*Emily szemszöge*
Reggel hamarabb felébredtem,mint a többiek.Ezért úgy döntöttem,hogy fölhívom Liamet.Az elején még vacilláltam egy kicsit,hogy mi van akkor,ha még alszik és én felébresztem.Tulajdonképpen csak Niall számát akartam elkérni tőle,hogy megkérdezzem hogy van Massie.Hosszasan kicsöngött a telefon.Már éppen le akartam tenni,amikor végre beleszólt egy álmos,reggeli rekedtes hang.
-Mondjad..
-Sziaa.Emily vagyok.-mutatkoztam be.
-Oké én meg Zayn.-mondta kicsit morcosan.
-Liam ott van?-kérdeztem a keresett személyre,közben elgondolkodtam azon,hogy vajon mit keresett Liam telefonja Zaynnél.
-Nem.Alszik.Hívd később.-mondta,majd kinyomta.Még el akartam kérni Niall számát.Csüggedten leballagtam a lépcsőn és elindultam a konyhába.
-Jó reggelt Emily!-köszöntött a reggeli üdeségével anyu.Nem sok kedvem volt beszélgetni vele,ezért kinyögtem egy halk 'jó reggelt'-et az orrom alatt.
-Mondd,csak kivel beszélgettél az előbb?-hangzott a kérdés aputól.
-Mi?Én?Senkivel.-emeltem föl a hangom,ami nagy hiba volt,mert ilyenkor tudják,hogy nem mondok igazat.
-A barátod volt?-mosolygott rám anyu.
-Anya!Milyen barát?Talán a szomszéd fiú?-kérdeztem gúnyosan.
-Akár..Chase nagyon helyes fiú és még tetszel is neki.-mondta még mindig mosolyogva.
-Ja az lehet,de nekem nem igazán jönnek be a Fantasy világban élő fiúk.Láttad már a szobáját?-öntöttem ki az előttem lévő tálkába egy kis müzlit.
-Nem.De te láttad?-kérdezte olyan hangnemben,mint ahogy Massie szokta.
-Jaj anyu!Hagyjuk most ez jó?Semmi kedvem vitatkozni veled.Főleg ha úgy beszélsz,mint Mass.-csaptam le a tejes dobozt az asztalra.
-Tényleg.Ő hol van?Nem láttuk tegnap.-nézett fel az újságból kíváncsian apu.
-A kórházban.Tegnap leesett a lépcsőn és egy enyhe agy rázkódást szenvedett.De pár nap múlva haza jöhet.És Niall amúgy is vele van.-mosolyogtam most én,közben bekaptam egy kanállal a reggelimből.
-Mi?Ki az a Niall?És miért van vele?Mi van Travisszel?-zúdította rám a kérdéseit anyu.
-Hosszú.Majd elmondom,de most felébresztem a lányokat.-hagytam ott a félig megevett reggelit és felmenekültem a szobámba,ahol a lányok már ébredeztek,így nem volt szükség a segítségemre.Még mielőtt észhez tértek volna,beviharzottam a fürdőbe,hogy nyugodtan megcsináljam a hajam és felöltözzek.A hajamat ló farokba kötöttem és felvettem ezt a szettet:
Az ajtónál már ott állt Dominica és szinte még ki sem léptem az ajtón,ő már suhant is be.A többiek a szobában öltöztek.Végül így nézett ki a ruhájuk.
Dominica(imádja a virág mintás cuccokat):
Ana:
-Sziaaa!Hát te?-ugrottam elé.
-Jaj szia.Hát én megyek vásárolni.Na és ti?-mosolygott ránk kedvesen.
-Suli..-mondta unottan Lexy.
-Értem.Na és tudtok valamit Massieről?-fordult felénk egész testtel.
-Nem.Sajnos nem.De reggel hívtam Liamet,de helyette Zayn vette fel.-vakartam kínosan a tarkómat.
-Áh szóval te voltál!-kacsintott rám sunyin.
-Igen és bocs ha megzavartalak titeket VALAMIBEN.-néztem rá huncut mosollyal az arcomon.Ekkor hatalmas nevetésben törtünk ki.Egyedül Bonnie nem nevetett.Nem kedvelte Pezz-t.Gondolom Zayn miatt.
-Jut eszembe!Neked megvan Niall száma?-néztem rá,közben láttam a háttérben,hogy mindjárt ideért a buszunk.
-Persze.Add ide a telefonodat.Bele írom.-nyújtotta a kezét a telefonomért.Én odanyújtottam neki,majd felszálltam a buszra.Szerencsére mindannyian találtunk ülőhelyet magunknak.Perrie ült mellettem.Az első megállónál leszállt Bonnie és Lexy.A másodiknál Perrie és végül a harmadiknál Dominica,Ana és én.Mivel Dominica Magyarországon jár iskolába,gondoltuk bejöhet velünk és megnézi az órákat.Az én osztályomba jött be.Ott köszöntem a barátaimnak,akik Mass felől kérdezősködtek,de csak annyit mondta,hogy beteg.Én igazán nem akartam elmondani senkinek semmit,mert tudom,hogy Mass utálja ha sajnálják.Még akkor is haragszik,amikor lebetegedik,átviszem neki a házit és viszek valami kis gyümölcsöt vagy hasonlót.Amikor megszólalt a csengő,mindenki leült a helyére és vártuk az első órát,ami matek volt.Szuper..Az volt a legjobb,hogy a tanár alapból fújt rám,mert egyszer voltam olyan merész és vissza beszéltem neki.Egyszer csak nyílt az ajtó és belépett rajta Mr.Morison tanár úr.
-Jó reggelt osztály!Jó reggelt Miss.Parker.-nézett rám szúrós tekintettel.
-Reggelt Mr.Morison.-köszöntem durcásan.
-Mondja csak,hol van a kedves barátnője,Miss.Clark?-vette fel a szemüvegét,hogy jobban lásson,bár köztudott,hogy még azzal is nehezen lát.
-Beteg.-válaszoltam nem túl bő beszédűen.
-Jaj istenem.Csak nem elkapta azt a csúnya influenza járványt?Részvétem Parker kisasszony.-mondta gúnyosan,amitől én totál pipa lettem.
-Nincs szükségem a maga részvétére köszönöm.De hadd kérdezzek valamit!Mióta érdekli magát annyira,hogy mi történik a diákjaival?Törődjön inkább azzal,hogy minél hamarabb nyugdíjba mehessen.-erre az osztály minden tagja felkapta a fejét és engem nézett.
-Ismételd meg amit mondtál!-kiabált a tanár velem.
-Talán süket is?Javaslom,hogy ne csak szemészhez járjon innentől.-mondtam olyan hangnemben,mint ahogy ő az előbb.
-Akkor most azonnal mész az igazgatóhoz!-rángatott ki a padból és elvitt az igazgatóhoz.
-Jól van na!A saját lábamon is el tudok menni oda nem kell a segítsége!-rántottam ki a karom a szorításából.Szinte feltéptem az ajtót,olyan erővel nyitottam be az igazgatói irodába.A kedves igazgató nő csodálkozva nézett rám és Mr.Morison-ra.
-Jó reggelt kedves tanár úr és Miss.Parker.Miben segíthetek?-nézett kerek szemekkel.
-Mondja csak tanár úr.-tettem karba a kezem és vártam,hogy mit ad elő.Leadta,hogy én milyen szemtelen vagyok és hogy feleselek pedig ő csak azt kérdezte,hogy hol van Massie.
-Értem.Tanár úr menjen vissza az órára,Emily te pedig maradj itt és elbeszélgetünk.-mondta határozottan.
-Oké.Jó napot tanár úr!-köszöntem el gúnyosan Mr.Morisontól.
-Szeretném megtudni,hogy mi történt veled.Te soha nem voltál ilyen.-kezdte halkan Mrs.Schmidt.
-Hát Mrs.Schmidt,tudja ezzel jár a kamasz kor.Nagyon jól tudja,hogy soha nem jöttünk ki Mr.Morisonnal.-feleltem a kérdésére.
-Rendben értem.Nem írok be semmit csak szóban figyelmeztetlek,hogy ha még egyszer Mr.Morison vagy más tanár hoz be,akkor eltanácsolunk ebből az iskolából.Ma pedig itt kell lenned egész nap.Értesítem édesanyádékat,hogy jöjjenek érted.-mondta szigorúan,amire én nem mondtam semmit,hanem elfogadtam a döntést.
*Liam szemszöge*
Amikor végre kimásztam az ágyamból és lementem reggelizni,Zayn morcosan fogadott és a kezembe nyomta a telefonomat,amiért este feltúrtam az egész szobámat.
-A csajod hívott reggel és miatta kellett hajlani 8 órakor felkelnem.-morogta,majd bement a fürdőbe.
-Milyen csaj?-néztem utána értetlenül,majd Louisba futottam.
-Szerintem Emilyre gondol.-adta a tanácsot mosolyogva,majd felment a szobájába.Megnéztem a telefonomban a híváslistát és csakugyan Emily hívott.Visszahívtam.Hosszasan csöngött,míg végre beleszólt.
-Szia..-a hangja elég idegesnek tűnt.
-Szia Emily.Kerestél.-mondtam neki,de gondolom csak tudja,hogy hívott.
-Jaj persze.Csak Niall számát akartam elkérni,hogy meg tudjam kérdezni,hogy Massievel mi van,de van egy kis probléma.-hadarta el,de az utolsó szót kihangsúlyozta.
-És pedig?-kérdeztem,miközben valami élelem után kutattam.
-Itt ülök a dirinél és fel akarja hívni anyuékat.Megtennéd,hogy elmész hozzánk?A kulcs a kerítésen belül van.Felakasztva egy szögre.A bejárati ajtó kulcsa pedig a teraszunkon van a kis fa széken a párna alatt.-hadarta el megint,amiből szinte a felét nem értettem.
-Rendben van,de hol is laksz?-kérdeztem tőle,mert azt jó lenne tudni.
-Candy street 18.-mondta.
-Rendben.Egyébként miért ülsz te ott?-kérdeztem kicsit furcsa hangon.
-Az mindegy.Majd elmesélem csak menj el hozzánk,vedd fel a telefont és mutatkozz be úgy,mint apu.Robert Parker és mondd,hogy az unokabátyám fog értem jönni,aki te leszel és úgy fogsz bemutatkozni ha a diri kérdezni,hogy Liam Parker.Rendben?-utasított,amit természetesen megértettem.
-Igenis főnök!-mondtam viccesen,amire ő is nevetett.
-Király vagy!Na de le kell tennem sziaa!-köszönt el,majd kinyomta a telefont.Mivel nem találtam semmi értelmes kaját a hűtőben,se máshol,ezért vettem a kabátomat és elindultam az említett házhoz.Szerencsére kérdezgetés nélkül odataláltam.A kulcs valóban a kerítésen belül volt.Szépen bementem a kapun,ahol egy nem várt állat fogadott.Szerettem a kutyákat,de ahogy ez hirtelen előjött megijedtem.Szerencsére nem bántott.Szépen bementem és kinyitottam a bejárati ajtót.A telefon pedig éppen csörgött.Gyorsan odarohantam és felvettem.
-Tessék,Parker lakás.-szóltam bele kicsit elváltoztatott hangon.
-Jó napot kívánok.Ön Robert Parker?-kérdezte egy női hang.
-Persze.-válaszoltam.
-Mrs.Schmidt vagyok.Az igazgató.Szeretném ha eljönne Emilyért az iskolába.-mondta komolyan.
-Ööö..hát én éppenséggel nem tudok most bemenni,mert nem hagyhatom itthon a kocsit,de beküldöm Emily unokabátyját.Emily vele is kimehet.-adtam meg az engedélyt magamnak,hogy elhozhatom Emilyt.
-Rendben van.Köszönöm a türelmét.Viszlát.-tette le a telefont a nő.Én gyorsan visszazártam a házat,majd a kulcsot visszatettem a helyére és harapás nélkül távoztam a házból.Az iskola felé vettem az irányt.Szerencsére Emily pont említette,hogy hová jár.Fogtam egy taxit és oda vitettem magam.Ott felmentem egy lépcsőn és éppen megláttam Dominicát. Odasiettem hozzá és üdvözöltem.
-Szia Dominica.Nem tudod,hogy hol van az igazgatói?-vakartam a tarkómat.
-Szia Liam.De tudom.Gyere.-azzal elindult,én pedig követtem.Amikor az igazgatói iroda elé értünk,megkértem Dominicát,hogy várjon meg minket itt,aztán majd együtt elmegyünk.Kopogás nélkül bementem,ahol Emily ott ült egy széken és rám mosolygott.
-Jó napot.Emilyért jöttem.-jelentettem be határozottan.
-Rendben.Elmehetnek Emily pedig mesélni fog önnek út közben.-nézett szigorúan Emilyre,aki immár mellettem állt és a kezemet fogta.
-Oké.Viszlát!-köszöntünk el,majd Dominicával együtt elhagytuk a sulit.Út közben mindent részletesen elmeséltek és én még meg is mosolyogtam azt a részt,amikor Emily szájalt a tanárral.A kórház felé vettük az irányt,mivel út közben Louis hívott,hogy oda menjünk.
-Liam annyira rendes tőled,hogy megtetted ezt értem.-hálálkodott,közben a kezemet fogta.
-Ugyan már!Semmiség volt.Azon kívül,hogy a kutyátok majdnem felfalt.-nevettem el magam.
-Lottery nagyon jó kutya.Csak az idegeneket nem csípi,de ha többet jársz hozzám,akkor téged is szeretni fog.-mosolygott rám és a kézfogásból késkulcsolás lett.Így mentünk végig az úton egészen a kórházig,ahol Massie kórterme felé vettük az irányt.Amint arra a folyosóra értünk,láttuk,hogy a nagy tömeg ott áll és valami érdekes történik.Odasiettünk és megláttuk,hogy Massie Niallbe karolva áll a folyosón és mosolyog.
-Jézusom Mass!Jól vagy?-ugrott el Emily mellőlem és Massiet ölelte meg.
-Oh persze.Annyira örülök nektek.-mosolygott még mindig.
-És te meg Niall...szóval..hogyhogy?-kérdezte Louis.
-Jaj hát az egy hosszú sztori.Majd elmesélem,de most fáradt vagyok.Ha akartok még maradhattok,de szerintem el fogok aludni.-totyogtak vissza a kórtetembe és Massie lefeküdt az ágyára,majd nemsokára el is aludt.Mi még egy darabig ott voltunk és beszélgettünk Niallel és egymással,majd fogtuk magunkat és hazamentünk.
...............
wáááááááááá annyira jó ez a rész imádom ezt ablogot annyira jó lécci hozd gyors a kövit :DDDD
VálaszTörlésÖrülök,hogy tetszik és megpróbálom hamarabb hozni.:))
Törlés