22.fejezet.*

*Niall szemszöge*

Este egyedül maradtam a szobában Perrievel.Nem tudtam aludni,ezért az ablakhoz mentem és ott néztem az utcán elsuhanó autókat.
-Átmentem Liamhez.-mondta halkan Pezz,mire én csak felemeltem a kezem és integettem neki.Ezután teljesen egyedül maradtam.A szoba kongott az ürességtől,csak a szétdobált ruhák,fogkefék,cipők és egyéb holmik voltak ott meg én persze.Azon gondolkodtam,hogy hogyan és miért veszítettem el Massiet.Pedig minden olyan jól ment egészen addig,amíg ez az Alex gyerek fel nem bukkant.Miben jobb ő nálam?Azért ő kell neki,mert gördeszkázik,füvezik és rossz fiú?Talán ha én is ilyen lennék visszajönne hozzám?Nem!Nem fogok megváltozni csak azért,mert egy lány nem a romantikusabb fajta pasikra bukik.De szeretem Őt!Ő más,mint a többi lány.Vagány,egy picit szókimondó,de amellett nagyon romantikus is tud lenni és tiszta szívéből képes szeretni.A nagy gondolkodásból egy érintés zökkentett ki.Valaki a vállamra tette a kezét.Lány lehetett,mert elég kicsi és vékonyka keze volt.Ijedten hátranéztem és egy ragyogó sötétbarna,szinte fekete szempárral találtam szembe magam.
-M..Massie?Te mit keresel itt?-néztem rá csodálkozva.
-Ez a szobám.Alex elaludt és mindig lelökött arról a kis ágyról.Ezért visszajöttem.Te miért nem alszol?-lépett mellém és kinézett az ablakon.Egyszerűen képtelen voltam levenni róla a tekintetemet.Ez gondolom neki is feltűnt,mert elég furcsán nézett rám.
-Bocs,én csak..elbambultam.-fordultam el zavartan.
-Igaz?-kérdezte a kinti fényeket fürkészve.
-Mi?-néztem rá értetlenül.
-Amit az interjúban mondtál.Igaz?Csak egy kislány vagyok számodra?-fordult felém és látszott a szemében,hogy ez fáj neki.
-Hát tudod,nem gondoltam komolyan,csak...-magyarázkodtam,de ő csak a fejét csóválta.
-Persze,egyből gondoltam.Csak a harag beszélt belőled és még mindig szeretsz.Fáj,hogy mással látsz,bla bla bla.-mondta,majd egy nagyot sóhajtott és ledőlt az ágyára.
-Haragszol?-suttogtam és leültem az ágya szélére.
-Bármilyen meglepő,de nem.Talán nekünk nem ez volt megírva.Talán később még összejöhet,de talán nem.-magyarázott szorgalmasan.
-Mit érzel most?-feküdtem le mellé és egyre csak a tekintetét kerestem.
-Őszintén?Nem tudom.Sokkal több ez,mint barátság,de nem tudnálak szeretni az interjú válaszod után.Talán ha egyszer sikerül túllépnem rajta,esetleg összejöhet.És különben is nagyon jól érzem magam Alex mellett.-mosolygott erőltetetten.
-Biztos?Nem csak azért vagy vele,mert Ryan ezt akarja?Szereted őt?Szereted legalább fele annyira,mint engem szerettél?-dőltek belőlem a kérdések és bár nem akartam kimondani hangosan,mégis jó érzés volt.Talán választ kaphatok rá.
-Először nem szerettem,sőt egyenesen utáltam.Bármit megtettem volna.Bárki mással jártam volna csak vele nem.De ez már régen volt.Aztán amikor újra találkoztunk láttam a szemében egyfajta csillogást,amit még pici gyerekkorunkban láttam utoljára.Azelőtt,hogy általánosban elkezdtem járni vele.Akkor megmozdult bennem valami.Valami a nagy mélységből,a legkisebb zugból,amiről nem is tudtam,hogy van a szívemben,előtört és betöltötte az egész testemet,sőt még a lelkemre is kihatott egy picit.Rájöttem,hogy mennyire hiányzott és amikor nálunk aludt,nem tudtunk uralkodni az érzelmeink felett.Persze ne értsd félre,nem történt semmi olyan.Mindegy.Szóval egy bonyolult.Remélem nem haragszol.Annyira.-sütötte le a szemét és az ujjaival játszott.
-Persze.Azt hiszem értem és ez miatt igazán nem kell izgulnod,nem haragszok.Én boldog vagyok,ha te is az vagy.De remélem azért egy vacsorát nem utasítasz vissza.-mosolyogtam,mire rám nézett csillogó szemekkel.Kicsit meglepődött volt,gondolom nem erre számított.
-Te...most randira hívsz?-nézett csodálkozva,de láttam a szemeiben egyfajta boldogságot is.
-Este 8-kor a szökőkútnál?-kacsintottam rá,majd villantottam egy mosolyt.
-Rendben.-mosolygott,majd magára húzta a takaróját.
-Nem gond ha veled alszok?Az én ágyam olyan hideg,de itt olyan jó meleg van.-mosolyogtam rá,mire ő csak meredten nézett rám.
-Hát..ha gondolod aludhatsz.-húzódott huncut mosolyra a szája.Befészkeltem magam a takarója alá és összebújtunk.A karját cirógattam,miközben beszélgettünk.Mindenféle dologról.A suliról,a deszkázásról,a zenékről,könyvekről,a szüleiről.Röviden elmeséltük életünk történetét egymásnak.Egészen reggel 4 óráig beszélgettünk.Éppen egy vicces sztori kellős közepén tartottam,amikor hallottam,hogy Mass halkan szuszog.Fel akartam állni,amikor erősen átölelt és nem engedett el maga mellől.Jól esett,így maradtam.Még csak nem is ellenkeztem.Csupán attól féltem,hogy valaki meglát minket.Nem akartam lebukni.Szerencsére senki nem jött be,Mass pedig nem aludt túl sokat.Körülbelül másfél órát.
-Jó reggelt..annyira álmos vagyok.-dörzsölte a szemét,majd rám nézett.-Ugye nem látott meg minket senki?-kérdezte kicsit ijedten.
-Nem,senki.-mondtam kicsit csalódottan,mert arra számítottam,hogy nem fogja érdekelni egy átbeszélgetett éjszaka után.
-Jó reggelt Bikinifenék!-rohant be az ajtón Louis.Én gyorsan kipattantam Mass mellől és álmosan néztem a vígan ugrándozó Louist.
-Te minek örülsz ennyire?-pislogtam rá,majd kimentem a konyhába.
-Ma megyünk ki a strandra!-kiabálta,majd kiszaladt a szobából és boldogította a többieket.

*Alex szemszöge*

Amikor felébredtem már senki nem volt a szobában.Ilyen sokáig aludtam volna?Nehezen kikászálódtam az ágyból és átsétáltam Massék szobájába.Két öreg néni beszélgetett a folyosón,miközben én csak úgy lazán egy szál bokszerben átmentem a szemben lévő szobába.
-Elnézést fiam!-szólt oda az egyik,mire én álmosan ránéztem.
-Tessék?-kérdeztem türelmetlenül.
-Nem vagy szégyenlős?Igazán vehettél volna fel egy normális ruhát.-méregetett a szemével.
-Nem tetszett még látni ilyen helyes pasit,mint én ugye?Ezer bocsánat,de foglalt vagyok.-vigyorogtam.A néni csak értetlenül nézett és éppen mondani készült valamit,amikor Mass kinyitotta az ajtót és felnézett rám.
-Wow!Fel sem öltöztél?Nem bánod ha meglátnak?-mosolygott,de közben elpirult.
-Miért bánnám?Hadd nézzenek csak.Én csakis a tiéd vagyok.-emeltem föl a derekamig.A lábával átkulcsolta azt,én pedig erősen fogtam a combjánál.A falnak nyomtam és úgy csókoltam meg.A két néni még mindig csak minket nézett.
-Nem folytathatnánk ezt máskor?Most mennénk le a partra.-suttogta a fülembe.
-Kérlek,ne most hagyjuk abba.Teljesen rád kapcsoltam.Máskor nem biztos,hogy lesz alkalmunk.-morogtam a nyakába,mire ő csak elnevette magát.
-Egész biztos,hogy lesz.Siessünk,mert a többiek itt hagynak.Már bepakoltam neked.Öltözz fel és induljunk.-ugrott le a földre és betessékelt a szobámba.
-De...gonosz vagy.-vágtam be a durcát,miközben Mass a kezembe nyomta a ruhámat.Ez egy kockás ingből állt,egy kockás nadrágból és ennyi.
-Nem vagyok gonosz!Öltözz!-parancsolt rám és türelmetlenül fölém állt.Még morogtam pár sort,majd elkezdtem öltözni.
-Készen vagyok.-motyogtam,miközben begomboltam az ingem utolsó gombját.
-Szuper.Akkor indulás.-karolt belém,a nagy standtáskát a hátára kapta és lehúzott a recepcióra.A többiek az ajtóban álltak és hangosan nevettek.
-Megjöttek!-tapsolt Perrie és kirohant az ajtón.Kitódultunk az ajtón és a strand felé vettük az irányt.Mindenkinek volt párja,akibe belekarolhatott volna,csak Niallnek nem.Ilyen az élet.Elég könnyen le lehetett csapni a kezéről a csaját.Jobban kellett volna vigyázni rá.Egy önelégült mosoly ült az arcomra,de elég gyorsan le is ment onnan,amikor Mass másik oldalról belekarolt Niallbe.
-Mi van?Ti...-néztem rájuk értetlenül,miközben kibújtam Massie karolásából.
-Kibékültünk.Aztán olyan magányosan ballag itt,hogy még a legfőbb ellensége is megsajnálná.-nézett rám boci szemekkel Massie.
-Hé!Ez így nem ér!Én meg akarok sértődni rád,te meg így nézel.Csaló vagy.-nevettem el magam,majd lehajoltam hozzá és megcsókoltam.Ezután megfogtam a kezét és így mentünk végig a partig,ami nem volt túl messze.Amikor odaértünk,a lányok megrohamozták a napozóágyakat.Mi,pasik pedig csak értetlenül nézetük,hogy lepakolnak,bekenik magukat naptejjel és kifekszenek napozni.
-Hé!Gyertek!Van egy ötletem!-hívott össze Zayn.
-Szerintem tudom,mire gondolsz,de mondd.-vigyorgott Ryan.
-Szóval a terv a következő:Niall,te odamész Masshez és kérsz tőle kaját,közben eljátszod,hogy megcsípett valami.A lányok odamennek hozzád,mi pedig addig ellopjuk a vízipisztolyokat.Miután sikeresen végrehajtottad az elterelő hadműveletet,odajössz hozzánk,mi pedig észrevétlenül a lányokhoz osonunk és lelocsoljuk őket.Na?-mondta izgatottan.Mindenki bólintott és megfordultunk,hogy ellenőrizzük a lányokat,akik már nem voltak az előző helyükön.
-Nocsak,nocsak!Miben mesterkedtek?Kit akartok ti lelocsolni?-állt a hátunk mögött  3 lány Bonnie vezetésével,vízipisztollyal a kezükben.
-Mi csak..nyugi csak vicceltünk.-mentegetőzött Louis.
-Lányok!3-ra!-vezényelt Bonnie,mire minden lány felfelé tartotta a pisztolyt.
-Hátrálni!-kiáltotta Zayn,mi pedig elkezdtünk hátrafelé mozogni,de ott volt még 4 lány.
-1...2...3!-kiáltotta el magát Bonnie és erre a szóra mind a 7 vízipisztolyból ránk irányult a víz.Mi csak szaladtunk,amerre tudtunk.Én álltam a támadást,majd mikor a legkevésbé számított rá,elkaptam Bonniet.Felemeltem és elkezdtem szaladni vele a tenger felé.
-Neee!Tegyél le!!-kiabálta,de közben nevetett és végig a nyakamba kapaszkodott.Amikor már kellő mélységbe értem,de még leért a lábam,elengedtem Bonniet,vagy inkább eldobtam.Ő sikított,majd egy csobbanással elmerült a vízben.Körülbelül 3 másodperc múlva feljött a felszínre és lepocsolt.
-Ez így fair!Te vagy a vezető,így téged kellett bedobni a vízbe.Nélküled a csapat gyenge.Nézd csak.-mutattam a parton rohanó lányok felé.A szerencsésebbek megmenekültek a fiúk karmai közül,de volt akiket elkaptak,köztük Dominica-t,Lexy-t és Ana-t.Körülbelül ott kötöttek ki,ahol Bonnie.Massie,Emily és Perrie pedig szaladtak a fiúk elől.Dominica-t Josh,Lexy-t Zayn,Ana-t pedig Niall dobta a vízbe.Így a parton még ott fogócskázott Harry,Louis,Liam,Ryan,Pezz,Mass és Em.Sikeresen megúszták a támadást.De csak szerencséjük volt.Nagy nevetés közepette kimentünk a partra,ahol egy ismerős dallam csengett.
-Ez Nirvana?-nézett rám Bonnie kerek szemekkel.
-Aha.Ki játssza?-néztem szét,mikor megakadt a szemem Massien,aki ült a leterített pokrócon és gitározott.Mindannyian a hang irányát keresték,de én találtam meg először.Lassan elkezdtem felé sétálni,mire a többiek is követtek.Amikor Mass elé értem,ő rám nézett és mosolygott.
-Énekelj!-tátogta,miközben játszotta a dallamot.
-Mi?-meredtem le.
-Énekelj velem.-mosolygott.Megvontam a vállam,majd egy mély levegőt vettem.Leültem mellé és bekapcsolódtam az egyik kedvenc zenémbe. (Nirvana-The man who sold the world)
"I've must have died alone
A long long time ago
Who knows?
Not me.
I've never lost control
You're face to face
With the man who sold the world"
Egész jó volt,sőt a végére beszállt Ryan,Zayn és Bonnie is.A többiek vagy nem ismerték vagy nem mertek énekelni.Mondjuk a 1D-ről nehezen tudom elképzelni,hogy nem mernek énekelni.Inkább nem ismerték a számot.
-Juj,ez nagyon jó volt!Annyira tetszett!Játszatok még valamit!-tapsolt minket Pezz,mi pedig felálltunk,majd mosolyogva meghajoltunk.
-Lesz ma egy buli.Nem akarunk elmenni?-nézett szét Mass a társaságon.
-Felőlem mehetünk,de akkor haza kell mennünk készülődni.-vonta meg a vállát Ana.
-Rendben.Akkor pakoljunk és irány haza.Vagyis a hotelba.-vigyorgott Louis és semmi perc alatt összepakolt.-Indulhatunk?-vigyorgott,miközben elindult egy kazal táskával a hátán.Minden lány leemelte róla a saját táskáját és így elindultunk visszafelé.

***

-Melyiket vegyem feeel?-nyávogott Mass,mert már körülbelül felvette az összes ruháját,amit elhozott,de mindegyikkel volt valami baja.Így ott állt előttem egy szál fehérneműben és már a haját tépte.
-Mindegyikben nagyon szép voltál,de az a rövid fekete tetszett a legjobban.-mosolyogtam rá.
-Várj,felveszem.Kikérem Ryan véleményét is.-kapta fel gyorsan a fekete ruhát és Ryanhez szaladt,aki hozzám hasonlóan végignézte Emily kínlódását.Én lassú léptekkel követtem Masst.
-Ryaaaan!-kereste a bátyját.
-Nem vagyok itt!Hagyjál!-kiabált ki a szobából.
-Szerinted ez jól áll?-szaladt be hozzá a szobába,meg sem hallva a kérését.
-Wow!Hát kurvára dögös vagy benne,de ha nem akarod,hogy minden pasi rád másszon valami szolidabbat keress.De mióta van neked ilyen ruhád?-pislogott rá.
-Ahh kérek Emtől ruhát.-viharzott be barátnőjéhez,mi pedig ketten maradtunk a szoba ajtajában.
-Nem értem a lányokat.Miért akarják ennyire kicicomázni magukat?Nem bálba megyünk.-ráztam a fejem értetlenül.

-Én sem,de ha már egyszer a mi barátnőink,örüljünk,hogy adnak magunkra és büszkék lehetünk rájuk.-vigyorgott Ryan.Eközben betévedt a szobába Bonni,Dominica,Lexy,Ana és Pezz is.Mindenki behozta a saját ruháját és minden lány válogatott,hogy nekik melyik tetszik.A végtelenségbe nyúló válogatás után megszületett az eredmény.Megérte annyit várakozni.Először Lexy jött ki az "öltözőből".Egy fodros,drapp és fekete színű ruha volt rajta,egy fekete magassarkúval.A haja be volt göndörítve,ami illett a ruhájához.Odasétált Louishoz és  megölelte.

Ezután Ana jött ki kicsit félénken.Rajta egy fehér ruha volt,fehér cipővel.A haja csak ki volt fésülve és természetes hullámossággal lógott lefelé a hátán.Imádta a fehér színt.Amióta ismerem szinte csak fehér ruhákban van.Mindegy.Ő is csinos volt.Joshoz tipegett,majd megfogta a kezét és várta a többieket.

Ezután következett Perrie.Mindannyiunk,mármint a pasik szája tátva maradt.Olyan tökéletes alakja volt és a ruha is annyira passzolt hozzá,hogy az valami hihetetlen.A hosszú,barna haja ki volt vasalva és szinte derékig leért.A ruhája egy szürke,fodros volt.A derekánál egy barna övvel.A cipője is szürke volt,de mondjuk az senkit nem igazán érdekelt.A hosszú,szép lábai lélegzetelállítóak voltak.Amikor odament Liamhez,ő rögtön megcsókolta,majd átölelte a derekát.

A következő "modell" Emily volt,aki ragyogott a halványbarna színű ruhájában.Pezzhez hasonlóan ő is nagyon gyönyörű volt.Na jó Ana és Lexy is.Magassarkújában szépen odament Ryanhez,aki még mindig nem igazán tért magához a barátnője látványától.Em haja már szinte fájdalmasan szorosra volt fogatva,de nagyon illett hozzá.

Alighogy felocsúdunk,jött Dominica kék miniruhában és hozzá illő cipőben.
-Azta' kurva!-motyogta Harry és nyál csorgatva nézte a feléje tartó barátnőjét.Dominica szőke haja azt hiszem kreppelővel vagy mivel volt megcsinálva.Mindannyian tényleg nagyon szépek voltak,de én csak egy lányra vártam.

A következő lány Bonnie volt,aki amint kilépett az ajtón,az a tűz ami benne égett,mindenkit leégetett.Olyan kisugárzása volt,mint egy igazi magabiztos modellnek.A piros ruha tökéletesen passzolt az alakjához.Mintha csak ráöntötték volna.A haja csak át volt dobva a válla fölött.A piros tűsarkújában méltóságteljesen lépdelt Zayn felé,aki,mint egy igazi rossz fiú várta,arcán kaján vigyorral.Tökéletesen illettek egymáshoz.

Amikor megláttam az ajtóban azt a lányt,akire vártam,a szemem őrült csillogásba kezdett és mint a mesékben,amikor a szereplő pasi meglát egy jó nőt a szeme szívbe alakul át,körülbelül olyan lehettem én is.Mass maradt a fekete színnél,de az a ruha,ami rajta volt és a cipő,azt hiszem akkor sokkot kaptam.Egy hihetetlen érzés fogott el.Mintha csak valami lódarazsak,vagy inkább madarak repülnének a hasamban,közben néha összekoccannak.Életemben nem éreztem olyat,mint akkor.A haja ki volt vasalva és a Pezzéhes hasonlóan a derekát érintette.Mosolyogva jött felém és a sötétbarna szeme szikrázott,gondolom a boldogságtól.

-Gyönyörű vagy.-suttogtam,majd adtam az arcára egy puszit.
-Köszönöm.-tátogta,majd elment mellettem.Értetlenül néztem utána és rájöttem,hogy Niallhez megy,aki valamit suttogott a fülébe,amire Massie automatikusan fülig elpirult.Tudtam,hogy nincs miért féltékenykednem,de Mass az enyém és nem veheti el tőlem senki.Ha pedig egy vetélytársam akad,akkor legyőzöm.A düh tüzétől égő szemekkel fürkésztem őket,majd amikor Mass felém fordult próbáltam nyugodtságot színlelni,de Massie észrevette,hogy nincs minden rendben.
-Mi a baj?-fürkészte az arcomat kétségbeesetten.
-Gyere.-fogtam meg a karját és az egyik sarokhoz húztam,ahol senki nem látott.A falnak nyomtam és mélyen a szemébe néztem.
-Ez fájt?Miért szorítottad ilyen e....-a szemembe nézett és elállt a szava.
-Szereted őt?-kérdeztem kissé idegesen.
-Mi van?-kérdezte értetlenül.
-Van köztetek valami?Látom,hogy hogy néz rád és te is úgy nézel rá.-folytattam,de egy pillanatra sem vettem le a szemem róla.
-Te...most féltékeny vagy?Hogy lenne közöttünk valami?Hiszen szakítottunk.Egyszerűen csak kibékültünk,de az nem azt jelenti,hogy össze is jövünk egyből.Téged szeretlek és ez így is fog maradni végig.-simogatta meg az arcomat,de én megszorítottam a csuklóját.Hirtelen felindulásból törtét.Én nem akartam bántani.
-Hé!ez fáj!Eressz el!Mi van veled?-nézett rám mérgesen,miközben próbálta lefeszegetni az ujjaimat a csuklójáról.
-Te csak az enyém vagy.Megértetted?-kiabáltam,de észrevettem Massie szemében egyfajta félelmet.Befejezte az ujjaim feszegetését és erőtlenül a földre esett.Fejét lehajtotta és a piros szőnyegen nemsokára könnycseppek mintázódtak.
-Hé,én..én nem akartalak megijeszteni és nem akartalak bántani....egyszerűen csak....-emeltem fel a fejét,de amikor megláttam a szemét,nem tudtam mit mondani.
-Ti meg mit csinálok itt?-kérdezte egy ismerős hang,mire mind a ketten ránéztünk.A szívem vadul kalapált és fogalmam sem volt,hogy mit mondhatnék.
..............
Remélem tetszik!:))) 3 komment után folytatom!:)))

21.fejezet.*

*Harry szemszöge*

Nagyon korán ébredtem föl.Dominica még javában szundított.A karjait a nyakam köré fonta és a mellkasomhoz volt bújva.Nem akartam felébreszteni,de le akartam menni a konyhába valami ehető reggelit csinálni.Elkeztdem fejteni a nyakamról a vékony karjait,nem sok sikerrel.Olyan erőt tudott kifejteni a törékeny kezeiből,mint aki tiszta izom lenne.Hiába,a kosár csapat kapitányának csak erősnek kell lenni.Nem szerette volna ha elmegyek ezért kénytelen voltam maradni,amíg enged a szorításán.Ez hamar be is következett,így óvatosan kicsúsztam a karjaiból,majd egy párnát tettem a helyemre.Azt szorosan magához ölelte és összegömbölyödött,mint egy cica.Mosolyogva lesétáltam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt.Az asztalon megláttam Do telefonját.A képernyője villogott,mert valaki hívta.Felemeltem és néztem a képet.Mass mosolygott a kijelzőn.Megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a készüléket.
-Halló,Styles.-szóltam bele,majd bemutatkoztam.
-Harry?Dominica hol van?-kérdezte halkan.
-Alszik,de mit szeretnél tőle ilyen korán?-ráncoltam össze a szemöldökömet.
-Hát nem tudtad?Nyaralni megyünk egy hétre.-mondta kicsit csodálkozva.
-Nyaralni?Hová?Mikor?-kérdeztem olyan csodálkozással,mint aki még soha nem hallotta a 'nyaralni' szót.
-Krétára.Az Görögországon van.Ma indulunk körülbelül 3 óra múlva.Be vagytok pakolva?-hadarta el én meg csak pislogtam,mint hal a szatyorba.
-Nem.Én nem is tudtam róla.-mondtam meglepetten.
-Tudom,mert a srácoknak ez meglepetés,de már mindegyik lány elmondta a pasijának.Szóval Dominica tud titkot tartani.-nevetett.
-Niall és Liam is jönnek?-muszáj volt megkérdeztem.
-Biztos.-mondta egy enyhe 'hol érdekel az engem?' hangsúllyal.
-Király.-mondtam.
-Akkor majd a reptéren találkozunk.Szia.Pussz.-cuppogtatott a telefonba,majd letette.Ezután én éppen indultam volna  vissza Dohoz,amikor megláttam a lépcső tetején egy szál melltartóban és bugyiban.Életem addigi leggyönyörűbb látványában volt részem.
-Szent szar!-csak ennyit tudtam mondani.
-Jó reggelt Harry.Kivel beszéltél az előbb?-ment el mellettem és a hűtő felé vette az irányt.Kinyitotta és elkezdett nézelődni benne.Mosolyogva elkezdtem közeledni felé,majd amikor mögé értem a derekánál fogva húztam magamhoz.A feneke pont az ágyékomat súrolta.Ez iszonyatosan felizgatott,de próbáltam uralkodni magamon.Eléggé megleptem,mert amikor húztam magam felé,kiejtette a kezéből a paradicsomot,amit fogott.
-Szeretlek Do.-támasztottam meg az államat a nyakánál és a fülébe suttogtam.
-Harry...-nyögte kicsit csodálkozva amikor a haját elsöpörtem a nyakától és a számat rátapasztottam a nyakára.Mohón elkezdtem szívogatni és harapdálni.
-Mit csinálsz?-kérdezte kicsit kétségbeesetten.A nyakától picit feljebb vándoroltam.A nyaka és álla között csókolgattam.Halk pihegések törtek elő belőle és ezen muszáj voltam elmosolyodni.A kezemmel erősen szorítottam magamhoz.Nem mintha eszébe jutott volna elszökni.Hirtelen egy 180 fokot fordult és így szembe került velem.Huncut vigyor díszelgett az arcán.Nem tudtam,hogy mire készül.Két ujjával elkezdett lépegetni a hasamtól a mellkasomig,majd hirtelen levitte a kezét a medencecsontomig és onnan is lejjebb ment,az érzékeny pontomat kezdte simogatni.A tevékenysége közben közeledett és olyan nyelves csókokat adott,mint amilyeneket még soha nem kaptam.Élveztem.A kezemet a hátáról a fenekére csúsztattam és erősen megmarkoltam.Amikor ezt megtettem ő is ugyanígy reagált.Erre egy hatalmasat nyögtem,amire elmosolyodott a csókunk közben.Egy gyors mozdulattal felemeltem és a konyhapultra ültettem.Ott a combjait markolásztam.Elkezdtem durvulni és olyan közel álltam hozzá,hogy teljesen egymáshoz préselődtünk.A férfiasságom nem tudott uralkodni magán és egyre jobban kívánta Do-t,mint ahogy én is.
-Vége a gyereknapnak szívem.-tolt el magától amikor a melltartóját akartam kicsatolni.
-De...de...így hagysz?-mutattam végig magamon és az ágaskodó szerszámomat kiemeltem.Dominica sokáig nézte az előbb említett testrészemet,majd benyúlt a fekete anyagba és varázslatos kézmozdulatokkal kisegített.
-Így jobb?-ölelt át és mosolygott.
-Jobban örültem volna a konyhapultos dolognak,de így is megfelel.-néztem a kis alakját.
-Majd máskor.Most gyerünk pakolni.-indult vissza a szobánkba én pedig nyál csorgatva repültem utána.Amikor ezt észrevette,játékosan elkezdett szaladni előlem.
-Hiába szaladsz,Harry bácsi úgyis elkap.-rohantam utána.Ő beszaladt a szobába és becsukta előttem az ajtót.
-Nehehee!-tiltakozott nevetve,mikor az ajtót nyomtam befelé.
-Na jó,én lemegyek a konyhába.Csinálok reggelit mondtam és elindultam ,majd egy darabig mentem a lépcsőn és halkan visszafordultam.A falhoz osontam és vártam,hogy kinyíljon az ajtó.Amikor megláttam a hosszú szőke hajszálakat,Dominica elé ugrottam.Ő sikított és ismét be akarta zárni az ajtót,de most gyors voltam.Ő az ablakhoz rohant és nevetett.Elkezdtem közeledni felé és mikor már majdnem elkaptam,felugrott az ágyra és az ajtó felé szaladt.Mivel elég jó a reflexem,megfordultam és elkaptam a derekát.
-Hupsz!Megvagy!-húztam magamhoz és elégedetten néztem rá.
-Harry bácsi ügyes volt.Megkérhetem,hogy játszunk mást?-mosolygott rám tündérien.
-Hm.Lássuk csak,mire gondolsz erre?-fektettem le az ágyra és elkezdtem csókolgatni a mellkasát.
-Nem.Majd ezt máskor.Mondjuk játszhatnánk olyat,hogy ki pakolja be előbb a nyaralós cuccait.-tolt el magától és kirángatta a két nagy bőröndöt a szekrényből.Megvontam a vállam és  segítettem neki nézni.Ő csak pakolt,pakolt és pakolt.
-Mondd csak szívem,minek ennyi cucc?Csak egy hétre megyünk.Nem egy évre.-néztem rá értetlenül.
-Ez nem is olyan sok.Figyelj,mi megyünk majd ott bulikba meg ilyesmi.Nem gondolod komolyan,hogy három ruhát viszek egy hétre.-magyarázott,mire én feltettem a kezem,hogy megadom magam.
-Oké,csak nyugi.Nem zavar.-mosolyogtam és megpusziltam az arcát.

***

-Annyira izgulok már!Az első dolgom az lesz a lecuccolás után,hogy beúszok a tengerbe.-toporzékolt Mass.
-Majd veled megyek és kimentelek.-mosolygott rá Alex és megcsókolta.
-Tudok úszni.Nem emlékszel?Együtt jártunk tanfolyamra.-nézett Mass Alexra csodálkozva.
-Ja tényleg.De szerintetek van ott deszka pálya?-nézett szét a társaságon Alex.Mindenki csak hallgatott,mert egyikünk sem volt még ott.
-Majd csinálunk.Meg szerintem út van,ahol tudunk gurulni.-mosolygott Emily.
-Na várj!Te tudsz deszkázni?-néztem rá összehúzott szemekkel.
-Hát egy picit.Amennyire Ryan megtanított.Akarjátok látni a trükköket?-nézett szét a bandán izgatottan.
-Hogyne!Kíváncsian várjuk,hogy hogyan esel pofára és hogyan töröd ki a fogaidat!Én soha nem vetemednék ilyen értelmetlen és teljesen logikátlan sportra.-húzta ki magát Pezz.
-A körömfestés,a plasztikáztatás,a sminkelés,a szolizás és lássuk csak a tűsarkúban tipegés értelmes és logikus sportnak számít?-vetette oda Ryan,mire mindenki elmosolyodott.Még Niall is és Liam is,ami elég meglepő volt.
-Chh..nem állok le egy hülye emberrel vitatkozni.-dobta t a válla fölött a hosszú barna haját és Liambe karolt,aki próbálta visszatartani a nevetést.Ekkor megszólalt a bemondó és mi elkezdtünk felszállni a gépre.Az ülésrend a következő volt: Massie,Bonnie,Alex együtt,Dominica,én,Zayn együtt,Ryan,Emily Niall együtt,Louis,Lexy,Liam együtt,Josh,Ana és Perrie pedig megint csak együtt.Szegény Joshék.
-Harry!Miért nekem kell két pasival ülnöm?-játszotta a sértődöttet Dominica.
-Akkor én mit mondjak?-szólt előre Lexy és Emily.Mi pedig csak röhögtünk a fiúkkal.
-Zayn!A csajod!Légyszíves cseréljünk helyet!-nézett hátra Alex kétségbeesetten,mire Zayn felhúzott szemöldökkel meredt rá.
-Ki akar sminkelni!-nézett most rám segítségkérően.
-Na jó rendben!Bonnie!Cseréljünk helyet!-szólt előre Dominica,mire én szomorúan néztem rá.Ő csak mosolygott,majd megcsókolt és a táskájával együtt helyet cserélt Bonnieval,aki ugrándozva huppant le Zayn mellé és máris elkezdték a bizalmas beszélgetést,amiből egy szót sem értettem,mert Zayn morgott,Bonnie pedig halkan beszélt.Szóval az ablak felé fordultam és elaludtam.

***

-Felébresszem?-hallottam egy lány hangot.
-Hát akár itt is hagyhatnánk,de mivel a barátunk ezért légyszíves ébreszd fel!-mondta most egy férfi hang.
-De mi van ha megharagszik?-kérdezte megint a lány hang.
-HARRY!!!!-ordított a pasi,mire kinyitottam a szemem és szétnéztem,hogy ki lehetett az az idióta,aki megzavart.Találjátok ki,hogy ki volt az.Na jó elmondom.Nem fogjátok elhinni.Louis volt.Hát ki más szeret ordítani?Morcosan felkeltem a kényelmes helyemről és lesétáltam a repülőről.A többiek már egy tömegben álltak és beszélgettek valamiről.
-Te mi a francot képzelsz magadról?Azt hiszed,hogy elveszed a pasimat,aztán rányomulsz a másikra?-veszekedett Emily gondolom Pezzre.
-Mi történt?-súgtam oda Massnek,aki a legközelebb volt hozzám.
-Perrie kiment a mosdóba Ryan után és totál rákattant.Emily pedig kiborult.-vázolta fel röviden,mire a vitatkozó lányokra néztem.
-Mi az,hogy rányomulok?És én vettem el a pasidat?Ha jobban vigyáztál volna rá,akkor nem csaphatja le a kezedről akárki.-hápogott Pezz.
-Te jó ég!Annyira ostoba vagy!Én veled ellentétben nem kötöm pórázra a pasikat és nem dirigálok nekik.Vannak szabályok,de szinte mindent csinálhatnak.Ryan elmehet bulizni a haverjaival,elmehet inni és akár megnézhet más lányokat is,de tudom,hogy engem szeret és nem sipákolok mindenért!Nem vagyok féltékeny,mert nincs miért annak lennem.-magyarázott tovább Em.
-Majd meglátjuk,hogy ki bánik jobban a pasikkal.Kíváncsi leszek,hogy ki mellett marad ott több ideig.-mondta gúnyosan Perrie és egy körülbelül velünk egy idős srác felé ment.Elkezdett vele beszélgetni valamiről.Pontosabban csak ő beszél a srác csak értetlenül nézte.
-Istenem!Hihetetlen ez a liba!Mi a francért hajtsak egy másik srácra,amikor van barátom?Soha nem fogom megérteni ezt a gondolkodásmódot.Na menjünk innen,mert én ma még fürödni is szeretnék.Liam,te is gyere!-ragadta meg Emily Liam karját és magával húzta,mi pedig követtük őket.Liam szomorú tekintettel nézte az éppen flörtölő Perriet.
-Nem érdemel meg téged!Találsz jobbat haver!-veregette a vállát Niall.Liam csak szótlanul ballagott Emily után,aki még mindig eléggé fel volt háborodva.Mindenki csak csendben ment a szálloda felé és hallgatta Emily mondókáját.Amikor megálltunk a szálloda előtt,mindenki tátott szájjal állt az 5 csillagos hotel előtt.
-Na jó,ezt ki foglalta?-fordult felénk Mass.
-Én.-mondta unottan Niall,mire mindannyian rá néztünk.
-De úgy volt,hogy abban lakunk,amit a lányok foglalnak.-nézett szét értetlenül Ana.
-És foglaltatok?-ráncolta össze a homlokát Niall.
-Nem.-mondták egyszerre a csajok.
-Na látjátok.Akkor szerintem be is kéne jelentkezünk.-terelte befelé a társaságot Niall.Mindenki egyszerre betódult a hotelba és a recepciós csajszihoz ment.Szegény nem tudta,hogy kire figyeljen,mert mindenki kérdezett tőle valamit.
-Elég!-kiáltotta el magát Liam,mire mindenki csendbe maradt.
-Szóval a lakosztályunk kulcsát szeretnénk elkérni.-mosolygott Niall.
-Milyen néven foglalták le?-lapozgatta a nő a papírokat.
-Horan.-mondta Niall mosolyogva.A csaj mosolygott,majd átnyújtotta a kulcsokat Niallnek,aki megindult a lift felé.Mivel egyszerre nem fértünk be,így volt aki lifttel ment,de volt aki lépcsőzött.Dominica,Alex,Ryan,Mass és én lépcsőztünk.A legjobb az volt,hogy a hotel 10 emeletes volt és nekünk a 9-ek volt a szobánk.Király.Amikor felértünk a többiek elkezdtek ráncigálni minket a saját szobánk felé.Minden szoba 4 személyes volt,de a lányok együtt akartak aludni,volt aki a pasijával/ csajával akart,így nem tudtuk eldönteni,hogy ki kivel alszik.
-Sorsoljunk!-mondta Josh és levette a sapkáját.Ana előkotort a táskájából papírokat és felírta a szoba számokat.Egyből ugye négy darab volt,így aki egyformát húz,az egy szobában fog lakni.Beledobta a sapkába a papírokat és összekeverte.Mindenki körbe állt,Josh pedig körbeadogatta a sapkát és mindenki húzott egy számot.
-Rendben!Akkor egyesével mindenki mondja el,hogy neki mi a szoba száma.Kezdjük innen.-bökött Niallre,aki értetlenül meredt a papírjára.
-Mi a számod?-kérdezte Pezz türelmetlenül,aki menet közben utol ért minket.
-103.-motyogta,mire a mellette álló Liamre nézett.
-Nekem 100.-mondta.
-102.-pislogott Bonnie.
-103.-vigyorgott Niallre Zayn.
-Az enyém is.-mondta Mass olyan arccal,mintha megkínozták volna.
-101.-folytatta Alex a sort.
-101!Királyság van tesó!-pacsizott Ryan Alexal.
-100.-nézett Emily Liamre flegmán.
-102.-mosolygott Lexy.
-102!Ez az!-emelte föl Louis Lexyt.
-Az enyém 100.-néztem körbe és csak remélni tudtam,hogy egy szobában leszek Doval.
-Sajnálom Harry,102.-nézett szomorúan rám Dominica.
-100.-mosolygott rám sunyin Josh,jelezve,hogy elkövetünk egy kis csínyt a szobatársak ellen.
-101.Jaj ne!-nézett Ana Alexra és Ryanre,akik örültek a társaságnak.
-Jujj,de izgi!Az enyém 103.-ugrált Perrie és Masshez szaladt,majd a nyakába ugrott.
-Hűha!Király.A lehető legrosszabb szobatársakat kaptam.-morgott,majd behúzta a bőröndjét a 103-as szobába.A folyosóról gyorsan eloszlott a tömeg.Csak Dominica és én ácsorogtunk a folyosó közepén.
-Ha akarod cserélek Emilyvel.-simította meg a karomat,mire csillogó szemekkel ránéztem.
-Nem kell,ne fáradj.Így amúgy sem tudnánk semmit csinálni.Túl sokan vagyunk a szobába,de majd este azért meglátogatlak.-adtam a szájára egy puszit és bementem a szobámba,ahol már heves vita alakult ki Liam és Emily között.
-Mi történt?-kérdeztem Josht,aki értetlenül meredt a vitázó párra.
-Összevesztek azon,hogy milyen zenét hallgassanak.Emily Green Dayt vagy Ramonest akar,Liam pedig Olly Murs-ot.-mondta és tovább nézte Emilyéket.
-Miért kell mindig a te szar zenéidet hallgatni?Egy hétig vagyunk itt és akkor is te dirigálsz?Legalább egy napon hadd hallgassam én ezt a szerencsétlen lemezt.-mondta dühösen Emily.
-Ez szar?Akkor mit mondjak a tiédre!Megáll az ember esze!-folytatta a vitát Liam.
-Állítsatok már magatokon!Nem veszekedni jöttünk ide.Em,te gördeszkapályát akartál felderíteni nem?Mi pedig megígértük,hogy elmegyünk megnézni a trükkjeidet.Szóval nincs zene,elvégre nyaralni jöttünk.Mindenki ki felé!Most!-vetettem véget a veszekedésnek,mire mind a ketten ledobták a lemezeket a kanapéra és kimentek a szobából.

***

-Emily!!!Hajrá!!Mutasd meg,hogy mit tudsz!-visított Mass mellettem,miközben Emily a mutatványára készült.
-Na jó!Figyeljetek!-mosolygott és éppen el akarta kezdeni,amikor Perrie közbeszólt.
-Irtó izgalmas lesz,ahogy kitöröd a nyakad!Komolyan,alig várom!-mondta gúnyosan.Az egész banda,még Liam is csúnyán nézett rá.
-Nem tudnál kussban maradni?-pirított rá Zayn és mosolyogva visszafordult Emily felé,aki újból elkezdte a trükköt.
-Ez ez baby!Sikerülni fog!Csak nyugodtan,ahogy tanítottam.-kiabálta Ryan,mire Emily elmosolyodott és meglökte magát a deszkával.Egyre csak gyorsult és amikor a korláthoz ért lövésem sincs,hogy hogy,de felugratott rá és lecsúszott rajta.Mindenki kikerekedett szemmel figyelte és amikor földet ért,egy nagy tapsviharral díjaztuk a produkciót.Egy-két embert leszámítva.
-Most én jövök!-állt fel Mass mellőlem és elindult Emily felé.Ő kicsit érdekesen nézett rá,majd átadta neki a deszkát.Mass felszaladt a rámpa tetejére kezében a deszkával,majd ráállt és legurult.Amikor vége lett a rámpának következtek a különféle akadályok; korláton lecsúszás,a dobozok átugrása,a dombokra felgurulás,majd a levegőben mutatványozás.Minden egyes akadálynál becsuktuk a szemünket,mert mindenki úgy gondolta,hogy Massie csak menőzésből akarta megcsinálni a haladó trükköket.Jó persze az Emily féle mutatvány sem volt amatőr.Az akadályok végénél Massie rálépett a deszka végére és elkapta a levegőben,majd meghajolt.Egy ideig szüneteltünk,amíg feldolgoztuk az eseményeket,majd megtapsoltuk.Hihetetlen,mire nem képesek ezek.Első ránézésre a legtöbb lány bandatagból azt veszi ki az ember,hogy plázacicák,aztán ha jobban megismerik őket rájönnek,hogy jó távol állnak a Perrie féléktől.Ez menő.
-Mass,te meg hogy...?-kerekedett ki Ryan szeme,miközben Massie a kezébe nyomta a deszkát.
-Nem hozok rád szégyent.Csúnya lenne,ha egy deszkás,menő tesó mellett nem tudnám az alapvető trükköket.-mosolygott Mass,majd odasétált Alexhoz és elmentek valahová.
-Ez veszélyes volt,azt hittem elesik.-mondta Niall még mindig ledöbbenve.
-Ugyan már!Úgy ismerted meg,hogy szerencsétlen?-nevetett Bonnie.Persze,hogy úgy ismerte meg.Massie gyakran a saját lábában is megbotlik.Niall csak megvonta a vállát és elkezdett azt hiszem játszani a telefonján.Egy pillanatig sem tudta leplezni,hogy még mindig szereti Masst.
-Mondom cic,te leszel a következő Tony Hawk.-ölelte át Ryan Emilyt,aki csak nevetett.
-Tony Hawk nem lehetek,csak a barátnője.Te leszel a következő Tony Hawk.-mondta és egy puszit adott Ryan arcára.
-Király.Átlóghatnál este hozzánk.Mass is jön.Ana meg megy Joshhoz.Nálunk kedvedre hallgathatsz Ramonest.-mosolygott,közben fél szemmel Liamet nézte,aki próbált nem figyelni rájuk.
-Tony Hook?Az meg ki a franc?-állt meg előttük Perrie és kikapta Ryan kezéből a deszkát.Ők csak értetlenül meredtek rá.
-Tony Hawk,te észlény és mit akarsz azzal a deszkával?-vonta fel a szemöldökét Em.
-Én is tudok gördeszkázni.Ezt figyeld.-tette le a földre a deszkát,majd ráállt és elkezdett gurulni vele,de elveszítette az egyensúlyát és a földre esett.Emily felpattant,majd felhúzta a földről Pezzt és visszasegítette a deszkára.Mindenki értetlenül nézte őket.Érdekelt,hogy mikor lettek ennyire jóban,hiszen a reptéren még veszekedtek.Ki érti a női logikát?Egy idő után mindenki elkezdett beszélgetni valakivel.Ryan bekapcsolta a telefonján a Rock & Roll High School-t.
-Látod?Nem is olyan nehéz!-nevetett Emily,miközben Perrie már kisebb trükköket csinált a deszkán.A zenét,akik ismerték énekelték és voltak lányok,köztük Bonnie és Dominica,akik táncoltak rá.Már kezdett esteledni,amikor hazafelé indultunk.Pontosabban a szállodába.Emily és Perrie végigcsacsogták az utat.Senki sem értette ezt a hirtelen barátságot.A hotelba érve ki-ki átment a párjához és ott aludt,szóval értelmetlen volt a sorsolás.Amikor Dominica betoppant az ajtón egy rövid,szinte átlátszó hálóingben és az ágyamhoz jött,majd befeküdt mellém,azt hittem,hogy elájulok a gyönyörtől.
-Csodaszép vagy!-suttogtam,mire ő a fejembe nyomott egy párnát és nevetve tiltakozott.Amikor elvettem a fejemtől a párnát,mélyen a szemébe néztem,majd megcsókoltam.Lassan és szenvedélyesen.
-Istenem,Harry.Én nem is tudom,hogy mi lenne velem nélküled.-simította meg az arcomat.
-Én sem tudom,hogy mi lenne velem nélküled.-mosolyogtam.
-Mondhatok valamit?-kérdezte kicsit bátortalanul.
-Természetesen.-mosolyogtam rá szelíden.
-Én...szerelmeskedni akarok veled.Úgy értem,nem szex,hanem..-mondta alig hallhatóan.
-Értem és kívánságod számomra parancs szerelmem.-mosolyogtam és fölé hajoltam,majd lassan,de biztosan hozzákezdtem a kívánságához.

Na jó,ez egy kicsit (vagy nagyon) béna lett.:')) Bocs,hogy folyamatosan a deszkázásról van szó benne,de már kb 3 hete mániám és nincs egy rohadt gördeszkám xdd  De azért remélem tetszik.:))) Kommenteket most is nagyon várom!:)) Aztán ha valaki nem issmerné a Rock & Roll High Schoolt,itt a videó:

20.fejezet.*

*Emily szemszöge*

Csak futottam és futottam.A szemeim könnyben égtek.Fogalmam sem volt,hogy merre rohanok csak az a cél lebegett előttem,hogy minél távolabb legyek attól a sráctól,akivel ezelőtt pár órával még leéltem volna az életemet.Hallottam,hogy a nevemet kiabálják,de annyira nem érdekelt.Csak egyetlen ember tudott volna felvidítani,aki miatt sírtam.A lábaim nem bírták a gyors tempót,ezért lassítottam,amikor nekiütköztem valakinek.
-Em!Jaj de jó,hogy megvagy!-kapkodta a levegőt Mass,majd a térdére támaszkodott és úgy próbált egyenletesen lélegezni.
-Sziasztok.Hová rohantok?-kérdezte az idegen,akinek nekiütköztem,de nem volt alkalmam megnézni az arcát.
-Alex?Te mit keresel itt Londonban?-kérdezte helyettem Massie.
-Az most tök mindegy.Miért sír Emily?-nézett rám aggodalmas tekintettel.
-Nem érdekes.-fordítottam el a fejem és a könnyek tovább folytak az arcomon.
-Mass?Ryan?-nézett a mögöttem lihegő testvérpárra.
-Pasiügy.-mondta Mass,de Alex még mindig nem értette.
-A pasija,illetve a volt pasija a szeme láttára enyeleg egy csajjal.-világosította fel Ryan.
-Emily...százszor megbeszéltük,hogy pasik miatt nem sírsz.Megfogadtad.-nézett a szemembe Alex.
-De Ő más volt.Vele igazán élveztem az életemet,de így...senki nem vagyok.-roskadtam a mellettünk lévő padra.
-Te igenis vagy valaki!Mindig is voltál és leszel is.-ült volna le mellém Alex,de Ryan gyorsabb volt.Alex így Massiehez ment és átölelte a derekát.
-Figyelj Szivi,ha neki az a csaj kell,szard le!Itt vagyok neked én!-kacsintott rám Ryan,mire én elnevettem magam.
-Na látod!Mindjárt szebb vagy mosolyogva!-nevetett Mass,majd lehuppant a földre.Alex eléggé megijedt,mert azt hitte,hogy Massie rosszul van,de mi csak nevettünk rajta.Hihetetlen,hogy mire nem képesek az emberek ha a barátaikról van szó.Ők mindent megtettek azért,hogy felvidítsanak amiért jövök nekik egyel.
-Vissza kéne mennünk a többiekhez.Biztosan aggódnak értünk.-mondtam,majd felálltam a padról és a többiekre néztem.
-Alex ugye velünk jössz?-nézett kerek szemekkel Mass a fölé tornyosuló fiúra.
-Nem.-vakargatta a tarkóját kicsit zavartan.
-De miért?-vetette be a kölyökkutya nézését,ami Alexnál mindig bevált.Akkor sem volt ez másképp.
-Na jó!De csak ha nem zavarok.-mosolygott és felsegítette Masst a földről.
-Dehogy zavarsz!Sőt nálunk is aludhatsz!Ugye?Ugye Ryan?-nézett Massie a bátyjára,aki akkor tápászkodott fel a padról.Ryan megvonta a vállát,majd feljebb húzta a nadrágját,bár az alsógatyája így is kivolt.Iszonyatosan menő volt.
-Rendben,de csak ha veled aludhatok!-vigyorgott huncutul Alex,majd ismét átkarolta Mass derekát és elindultak előttünk.Ryan és én pedig kéz a kézben követtük őket.Előttünk Mass és Alex beszélgettek és láthatólag élvezték egymás társaságát.Alex elmesélte,hogy tulajdonképpen mit is keres Londonban,de mi nem igazán hallottuk.Mondjuk nem is érdekelt,szóval tök mindegy.Joshék házához érve összeszedtem magam és Massieék után bementünk az ajtón.Ott sok kíváncsiskodó szempár figyelt minket.Többen Alexet nézték,de volt aki Ryant és engem.
-Ő itt Alex a gyerekkori barátom.Alex,ők itt a One Direction és a barátnőik: Louis,Lexy,Zayn,Bonnie,Harry,Dominica,Josh,Ana,Liam,Perrie.Niall pedig az én barátom.-mutatta be Mass a bandát az új jövevénynek.Alex illedelmesen bemutatkozott és kíváncsian méregette Niallt,aki szintén ezt csinálta.Szóval ők egymást nézték,mi Ryannel Liaméket,a többiek pedig a velük szemben ülőket.
-Vízipipa?-nézett Alex mosolyogva Massre.
-Igeen!-ugrott Massie Alex táskájához és kivette belőle a vízipipa kellékeit.Gyorsan összerakták,majd meggyújtották.Elsőnek Massie és Alex szívott belőle,majd a füstöt egymásra fújták.Ettől Niall irtózatosan féltékeny lett.Massie továbbadta a pipát Louisnak és Lexynek,akik egymás szájába fújták a füstöt.A vízipipa így vándorolt körbe,amíg hozzánk nem ért.Mivel a szén vagy mi,amitől a füst különféle ízű lesz elfogyott,így Ryan a zsebéből előhúzott egy zöld színű cuccot,beletette a pipába és meggyújtotta.Beleszívtunk és egyre jobban kezdtem oldódni.A végén pedig úgy éreztem,hogy repülök.Csodálatos érzés volt,de a jó érzést hamar felváltotta a borzalom.Elkezdtem zuhanni és egy hegyes szikla volt alattam.Szerencsére nem éreztem,amikor ráesek,mert puhára érkeztem.Körülbelül magamhoz tértem és Ryan ölében eszméltem fel.
-Te jó isten!Emily!Jól vagy?-meredt rám Ryan értetlenül.
-Repültem,aztán zuhantam.Hol vagyok?-néztem szét a szobában,mert nem igazán volt olyan,mint Joshék háza.
-A szobámban vagyunk.Ketten.Nem gondoltam,hogy ennyire durva hatással lesz rád.-simogatta meg az arcomat.
-Hány óra van?-néztem a fali órára,de elég homályosan láttam még.
-Reggel 6.Aludj még nyugodtan.-mosolygott,majd egy puszit adott a homlokomra.
-Te aludtál?-ültem fel az öléből,de rögtön vissza is feküdtem.
-Nem.Téged néztelek.Vigyáztam rád.-mosolygott.Annyira helyes volt.
-Többiek?-kíséreltem meg megint a felülést,de ismét visszaestem.
-Mindenki otthon.Anyudék tudják,hogy nálunk vagy.Mass és Alex a másik szobában.Este csúnyán összevesztek Niallel.-nézte a falon lógó Iron Maidenes posztert.
-Alex?-kérdeztem csodálkozva.
-Nem.Massie.Alexon vesztek össze.Niall szerint Mass és Alex flörtölnek egymással és szerinte ez több,mint barátság.Mondjuk szerintem is.-magyarázta.
-Nem.Massie bár egészen biztos,hogy szerelmes Alexba,mert te is tudod,hogy régen együtt voltak,de Niallt nem hagyná el és ha választania kell a két fiú között,gondolkodás nélkül Niallt választaná.-mondtam,közben Ryan sötét szemeit néztem és szinte elvesztem a tekintetében.
-Derítsük ki.Gyere.-segített fel az ágyról és halkan,mint a macska elindultunk Mass szobájába.Ott elég érdekes látvány fogadott minket.Massie és Alex ölelkezve feküdtek egymás mellett és apró puszikat nyomtak egymás arcára.
-Ti mi az istent csináltok?-kerekedett ki a szemem,mire mind a ketten oda kapták a tekintetüket.
-Na ugye.Én mondtam.-támaszkodott Ryan a falnak.
-Ez nem az,aminek látszik.Én csak..én csak..szóval..hiányzott nekem.Olyan régen láttam már és azt hittem,hogy már kialudt a láng,de nem.Szeretem őt.-ugrott fel Mass az ágyból és magyarázott nekünk.Alex mosolyogva figyelte a produkcióját,majd ő is felült és az ölébe húzta Massiet,aki egy percig sem tiltakozott.
-Ha ezt Niall megtudja...nagyon szomorú lesz.-mondtam halkan.
-De nem tudja meg.Ha nem mondod el,akkor nem.-lépett mögém Ryan és egy forró csókot adott a nyakamra.
-Ryan,te...de hát te bírod Niallt.-néztem rá értetlenül.
-Igaz,de Alex régi haver és inkább őt szánom a húgomnak,mint egy kis nyálas gyereket.Igen,mindig is ez volt a véleményem az egész One Directionről.-kacsintott és vadul megcsókolt.Élveztem,ezért inkább megígértem,hogy nem mondom el Niallnek ezt az egészet.

***

-Még most sem tudom,hogy miért csinálod ezt!Szereted Niallt és ő is téged!Ennek így nincs értelme!-ültem Mass ágyán és néztem őt.Csak megvonta a vállát és maga elé meredt.
-Választanod kell!Örökké nem titkolhatjuk.Vagy Alex vagy Niall.-fogtam meg a kezét,mire fátyolos tekintettel nézett rám.
-Emily!Én..én nem tudok választani!Mind a kettőjüket ugyanúgy szeretem.Nem tudnám elviselni ha Niall sírna miattam,de azt sem ha Alex csalódna bennem,amiért Niallt választottam.-hadonászott a kezével össze-vissza.
-Nyugi.Figyelj,kihez kötődsz jobban?Erre csak tudsz válaszolni.-mosolyogtam rá.
-Hát én nem is tudom..-pislogott zavartan.
-Közös élmények?-próbálkoztam újból.
-Niallel voltunk Magyarországon nyaralni és ott megígértem neki,hogy soha nem hagyom el.Viszont Alexal pedig régen rengeteg közös programunk volt.Te is tudod.-mondta halkan és a plüss macija szőrét kezdte simogatni,ami a kezében volt.
-Tudom.Ki a hűségesebb?-tettem fel egy újabb kérdést,mire ijedten nézett rám.Nem értettem,hogy miért.
-Fogalmam sincs.-sóhajtott egy nagyot.Őszintén,nem azt a választ vártam.Mind a ketten tudtuk,hogy Niall a hűségesebb,hiszen Alex egy csomó lánnyal kavart,miközben alapból Massel járt.Mondjuk a kapcsolatuk körülbelül 3 hétig tartott,szóval nem volt valami hosszútávú.A témát inkább eltettük későbbre és lementünk reggelizni.A srácok már lent voltak és valami kretén vicceket meséltek egymásnak.Mass anyukája nem volt otthon,így miénk volt az egész ház.Massie bekapcsolta a tévét és értetlenül bámultuk a különféle matinékat,amik bár kicsi gyerekeknek vannak kitalálva,mi mindig csodálkozva néztük.A fiúk úgy néztek ránk,mintha valami veszett állatok lennénk.Hát persze.Nincs megszokva,hogy a csajaik reggelente dedós műsorokat néznek.
-Pirítós?-kérdezte Ryan,mire Massie és én ugyanazzal az "értelmes" mozdulattal bólogattunkEzután nem szólt hozzánk semmit csak Alexal beszélgetett valami deszkás trükkökről,amiből mi egy szót sem értettünk,de nem is igazán figyeltük.Massie tovább kapcsolgatta a tévét,amikor az egyik adón Liam és Niall adott interjút valami iszonyat rémesen felöltözött nőnek.
-Na és srácok,mi van a barátnőitekkel?Úgy hallottuk,hogy mind a kettőtökkel szakítottak.-vicsorgott a nő,amitől kirázott a hideg.
-Tulajdonképpen nem nagy ügy.Sztárok vagyunk.Annyi barátnőnk lehet még,amennyit akarunk.Nem fogunk depresszióba esni pár kislány miatt.-nevetett Niall,mire én egy "mi a francnak neveztél?",Massie pedig "ezt most mire véljem?" nézéssel díjazta Niall válaszát.
-Értem.Liam,úgy hallom neked máris van egy barátnőd.Ki a szerencsés lány?-rebegtette a műszempilláit Liam felé.
-Egy pillanat.-állt fel a kanapéról és kiment a képből,majd egy perc múlva visszatért Perrie társaságában.
-Ő a barátnőm,Perrie Evans.Nagyon szeretem és bármit megtennék azért,hogy boldog legyen.-ölelte meg a csajt Liam és olyan színészien csókolta meg,hogy még Leonardo DiCaprio sem csinálta volna jobban,pedig ő tényleg tehetséges.A közönségben először hatalmas csönd volt,majd egy lány bekiabált:
-Hol van Emily?Őt szeretjük!Perrie egy kurva!-kiabálta,majd ezt követte még pár ilyen kijelentés.Én csak lehajtottam a fejem és magamban mosolyogtam.Liam csak mérgesen nézett és kikísérte Perriet vissza a kulisszák mögé.Amikor visszatért a kamerába nézett.
-Emily!Tudom,hogy ezt most nézed és remélem boldog vagy az új pasiddal.-mondta egy gúnyos vigyor kíséretében.
-Massie!Tudod én őszintén reméltem,hogy örökké együtt leszünk,de ha neked az a másik pasi kell,megértelek.És sajnálom,de a mi kapcsolatunknak vége.-mondta Niall,majd mosolyogva a meghökkent műsorvezető felé fordult.Massie és én egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
-Ennyi szerencsétlent sem láttam még soha.-mondtam és a hasamat fogtam.Massie meg sem tudott szólalni csak csapkodott,mint valami retardált fóka.A röhögőgörcsből Alex mentett ki.
-Hölgyeim,a reggeli tálalva!Jó étvágyat!-tette az ölünkbe a tányérokat.
-Köszönjük Uram!Ön igazán helyes.Esetleg a számát megadná?-nézett Mass Alexra bájosan.
-Hogyne.A reggeli után megbeszéljük ezt.-kacsintott és egy puszit dobott a kedves barátnőm felé.
-Csak győzzem kivárni.-legyezte magát Mass,majd hozzáfogott az eper lekváros pirítósához.Csendben ropogtatta mellettem én pedig egyre csak az arcát néztem.Végiggondoltam,hogy hogyan ismerkedtünk meg és az egész életemet,amit vele éltem le,nem bántam meg.Ő volt a legjobb barátnő a Földön és még ha akartam volna se tudtam volna haragudni rá.Jó,elég butus,de azért voltam én,hogy megtanítsam vele azokat a dolgokat,amiket nem tudott.Amikor 13 évesek voltunk,nagyon nehéz korszakon ment keresztül.Senki nem volt vele,hogy visszahúzza a szikla pereméről.Amikor elkezdte vagdosni magát,komolyan megijedtem és próbáltam a legtöbb időt vele tölteni.Persze sikerült az utolsó pillanatban visszarántanom a teljes összeroppanástól.Azóta pedig újra ugyanaz a Massie a barátnőm,akit megismertem.
-Mi az?Leettem magam?-nézett végig a cuki köntösén.
-Nem,csak elbambultam.-mondtam és beleharaptam egyet a reggelimbe.Massie úgy 2-3 harapásból betömte a pirítóst és rohant fel a szobájába Alexal.Mellém leült Ryan és átölelt,majd átkapcsolt egy másik csatornára.
-Megbántad,hogy elhagytad?-kérdezte,közben valami deszkás versenyt nézett a tévében.
-Tessék?-kérdeztem vissza,mert el voltam foglalva egy másik gondolattal.
-Megbántad,hogy összejöttél velem?-kérdezte,majd a szemembe nézett.A tekintete tüzes volt és körülbelül ott elkezdtem volna sikítani a gyönyörűségtől,amit ez a fiú okozott nekem csupán egy nézéssel.
-Egyáltalán nem.Sőt!-mosolyogtam,majd adtam a szája sarkába egy puszit.
-Tudsz gördeszkázni?-mutatott a tévében ugráló emberkékre,akik gördeszkatrükköket csináltak.
-Nem.-vontam meg a vállam és tovább néztem a tévét.Fél szemmel láttam,hogy Ryan engem néz sunyi módon és valamin agyal.
-Öltözz fel!Az udvaron várlak.-mondta és én elég értetlenül néztem rá.A kezével integetett a lépcső felé,hogy siessek.Én még mindig zavartan felálltam a kanapéról és elindultam a lépcsőn.Elmentem Massie szobája előtt,ahonnan sikítások és egyéb hangok szűrődtek ki.Próbáltam figyelmen kívül hagyni és bementem Ryan szobába,hogy felöltözzek,de később rájöttem,hogy nincsen egy ruhám se,így kénytelen voltam bemenni Masshez kölcsön kérni,mivel majdnem egy méretünk volt.Kopogtam,de mivel nem válaszolt senki,benyitottam.Heves csókcsatába voltak bonyolódva.Alex még mindig csak egy szál bokszerben volt és láttam,hogy remeg az izgalomtól.Nem tudta magában tartani az előtörekvő heves érzelmeket,de próbálta.
-Nem akarok zavarni,de nincsen ruhám és kérhetnék kölcsön?-vettem a bátorságot és megzavartam őket.Massie rám nézett,majd magukra.
-Adok persze.Gyere csak.-invitált a ruhás szekrényéhez és elkezdte mutogatni a ruhákat.Végül egy Tapsi Hapsis szürke póló és egy világos farmer short mellett döntöttünk.Átvonultam az üres szobába és felvettem,majd a lila cipőmet és lementem az udvarra.Ryan már ott várt.Egy farmer térdnadrág,kockás ing,fehér deszkás cipő és egy Supermanes sapka volt rajta.A gördeszka pedig a kezében volt.Megálltam előtte és alaposan végigmértem.Ahogyan nézett a semmibe és a nap rásütött az arcára,csodálatos kép volt.Egész nap el tudtam volna bámulni.Amikor felém fordult és elmosolyodott,kis híján elájultam.
-Készen állsz?-fogta meg a kezem és még mindig ugyanaz a menő mosoly ült az arcán.
-Nem is tudom.Életemben egyszer ültem gördeszkán,de akkor is lesérültem.-lépkedtem utána kicsit bizonytalanul.Ő csak mosolygott,majd megállt az utca végében.A deszkát letette az útra és a fejével felé intett,jelezve,hogy álljak rá.Bátortalanul ráléptem és a deszka elkezdett gurulni.Én elvesztettem az egyensúlyomat és seggre estem az aszfalton.Nagyon fájt.
-Cic,a deszkán kell állni.-nevetett Ryan és felsegített a földről.
-Nagyon vicces vagy.Tudod mennyire fájt?-néztem rá durcásan.Ő felemelte a fejem és rám mosolygott.
-Ne haragudj.Gyere,próbáljuk együtt.-mondta és visszahozta a deszkát,majd rásegített.Ő mögém állt és a derekamat szorította.
-Rendben.Te ne csinálj semmit csak próbálj ne leesni.Majd én hajtom.Nyugodj meg,itt leszek mögötted.-mondta és egy forró csókot nyomott a nyakamra.Egy pillanat múlva elindultunk és gurultunk lefelé a lejtőn.Majd egyszer lefordultunk egy elhagyatott helyen és ott mentünk.Az aszfaltozott út hamar átváltott földútra,így kénytelenek voltunk megállni.Pontosabban csak Ryan.Én megint majdnem elestem,de szerencsére ő megfogott.
-Most hol vagyunk?-kérdeztem,mert bár amióta az életemet tudom Londonban élek,de ezt a helyet soha nem láttam még.
-Itt szoktunk lazulni a haverokkal.Különben tök nyugis hely.Gyere.Hoztam pipát.-vette le a hátáról a táskát és elkezdett kipakolni.
-De ugye nem olyan,mint a tegnapi?-néztem érdeklődve,de azért kicsit ijedten is.
-Dehogyis.Nem tetszett?-nézett rám mosolyogva.
-Nem igazán.De te gyakran füvezel?-guggoltam le mellé és aggódó pillantásokat vetettem rá.
-Nem.Életemben körülbelül kétszer füveztem,de az is gyenge volt.Nem szándékozok rászokni.Ne izgulj.-mosolygott és megcsókolt.Leültünk a fűbe és beszélgettünk.Tulajdonképpen egészen jó társaság volt.Mondjuk azt soha nem mondtam,hogy rossz.
-Emily..be kell vallanom valamit.-nézett rám mosolyogva,de egy kicsit el is pirult.Óriási dolog,mert Ryan nem pirulós fajta.Ő inkább a rossz fiúkhoz tartozik.
-Hallgatlak.-néztem rá kíváncsian,majd szívtam egyet a pipából.
-Azt hiszem,hogy halálosan beléd szerettem és soha egyetlen barátnőmmel sem beszélgettem ilyen jót.Ráadásul nagyon szép is vagy és okos és minden.Szóval csak szeretném tudni,hogy te is így érzel-e irántam.-mondta és láttam rajta,hogy nem sűrűn csinált ilyet,mert nagyon ideges.
-Édes vagy,és ha azt akarod tudni,hogy én is belég estem-e,a válaszom igen.-mosolyogtam rá és egy nedves puszit adtam a szájára.
-Emily,nekem te vagy az életem.Te vagy az egyetlen dolog az életemben,aminek az elvesztése fájdalmat okozna.Ugye örökre velem maradsz?-kérdezte kicsit kétségbeesetten.A szavai őszinték voltak.Tisztán láttam,mert végig a szemembe nézett,olyan tekintettel,mint amikor egy kisfiú próbálja meggyőzni az anyukáját arról,hogy nem ő törte be az ablakot.(érdekes példa.xd- szerk.megj.)
-Ryan,persze,hogy veled maradok.-mosolyogtam.
-Csak félek..-hajtotta le a fejét,mintha nem tudná visszatartani a könnyeit.Én csak értetlenül csóváltam a fejem és vártam a válaszát a kimondatlan 'Miért?' kérdésemre.
-Azért félek,mert...szóval nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled.És attól félek,hogy én veled akarok lenni,sokkal jobban vágyódom rá,mint szabadna.-nézett újra a szemembe én pedig nem tudtam megszólalni.Csak néztük egymást.Le sem vettük a szemünket egymásról,csak bámultuk arra,ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra.
-Ryan,nekem te vagy a legfontosabb dolog az életemben.És mindig az is maradsz.-simítottam meg az arcát,mire ő rám mosolygott és megcsókolt.A keze a tarkómon volt.A nyelve alagutat vájt a számba és őrült módjára pörgött az enyémmel együtt.A szívem dörömbölt a mellkasomban,mintha ki akarna ugrani.Biztosan érezte a másik felét,ami annál a fiúnál volt,akivel heves szenvedélyekbe bonyolódtunk.Ryan egy mozdulattal lefeküdt a földre és magával húzott engem is.Hosszú ideig csókolóztunk még,közben néha megálltunk és csak cirógattuk egymást.Hihetetlen érzés volt.Mintha egy mesébe csöppentem volna,ahol herceg helyett  egy vagány srác jött értem gördeszkával.Imádtam.Amikor kellőképpen kiéltük magunkat,lefeküdtünk a fűbe egymás mellé és néztük a csillagokat.
-Tudod,a pokol nem is olyan rossz ha veled van egy angyal.-mondta és felém fordult.A Hold megvilágította az arca kis részét ,de így is láttam a szemében azt a boldog csillogást.Nem szóltam semmit csak mosolyogtam és néztem őt.Mindent kizártam a világból.Csak ő volt és én.Csak mi,senki más.Nem érdekelt Perrie,nem érdekelt a One Direction,nem érdekelt Bonnie,Ana,Dominica,Lexy,sőt még Massie sem.Csak Ryan,aki képes volt egy számomra hatalmas traumából kihúzni,de még nem is hagyta,hogy beleessek.Szerettem őt,sokkal jobban,mint Liamet.Egy örömkönny csordult le az arcomon,amire ő kétségbeesetten felkapta a fejét.Csak ráztam a fejem,hogy nincs semmi baj.Boldog voltam.Életemben talán a legboldogabb és ez csak jobb lehetett.Ryan átölelt és erősen szorított a karjaival.Mélyen magamba szívtam az illatát,majd a nyakára adtam egy csókot,amibe belerázkódott.Abban a pillanatban elkezdett zuhogni az eső,mi pedig ott álltunk és egy tapodtat sem mozdultunk.
-Soha nem csókolóztam még esőben.-mosolyogtam,majd közeledtem felé.
-Én sem.-viszonozta a mosolyomat és puhán,de mégis szenvedélyesen megcsókolt.Mind a ketten belemosolyogtunk a csókba,majd megszorítottuk egymás kezét.Gyorsan összeszedtük a vízipipa kellékeit,beledobtuk Ryan táskájába,majd ugyanúgy mentünk hazafelé,ahogy jöttünk,de több élménnyel gazdagodva.A házba nevetve értünk be és felszaladtunk a lépcsőn egyenesen Ryan szobába.Ott ledobtuk a vizes ruhákat,csak a fehérnemű maradt rajtunk és bedőltünk az ágyba.Ryan az ujjvégével simogatni kezdte a hasamat,ami csodálatos érzés volt.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Most már te vagy az életem.-felelte egyszerűen és egy hosszú puszival jutalmazott.
.........
Remélem tetszik.:)) Kommenteket várom!:) 3 komment után folytatom.:))

19.fejezet.*

*Ryan szemszöge*

Én kicsit le voltam maradva Emilytől,mert ránéztem az ott maradottakra,hogy nehogy valami rosszat csináljanak.Mondjuk persze nem kicsik már,de mégis Mass a húgom és hiába nagy arc Niall,de azért féltem a kishúgomat.Szóval amikor beértem Emilyt,majdnem nekimentem olyan hirtelen állt meg előttem.
-Em,te meg mi a francot nézel?-hajoltam a füléhez és kérdeztem.
-Sssh!Nézd meg őket!Ugye milyen édesek együtt?-mutatott egy csókolózó párra.Nem igazán tudtam kivenni a srácot,mert a lány teljesen rá volt cuppanva.
-Ööö....hát szerintem nem a nyílt utcán kéne nekik ezt csinálni,de ha te mondod.Különben kik ezek és nem Liaméket keressük?-néztem rá kicsit érdekesen,majd visszanéztem a párra és leesett.Az a pár volt Liam és az a csaj.Perrie vagy hogy hívják.Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy Emily könnyei a földre hullanak és erőtlenül a földre rogyik.
-Hé!Minden rendben?-segítettem fel és szorosan átöleltem.
-Nem Ryan.Semmi sincs rendben!A pasim egy számomra idegen csajjal smárol és egy kicsit sem zavartatja magát.Mit követtem el,hogy ezt érdemlem?-mondta elég hangosan és ezt Liam is meghallotta.Odasietett Emilyhez és elkezdett magyarázkodni.Gondolom valami olyat,hogy meg tudja magyarázni,sajnálja,nem az aminek látszik vagy amit ilyenkor egy pasi szokott mondani.Én a csajt néztem,aki erősen mosolygott és közeledett felém.Amikor hozzám ért,megsimította a csupasz vállamat.Én lesöpörtem a kezét magamról és megfogtam a vállait.
-Ezt most nagyon muszáj volt?Nézd!-mutattam Emiyre,aki vigasztalhatatlan volt.
-Most mit kezdjek vele?Aki hagyja,hogy lenyúlják a pasiját előle,annak minek egyáltalán?Különben is,kicsi még a kapcsolatokhoz.Liam nem sokáig foglalkozott volna vele.-mondta gúnyosan és közben végig a meghökkent Emilyt nézte,aki vagy nem akarta vagy nem is tudta felfogni azokat a szavakat,amiket a csaj mondott.Kétségbeesetten Liamre nézett,majd rám és ismét Liamre.
-Igaza van.-suttogta.
-Mi van?-kérdeztük egyszerre elég meglepetten Liammel.
-Igaza van.Te jobbat érdemelsz.Liam..a mi kapcsolatunknak itt vége.-lökte el magát Liam mellkasától és elindult vissza a partra.
-Emily!-ment volna utána Liam,de én megállítottam.
-Nem okoztál neki eddig is elég fájdalmat?Inkább folytassátok,amit elkezdtetek.Emilyt pedig hagyd békén.Csá.-mondtam komolyan és ő tudomásul vette.Mondjuk arra számítottam,hogy megpróbál Em közelébe kerülni,de nem fogom hagyni,hogy újra megbántsa őt.Ahhoz túlságosan szeretem őt.És igen lehet,hogy hülyén hangzik,hogy a húgom legjobb barátnőjébe vagyok szerelmes,aki 6 évvel fiatalabb tőlem,de nem tudok mit tenni ellene.Sajnáltam szegényt,de egy szinten örültem is,mert végre lehet esélyem nála.
-Emily!Várj!-rohantam utána,ő pedig hirtelen megfordult és könnyes szemekkel nézett rám.
-Haza menjünk?Hozzánk mehetünk.-mosolyogtam.Ő nem szólt semmit csak szipogott és a bikini alsóján lógó anyagot tekergette az ujjára.
-Jaj gyere!-tártam szét a karomat és ő szinte belevetette magát az ölelésembe.Az államat a feje búbján pihentettem.
-Ryan...azt hiszem,hogy én....-kezdte halkan. A szívem vadul dörömbölt a mellkasomban.Azt hiszem meghallotta.
-Te?-kérdeztem türelmetlenül.
-Én...ott aludhatok ma nálatok?-kérdezte és rám nézett.Kicsit csalódtam,de mosolyogva bólintottam.Elindultam a többiek felé,akik mit sem sejtettek az egész esetből.
-Várj!Van még valamit.-szólt utánam és én elkezdtem reménykedni.Ő közelebb lépett hozzám,majd lábujjhegyre állt,hogy felérjen.Közben belekapaszkodott a nyakamba és kényszerített,hogy hajoljak lejjebb az ő szintjére.Nagyon bátortalan volt és olyan volt,mint egy kislány,aki először akar csinálni valamit,amiben nem teljesen biztos.Vártam.Vártam,hogy mi fog történni.A szívem az előzőnél kétszer gyorsabban vert.A kezem remegett az izgalomtól.A szája lassan az enyémhez közeledett.Az orrunk már összeért,de egy pillanatra megállt.Gondolkozott.Nem tudta,hogy befejezze-e amit elkezdett vagy inkább hagyja az egészet.Végül az előzőnél döntött.Behunyta a szemét és az ajkait az enyéimre tapasztotta.Aranyos volt.Biztosan félt,mert nem volt hosszú csók és éreztem rajta,hogy nem ennyi telik tőle.
-Hűha!Ezt most miért kaptam?-néztem rá úgy vigyorogva,mint egy idióta.
-B..bocsi.Csinálhatjuk elölről?-kérdezte kicsit bátortalanul.
-Persze.-mosolyogtam,majd felemeltem és megcsókoltam.Ezúttal a csókja sokkal biztosabb volt és elmosolyodott.A csókunknak egy kíváncsiskodó szempár vetett véget.
-Em....-suttogta Liam.Emily leugrott a földre és odament Liamhez.Komolyan a legtöbb esetben megütöttem volna a csávót,de most nem tettem.
-Barátok?-nyújtotta felé mosolyogva a kezét Emily.Tudtam,hogy az a mosoly nem volt igazi,de próbált jó arcot vágni az egészhez.
-Barátok.-mondta halkan Liam,majd erőtlenül megfogta Emily kezét.
-Emily!Gyertek máár!Légyszi mentsetek meg!-visított Massie.Ugyan ki más?El sem tudom képzelni,hogy kitől örökölte azt a sikítozós dolgot.A családból senki sem olyan.Emily Liamre mosolygott,majd elngedte a kezét és velem együtt elkezdtünk rohanni Masshez,hogy "megmentsük".Ugyanis Niall be akarta dobni a vízbe,de Massie azért hisztizett,mert vizes lesz a haja.Borzasztó..Szóval én inkább Niallt támogattam és segítettem neki bedobni a húgomat a vízbe.Sikerrel.

*Liam szemszöge*

Emily csak úgy ott hagyott és elment azzal a sráccal.A szívem összetört.Tudtam,hogy én hibáztam,de ilyen könnyen nem felejthetett el.Ráadásul egy tőle jóval idősebb sráccal jött össze,aki a legjobb barátnője bátyja.
-Szóval,hol is tartottunk?-fonta össze a kezeit a mellkasomon Perrie.
-Perrie..mi nem csinálhatjuk ezt.Nekem barátnőm van.-löktem el magamtól,mire elég furcsán nézett rám.
-Úgy érted..volt!-mondta,majd keresztbe fonta a karjait a melle előtt.Igaza volt.Emily már nem az enyém többé,akárhogy is fáj.Pedig nekem ő volt a mindenem,neki adtam volna az egész életemet és bármit megtettem volna érte,de elhibáztam.
-Perrie,lennél a barátnőm?-kérdeztem és ő csillogó szemekkel nézett rám.
-Persze!-ugrott a nyakamban és azzal a lendülettel meg is csókolt.Akkor már nem igazán bántam.Nekem is volt valakim és Emilynek is,bár őt soha nem tudtam volna elfelejteni.Vele olyan volt,mintha egy gyönyörű álomba csöppentem volna.De nem tudtam túl sokat gondolkodni a témán,mert hamar visszaértünk a többiekhez.A fiúk a lányokat fürdették.
-Liam!Gyere egy picit!Beszélni szeretnék veled!-hivatott Massie.Rosszat éreztem,de azért odamentem hozzá a napernyő alá.
-Mi a franc folyik itt?Emily miért van Ryannel és te miért vagy azzal?-mutatott Pezz felé.
-Neve is van és ő a barátnőm ha eddig nem esett volna le.Emily pedig Ryan barátnője,de miért nem őket kérdezed?-válaszoltam elég flegmán,amin ő meg is lepődött.
-Ez csak is a te hibád lehet!Mi a jó istenért kellett azt a nőt idehívnod?Nem veszed észre,hogy senkinek nem szimpatikus?De nem is érdekel túlzottan.Legalább Ryan hűséges és ő vigyáz rá.-mosolygott gúnyosan.
-Minden az én hibám?Azért arra nem gondolsz,hogy a barátnőd meg sem próbált megbocsájtani?-kezdtem el vitatkozni vele.
-Nem,mert én jobban ismerem őt,mint te és ha te vagy a barátnődnek nevezett lény hozzá mertek szólni egy csúnya szót vagy még nagyobb fájdalmat okoztok neki,esküszöm,hogy kitekerem a nyakatokat.Mind a kettőtökét és ezt halál komolyan mondtam.-mondta és a tekintete olyan erősen vájta magát belém,hogy szinte éreztem a perzselést.
-Tudod..én egyáltalán nem ilyennek ismertelek meg és a többiek sem mondtak ilyet rólad.-fordult a vízben lubickoló emberek felé.Ott éppen Niall akarta megenni(???) Bonniet.
-Nem is csináltam még soha ilyet,de most mondjam,hogy Pezz hibája?-tártam szét a karomat.
-Te csókoltad meg őt vagy ő téged?-kérdezte,közben a kezembe nyomta a naptejet és hátat fordított nekem.Gondolom azt akarta,hogy kenjem be a hátát.A kezembe nyomtam egy kis krémet és elkezdtem kenni a hátát.
-Megnémultál?-kérdezte kicsit türelmetlenül.
-Ja..Hát igazából..ő csókolt...-vallottam be halkan.
-Visszacsókoltál?-kérdezte,közben még mindig a srácokat nézte.
-Mi?-hajoltam közelebb hozzá,mert hirtelen fel sem tudtam fogni,hogy mit kérdezett,pedig igazán nem nagy dolog volt.
-Visszacsókoltál?-kiabálta,mire mindenki minket nézett.Eléggé elpirultam,mivel félreérthető volt a szituáció.Én éppen Mass hátát kentem és előre voltam hajolva az előző reagálásom miatt.Ő éppen hátrafordult és hajszál híján összeért az orrunk.Ő csak forgatta a szemét és elkapta a fejét.
-Vissza...-suttogtam.
-Mi van?-értetlenkedett.
-Visszacsókoltam!-kiabáltam és ismét mindenki minket nézett.Nem is tudom.Körülbelül az első hosszabb beszélgetésem Massievel,és akkor is hülyének néznek minket.
-Liam te mit csinálsz?-kérdezte a hátam mögül Perrie és a vízből kifelé jövet Niall egyszerre.
-Bekenem a hátát,mégis mi a francnak látszik?-néztem rájuk és úgy éreztem,hogy bajban vagyok.Megint.
-Te hogy mersz hozzáérni az én barátnőmhöz?-kiabált velem Niall.Komolyan mondom,életemben nem volt olyan rossz napom,mint akkor.
-Nyugi már hé!Én kértem meg,mivel te el voltál foglalva,hogy megedd Bonniet.-magyarázta Mass,majd felállt és megölelte Niallt,aki egy kicsit megenyhült.De még mindig ott volt Perrie.
-Magyarázd meg kérlek!-állt fölöttem csípőre tett kézzel.
-Mit nem értesz ezen?Bekente a hátát,hogy ne égjen le!Most komolyan.Örülhetnél,hogy a barátnője lehetsz.Nem sűrűn lóg együtt hisztis picsákkal.-lépett mellénk Louis.Mindenki röhögött egy jót csak mi ketten nem.
-Elég legyen!Viselkedjetek normálisan vele!Az egy dolog,hogy ti nem szeretitek,de attól függetlenül még én igen.-álltam fel dühösen és magamhoz öleltem Pezzt.Ekkor Josh lépet oda hozzánk és a tarkóját vakargatta.
-Most miért veszekedtek mindig?Inkább menjünk el hozzánk,amúgy is bulit akartam szervezni.-mosolygott,mire minden feszültség elszállt.Hihetetlen,hogy mikre nem képes.

***

-Mass!Te pörgetsz!-mutatott Harry Massie felé,aki valamin vagy elgondolkozott vagy csak túl sokat ivott.Mondjuk nem mintha a kettőt össze lehetne keverni,de az ő esetében ezt össze lehetett.Mass megfogta az üveget és pörgetett egyet.Az üveg szája Bonnie felé nézett,aki kicsit megszeppenve ült Niall és Louis között.(Ugyanis úgy volt felosztva,hogy a párok nem ülhetnek egymás mellett.)
-Drága Bonnie,felelsz vagy mersz?-pislogott rá és elég érdekes arckifejezése volt,de nem foglalkoztunk vele.
-Persze,hogy merek.-húzta ki magát büszkén.
-Az én barátnőm.-kacsintott rám Zayn,majd elnevettük magunkat.
-Ha ennyire bevállalós vagy,akkor tapizd le a barátodat.-húzogatta a szemöldökét Mass,majd ezt a mozdulatot egy sunyi mosoly követte.Bonnie feltápászkodott a földről,odasétált Zaynhez,aki érdeklődve nézte,hogy mit művel az "ő barátnője".
-Állj fel kérlek.-jó ezt kicsit félreértette mindenki,ezért kitört a nagy nevetés a társaságból,de végül Zayn felállt és meg akarta csókolni Bonniet,de ő nem engedte.Zayn szájára tette a mutatóujját és kihasználva azt,hogy Zayn a szemébe néz, a szabad kezével megmarkolta Zayn férfiasságát.A reakció mindenkinél egy csodálkozó arc,majd egy hangos 'húú'-zás.
-Na rendben!Én pörgetek!-ugrándozott vissza a helyére.Zayn viszont még mindig állt és nem tudta feldolgozni az eseményeket.Bonnie megpörgette az üveget és rám mutatott.
-Kedves Liam,felelsz vagy mersz?-kacsintott.
-Merek!-vágtam rá és kihúztam magam,mint ahogyan azt az előbb Bonnie is tette.Ő közel hajolt hozzám,majd az egyik kezéből tölcsért formált,a másikon pedig megtámaszkodott.A tölcséres kezét a fülemhez emelte,majd elkezdett suttogni.Én elmosolyodtam,majd erősen bólogattam.
-Héé!Ez így nem ér!Mi nem halljuk!-nézett csodálkozva Pezz,aki Josh és Niall között ült.Bonnie visszaült a helyére én pedig térden közlekedve Pezzhez hajoltam.Felemeltem az állát,majd megcsókoltam.A csókunk közben közelebb húzódtam hozzá.Az egyik kezemet felemeltem és a pólója alá csúsztattam.Ő ettől összerezzent,de nem hagytuk abba a csókot.Ő a nyakam köré fonta a karjait.A kezem a mellére vándorolt és ott pihent.Körülbelül 2 perce mehetett ez,amikor belenyögött a csókba,jelezve,hogy már abba lehet hagyni,így befejeztük, a kezemet kivettem a pólója alól és visszaültem a helyemre.Körbenéztem a társaságon és végig csodálkozó,flegma és egy undorodó arcot láttam.Na vajon ki lehetett az?Hát persze,hogy Emily.A mosoly hamar lehervadt az arcomról.Az arcát fürkésztem,amin pár másodperc múlva könnycseppek gördültek le.
-Basszátok meg!-mondta,majd felállt és kirohant a bejárati ajtón.Ryan és Mass szinte ugyanazzal a nézéssel néztek rám.Nem is tudom,hogy miért testvérek..Szóval majdnem egyszerre álltak fel és utána szaladtak.Én csak oldalra fordultam és az ajkamba haraptam.
............
Remélem tetszett és írjatok kommenteket!:))

18.fejezet.*

*Emily szemszöge*

Amennyi idő eltelt eddig a nyári szünetből,a nagy részét Liammel töltöttem.A szüleimnek is bemutattam és szerintük is nagyon rendes,így engedik,hogy több időt töltsünk együtt.Szerintük ő nem olyan fiú,mint a többi,aki csak a szexre hajt.És teljes mértékben igazuk van.Liam más.Ő romantikus,kedves,tiszta szívéből-lelkéből szeret és még sorolhatnám.Szóval lehet,hogy kicsit korai kijelenteni,de szerintem nekem Ő az igazi.
***
-Unatkozok!Mit csináljunk?-kérdeztem Liam ölében fekve és a könyvet,amit olvastam ledobtam a lábamra.
-Mit szeretnél csinálni?-mosolygott rám.
-Tudsz röplabdázni?-pislogtam rá bájosan.
-Nem.Nem igazán.-görbült le a szája.
-Akarod,hogy megtanítsalak?-csillant fel a szemem és felugrottam az öléből.
-Ha szeretnél.-mosolygott,majd ismét magához húzott és megcsókolt.Élveztem a csókját,ezért behunytam a szemem.Nem is tudom,ő mindig olyan szenvedélyesen és puhán csókolt.Annyira imádtam.
-Elhívjuk a többieket is?Mit szólnál egy fiúk a lányok elleni röplabda meccshez?Pont hatan vagyunk mind a két csapatban.-éltem bele magam és már kerestem is a névjegyzékben Mass számát.Liam csak bólintott,majd mosolygott egyet és tovább nézte a tévét.Én elvonultam a hátsó szobába,hogy ne zavarjam meg a foci nézésben.Mass elég nehezen vette fel.Azt hittem,hogy megőszülök,mire végre beleszólt.
-Mondd..-mondta álmosan.
-Aludtál?-kérdeztem kicsit bizonytalanul.Tudtam,hogyha felébresztik,akkor iszonyatosan mérges tud lenni.
-Aha,valami olyasmi.Miért hívtál?-sóhajtott egy nagyot.
-Pillanat,beveszem a beszélgetésbe a többieket is,azzal felhívtam Bonniet,Lexyt,Anat és Dominicát.
-Sziasztok lányook!-visítottam bele a telefonba.Azt hiszem kevesebb időt kéne Mass-el töltenem.Teljesen átragad rám a viselkedése,de sebaj.
-Sziasztok!-köszöntek szinte egyszerre.
-Mmmm...-morgott egyet Massie is.Ezt köszönésnek vettük.
-Szóval arra gondoltam,hogy ma mivel úgyis unalmas nap van,lemehetnénk a partra röplabdázni.Lányok a fiúk ellen.Pont meg lenne a csapat.Benne vagytok?-kérdeztem izgatottan.
-Naná!-mondta Bonnie.
-Hogyne!-örvendezett Ana is.
-Csak természetes!-nevetett Lexy.
-Dominica?Massie?-kérdeztem egy rövidke csend után.
-Én benne vagyok.-válaszolt Dominica.Mindannyian Massie válaszára vártunk.Körülbelül egyszerre mind az öten beleordítottuk a telefonba a nevét.
-Mi van?Istenem,még aludni sem lehet?-válaszolt mérgesen.
-Eljössz a partra röpizni?-kérdezte engem megelőzve Bonnie.
-Felőlem.Mikor?-kérdezte és szinte láttam magam előtt,ahogy feltápászkodik az ágyból és bosszúsan nézi az ágy végébe ragasztgatott matricákat.
-Szuper!Körülbelül egy óra múlva.Mindenkinek jó?-kérdeztem újból.
-Igen.-válaszolt bele mindenki.
-Lealázzuk őket!-mondtam sunyin egy ördögi kacaj kíséretében.
-Hallottam!-szólt ki a nappaliból Liam.Csak nem hallgatózott?Nem érdekes.Elköszöntem a lányoktól és visszamentem a nappaliba.Liam éppen valakinek sms-t írt.Én rávetődtem az ágyra és kivettem a kezéből a telefont.
-Ki az akivel írsz?-néztem volna a kijelzőre,de ő kivette a kezemből a telefont.
-Ez magán jellegű üzenet.Mindent megnézhetsz,csak ezt nem.-mondta és a zsebébe mélyesztette a telefont.Én mérgesen ránéztem,majd felálltam és átültem a másik kanapéra.Karjaimat a mellem előtt keresztbe fontam és néztem a tévében ide-oda szaladgáló embereket.Liam csak hosszasan nézett a gyönyörű barna szemeivel.Éreztem magamon a pillantásait,ahogy végigméreget.Minden porcikámat megnézni.
-Emily...-kezdte halkan.
-Mondjad!-vágtam rá dühösen.
-Én..én..sajnálom.Csak egy régi barátom volt,aki lány és itt van a városban.Szóval féltem,hogyha megnézed,akkor féltékeny leszel és itt hagysz.-mondta el artikulálva,én végig az arcát néztem és a föl-le emelkedő mellkasát.Nem szóltam semmit,csak hallgattam a pasast,aki ordított a tévében."Micsoda gól!Emberek!Micsoda gól!A Manchester ma igazán jó formában van!"
-Most nagyon haragszol?-kérdezte boci szemekkel.
-Ha megnézhetem az üzeneteket,akkor nem.-válaszoltam rá lazán.Ő ránézett a telefonjára,majd rám,majd újra a telefonjára és megint rám.Kinyújtotta a kezét és átadta a telefont.Én kerek szemekkel néztem rá.Őszintén azt hittem,hogy nem fogja odaadni.
-Hogy tudd,mennyire szeretlek.Nincsenek előtted titkaim.-mondta és az ölembe csúsztatta a telefont.Én megfogtam,feloldottam a zárat és az üzeneteire mentem.Az utolsó üzenet egy Pezz nevezetű lánytól érkezett.Megnyitottam a levelet és elkezdtem olvasni.Először azt hittem,hogy Zayn ex barátnője az,de nem.
Pezz:Szia Liam.:)♥
Liam:Szia Pezz.Annyira régen beszéltünk.Hogy vagy?:)
Pezz:Bizony régen.Én megvagyok.Na és veled mi újság?:D
Liam:Hát..van barátnőm.:)
Pezz:Óh..tényleg.:) Hogy van Danielle?:)
Liam:Hát azt tőle kell megkérdezned.A barátnőmet Emilynek hívják!:)
Pezz:Á,értem.Szeretné megismerni.Biztosan jól kijövünk majd egymással.Tali a parton egy óra múlva?;)
Liam:Nekem jó.
Pezz:Akkor viszlát ott.:))♥♥ :*
-He?-csak ennyit tudtam mondani és egy grimaszt vágtam.Még hogy jóban leszünk.Pff...Már az üzenetekből is kiderült,hogy nyomul Liamre.Ő pedig vagy nem vette észre vagy nem is bánja.
-Mi a baj?-nézett rám értetlenül Liam és visszavette a telefonját.
-Semmi.És hány éves ez a Pezz?-tettem úgy,mintha annyira érdekelne és barátkozni akarnék vele.
-23,de miért?-nézett furcsán.
-Hogy mennyi?!-csúszott ki a számon,a gondolatom.
-Valami problémád van vele?-kérdezte kicsit flegmán.Én csak ráztam a fejem és néztem magam elé bambán.Liam felállt és kiment a konyhába.
-23 éves?Mi a francot akar ez Liamtől?És jóban leszünk?Jó vicc.Liam az enyém és ha harcolnom kell érte egy ribivel,akkor harcolok!-motyogtam magamban,amikor megcsörrent a telefonom.
-Mi van?-szóltam bele anélkül,hogy megnéztem volna,hogy ki hív.
-Neked is szia.-szólt bele kicsit sértődötten Mass.
-Jaj bocsi,csak kicsit ideges vagyok.-mentegetőztem.
-Miért?-kérdezte és csöndben maradt.
-Hát...-kezdtem volna el,de ő közbevágott.
-Mindegy.Mikor jöttök,mert mi már itt vagyunk.-hadarta el.
-Mindjárt ott vagyunk.-mondtam,majd köszönés nélkül kinyomtam a telefont.Bementem a hálószobába és egy nagy táskát ráncigáltam elő a szekrényből.Tettem bele plédet,naptejet,napszemüveget,labdát,bár nem kimondott röplabda volt,de egynek megfelelt.Belepakoltam a bikinimet és Liam úszónadrágját.A hátamra kaptam a táskát,belebújtam a lábujjas papucsomba és kislattyogtam a konyhába.
-Te hová mész?-kérdezte Liam,miközben egy nagy szendvicset tömött magába.
-A partra.Te nem jössz?-kérdeztem komor arccal.
-De nem csak egy óra múlva kell mennünk?-nézett olyan csodálkozva,mintha még életében nem látott volna és nem hallott volna embert beszélni.
-A többiek már ott vannak.Csak ránk várnak.Jössz vagy nem?-doboltam a konyhaszekrényen az ujjammal.
-Megyek.-mondta halkan és kiment az ajtón,olyan erővel,hogy majdnem fellökött.
-Azért vigyázhatnál!-szóltam utána,de ő csak megvonta a vállát és belebújt a papucsába.Na szép!Kimentünk a házból,bezártuk az ajtót és a kaput,majd a part felé vettük az irányt.Egymás mellett mentünk,de olyanok voltunk,mint két idegen.Amikor Liam keze az enyémhez ért,megrázkódtam.Olyan volt,amikor először voltam szerelmes és a fiú hozzám ért.Liam ujjai lassan összekulcsolódtak az enyéimmel.Egymásra néztünk és mind a kettőnk szemében volt egyfajta csillogás,ami azt jelentette,hogy fejezzük be a durcizást és szeressük egymást.Abban a pillanatba úgy éreztem,hogy ugyanarra gondolunk.Megálltunk,egymással szemben és megcsókoltuk egymást.A rohanó emberek közül nagyon kitűntünk.Akkor úgy éreztem,hogy egy lélek vagyunk két testben.Amikor befejeztük a csókunkat,Liam rám mosolygott és éppen indultunk volna tovább,amikor egy lányt láttunk magunk előtt és úgy nézett minket,mintha földönkívüliek lettünk volna.
-Szia Pezz!-engedte el Liam a kezem és a lányhoz ment,majd megölelték egymást.Amikor elengedte a kezemet,hirtelen mindenem üres volt.És ahogy ölelkezett azzal a lánnyal,legszívesebben otthagytam volna őket,de erősnek kellett maradnom és meg kellett mutatnom a ribinek,hogy Liam csakis az enyém és senki másé.
-Em,ő itt Pezz,Pezz,ő itt Emily.-mutatott be minket egymásnak Liam.
-Én a kezemet nyújtottam volna,de a táska,ami a vállamon volt,leesett a földre.Fel akartam venni,de Liam gyorsabb volt.
-Hagyd csak.Majd én viszem.-mosolygott és kacsintott.
-Köszönöm.-suttogtam és egy puszit adtam az arcára.Pezz megköszörülte a torkát és a felém nyújtott kezére nézett.
-Oh ezer bocs.Emily Parker vagyok.-ráztam meg a kezét,közben alaposan végigmértem.
-Perrie Evans.Örülök,hogy megismertelek.-játszotta a jó pofit.Már értem,hogy miért gondolta Liam azt,hogy féltékeny leszek.Hosszú,barna haj,sötét szemek,10 kg smink,hatalmas mellek kidobva,darázsderék,extra mini szoknya,10 cm-es magassarkú.Én soha nem lehettem volna olyan,de nem is akartam.Tudtam,hogy Liam csakis engem szeret és eszébe sem jutna azzal a csajjal kikezdeni.Vagy talán tévedtem?

***

-Jézusom!Már éhen halok!Hoztál kaját?-ugrott a nyakamba Niall,amikor a partra értünk.Egy lélek sem volt ott.Hiába,ha a sztárok lazulni akarnak,olyan helyet kell keresni,ahol nincsenek rajongók és fotósok.
-Niall,gondoltam rád.-mondtam mosolyogva és egy extra méretű gofrit nyújtottam elé,amin csokis hab volt.Ő  kivette a kezemből és mohón enni kezdte.
-Niall!Ne olyan gyorsan!Nem akarom,hogy beteg legyél.-szólt oda Mass,miközben felém lépdelt.
-Szia Mass!Készen állsz egy oltári nagy röpi meccsre?-kacsintottam rá,majd elnevettem magam.
-Naná!Csak kár,hogy nem tudok.-vonta meg a vállát és ő is nevetett.
-Mi az,hogy nem tudsz?Hiszen versenyeken is voltál.-néztem rá csodálkozva.
-Az már régen volt,de megpróbálok az összes tudásom szerint játszani.-mondta,majd pacsiztunk egyet.Liam és Perrie éppen akkor értek a partra.Nagyon bele voltak merülve a beszélgetésbe.Liam még köszönni  is elfelejtett.
-Ki az a csaj?-lépett hozzánk Dominica.
-Perrie.Liam egyik lány barátja.-csóváltam a fejem,majd Dominicára néztem.-Amúgy te hogyhogy itt vagy?Nem Budapesten laksz?-kerekedtek ki a szemeim.
-Anyu megengedte,hogy Harryvel lakjak.Szerinte nagyon rendes és azt mondta,hogy úgyis Londonban kapott munkát,szóval majd hamarosan ő is költözik.-magyarázta,amikor egy hatalmas sikítást hallottunk.Mindenki a hang irányába nézett,később pedig rájöttünk,hogy Louis be akarta vinni Lexyt a vízbe,amiben Zayn is közreműködött.
-Na akkor kezdődhet a mérkőzés?Fiúk,lányok!Hálóhoz!-utasított mindenkit Bonnie.Louis letette Lexyt,Zayn pedig,mint a villám a hálónál termett.Mindenki felállt a helyére.Mass ment feladónak,Lexy és Bonnie leütőnek,Ana hátsóközépnek,Dominica ment nyitóhelyre,én pedig mellé.A fiúknál Louis volt feladó,Josh és Harry leütő,Zayn hátsóközép,Niall a nyitó helyen,Liam pedig mellette.
-És én?Én nem játszhatok?-kérdezte Pezz.-mindenki(Liamet kivéve) felé fordította a helyét és egy "Te most komolyan velünk akarsz játszani?Takarodj haza!" nézéssel "jutalmazta" a kérdést.
-Te nálunk vagy csere.-mondta Massie.
-Akkor üljek a kispadra?-nézett értetlenül.
-Jézusom!Nem is szőke és olyan hülye,mint a föld.-jegyezte meg Bonnie kicsit hangosan.Erre Pezz odakapta a fejét és meg tudta volna ölni Bonniet.Ezt Zayn észrevette és közbelépett.
-Figyelj csak!Hozz nekünk légyszi innivalót.Sajnos azt elfelejtettünk hozni.Körülbelül 2 km-re van innen egy Starbucks.Onnan hozz mindenkinek valamilyen jégkását.Utána beállhatsz.-mondta mosolyogva.Perrie először egy "Te most viccelsz?Le fog törni a körmöm!" nézéssel válaszolt,majd eltipegett.Mindenki csak röhögött,de Liam nem.Ő gyilkos pillantásokat vetett Zaynre és Bonniere,akiket ez nem igazán zavart.
-Vesztesek kezdenek!-dobtam át a labdát Niallnek,aki kétségbeesetten nézett szét a pályán.
-Niall!Üss bele!Megmutattam!-kacsintott Mass,majd mosolygott.Niall csak bólintott,majd úgy átütötte a labdát,mint egy profi.Dominica beadta Massnek,aki feladta Bonnienak.Bonnie felugrott és leütötte a labdát.A fiúk csak álltak,mint a szobor.
-1:0!Szép volt lányok!-hallottunk egy férfi hangot.Majd megláttuk Mass bátyját.
-Ryan!Hát te?Mit keresel itt?-integetett Mass a tesójának.
-Anyu mondta,hogy figyeljek rátok,de nincs kedvem óvóbácsit játszani.Lehetek a bíró?-kérdezte mosolyogva.Mi,lányok hevesen bólogattunk.Igazából kisebb korunkban mind az öten szerelmesek voltunk Mass bátyjába.Mass pedig mindig elmondta neki.Ryan csak egy jót nevetett rajta.
-Fiúk?Megengeditek?-nézett a srácokra,akik még mindig megdermedve álltak Bonnie előző ütésétől.
-Persze.Legalább,majd te kiállítod,aki szabálytalankodik.-mondta Louis nevetve.Ezen csak nevettünk,de folytattuk a meccset.A következő nyitó Bonnie volt.A fiúk előre féltek a nyitástól és ahogy azt vártuk,természetesen átment a labda.A srácok nagy nehezen három ütésből átütötték,de mi visszaadtuk.A labda pont a hálón pattant és Mass felugrott,a srácok térfelére lökte a labdát és újból szeretünk egy pontot.

***

-Szép volt lányok!-kiáltottam,majd egy csoportos ölelésre gyűltünk össze.A fiúkat megvertük 25:2-re.Persze majd ezentúl tanítani fogjuk őket. 
-Már be is fejeztétek?Engem nem is hagytatok játszani!-jött vissza két tálcányi jégkásával Pezz.Mi összenéztünk a lányokkal és elmosolyodtunk.
-Nem akartuk,hogy letörjön a körmöd.-mondta Ana.Erre minden lány odament hozzá pacsizni és elnevettük magunkat.
-Oh,mellesleg nagyon köszi az innivalókat.-ment oda Lexy és "véletlenül" meglökte a tálcát.Az egész jégkása Perrie fehér pólójára ömlött.Az körülbelül úgy nézett ki,mint valami bohóc ruhája.Minden színből volt rajta.
-Ki ez a csaj?-lépett mellém Ryan.
-Liam egyik lány barátja,de tök rá van nyomulva Liamre,de ő ezt nem veszi észre.-magyaráztam neki unottan,mire felhúzott szemöldökkel rám nézett és egy féloldalas mosolyt villantott felém.
-Egész jó picsa.Mondjuk kíváncsi lennék rá,hogy hányan baszták már meg.-mondta komolyan.
-Na de Ryan!Mégis hogy gondoltad ezt?-nevettem el magam.
-Most miért?-kérdezte ő is nevetve.Kicsivel később már mind a ketten a földön voltunk a nevetéstől.Már csak azt láttuk,ahogyan Perrie elejti a másik tálcát és kétségbeesetten nézi a fehér pólóját.
-Mentőt hívjunk?-nevetett már Mass is.
-Oh várj!Segítsek?-ment oda Louis is és az üveg ásványvizet ráborította.
-Te normális vagy?-kérdezte kicsit idegesen a csaj.
-Most már nem színes.-vigyorgott idétlenül Josh.Körülbelül mindenki a földön fetrengett a nevetéstől.Életem addigi legszebb pillanata volt.
-Gyere Pezz.Menjünk haza.-hallottam Liam hangját,majd amikor felnéztem,láttam,hogy a derekát ölelgetve kíséri haza.Megvártam,amíg Ryan kellőképpen kinevette magát és rávettem,hogy menjünk utánuk.Úgy is lett.Olyan halkan mentünk,mint a macskák.Egy sarkon fordultunk le és akkor egy olyan látvány tárult elénk,ami soha nem szerettem volna látni.
..................
Komikat írjatok!:))

=D

17.fejezet.*

*Bonnie szemszöge*

Már lassan egy hónapja,hogy nem láttam Zaynt.Nem hívott,nem írt,semmi életjelet nem adott magárólA barátaim tartották bennem a lelket és egy fiú osztálytársammal,Tobyval is rengeteget lógtam együtt az utóbbi időkben.Szinte minden nap együtt voltunk és egymásnál aludtunk.Rengeteget hülyéskedtünk.Egyik nap éppen átmentem hozzá és elkezdtünk nézni egy rajzfilmet.A Spongyabobot.Imádtuk mind a ketten.A főcímdalt együtt énekeltük.Ő ült a földön én pedig a kanapén feküdtem.Kicsivel később rájöttünk,hogy egész nap Spongyabob fog menni a tévében.Mi örültünk neki a legjobban.Egyszer úgy éreztem,hogy nagyon álmos vagyok,így magamhoz öleltem egy kispárnát és lehunytam a szemem.

***

-Zayn!Kérlek ne menj el!Maradj itt velem!-kiáltottam,de egy tapodtat sem tudtam menni,csak összerogytam és hagytam,hogy az eső áztassa az arcomat.Zayn egyszer visszafordult és letérdelt elém.Én a szemébe néztem és reménykedtem,hogy nem fog elmenni tőlem örökre.

-Ugye velem maradsz?-kérdeztem alig hallható hangon.Ő nem szólt semmit,csak nézett.Felsegített a földről és egy szikla pereméhez vezetett.Rám adta a kabátját és megcsókolt.Olyan érzés volt,mint amikor életemben először csókolóztam.Próbáltam magamhoz közel tartani,de ő mindig is erősebb volt,mint én.Megfogta a csuklómat és mélyen a szemembe nézett.Ezután elengedte a kezem és levetette magát a szikláról.
-Zayn!Ne!-ordítottam és ugrottam volna utána,de valami megragadott hátulról és visszahúzott.
-Bonnie!Bonnie!-szólongatott valaki.Kinyitottam a szemem és Toby nézett rám aggodalmasan.-Jól vagy?-kérdezte.
-Jaj Toby,nekem annyira hiányzik!-borultam a nyakába és sírtam.

*Toby szemszöge*

Körülbelül egy órája nézhettük a Spongyabobot,amikor Bonnie fészkelődni kezdett a kanapén.Felnéztem és láttam,hogy elaludt.Nem tudom,hogy kiskorától alszik úgy vagy csak aznap volt a kivétel,de a hüvelykujját a szájába tette és úgy aludt.Olyan volt,mint egy kislány.Egy kislány,aki sebezhető és törékeny,aki ha bárki hozzáér,egyből semmivé lesz.Elindultam a szobámba,hogy hozzak neki egy takarót.Közben azon gondolkodtam,hogy hogyan mondhatnám meg neki,hogy kedvelem.Bementem a szobámba és kihoztam egy FC Barcelonás takarót.Tudniillik a kedvenc csapatom volt.A szemem megakadt egy rózsaszín plüss malacon.Amióta Bonnie nálam van mindig azzal aludt.Megfogtam és levittem.A takarót ráterítettem.Ő halványan elmosolyodott.A malacot mellé tettem,majd leültem a földre,halkabbra vettem a tévét és úgy néztem tovább.Már én is majdnem elaludtam,amikor hallottam,hogy Bonnie Zayn nevét kiabálta.Gyorsan feltápászkodtam a földről és ébresztgetni kezdtem,de semmi hatása nem volt.Az arcán folytak a könnyek és valami olyat kiabált,hogy ne hagyja ott vagy ne menjen el.Nem tudom.Amikor már rázta a zokogás,elkezdtem szólongatni.Végül kinyitotta a szemét rám nézett és sírt.Igyekeztem megnyugtatni.Nehezen bár,de végül sikerült.

*Bonnie szemszöge*

Amikor kellőképpen lenyugodtam,tovább néztük a rajzfilmet.Éppen egy olyan jelenet volt,amikor Spongyabob valami oknál fogva leveszi Csigusz házát.Neki kivan a feneke,majd Spongyabob visszateszi rá a házat és újra leveszi,de akkor már van Csiguszon alsógatya.Vicces volt.Ekkor megcsörrent Toby telefonja.Ő meglátta a képernyőt és kikerekedett a szeme.

-Ki az?-kérdeztem kíváncsian és meg akartam néni a kijelzőt,de ő a mellkasához szorította és nem mutatta meg.
-Senki.Mindjárt jövök.-mondta,majd felállt és kiment a konyhába.
-A senkivel is lehet beszélgetni?-tettem keresztbe a karomat durcásan és magamban motyogtam.Körülbelül 15 percig beszélgetett a "senkivel".Amikor visszajött,leült mellém és bámulta a tévét,mintha semmi sem történt volna.Én a malacot ölelgettem és egyre csak őt néztem haragosan.Amikor rám nézett lehervadt a készülő mosoly az arcáról.
-Mi az?-kérdezte.
-Kivel beszéltél?-kérdeztem megint csak kíváncsian.
-Senkivel.-mondta és maga elé bámult.
-Ó,tényleg?15 percig beszélgettél "senkivel"?-emeltem fel a hangomat.
-Jól van!Egy haverom volt.Valami számítógépes játékról kérdezett.-mondta ő is és felállt.
-És ezt nem lehetett megmondani?-mentem utána,közben végig a mellemhez szorítottam a malacot.
-Sajnálom.-fordult meg hirtelen és a mellkasához szorította a csuklómat.A malac így kiesett a kezemből és szomorúan néztem rá.-Én...azt hiszem..kedvellek téged.-mondta Toby és lehajtotta a fejét.
-Hogy mi van?-értetlenkedtem.
-Jól hallottad.-mondta és a szemebe nézett.
-Toby,én..én..igazán szeretlek,mint barát.Sajnálom,de köztünk nem lehet több.Nekem bará..-magyaráztam halkan,de ő közbevágott.
-És ha ő soha nem jön vissza?Ha lelépett?Akkor örökre várni fogod,ahelyett,hogy élnéd az életed és kipróbálnál új dolgokat?-mondta kicsit az alaphangjánál hangosabban.Igaza volt,de én szerettem Zaynt és vártam rá.Akármeddig.
-Kezdhetjük megint?-néztem rá mosolyogva.Bólintott és ő is mosolygott.
-Szóval ki hívott?-tértem vissza.
-Az egyik haverom,valami számítógépes játék miatt.-ismételte.-Kimegyünk a kertbe?-kérdezte.Én bólintottam és kimentünk a kertbe a malacommal együtt.Ott volt egy nagy függőágy a két fa között.Toby lefeküdt én pedig már szinte rajta feküdtem.Az egész napot szerelmi,cikis és horror sztorik mesélésével töltöttük.Különben hihetetlen,hogy mennyire rendes srác.Nem is tudom,hogy miért nem beszéltünk gyakrabban.Estefelé még mindig kint feküdtünk és néztük a csillagokat.Ritka dolog az,amikor Londonban lehet a csillagokat látni.Én csak feküdtem Toby mellkasán és éreztem,ahogyan az föl-le mozog.Hallgattam a szívverését,ami felgyorsult,ahányszor megmozdultam.
-Toby,én nem is tudom,hogy mi lenne velem nélküled.-mondtam,majd utána mélyen beszívtam az illatát.
-Valószínűleg otthon gubbasztanál,sírnál,vagdosnád magad,szomorú lennél.-mondta és megpuszilta a fejem búbját.
-Lehet.-mondtam,majd felültem a függőágyban és Zaynre gondoltam.
-Mutatni szeretnék neked valamit,de öltözz föl jól,mert kezd hűvösödni.-mondta.Én kicsit furcsán néztem rá,de bementem a házba,magamra vettem a kabátomat és készen álltam a meglepetésre.Egy erdő felé vettük az irányt.Soha nem voltam még ott,pedig kiskorunkban szinte minden erdőt körbejártunk.Szóval egy tónál lyukadtunk ki.
-Ülj le,mindjárt kezdődik.-mondta.Én hallgattam rá és leültem a fűbe.
-Elmondod,hogy mi?-kérdeztem.
-A meglepetés.-mondta titokzatos hangon.-Ó,a francba!Otthon felejtettem valamit.Fél óra és itt vagyok.-mondta és elindult vissza.Én felálltam és mentem volna utána,de addigra már eltűnt a sötét erdőben,nekem pedig semmi kedvem nem volt eltévedni az éjszaka kellős közepén egy ismeretlen erdőben.Körülbelül 5 perce ülhettem ott és néztem a vizet,amikor hallottam valami mozgolódást az egyik fa mögött.
-K..ki van ott?-fogtam egy kis botot a kezembe.Semmi válasz nem jött,ezért tettem pár lépést a fa felé.-Gyere elő vagy megverlek.-mondtam remegő hangon.Ekkor egy ismerős alak bújt elő a fa mögül.
-Kérlek,ne bánts.-mély hangja miatt a hideg futott végig a hátamon.
-Zayn?-kérdeztem kicsit bizonytalanul.
-Igen.Én vagyok.-mondta és bár nem láttam,de tudtam,hogy mosolygott.Közelebb mentünk egymáshoz,és megcsókolt.Abban a pillanatban tűzijátékok szálltak fel az égre és hatalmasat durrantak.A fényük miatt láthattam Zayn arcát.Semmit nem változott és csak egy hónapja nem láttam,de olyan volt,mintha már ezer éve nem láttam volna és az arca rengeteget változott volna.
-Eltűntél.Miért nem írtál?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Akartam,de...-hajtotta le a fejét.
-De?És mégis miért mentél el ennyi időre?El tudod képzelni,hogy min mentem keresztül?-kiabáltam.
-Ssshh.Nyugodj meg.Később minden elmagyarázok.A lényeg,hogy most már itt vagyok veled és soha többé,senki nem választhat szét minket.-mondta és a kezeimet a szájához emelte,majd egy hosszú puszit nyomott rájuk.A szavai miatt az egész testemen melegség futott át.Soha egyetlen fiú sem mondott még nekem hasonló szavakat.
-Zayn..én..én..én annyira szeretlek!-fontam a nyaka köré a karomat,majd megcsókoltam.A nyelve lassan utat keresett a számba.Hihetetlenül élveztem azt a jelenetet.

***

-Toby!Azt mondta,hogy visszamegy fél óra múlva!Mi lesz ha nem talál ott?-mondtam kétségbeesetten.
-Ez miatt ne fájjon a fejed.Beszéltem ma vele és már nem megy vissza.-mondta Zayn és tovább folytatta a nyakam csókolgatását.Én nem szóltam semmit,csak a hajába túrtam és behunytam a szemem.Ő lehámozta rólam a pólómat,majd a nadrágot is.Ezután felültem és lehúztam róla a pólót,majd végigsimítottam a hasán.ezután beakasztottam az ujjamat a nadrágjába.Lassan elkezdtem húzni lefelé.Ő felállt és kibújt a nadrágjából.Ezután fölém hajolt és a fogával levette a melltartóm pántját,majd a kezével kicsatolta és a háta mögé dobta.Ezután a nyakamtól kezdte a puszikat és haladt lefelé.A mellemnél kicsit elidőzött,szívogatta,harapdálta,majd megint haladt lefelé.Amikor a bugyimhoz ért,elkezdte dörzsölni az anyagot.Már egy jó ideje csinálhatta,akkorra az arcom már tiszta vörös lehetett.Éreztem,ahogy tüzel.Ezután eltávolította rólam a még meglévő ruhadarabot,majd a lábaim közé fészkelte magát és elkezdte nyalogatni,szívogatni.Ráadásképpen amikor már majdnem elmentem,gyengéden meg is harapott.Ez egy hatalmas sikítást váltott ki belőle.Szerencse,hogy senki nem volt a házban csak mi.Tesóm a barátnőjénél,anyu pedig a babával a kórházban.Szóval miénk volt a lakás.Zaynt lefektettem az ágyra,majd a körmömet végighúztam a hasán,aztán amikor a bokszeréhez értem,erősen megmarkoltam a már púposodó anyagot.Zayn erre egy hatalmasat nyögött.
-Jézusom Bonnie!Voltál már te együtt fiúval?-kérdezte lihegve.
-Egyszer.-mosolyogtam,majd megcsókoltam.
-Csak mert baromi jól csinálod,amit csinálsz.-mondta és rám kacsintott.Én csak mosolyogtam,majd a kezemet elkezdtem föl-le húzogatni rajta,először szép lassan,majd gyorsítottam a kézmozgásomon,közben a nyelvemmel nyalogattam a végét.
-Úúúristen!Bonnie!-kiabálta Zayn.Én egy pillanatra abbahagytam és kérdőn ránéztem.
-Valamit rosszul csinálok?-kérdeztem halkan.
-Dehogyis!Folytasd csak.-mondta és mosolygott,majd a könyökére támaszkodott és nézte a tevékenységemet.Bevettem a számba és elkezdtem nyaldosni.Zayn közben felült és a hajamat simogatta.Amikor kivettem a számból egy pukkanó hangot hallottam.Ezután Zayn még húzogatta rajta a kezét és fehéres váladék lövellt ki belőle.Egyenesen a mellkasomra.A nadrágja zsebéből elővett egy gumit és felhúzta.Majd lefektetett az ágyra és lassan belém hatolt.Elkezdett föl,le mozogni.Először lassan,majd miután úgy gondolta,hogy megszoktam a méretét,egyre csak gyorsabban.Amikor már nagyon gyors volt én csak ziháltam és alig kaptam levegőt,de iszonyatosan élveztem.Egy hirtelen mozdulattal felemelt a combomnál fogva és nekinyomott a falnak.Erős karjaival föl,le emelgetett.Én csak nyögtem,majd a fejemet a mellkasára hajtottam,közben pedig a hátát karmolásztam,amitől még gyorsabban csinálta.
-Nem bírom Zayn!-mondtam,és beleharaptam a vállába.
-De bírod.Még csak egy kicsit.-mondta és megcsókolt.Pontosabban lesmárolt.Annyira vad volt és heves.A kezeivel a derekamat szorította,ami egy kicsit fájt és tudtam,hogy ott lesz a nyoma.Amikor Zayn száját hosszú,férfias nyögés hagyta el,én abban a pillanatban felsikoltottam és ahhoz,hogy azt elfojtsam muszáj volt a mellkasához nyomnom a számat.Ő lassan visszafektetett az ágyra,majd kihúzta magát belőlem.Én csak feküdtem ott,mint egy darab fa.Meg sem bírtam mozdulni.Fájt mindenem.Zayn kidobta az óvszert,majd lefeküdt mellém.
-Ügyes voltál.Egyetlen lány sem volt még ennyire határozott,mint te.-mondta,majd megpuszilta az arcomat.
-Haha!Köszi.Ezt bóknak veszem.Amúgy nekem sem volt még dolgom ilyen pasival,mint te.-mondtam és nehezen felé fordultam.
-Milyen vagyok?Mondd el kérlek.-simogatta meg az arcomat.
-Elsősorban is szexi,erős,határozott,durva és egyszerre gyengéd...hmm..lássuk csak.Nem sorolom föl,mert akkor még egy év múlva is itt lennénk.Inkább mondd el,hogy hol voltál.-tereltem el a témát.
-A szüleimnél.Anyu kórházban volt és mellette akartam maradni,amíg ki nem engedik.-magyarázta.
-És ezt miért nem mondtad?Én meg azt hittem,hogy valami bajba keveredtél.-néztem a szemébe.
-Én?Bajba?Ugyan már!Nem olyan vagyok én.-nevetett.-Anyu valami függönyt akart feltenni,aztán leesett és elvesztette az eszméletét.Enyhe agyrázkódása lett.-mondta,mintha csak a gondolatomban olvasna.
-És jobban van már?-kérdeztem kicsit aggódóan.
-Persze.Jaj tényleg.Küldött neked valamit.-mosolygott és a kabátjához lépett.Elővett belőle egy dobozt és átnyújtotta nekem.
-Mi ez?-kérdeztem,és ránéztem.
-Nem tudom.Azt mondta,hogy ki ne merjem nyitni,amíg oda nem adtam neked.-mondta és megvonta a vállát.Felnyitottam a doboz tetejét és egy nyaklánc volt benne.Kivettem és megmutattam Zaynnek,aki kikerekedett szemmel nézte.
-M..mi az?Miért nézed így?-értetlenkedtem.
-Ez az a nyaklánc,amit anyu mindig hordott.Van még a dobozban valami?-kérdezte.Én visszanéztem és ott volt benne yg papír.Széthajtottam és elolvastam.
"Kedves Bonnie!Örülök,hogy boldogok vagytok Zaynnel.Bocsánat,hogy miattam nem láthattad egy hónapig.Azt gondolom,hogy ez a nyaklánc téged illet.Én kaptam a nagymamámtól."Odaadtam Zaynnek a papírt és csak bámultam a nyakláncra.A medál csak egy kör volt,ami olyan volt,mint a Hold.
-Anyu azt gondolja,hogy te vagy nekem az igazi és ezért adta neked.-mondta,majd a nyakamba csatolta a láncot.
-De ez..én ezt nem fogadhatom el.-mondtam és vettem volna ki a nyakamból,de ő nem engedte.
-Ha anyu neked adta,az nem véletlen.Ő nem ad oda akárkinek akármit.-magyarázta.
-De a húgaid...-kezdtem volna bele a mondókámba.
-Nem.Ezt neked adta.Amikor egyszer megkérdeztem,hogy az mi,akkor azt mondta,hogy ezt annak a lánynak fogja adni,aki szerinte hozzám való.Tehát neked.-mosolygott,majd egy csókot nyomott a számra.Én nem szóltam semmit,csak visszadőltem az ágyba és tovább bámultam a medált.Valóban én lennék Zaynnek az igazi?És ezt az anyukája honnan tudja?Kavarogtak a fejemben a gondolatok.Ezt pedig Zayn zavarta meg,amikor a nyakamhoz dörgölőzött és elaludt.
.........
Remélem tetszik.:D Írjatok komit!