.Ők megfordultak és tárt karokkal vártak.
-Szia Massie!-ölelt meg Katy néni.Én visszaöleltem,majd mentem Leslie bácsihoz.
-Jaj sziasztok!Jól néztek ki.-mosolyogtam,majd visszaálltam Niall mellé.Neki még kell tanulnia egy kicsit a nyelvet,de majd én segítek.
-Jaj dehogy.Te viszont sokat változtál.-mondta Katy néni mosolyogva.
-Kívül,belül.Elhiheted.-kacsintottam rá,majd indultunk volna.
-Na és engem nem mutatsz be?-súgott oda sértődötten Niall.
-Jaj sajnálom.Katy néni,Leslie bácsi ő itt Niall a ....-itt elakadtam.Nem tudtam,hogy mondhatom-e ezt,hogy ő a barátom.
-Szia Niall.Nagyon helyes barátod van Massie.-jött oda Katy néni és megölelte Niallt is,majd Leslie bácsi lekezelt vele és így mentünk a kocsihoz.
-Massie kérdezhetek valamit?-súgta Niall.
-Persze.Nyugodtan.-mosolyogtam rá,miközben betettem a bőröndömet a csomagtartóba.
-Mi vagyok én neked?-nézett rám kék szemeivel.
-Hogy mi?A barátom.-mosolyogtam rá,majd beültem a kocsiba.
-Olyan barát,hogy barát barát vagy a szerelmed?-kérdezte még mindig komolyan.
-Mind a kettő.Niall én tényleg nagyon szeretlek és nem szeretnélek elveszíteni.Szóval te egyszerre vagy nekem barát is,mert mindig számíthatok rád és vagy a szerelmem is,mert szeretsz és én is szeretlek.-magyaráztam neki,ő pedig figyelemmel kísérte minden egyes szavamat.
-Szeretlek Massie.-suttogta,majd egyre közelebb hajolt hozzám,míg a szánk teljesen összeért és egy hosszú,szenvedélyes csókot váltottunk.
-Katy néni,szeretnék bemenni Dominicához,mert valamit muszáj négyszemközt megbeszélnünk.-jelentettem be.
-Rendben.Akkor oda megyünk.-mosolygott Leslie bácsi.Oda is értünk.Én gyorsan felmentem és üdvözöltem Dominicát.
-Szia Mass!De jó,hogy itt vagy.Niall?-nézett a hátam mögé,mintha Niall ott állna.
-Lent van a kocsiban.Csak arra gondoltam,hogy valamikor eljöhetnél hozzám és akkor elmennénk strandra vagy ilyesmi.-ajánlottam fel kedves barátnőmnek a lehetőséget.
-Hmm...rendben.De csak ha jöhet velünk még valaki.-mosolygott huncutul.
-Oké.Na és ki lenne az?-kíváncsiskodtam.Ekkor egy göndörke lépett ki a szobából.
-Harry?-húzódott mosolyra a szám.
-Mégis kit vártál cica?-kacsintott rám.Én odamentem és megöleltem.
-Miért nem szóltál,hogy ő is jön?-vontam kérdőre Dominicát.
-Meglepetésnek szántam.-kiabált ki a nappaliból.
-Hát sikerült meglepned.Na és mit szólnátok hozzá ha ma eljönnétek és ott aludnátok nálunk,aztán holnap megnézünk pár híres helyet aztán elmegyünk vásárolni vagy valami.-ajánlottam fel.
-Veled bármikor,bárhová.-ölelte át a derekamat Harry.
-Na de kérlek.Ne udvarolj ennyire feltűnően.-nevettem el magam.
-Jól van na bocsi.-pirult el.
-Semmi baj Harry csak Dominica inkább jobban örülne ezeknek a gesztusoknak.Nekem van barátom.-hupsz.Ezt nem kellett volna.Senki nem tud rólunk csak Dominica.
-Oh valóban?Na és ki az?-kíváncsiskodott.
-Nekem mennem kell.Várnak lent a kocsiban.Sziasztok.Akkor majd gyertek.-szaladtam le a lépcsőn és gyorsan bepattantam a kocsiba.
-Akkor mehetünk?-kérdezte Leslie bácsi és mielőtt válaszolhattam volna,beindította a motort.
............

11.fejezet.*

*Zayn szemszöge*

Este éppen lefeküdni készültem.Pontosabban Pezz-el heves csók csatában voltunk,amikor megcsörrent a telefonom.
-Sajnálom Pezz,de ezt fel kell vennem.-néztem rá szomorúan.
-Rendben van.Menj csak.-mosolygott rám.Perrie olyan megértő volt velem mindig.Soha nem féltékenykedett és akármiről tudtam vele beszélgetni.Például a foci meccs eredményeiről vagy bármi.
-Halló?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Zayn.Át tudsz most jönni Bonniehoz?-kérdezte egy női hang.
-Először is nem.Másodszor ki a franc vagy?-mondtam kicsit flegmán.
-Emily.Légyszíves!Nagyon fontos lenne.Bonnienak szüksége van rád.
-Mégis miért?-kezdtem kicsit izgatott lenni.
-Mert muszáj jönnöd!-kiabálta.
-Jó,rendben megyek.Melyik utca?-kérdeztem halkan,mert féltem,hogy megint kiabálni.fog.
-Bubble street 21.-mondta,majd kinyomta a telefont.Szomorúan visszaballagtam a szobába,ahol Perrie már majdnem aludt.
-Figyelj Pezz,el kell mennem Bonniehoz.Nem tudom,hogy mi történt,de muszáj mennem.Sajnálom.Ígérem,hogy amint visszaértem bepótolunk mindent.-simogattam meg az arcát,majd egy apró puszit nyomtam a szájára.Meg sem vártam a reakcióját hanem lesiettem a lépcsőn.Mi a francért kell nekem pont ahhoz a lányhoz mennem,akivel úgymond randiztam amikor koncert volt.Én abszolút nem gondoltam komolyan semmit.Amikor a megadott házhoz értem,halkan bementem,ahol Emily szintem nekem ugrott.
-Na végre,hogy itt vagy!Gyere fel!-húzott fel a lépcsőn.Én engedelmeskedtem neki,mert nem nagyon volt kedvem veszekedni.Amikor felértünk az emeletre,egy szobába vezetett.Nagyon csinos szoba volt.A fal kék volt és tele volt ragasztgatva sztárok képeivel.Többek között az enyémmel is.Aztán egy két személyes ágyon feküdt Bonnie betakarózva.A keze a földre lógott,a csuklója pedig be volt kötve.Hosszú barna haja az arcába omlott.Leültem mellé és kisöpörtem a hajat az arcából.Hihetetlenül gyönyörű lány.Nem hittem volna,hogy így gondolom,de azt hiszem szerelmes vagyok.Mondjuk az egyáltalán nem legális,hogy egyszerre két lánnyal lehetek,így vagy Bonniet kell elfelejtenem vagy Perriet.Amikor észrevettem,hogy nyitogatni kezdi a szemét,mosolyogtam.Örültem,hogy felébred és tudunk beszélgetni,hogy mi volt olyan fontos,hogy idejöjjek.
-Jézusom!Zayn?Hát te meg...-kezdte volna el,de én befogtam a száját és kérdőn néztem Emilyre.
-Láttad a csuklóját?-bökött Bonnie felé.Én egy szó nélkül kezembe vettem a kezét és elkezdtem bontani a kötést.Párszor felszisszent,ekkor óvatosabb voltam.Amikor az utolsó sor fáslit is eltávolítottam,kerek szemekkel néztem a csuklóját.Tele volt mély vágásokkal.Amikor Bonniera néztem,ő is érdeklődve figyelte a saját kezét.Olyan volt,mint egy kiskutya,aki nem ért valamit.
-Miért csináltad?-fogtam meg puhán a vállát és mélyen a szemébe néztem.
-Hát...csak...miattad..-nyögte ki,de olyan halkan,hogy szerintem Emily nem hallotta mit mondd.
-Miattam miért?-fürkésztem arcát és szememben könnyek gyűltek össze.Ő nem szólt semmit csak lehajtotta a fejét és sírt.Én magamhoz öleltem és mélyen beszívtam az illatát.Ekkor megcsörrent a telefonom.Amikor kivettem a zsebemből,láttam,hogy Perrie írt sms-t.Szakított velem.Az írása szerint azért,mert nem bírja,hogy más lányokhoz megyek este és nem maradok vele.Ez nagyon bántott és szomorú voltam miatta,de abban a pillanatban valahogy nem érdekelt.Ott volt a karjaimban egy lány,aki tudom,hogy bármit megtenne csak azért,hogy a barátnőm lehessen.
-Ki volt az?Elég rémült fejed van.-kérdezte Bonnie kicsit viccesen.
-Perrie.Szakított velem.-mondtam komolyan.
-Jaj annyira sajnálom.És csak azért,mert eljöttél hozzám.-temette arcát a két tenyere közé,de én elvettem onnan és megsimogattam az arcát,majd biztatóan rámosolyogtam.
-Nincs semmi baj Bonnie.Már elég rég óta nagy a feszültség közöttünk.Ez csak idő kérdése volt,hogy mikor szakít valaki valakivel.-magyaráztam el a dolgot.
-Zayn..én..én..szeretlek.-mondta,közben éreztem,hogy remeg a keze az izgalomtól.
-Oh igazán?Akkor bizonyítsd be!-mosolyogtam rá kajánul.Szerintem nem tudta mire vélni ezt,mert elég érdekes arccal nézett rám,majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.Én visszacsókoltam,majd az ölembe vettem és elkezdtem simogatni a hátát.Ő a hajamba túrt és éreztem,hogy élvezi ezt az egészet.Én is élveztem.
-Már megbocsásson az ifjú pár,de magyarázzátok el,hogy akkor most mi van!-vetett véget a csókunknak Emily.
-Nem elég nyilvánvaló?-kacsintottam rá.
-Akkor ti most...jártok?-vágott egy grimaszt,ami elég viccesre sikeredett,mert Bonnie és én is elnevettük magunkat.
-Szerintem igen.-mosolyogtam Bonniera.
-Szerintem is.-adott egy puszit az arcomra és visszafeküdt az ágyába.Emily egy szó nélkül távozott a szobából és már csak mi ketten voltunk a szobában.

*Massie szemszöge*

-Massie!!Gyere le!Mondanom kell valamit!-kiabált anyu a földszintről.Én fájó szívvel hagytam ott a kedvenc sorozatomat a Family Guy-t,de muszáj volt lemennem,mert addig úgysem hagy békén.
-Mondd!-kiabáltam a lépcső tetejéről.
-Ugye emlékszel még Katy nénikédre?-mondta mosolyogva.
-Oh hát persze!A kedvenc nénikém.Csak nem ide jönnek Londonba?-csillant fel a szemem,mert valóban a kedvenc nénikém volt és már nagyon hiányoztak és régen láttam őket.
-Nem.Mivel már csak holnap mentek iskolába,így délután összepakolsz és egy bő hónapot náluk,Magyarországon fogsz tölteni.-mosolygott.
-Hogy mi van?-értetlenkedtem.
-Nem fogtad fel vagy csak nem hiszed el?-nézett rám unottan.
-Én nem mehetek Magyarországra.Ott lakik apu és nem hagyhatom itt pont most Londont!-néztem rá boci szemekkel.
-Ugyan miért?-értetlenkedett most ő.
-Miért?Miért?Azért,mert most szakítottunk Travisszel és éppen alakulóban van egy másik kapcsolatom és nem hagyhatom most itt.-magyaráztam neki gyorsan.
-Hát ha szeret úgyis utánad megy.Most pedig nincs vita!Menj vissza a szobádba és kezdj el pakolni.-parancsolt rám én pedig inkább nem kezdtem neki vitatkozni.Amint felértem a szobámba,ahol Dominica is ott csücsült.
-Na miért hívott le?-nézett rám kerek szemekkel.
-Megyek Magyarországra.-mondtam egykedvűen.
-Te jó Isten!Ez szuper!-ugrott a nyakamba.
-Ja nagyon..-dőltem be az ágyamba és eltakartam a szemem az egyik karommal.
-Te nem örülsz?Gondolj bele!Együtt megyünk majd plázázni.-kezdett el ábrándozni,amit én special utáltam.
-Nem Dominica!Nem megyünk plázázni együtt!Mivel te Budapestre mész én pedig Egerbe.Pontosabban ahhoz közelebb egy faluba.A nénikémékhez.-magyaráztam kicsit feszülten.
-Ja értem.Na és mi lesz Niallel?-tette fel azt a kérdést amire nem szerettem volna válaszolni.
-Ezért nem akarok menni!Anyu szerint ha igazán szeret akkor utánam jön,de hát jóformán alig ismerjük egymást!Hogy is szerethetne?!-borultam a nyakába és elkezdtem sírni.Pár percig úgy álltunk,amikor nyílt az ajtó.Niall lépett be rajta hatalmas mosollyal az arcán,de amikor meglátta,hogy sírok az a mosoly lehervadt az arcáról.
-Massie!Mi a baj?-szaladt hozzám és ölelt meg,én meg csak egyre csak törölgettem a szemem.
-Semmi.Csak véletlenül belenyúltam a szemembe.-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra,de nem sikerült.Niall hatalmas kék szemeivel nézett engem és várta az igazi választ.
-Magyarországon kell töltenem a fél nyarat.-böktem ki végül,de akkor már a vállán volt a fejem.
-És mi ezzel a probléma?Talán nem szeretsz ott lenni?-kérdezte úgy,mint egy ovis.
-De szeretek csak...csak..nem hagyhatlak itt!-roskadtam az ágyamra.
-Csak ennyi a baj?-ült le mellém és átölelt.
-Ez egy hatalmas baj!Mivel nem veled tölthetem a nyaram felét.-mondtam kétségbeesetten.
-Akár az egész nyarat együtt tölthetjük.ugyanis utánad megyek Magyarországra.-kacsintott rám.Azt hittem,hogy rosszul hallok.
-Tessék?Mit mondtál?-kérdeztem vissza.
-V-E-L-E-D M-E-G-Y-E-K!-betűzte le,mintha sík hülye lennék.
-Komolyan?-csillant fel a szemem.
-Szoktam én ilyennel viccelni?-vonta meg macsósan a vállát.Nekem sem kellett több,a nyakába vetettem magam és adtam az arcára egy hatalmas cuppanós puszit.Ő átölelt és teljesen magára húzott.Hosszasan néztünk egymás szemébe,amikor az ajkaink közeledni kezdtek egymáshoz.Már éppen csak egy hajszál választott el minket egymástól,amikor én felugrottam és a szekrényben kezdtem matatni.Dominica felállt az ágyról és kiment az ajtón.
-Most mi a baj?-jött hozzám Niall.Tulajdonképpen én magam sem tudtam,hogy mi is volt a baj.Talán féltem.
-Nem tudom Niall.Egyszerűen ez túl gyors nekem.-mondtam amit ilyenkor szokás.
-De ez csak egy ártatlan csók.Semmi baj nem lesz belőle.Különben meg el sem tudod képzelni,hogy mennyire akarlak téged.-hajolt közel a nyakamhoz és a fülembe suttogott.
-Mennyire?-mentem bele a játékba.Én is akartam és ő is.
-Gyere megmutatom.-csókolta meg a nyakamat,majd az ágyhoz vitt.Ott lefektetett és lassan,de határozottan az ajkát az enyémhez nyomta.A csókja annyira lágy volt és mégis szenvedélyes.Ezután lassan elkezdte simogatni az oldalamat.Én a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz.Lábaimmal átöleltem a derekát.
-Szeretlek Massie.-suttogta két csók között.
-Én is szeretlek Niall.Nagyon szeretlek.-súgtam a fülébe.Ekkor abbahagytunk minden dolgot és csak egymás szemét néztük.Tudtam,hogy ugyanarra gondol amire én.Hogy ott és akkor gondolatban megfogadjuk,hogy soha nem hagyjuk el egymást.Örökké egymásé leszünk.És ezt nem akadályozhatja meg senki,de senki.
............

10.fejezet.*

Halii.:) Szóval meghoztam a következő részt.Ha tetszett,akkor írjatok komit.Aztán van egy új szavazás,hogy kinek hogy tetszik ez az egész sztori.Na de itt is van az új rész.:)

*Massie szemszöge*

Ezaz!Végre kiengedtek a kórházból!És már mehetek is iskolába.Szuper.Na jó nem szeretek annyira iskolába járni,csak a haverok meg minden hiányzott.Meg persze a rengeteg hülyülés.Amikor reggel felébredtem,lementem reggelizni.Az asztalon volt egy levél.Anyu írta,mivel ő már elment dolgozni hajnali 5-kor.
'Sziasztok lányok!Ha ezt olvassátok,akkor nyilván én már nem vagyok itthon.Kaját találtok a hűtőben,aztán menjetek suliba.Ja és sehogy sem tudtam elküldeni a fiút a nappaliból.'-olvastam.
-Milyen fiút?-morogtam magamban.Betipegtem a nappaliba és Niall feküdt ott.Aludt.Össze volt gömbölyödve,mint egy kiskutya.
-Hé,Niall.-kezdtem ébresztgetni.-Hahó!Ébresztő.-suttogtam a fülébe.
-Szia.-nyögte ki halkan,majd kinyitotta a szemét és álmosan rám mosolygott.
-Te mi a jó büdös francot keresel itt?-kérdeztem kicsit hangosan.
-Én csak vigyázok rád.-nézett rám értetlenül.
-De Niall!Ez a mi házunk.Nem gondolhatod komolyan,hogy itt fogsz lakni.-tettem csípőre a kezem.
-De hát miért?-nézett boci szemekkel.
-Azért,mert anyu nem is engedné meg és mert tudtommal nem vagyunk annyira jóban,hogy egy házban lakjunk.-rántottam le róla a takarót.Végignéztem a testén és körülbelül egy percig néztem a hasát.
-Tetszik a látvány?-ölelt magához.
-Közel sincs annyira jó tested,mint Travisnek..-bunkóztam megint.
-Oh valóban?Hát akkor elkezdhetek gyúrni.-engedett el,majd magára ráncigálta a ruháit és indulni készült.
-Hé!Várj!Én nem úgy gondoltam.Csak vicceltem.Niall én tényleg szeretlek,de tudod ez nekem még túl korai.Ha egy kicsit még tudsz várni és esetleg többet találkozunk,akkor esetleg még lehet valami.Kérlek ne haragudj.-fogtam meg a kezét és mélyen a szemébe néztem.
-Nem haragszok és persze tudok várni.-mosolygott rám,majd megsimogatta az arcomat.
-Eljössz értem a suliba?-kérdeztem mosolyogva.
-Természetesen!Kettőkor ott vagyok.-mondta,majd nyomott egy puszit az arcomra és távozott.Felmentem a szobámba,ahol Dominica éppen ébredezett.Bedőltem az ágyba ahol ő aludt.
-Hűhaa!Milyen derűs és üde vagy így korán reggel.-mondta álmos hangon.
-Még szép,hogy az vagyok!Olyan az életem,mint egy tündérmese!De menjünk reggelizni,aztán induljunk suliba.-hessegettem el a szemem elől a rózsaszín felhőket.Nagy nehezen feltápászkodtunk az ágyról,majd lementünk és megreggeliztünk.A reggeli után Dominica elment elkészülni,addig én összedobtam egy szendvicset neki is és nekem is.Amikor elkészült én gyorsan besuhantam a fürdőbe és 10 perc alatt rendbe szedtem magam.Úgy döntöttünk,hogy nem buszozunk,hanem inkább gyalog megyünk az iskolába.Körülbelül 5 perce mehettünk,amikor megállt mellettünk egy fekete autó.Dominicával értetlenül néztünk egymásra,majd tovább mentünk,amikor valaki utánunk szólt az autóból.
-Sziasztok.Elvigyünk titeket?-kérdezte egy tök idegen fazon.
-Kösz nem kell.Nemsokára az úti célunk végéhez érünk.-blöfföltem.
-Na szálljatok már be.Kocsival minden gyorsabb.-győzködött a pasi.
-Mi van basszus ennyire süket vagy?Megmondtuk,hogy nem megyünk veletek!-mondta határozottan Dominica.
-Hát akkor kénytelenek leszünk erőszakkal elvinni titeket.-szállt ki a másik pasi a kocsiból.
-Jézusom Dominica!Szerintem szaladjunk.-tanácsoltam,majd elkezdtünk rohanni.Egy kicsit távolabb éppen megpillantottunk egy ismerős alakot,amint a kocsijának van támaszkodva.
-Zayn!Kérlek segíts!Az a két pasi üldöz minket!-mondta Dominica lihegve.
-Oké.Hová mentek?-kérdezte a maga macsós módján,majd kinyitotta nekünk a kocsija hátsó ajtaját.Mi gyorsan bepattantunk és vártuk,hogy ő is beszálljon.
-Még meg kell várnunk Perrie-t.-mondta,de ekkor Perrie kijött a boltból és bepattant az anyósülésre.
-Jaj sziasztok!Velünk jöttök?-kérdezte mosolyogva.
-Ja velünk jönnek.-mondta Zayn kicsit morcosan.Egész úton nem nagyon szóltunk egymáshoz.Csak Dominica és Perrie beszélgettek.Mivel köztudott,hogy nekem már az elején nem volt szimpatikus Zayn,így igyekeztem nem nézni rá,de a tükörből mindig engem nézett.Vajon mi a franc olyan érdekes rajtam?Amikor a sulinál voltunk,kiszálltunk és megköszöntük a fuvart.Pontosabban csak Dominica,mert én szaladtam be a suliba.A portást majdnem fellöktem,de nem érdekelt annyira.Felrohantam az osztályba,ahol már voltak egy páran.Amikor betoppantam,mindenki tekintete rám szegeződött.Végül egyik fiú osztálytársam törte meg a csendet.
-Massie!De régen láttalak!-jött oda és ölelt meg.
-Christopher!Én is régen láttalak.-öleltem meg én is,majd a többiekhez mentem.Amikor meghallottuk a csengőt,mindannyian fogtuk a felszerelésünket és lementünk a kémia terembe.

*Bonnie szemszöge*

Egész nap nem tudtam koncentrálni az órákon.Hihetetlenül lassan telt az idő.Az óra úgy mozgott a falon,mint egy sérült csiga.Éppen történelem óránk volt és egy elég fontos anyagban voltunk,de most még erre sem tudtam koncentrálni.
-Miss.Rayne!Kérem mondja vissza az előző mondatomat.-szólt rám Mr.Roberts.Ő kifejezetten aranyos tanár volt és azt hiszem a kedvenc diákjai közé tartoztam,de amint észrevettem a mai nap nem igazán volt vicces kedvében.
-Elnézést tanár úr!Nem figyeltem.-lapítottam,majd vártam a következményt.
-Mondja csak Miss.Rayne,hol kalandoznak a gondolatai?Netán egy fiún?-érdeklődött.Egyébként mindig magáz mindenkit,pedig tök fiatal.
-Tudja tanár úr,elképzelhető.És egyébként nem érzem valami jól magam.-néztem rá kölyök kutya szemekkel.Ez mindig beválik és ilyenkor általában haza enged.Most sem volt ez másképp.
-Rendben.Haza tud menni egyedül vagy elkísérjem?-ajánlotta fel.Jézusom!Ilyet még soha nem kérdezett.
-Köszönöm Mr.Roberts,de egyedül is menni fog.-mosolyogtam rá.Ekkor megszólalt az életmentő csengő és én szedtem a cuccaimat és hazafelé vettem az irányt.Amikor hazaértem,beültem a szobámba és elkezdtem nézegetni a koncerten készült képeket.Bármit,ismétlem bármit megtetten volna azért,hogy Zayn engem szeressen.Kimentem a fürdőbe,mert nagyon magam alatt voltam,így gondoltam veszek egy forró fürdőt.Amikor beleültem a kádba,megláttam a kád szélén egy borotvapengét.Nagyon el voltam keseredve,így a kezembe vettem,majd a csuklómhoz nyomtam és olyan erősen,ahogy tudtam,végighúztam rajta.Majd még egyszer és még egyszer.Fájt,de az sokkal jobban,hogy Zaynt soha nem kaphatom meg.Végül azon vettem észre magam,hogy egyre jobban szédülök és homályosul előttem a kép.Nem tudtam elképzelni,hogy ez mitől van,csak sejtettem,hogy az érvágás miatt.Hallottam,amint kinyílik a fürdőszoba ajtaja és egy tompa sikítást is hallottam,de innentől fogva elhomályosult minden.
............
Hú ez a rész szerintem kicsit lapos lett.:'I Hétvégén viszont nem tudok hozni részeket,mert nem fogok ráérni holnap pedig ismét fellépésem lesz.De addig is kitartáás!:DD