11.fejezet.*

*Zayn szemszöge*

Este éppen lefeküdni készültem.Pontosabban Pezz-el heves csók csatában voltunk,amikor megcsörrent a telefonom.
-Sajnálom Pezz,de ezt fel kell vennem.-néztem rá szomorúan.
-Rendben van.Menj csak.-mosolygott rám.Perrie olyan megértő volt velem mindig.Soha nem féltékenykedett és akármiről tudtam vele beszélgetni.Például a foci meccs eredményeiről vagy bármi.
-Halló?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Zayn.Át tudsz most jönni Bonniehoz?-kérdezte egy női hang.
-Először is nem.Másodszor ki a franc vagy?-mondtam kicsit flegmán.
-Emily.Légyszíves!Nagyon fontos lenne.Bonnienak szüksége van rád.
-Mégis miért?-kezdtem kicsit izgatott lenni.
-Mert muszáj jönnöd!-kiabálta.
-Jó,rendben megyek.Melyik utca?-kérdeztem halkan,mert féltem,hogy megint kiabálni.fog.
-Bubble street 21.-mondta,majd kinyomta a telefont.Szomorúan visszaballagtam a szobába,ahol Perrie már majdnem aludt.
-Figyelj Pezz,el kell mennem Bonniehoz.Nem tudom,hogy mi történt,de muszáj mennem.Sajnálom.Ígérem,hogy amint visszaértem bepótolunk mindent.-simogattam meg az arcát,majd egy apró puszit nyomtam a szájára.Meg sem vártam a reakcióját hanem lesiettem a lépcsőn.Mi a francért kell nekem pont ahhoz a lányhoz mennem,akivel úgymond randiztam amikor koncert volt.Én abszolút nem gondoltam komolyan semmit.Amikor a megadott házhoz értem,halkan bementem,ahol Emily szintem nekem ugrott.
-Na végre,hogy itt vagy!Gyere fel!-húzott fel a lépcsőn.Én engedelmeskedtem neki,mert nem nagyon volt kedvem veszekedni.Amikor felértünk az emeletre,egy szobába vezetett.Nagyon csinos szoba volt.A fal kék volt és tele volt ragasztgatva sztárok képeivel.Többek között az enyémmel is.Aztán egy két személyes ágyon feküdt Bonnie betakarózva.A keze a földre lógott,a csuklója pedig be volt kötve.Hosszú barna haja az arcába omlott.Leültem mellé és kisöpörtem a hajat az arcából.Hihetetlenül gyönyörű lány.Nem hittem volna,hogy így gondolom,de azt hiszem szerelmes vagyok.Mondjuk az egyáltalán nem legális,hogy egyszerre két lánnyal lehetek,így vagy Bonniet kell elfelejtenem vagy Perriet.Amikor észrevettem,hogy nyitogatni kezdi a szemét,mosolyogtam.Örültem,hogy felébred és tudunk beszélgetni,hogy mi volt olyan fontos,hogy idejöjjek.
-Jézusom!Zayn?Hát te meg...-kezdte volna el,de én befogtam a száját és kérdőn néztem Emilyre.
-Láttad a csuklóját?-bökött Bonnie felé.Én egy szó nélkül kezembe vettem a kezét és elkezdtem bontani a kötést.Párszor felszisszent,ekkor óvatosabb voltam.Amikor az utolsó sor fáslit is eltávolítottam,kerek szemekkel néztem a csuklóját.Tele volt mély vágásokkal.Amikor Bonniera néztem,ő is érdeklődve figyelte a saját kezét.Olyan volt,mint egy kiskutya,aki nem ért valamit.
-Miért csináltad?-fogtam meg puhán a vállát és mélyen a szemébe néztem.
-Hát...csak...miattad..-nyögte ki,de olyan halkan,hogy szerintem Emily nem hallotta mit mondd.
-Miattam miért?-fürkésztem arcát és szememben könnyek gyűltek össze.Ő nem szólt semmit csak lehajtotta a fejét és sírt.Én magamhoz öleltem és mélyen beszívtam az illatát.Ekkor megcsörrent a telefonom.Amikor kivettem a zsebemből,láttam,hogy Perrie írt sms-t.Szakított velem.Az írása szerint azért,mert nem bírja,hogy más lányokhoz megyek este és nem maradok vele.Ez nagyon bántott és szomorú voltam miatta,de abban a pillanatban valahogy nem érdekelt.Ott volt a karjaimban egy lány,aki tudom,hogy bármit megtenne csak azért,hogy a barátnőm lehessen.
-Ki volt az?Elég rémült fejed van.-kérdezte Bonnie kicsit viccesen.
-Perrie.Szakított velem.-mondtam komolyan.
-Jaj annyira sajnálom.És csak azért,mert eljöttél hozzám.-temette arcát a két tenyere közé,de én elvettem onnan és megsimogattam az arcát,majd biztatóan rámosolyogtam.
-Nincs semmi baj Bonnie.Már elég rég óta nagy a feszültség közöttünk.Ez csak idő kérdése volt,hogy mikor szakít valaki valakivel.-magyaráztam el a dolgot.
-Zayn..én..én..szeretlek.-mondta,közben éreztem,hogy remeg a keze az izgalomtól.
-Oh igazán?Akkor bizonyítsd be!-mosolyogtam rá kajánul.Szerintem nem tudta mire vélni ezt,mert elég érdekes arccal nézett rám,majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.Én visszacsókoltam,majd az ölembe vettem és elkezdtem simogatni a hátát.Ő a hajamba túrt és éreztem,hogy élvezi ezt az egészet.Én is élveztem.
-Már megbocsásson az ifjú pár,de magyarázzátok el,hogy akkor most mi van!-vetett véget a csókunknak Emily.
-Nem elég nyilvánvaló?-kacsintottam rá.
-Akkor ti most...jártok?-vágott egy grimaszt,ami elég viccesre sikeredett,mert Bonnie és én is elnevettük magunkat.
-Szerintem igen.-mosolyogtam Bonniera.
-Szerintem is.-adott egy puszit az arcomra és visszafeküdt az ágyába.Emily egy szó nélkül távozott a szobából és már csak mi ketten voltunk a szobában.

*Massie szemszöge*

-Massie!!Gyere le!Mondanom kell valamit!-kiabált anyu a földszintről.Én fájó szívvel hagytam ott a kedvenc sorozatomat a Family Guy-t,de muszáj volt lemennem,mert addig úgysem hagy békén.
-Mondd!-kiabáltam a lépcső tetejéről.
-Ugye emlékszel még Katy nénikédre?-mondta mosolyogva.
-Oh hát persze!A kedvenc nénikém.Csak nem ide jönnek Londonba?-csillant fel a szemem,mert valóban a kedvenc nénikém volt és már nagyon hiányoztak és régen láttam őket.
-Nem.Mivel már csak holnap mentek iskolába,így délután összepakolsz és egy bő hónapot náluk,Magyarországon fogsz tölteni.-mosolygott.
-Hogy mi van?-értetlenkedtem.
-Nem fogtad fel vagy csak nem hiszed el?-nézett rám unottan.
-Én nem mehetek Magyarországra.Ott lakik apu és nem hagyhatom itt pont most Londont!-néztem rá boci szemekkel.
-Ugyan miért?-értetlenkedett most ő.
-Miért?Miért?Azért,mert most szakítottunk Travisszel és éppen alakulóban van egy másik kapcsolatom és nem hagyhatom most itt.-magyaráztam neki gyorsan.
-Hát ha szeret úgyis utánad megy.Most pedig nincs vita!Menj vissza a szobádba és kezdj el pakolni.-parancsolt rám én pedig inkább nem kezdtem neki vitatkozni.Amint felértem a szobámba,ahol Dominica is ott csücsült.
-Na miért hívott le?-nézett rám kerek szemekkel.
-Megyek Magyarországra.-mondtam egykedvűen.
-Te jó Isten!Ez szuper!-ugrott a nyakamba.
-Ja nagyon..-dőltem be az ágyamba és eltakartam a szemem az egyik karommal.
-Te nem örülsz?Gondolj bele!Együtt megyünk majd plázázni.-kezdett el ábrándozni,amit én special utáltam.
-Nem Dominica!Nem megyünk plázázni együtt!Mivel te Budapestre mész én pedig Egerbe.Pontosabban ahhoz közelebb egy faluba.A nénikémékhez.-magyaráztam kicsit feszülten.
-Ja értem.Na és mi lesz Niallel?-tette fel azt a kérdést amire nem szerettem volna válaszolni.
-Ezért nem akarok menni!Anyu szerint ha igazán szeret akkor utánam jön,de hát jóformán alig ismerjük egymást!Hogy is szerethetne?!-borultam a nyakába és elkezdtem sírni.Pár percig úgy álltunk,amikor nyílt az ajtó.Niall lépett be rajta hatalmas mosollyal az arcán,de amikor meglátta,hogy sírok az a mosoly lehervadt az arcáról.
-Massie!Mi a baj?-szaladt hozzám és ölelt meg,én meg csak egyre csak törölgettem a szemem.
-Semmi.Csak véletlenül belenyúltam a szemembe.-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra,de nem sikerült.Niall hatalmas kék szemeivel nézett engem és várta az igazi választ.
-Magyarországon kell töltenem a fél nyarat.-böktem ki végül,de akkor már a vállán volt a fejem.
-És mi ezzel a probléma?Talán nem szeretsz ott lenni?-kérdezte úgy,mint egy ovis.
-De szeretek csak...csak..nem hagyhatlak itt!-roskadtam az ágyamra.
-Csak ennyi a baj?-ült le mellém és átölelt.
-Ez egy hatalmas baj!Mivel nem veled tölthetem a nyaram felét.-mondtam kétségbeesetten.
-Akár az egész nyarat együtt tölthetjük.ugyanis utánad megyek Magyarországra.-kacsintott rám.Azt hittem,hogy rosszul hallok.
-Tessék?Mit mondtál?-kérdeztem vissza.
-V-E-L-E-D M-E-G-Y-E-K!-betűzte le,mintha sík hülye lennék.
-Komolyan?-csillant fel a szemem.
-Szoktam én ilyennel viccelni?-vonta meg macsósan a vállát.Nekem sem kellett több,a nyakába vetettem magam és adtam az arcára egy hatalmas cuppanós puszit.Ő átölelt és teljesen magára húzott.Hosszasan néztünk egymás szemébe,amikor az ajkaink közeledni kezdtek egymáshoz.Már éppen csak egy hajszál választott el minket egymástól,amikor én felugrottam és a szekrényben kezdtem matatni.Dominica felállt az ágyról és kiment az ajtón.
-Most mi a baj?-jött hozzám Niall.Tulajdonképpen én magam sem tudtam,hogy mi is volt a baj.Talán féltem.
-Nem tudom Niall.Egyszerűen ez túl gyors nekem.-mondtam amit ilyenkor szokás.
-De ez csak egy ártatlan csók.Semmi baj nem lesz belőle.Különben meg el sem tudod képzelni,hogy mennyire akarlak téged.-hajolt közel a nyakamhoz és a fülembe suttogott.
-Mennyire?-mentem bele a játékba.Én is akartam és ő is.
-Gyere megmutatom.-csókolta meg a nyakamat,majd az ágyhoz vitt.Ott lefektetett és lassan,de határozottan az ajkát az enyémhez nyomta.A csókja annyira lágy volt és mégis szenvedélyes.Ezután lassan elkezdte simogatni az oldalamat.Én a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz.Lábaimmal átöleltem a derekát.
-Szeretlek Massie.-suttogta két csók között.
-Én is szeretlek Niall.Nagyon szeretlek.-súgtam a fülébe.Ekkor abbahagytunk minden dolgot és csak egymás szemét néztük.Tudtam,hogy ugyanarra gondol amire én.Hogy ott és akkor gondolatban megfogadjuk,hogy soha nem hagyjuk el egymást.Örökké egymásé leszünk.És ezt nem akadályozhatja meg senki,de senki.
............